Pécsi Napló, 1933. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

XLII. évfolyam. 1. szám. Egyes szám ára 24 fillér. PÉCSI szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. szerk. tel. : 21-09. Kiadóhivatali tel.: 20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS 1933 január 1. Vasárnap Előfizetési árak házhoz szállítva vagy pástta egy hóra 2 P 50 l. egy negyedévre. P 2. Egyes szám ára: 14 fill. — 16 oldalas 24 fills A beteg Európa. Halasy-Nagy József. írta A rómaiak uralmi rendszeréhez tartozott valaha a divide et imperal elve: a megosztott, részekre tördelt ellenségen könnyű volt diadalt aratni. Európa mai helyzete a szovjetunió egységével szemben feltétlenül ezt az elvet juttatja ma is eszünkbe. A harminchat vagy hány részre tördelt Európa, ahol az egyes államok tele vannak egymás iránt érzett keserűséggel, szinte kínálja az alkalmat a megerősödött szovjetuniónak a beavatkozásra. Oroszország a világnak ma nagyobb veszedelme, mint a cárizmus idején, mert akkor csak a pánszlávizmusnak volt az előharcosa, de ma a világ minden proletárjának egy új paradicsomot ígér, s ezzel belülről ássa alá kultúránk fundamentumait. Bizonyos, hogy Európa mai betegségei mind az individuálizmus túlzásaiból fakadnak. Ez a világnézet tette világrészünket egykor naggyá és hatalmassá, s most ennek az elefantiázisa fenyeget bennünket pusztulással. Az egyéniség érvényesülésének a vágyával magyarázható a reformáció: a régi hit egységének a megbontása, a szabadságjogok követelése, a liberalizmus egész gondolatvilága, s nem utolsó sorban a nemzeti elv megszületése és Eurrópának nemzeti államokba bontása. Ez az individuális és liberális Európa a világháború földrengésében elsülyedt. Nyomában — csak a vak nem látja — a kollektív lélek kezdi szárnyait kibontani: a nagy egységnek vágya még a szabadság rovására is mindig erősebben jelentkezik kultúránk embereinek a lelkében. Világos jele annak az az egyszerű tény, hogy a világháború után szinte mindenütt azok a politikai pártok váltak irányadókká, amelyek a kollektív érzéseket, az antiliberalizmust, az antiindividualizmust írták zászlaikra, egyszóval a kollektivitás világnézetét vallják, akár a nemzeti, akár az internacionális egység alakjában. Gazdasági szempontból is mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy csak a nagy gazdasági egységeknek van jövőjük, s a kicsinyek élete örökös vergődés. A nagy nemzetek mindinkább arra törekesznek, hogy a bizonytalan nemzetközi piacok helyett nagy belső gazdasági egységekké fejlődjenek ki, ezért gyarmataikat vonják be jobban gzdasági életükbe. A vágyait elért Franciaország, ha lehetne, szinte kikapcsolná magát gyarmataival együtt az egész világból, mert így is elég piacot találna áruinak s egyben ideális biztonságot sikerülne elérnie támadások ellen. Lényegében tehát azt kell mondanunk, hogy az a mentalitás, amely a világháborút létrehozta, ma már nincs meg, s csupán a hivatalos politika tartja mesterségesen életben. Európa mai bajai azonban ott kezdődnek, hogy a békediktátumokat még az a szellem alkotta meg, amelyiknek a világháború volt utolsó történelmi akciója. Ez más szóval azt jelenti, hogy az új Európa elévült és anachronisztikus volt már akkor, amikor létrejött. Lázas betegen született és ettől máig sem tudott megszabadulni, sőt baja akuttá vált,amely minden pillanatban a háború kirobbanásával fenyeget. A lelkek egységre és békére vágynak, de a széttagoltságot és a nemzeti érzést oly sokra hevítették bennük, amely minden mértéket megcsúfol, mert a politikai differenciák elfelejtik a gazdasági szükségességeket és a nemes patriotizmus és józan hazaszeretet a másik nép gyűlöletévé és lenézésévé fajult bennük. S mindennek az az oka, hogy a békediktátumok elkészítésében a döntő szó annak a Franciaországnak jutott, amelyik Európa valamennyi állama között legjobban képviseli a múltat és a merülőben lévő ideológiát. Franciaország ma a kispolgári ijedős és ideges kapitalizmus megtestesülése, amelyik görcsösen ragaszkodik a meglévőhöz és semmit sem kíván kockáztatni. Területileg teljesen ki van elégítve; óriási gyarmatbirtokai vannak, amelyek hosszú időre kielégítik minden ambícióját. Szükségletei és termelése aránylag egyensúlyban vannak. Gazdasági autarkiája szinte tökéletes. Pénze annyi van, hogy miatta úgy tűnik elénk, mint gazdag ember az éhes koldusok között. De öreg ország és az öreg ember minden jó és rossz tulajdonsága megvan benne. Nehezen hajlik a változtatásra, a jövőtől fél, önző és nehezen lelkesedő. Inkább pénzen vesz barátokat, mint meleg vonzalomból válogatja őket, kitartja, de nem szereti őket. A régi liberális demokrácia, 1789 jelszavaival vonult a világháborúba, s ennek a szellemében próbálta kielégíteni szövetségeseit, s erre átformálni ellenségeit. A békekötésben azonban elvesztette a józanságát és a mértéktartást. Rokon- és ellenszenv alapján ítélt s a gyűlöletnek azt az atmoszféráját igyekszik Európában állandósítani, amely a váratlan győzelem napjaiban lángolt benne. A győzelem önmagát is készületlenül érte s ezért 1918 november 11 és 1919 június 26 között előzetes átgondolás nélkül, hevenyészve és senkit meg nem hallgatva ütötte össze a békeszerződéseket. Legfőbb gondja az volt, hogy minél jobban lenyűgözze és mozdulatlanná, bénává tegye gyűlölt ellenségeit, s a háborús szükség miatt oktalan ígéreteket tett apró csatlósainak, amiket most kénytelen volt száz százalékban beváltani. A békediktátumok teletűzdelték Európa testét fájó tövisekkel, amelyeket csak új háborúkkal tudna esetleg testéből eltávolítani. Márpedig azzal mindenki tisztában van, hogy egy újabb európai háború a forradalmat jelentené és benne egyedül a szovjetunió lehetne a nyertes, amely könnyű szerrel avatkozna bele egy háborús akcióba. Ezért egyfelől lázas fegyverkezést mutat a mai Európa, másfelől pedig a háborútól való őszinte irtózást. A békediktátumok tele vannak casus bellikkel, Franciaországot és apró csatlósait kivéve nincs is ma állam, amelyik valamilyen formában ne lenne hajlandó a revíziókról beszélni. De Franciaország is tisztában van már vle, hogy merevségével rossz és igazságtalan ügy mellé kötötte le magát s háború esetében nem találná maga mellett a világ rokonszenvét. A polgári becsület azonban egyelőre nem engedi meg neki, hogy satelleseit cserbenhagyja s itt is jusqu'au but kitart mellettük és igazságtalan ügyük mellett. Fiatal franciák, pl. G. Roux, látják már, hogy hazájuknak sikerült magára vonni a világ jórészének gyűlöletét és 1932 Franciaországa szinte izoláltan áll egy új Európa közepette. Valószínű, hogy a szerződések revíziójának kérdésében ő is kénytelen lesz belátható időn belül kilépni rezerváltáságából, mert a tények ereje és igzságérzéke mégis csak erősebbek lesznek, mint részben csekély értékű és katonailag kétes vitézségű egyikmásik szövetségeséhez való hűsége. A tűrhetetlen igazságtalanságokat ugyanis nem lehet megmerevíteni azzal, hogy a Kelloggpaktummal erkölcsileg elítéljük a háborút. Egy ilyen kegyes gesztus nem fogja megmenteni világunkat a katasztrófától, ha a józan okosság nem kerekedik fölül benne. A háború utáni Európának egyetlen vigasztaló mozzanata a Népszövetség létrehozása. Ez képviseli ma, úgy ahogy, az atomizált Európában az egység halk és félénk vágyát s egyúttal a békediktátumokban elfojtott erkölcsi lelkiismeret megmaradását. A Népszövetség azonban ma még erőtlen valami, amely az államok nyers, fegyveres erejével nem mérkőzhetik. Pedig bizonyos, hogy az individualista és nemzeti államokból álló Európának csatt egy ilyen államok fölötti organizáció adhatja meg azt a kívánatos egységét, amely biztosíthatja számára a nyugodt létet a szovjetunió állandó fenyegetésével és belülről való bomlasztásával szemben. A racionálisan kiépített fenyegetéssel szemben csak egy racionálisan kiépített védekezés lehet a sikeres. Meg kell szüntetni az európai gazdaság anarcháját és racionálisan szabályozni a termelés és fogyasztás viszonyát. A leszerelés kétélű fegyver, mert nem azt jelentené, hogy Európa államai leszerelnének egymással szemben, hanem azt is, hogy leszerelnek—a szovjetunióval szemben. Ez ellen pedig egy nagy, erős európai hadseregre van szükség, csakhogy ez nem alakulhat csupán egy nemzet kebelében: ennek igazán európai hadseregnek kell lennie, esetleg a Népszövetség számára. Mert Európa gyógyulásának egyetlen lehetősége az őszinte egység megvalósításában áll. Ennek természetesen vannak politikai és gazdasági előfeltételek Ha ezeken nem akarunk a nagy cél érdekében változtatni, sorsunk az öngyilkossággal lesz egyenlő. De az idealista és a kerszténység nagy igazságaira támaszkodó Európa ideológiája még elég erős arra, hogy megbirkózzon a szovjetunió materialista, hitével. Az ember értékéről és földi rendeltetéséből vonzóbb a mi hitünk, mint az övéké, csak persze ennek a hitnek megfelelően kellene komolyan és őszintén berendezni egész társadalmunkat. S ha fölébred a ma még alvó Európa lelkiismerete, akkor szellemben, katonai erőben és gazdasági javakban még mindig fölényesen fölötte lehetünk a fenyegető keleti veszedelemnek. Sőt a magunk erejét egy tervszerű és igazságos organizációban megsokszorozhatnék még Amerikáéval is. Hiszen Amerika ma ezer szállal van Európához kapcsolva s Coudenhove programmja egy Atlantisról, azaz egy olyan nagy politikai és gazdasági szövetségről, amely Európát, Amerikát és a brit birodalmat domíniumaival együtt foglalná egybe, nem is lenne egészen jámbor utópia. Egy világnak és egy csaknem kétezeréves kultúrának a sorsáról van szó. .Új emelkedés bölcsője lesz-e a mai válság, vagy új világháborúé és egyben világforradalomé, a mai államférfiak bölcsességén fordul meg. Iszonyatos, valóban emberfölötti felelősség nehezedik vállaikra. Titulescu a békeszerződés ellen agitál Genfben. Bukarest, dec. 31. Titulescu külügyminiszter a napokban Párisba érkezik, hogy közölje Paul Boncour kormányával a kisantant legutóbbi rendkívüli értekezletén hozott határozatokat. Titulescu megkísérli, hogy Genfben az összes halalmuk között egységes állásfoglalást hozzon létre a revízió ellen és a békeszerződések érinthetetlenségének biztosítására. Lapunk mai száma a Rádió-melléklettel 24 oldal.