Pécsi Napló, 1933. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

S oldal. Boykabátok,iskolaru­hák, őszi öltönyök DOC­OK ЛЩ. clubi kabátok­­ készen és mértékszerint Schwarcz Zsigmondit­ól a Pécsi Ruhah­áz­ban Ferenciek utca 6. — Кэии h L.­­ 14. Telefon­­ 17­65, Telefon : 18-09. Hitel­­ „TAKARÉKOSSÁG“ könyvecskére, / Síél és igazság. 1. Boldog új évek­ Eme szokásos üdvöz­lettel köszöntik egymást újévkor az embe­rek. Boldog új évet —... nost is elrebeg­­jük, az 1933-ik év elején, de talán soha nem esett oly nehezünkre ennek őszinte, remény­­teljes kinyilvánítása, mint ma. Évről-évre mindig csak jobbat várunk, úgy magunk, családunk, mint nemzetünkre nézve és min­dig csak rosszabb jön s ott állunk, a boldog jövőben csalatkozva, könnyezve... kétség­beesve... reménységünknek romjain. Mi ennek az okai... Szerintem az, hogy egy boldogabb új esztendőt mindig másoktól, mindig valami külső körülménytől, gazda­sági és politikai színváltozástól várunk, ho­lott a jobb jövő, a „Boldog új év” isten kegyelm­éből mibennünk, az én és a te szíved­ben van elrejtve. Minden társadalmi, gazda­sági baj, egyének, családok, népek közötti harag, önzés, gyűlölség, a közjó előmozdítá­sára odaállított hivatalvezetők, ország- és bankvezérek szűkkeblűsége és lelkiismeret­lensége a megromlott, bami emberi szívből ered. S miután nem annyira a külső álla­potok hatnak a belsőre, hanem a belső át­alakulás változtatja meg igazában a külső állapotokat, azért az emberi szív és lélek, az én és a te szíved és lelked megújhodására, ne­mes valláserkölcsi tartalommal megtelítésére van szükség, hogy e nyomorúságos állapotok megváltozzanak. Tiszta jellemű, jézusi-lelki­ nevelőket s tanerőket adjon az Úr a családok, iskolák és tanintézetek élére, kik szeretettel, ha kell a törvény kérlelhetetlen szigorával irányítsák és neveljék, jobb jövőnk szeme­­fényének, az ifjúságnak a szivét. A járás, a megye, egyházak és országok élére csak tiszta erkölcsű vezetők álli­tassanak, kiknek a közjóért önzetlen, lelkes munkálkodása, a nép minden rétegében a már-m­ár elvesztett hitet és bizalmat visszahozva és megerősítve, Ujj életlehetőségek és kedvezőbb gazdasági viszonyok kutf forrásává lesz. Hátra arc a bűnnek s miénk a jövendő, az igazi, rég várt, boldog uj esztendő ! 2. A jövőben nagyobb gondot kell for­dítani a falura, a falusi nép kulturális és gazdasági, erkölcsi és anyagi jólétének a megalapozására és előmozdítására. Hiszen az ország óriási többségét, honnét a nemzet jövedelme, adója jön, nem a városok, hanem a magyar falvak ezrei és tízezrei képezik. Hát az lehetetlen állapot, hogy egyes nagy­városok, többnyire államsegélyből, tehát a falusi adózók pénzéből, minduntalan újabb és újabb milliós kultúrintézményeket létesítse­nek s a falu pedig a szó teljes értel­mében benne van a piszokban és a sárban. Várme­gyénkben, hála Istennek, a falusi vezetők (kik bár komiszul dotáltak s kiknek inkább lebecsülésben, mint elismerésben van részük) önzetlen fáradozására és rimánkodására, egyes kisebb községekben is, a kultúra s szebb jövő biztató jeleit vehetjük észre, de sajnos, igen-igen kevés helyen. A legtöbb községben az év háromnegyed részében pld. lehetetlen a közlekedés. Nem hiszem, hogy Ázsiában vol­nának ilyen állapotok. Már vagy 30 évvel ezelőtt a legelsősorban kiépítendő utak között fel van véve a két nagyon fontos közleke­dési utat összekötő Németbóly—Borjád— Pócsa—Virágos, kb. csupán 12 km.-t kitevő (stratégiai szempontból is fontos) útnak ki­építése s nem tudják megvalósítani. Techni­kailag könnyű volna a kivitele, folyóvíz nin­csen, hidak nem kellenek, a kőbánya közel van, a községek minden áldozatra készek. Itt volna a legszebb alkalom éppen e gabona­­rozsda-sujtotta vidéken ez az építéssel min- B. U. É. K. minden növendékének, ismerősének és barátainak FELLNER LÁSZLÓ MA össztánc­­ kát és kenyeret adni, kultúrát kívánó, dol­gozni akaró népünknek. Hátralékos adóju­kat is ledolgozhatnák evvel. Említhettem volna más utak, vagy intézmények létesíté­sének sürgősségét is, de fentit azért hoztam fel, mert magam is arra járogatva, csak az előbb említett, a sárban fuldokló és kikec­meregni nem tudó községek lakóinak előt­tem folyton meg-megújuló keserves panaszát tolmácsolom, abban a reményben, hogy az illetékes körök jóindulata és bölcsessége már a közelgő újévben megvalósítja rég óhajtott vágyukat. Még csak azt akaro­m megjegyez­ni, hogy a már elkészített költségvetést a mai alacsonyabb árakhoz mérten kell leszál­lítani s önzetlen szakértővel a községekben letárgyalhatni, esetleg a községek vezetőiből alakított bizottság ellenőrzésével házilag az útépítést kiadatni és foganatosíttatni. 3. Úgy hírlik, az aradi vértanuk holt­­tetemét Budapestre akarják vitetni. Nem tu­dom, kinek az agyában foga­nzott meg ez a lehetetlen s magyar nemzeti szempontból éppen nem helyes és kívánatos gondolat. Hagyjuk őket békén pihenni ott, ahol vannak. Mért pusztítanék el a magyar Golgotát!... Nem ők akarnak idejönni, minket várnak ők Ma Fellnernél össztánc a hős vértanuk, minket élőket vár... Arad 1­4. Mi lesz a ,,Baranyai háromszöggel” ? E tiszta magyar vidékkel s a többi elszakí­tott résszel?... Nagy­­bajban van a kis­­antant. Tanácskozásuknak nincs vége. Nincs nyugtuk, érzik az igazság rettentő erejét. Szebb jövőt! ■ш Jelenlegi választójogi rendszerünk a nemzet egyetemes érdekében fokozatos és jól átgondolt reformra szorul. Ma mindenki magán érzi, hogy a független Csonka-Magyarországon mi minden volt lehetséges a jelenlegi választójogi rendszer mellett választott képviselők parlamenti asszisz­­tálása mellett. Amikor nem kell tartani a nemzetiségek államfeloszlató törekvéseit a törvényhozásban ér­vényesítő képviselők szereplésétől, amikor az osz­trák befolyás alól felszabadult magyar közélet minden tényezője számára megnyílt a nemzet érdekében való közreműködés lehetősége, akkor nem kell tartani attól, hogy a választójoggal fel­ruházott tömegek a titkos szavazati jog állapotá­ban a nemzet ellen lépjenek fel, mert ez a nyílt szavazási rendszer mellett éppen úgy megtörtén­hetik, független Csonka-Magyarország 199 nyílt szavazásos kerülete ma egyedülálló jelenség Eu­rópa kulturállamainak választójogi rendszere közt. Ha a Gömbös-kormány a közéleti tisztaság érdekében megindított nemzeti küzdelem gyor­sabb ütemben való folytatásának tényezőjeként valóban eredményeket kíván produkálni, akkor vissza kell térnie a bajok eredetére, az ellenőrzést gyakorolni képtelennek bizonyult képviselőház összetételének problémájára, azaz a választójogi reform megalkotására. A Gömbös-kormány pon­­tozatai között a legelsőnek annak a tételnek kell lennie, hogy csakis a nemzetnek hit, a közvélemény által elismert és közbizalommal övezett képvis­let oldhatja meg azokat a feladatokat, melyek helyes elintézése semmiféle diktátor, szakértő, vagy politikai bűvész sem lehet alkalmas,­­ nem lehet alkalmas azért, mert a jelenlegi rettenetes helyzetben a problé­mák megoldásáért csakis az ilyen képviselet viselheti a felelősség roppant terhét. Nem kormányok hosszú működési ideje, sem többségi pártok tartós ha­talmi érvényesülése biztosítja a nemzet jobb jö­vőjét, hanem az a hit és bizalom, melyet a min­denkori parlamenti többség és az erre a többségre építő kormány a választópolgárok részéről élvez. Amikor mind erőteljesebben bontakoznak ki egy elő­bb-utóbb összeülő békekongresszus kör­vonalai, mely csakis a Duna-menti államok határ, illetve területi rendezésének keresztülvitelével kísérelheti meg egész Európa gazdasági prosperi­tásának megalapozását, akkor lehetetlen, hogy a határrendezéstől annyit váró Csonka-Ma­gyar­­ország úgy fogadja a visszacsatolandó határmenti területek polgárságát, hogy azok választójoguk tekintetében hátrányosabb, aláértékeltebb hely­zetbe kerüljenek, mint amilyen helyzetben az idegen elnyomás alatt voltak. Jelenlegi választójogi rendszerünk hibái nem is az aktív választói jog terjedelmében, hanem inkább a választási rendszerben van meg. A választói joggal bírók számának további emelése nem követelmény, hiszen az a 2.539.880 szavazati joggal bíró polgár, akik 1931-ben össze­­irattak, megüti az általános szavazati joggal bírók számának határát. A­ férfiaknak aktív választó­joga előfeltételei közül a 24 éves kor betöltése összeesik a magánjogi nagykorúsággal és így amíg az utóbbin változás nem történik, addig a választó­joggal való bírás korhatára indokolt. Éppen úgy indokolt a 10 éves magyar állampolgárság köve­telménye is, valamint az elemi iskola négy osztá­lyának elvégzése, vagy az­ azzal egyenértékű műveltség megszerzésének igazolása, főképen ha tekintetbe vesszük, hogy az általános tankötele­zettség keresztülvitele nyomán állandóan jelen­tékenyen fog növekedni a megkívánt képzettség­gel bírók száma. Leszállíthatónak tartjuk azon­ban a választó­jogosultságnak két évi egyhelyben való lakáshoz való kötését, mert a munkalehetőségek bekövetkezett hajszolása a belső vándorlást meg-­ növelte s különben is régi jogunk megelégedett egyéves helybenlakás követelésével. A nők választójoga tekintetében is szükséges a reform, mert ha nem tartjuk is megvalósitan­­dónak a teljes paritást, mégis olyan hiányokat, mint jelenleg mutatkoznak, —• pld, hogy az a nő , akinek csak négy elemije van, de tisztes házas­ságban él és két gyermeke van, — ne birjon vá­lasztójoggal, mig azonban azonnal megnyerje azt, ha férjét és gyermekeit elhagyja és önálló, garszon életet kezd,­­ kiküszöbölendőnek kell nyilvání­tanunk. A választhatóság jelenlegi korhatárát, a 30 évet, épen a jelenlegi súlyos viszonyokra való tekintettel fenntart­andónak tartjuk.Állami létünk­­ megerősödése után helyet lehet majd adni az ifjúság ama kívánalmának, hogy a megválaszt­­hatóság korhatára leszállíttassék a 24 évre. Takarékossági szempontok, de még a köny­nyebb tárgyalási lehetőség, teszik indokolttá, hogy a jelenlegi 245 képviselő létszáma leszállíttassék. Jelenleg Magyarországon 10.366 szavazópolgárra jut egy képviselő. A lélekszám arányt véve A választójogi refor Dr. Krisztid Sándor egyetemi ny. r. tanár. l’UCSI M­IAPL0 1933 január 1.

Next