Pécsi Napló, 1933. június (42. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

t­ i Adósságrendezés problémájával foglalkozott a vármegyei kis­­g­y­űl­és, a városi közgyűlés napirendjén is ez a téma szerepelt. Mirbach báró statisztikai adatokkal igazolta, hogy Baranya vár megye gazdái vannak, az egész ország állagát véve alapul, a legsú­lyosabban eladósora. Abban , az országrészben van ez­ a szomorú állapot,­­ ahol nemcsak hogy minden megterem, de a­­a föld kiváló minősége folytán a legnagyobb­­ termésátlagok érhetők el. A fura helyzetet­­ akkor értjük meg legjobban, ha felhozom, hogy békében a baranyai gazdatársadalom első helyen szerepelt a bankbetevők listáján. Baranya földnépének eladósodása ott kezdődött, a­mikor a békében összekuporga­­tott pénzeket az utolsó fillérig a haza oltá­rára áldoz­ta, hadikölcsönt jegyzett. 20—30 holdas gazdák akkora hadikölcsönjegyzése­­ket is végeztek, amennyi az egész birtokuk akkori értéke volt. A hadikölcsön jegyzés által tehát elvesztették azt a tartalékot, mely képesítette a baranyai kisgazdát arra, hogy akár több évi elemi csapásokat is elbírjon. Az inflációs időszakban felszökött ingatlan­árak mellett igyekezett a kisgazda földéhsé­gét kielégíteni, amely körülmény aztán vég­legesen megásta boldogulásának sírját, mert az ilyen címen csinált adósságot a deflációs pengővel soha visszafizetni nem tudja. A külföldi tenyészállat importban Baranya min­dig alaposan kivette a részét, de az állami tenyészmarha- és sertés­akció is nagyban hozzájárult a kisgazda eladósodásához. Mind­ezeket b­etetézte a gépek vásárlása. Nem akadt Magyarországon vezető em­ber, aki figyelmeztette volna a kisgazdatársa­­dalmat arra, hogy a kisgazdaság csak olyan invesztációt bír el, amire múlhatatlanul a termelésnél szükség van, de semmiesetre sem bír el olyan gépet, melynek hajtóerejét nem maga a gazda termeli. A föld népe elbukott abbeli igyekezeté­ben, hogy szebbet és jobbat termeljen, mint amit öregapáik előállítottak. A maradi, a dédapja primitív életmódja és gazdálkodási rendszere mellett megmaradt kisgazda teher­mentes, vagy csak annyi adóssága van, amennyit a túlzott adózási rendszer miatt felvenni kényszerült, hogy ezzel adózási kötelezettségének pontosan eleget tudjon tenni. Ugyanez a helyzet a középbirtokoknál is. A nagybirtok csak kis százalékban van eladósodva,mivel a nagybirtok közterhei lé­nyegesen kisebbek, no meg a nagyüzem elő­nyeit is élvezte. Ha már most az itt elmondottakat fi­gyelembe vesszük és megállapítjuk azt, hogy egyrészt az adósságok legnagyobb része ab­ban az időben keletkezett, amikor a forga­lomban levő pengőmennyiség még 650 mil­lió volt, másrészt, hogy a deflációs pénzügyi politika a pénzmennyiséget 310 millió pen­gőre apasztotta le, rájövünk arra, hogy a gazdák hiába erőlködnek, hiába esznek ku­koricás kenyeret, adósságaiktól a mai pénz-­­ rendszer mellett soha megszabadulni nem­­ tudnak, nem pedig akkor, amikor a kamat-"­ láb 8%, a föld hozadéka pedig csak 1,2%.­­ A mezőgazdasági termények ára annyi­ra leesett, hogy nem egyszer hallom a városi háziasszonyoktól, hogy formálisan sajnálják a termelőt, amikor az nekik 1 fillérért 1 kiló paradicsomot ad, vagy 10 fillérért 8 fej gyönyörű salátát. Viszont a városi fogyasztó is a defláció miatt meg van fosztva vásárló­erejétől és így nincs módjában magasabb áron vásárolni. A gazda válságba kerülése magával rán­totta az iparost, a kereskedőt és ezek hárman a tisztviselőt és minden szabadpályán levő szellemi és fizikai munkást. Termeléssel fog­lalkozik az ország lakosságának mintegy 60 százaléka. Ha 60% nem életképes, akkor a 40% is beteg lesz, kivéve a nyomor vám­­szedőit, a kartelleket, a morganokat és azo­kat, akik ezeket kiszolgálják. Az ország ilyetén való eladósodása és ennek nyom­ában elmaradhatatlan válság azt igazolják, hogy egész pénzügyi elgondo­lásunk rossz, az aranyalapra fektetett pengő megölte gazdasági életünket. Bell Miklós, akkori országgyűlési képviselő, hatalmas be­szédben áz 1923-ban rámutatott arra a nagy veszélyre, amelyet a külföldi adósság­­csinálás magában rejt. Ellenzéki képviselő lévén, kézlegyintéss­é elintézték. 1926-ban ,,Az aranyalapi pénzrendszer haldoklása” cí­mű füzetében megállapította azt, hogy a defláció tönkre fogja tenni gazdasági életeik nyugodt vérkeringését, az ingatlan vagyo­nokra pedig halálos csapást mér!... Saj­nos, szóról-szóra bekövetkezett mindaz, mit előre megjósolt. A pécsi iparosság felismerve azt a nagy veszélyt, amelyet a nemzet eladósodása ma­gában rejt, de számolva azzal a hatalmas horderejű jelenséggel is, hogy a nemzet lelki­leg milyen helyzetbe sodródott ezen eladó­sodás s ennek nyomán járó zaklatás és ár­verések miatt, az utolsó órában bár, de országos mozgalmat indít, mely mozgalmat a tegnap lefolyt városi közgyűlésen Perr Viktor ismertetett. A pécsi iparosság csupán a kamatláb leszállításával az adósságok rendezését nem látja megoldva, mert tudatában van annak, hogy aranyalapú, deflációs rendszer mellett még a legminimálisabb kamat mellett sem tehet az adós kötelezettségeinek eleget. Kí­vánja a pécsi iparosság,hogy az állam bo­csásson ki annyi pénzformáját viselő kincs­tárjegyet, amennyit az ingatlannal lefede­zett adósságok összege kitesz. Ha a bankokráciának elsőrendű fedezet volt az ingatlan, akkor a pénznek is kell, hogy sokkal biztosabb alapja legyen annál az aranynál, amelyet a Magyar Nemzeti Bank a bázeli Nemzetközi Banktól kért kölcsön, amelyhez azonban a papírpénz tulajdonosa sohasem nyúlhat hozzá, mert az arany a Nemzeti Bank pincéjében csak azért van, hogy a magyar nemzetet az aranybabona alatt,­­ de a bankokrácia rabszolgájaként minél tovább fogva tartani lehessen ! Kárász József. LXII. évfolyam, 123. szám. Eg­yes szám ára 14 fillér. Ш.З június 1. Csütörtök NAPLÓ :­ Szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Bierk. tel.: 21-09. .: Kiadóhivatali tel.: 20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postás egy hóra 2 P 50 t, egy negyedévre 7 P 50 t. Egyes szám ára 14 fill. — 16 oldalas 24 fill. „Kulturális szervezetünknek alkalmazkodni kell az állampolgárok teherbíró - jelentette ki Tróman Bá­ r A vidéki egyetemek kérdésében nincsen még megoldás. 17 kultusztárca költségvetésének részletes tárgyalása. Budapest, május 31. A képviselőház Almássy László elnöklésével szerdán délután megkezdte a vallás é­s közoktatásügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalását. A címnél Navratil Dezső annak a reményé­nek adott kifejezést,Лодч­ az egyetemi tanerők szá­mát nem fogják továbbra csökkenteni. Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi mi­niszter válaszolt ezután több, mint két órás beszéd keretében az elhangzott észrevételekre. —­ Nincs szó kultúránk leépítéséről. Kultu­rális szervezetünknek azonban alkalmazkodni kell a mai viszonyoknak megfelelően az állampolgárok teherbíróképességéhez. Teljes egyetem megszüntetésére sehol sem hajlandó. Miután az egyetemi városok érdekei miatt teljes egye­tem megszüntetéshez nem folyamodhatunk, egyes tudományos karok szüneteltetéséhez és összevonásá­hoz kell fordulnunk és úgy látja, hogy ez a gon­dolat a törvényhozásnál is megértéssel találkozik. A helyi érdekeket a nemzet egyetemes érdeke mellett háttérbe kell szorítani. A vidéki egyetemek kérdésében a megoldás még nem érett meg teljeset­, de az bizonyos, hogy az elhatározáson küldött­ségjárás nem fog változtatni. A jogakadémiák meg­szüntetése nem áll hatalmában. Szándéka, hogy a jogakadémiák az egyetem­nél alacsonyabb jogi képesítést nyújtsanak. A Köz-­­­gazdasági Egyetem ,Állatorvosi főiskola és József­­ Műegyetem egyesítését tervezi.­­ Minden eszközzel a felekezeti békét munkálja.­­ Elvben a 9 osztályos középiskola hive. A reál-­­ gimnázium iskolatípus bevált a gyakorlatban és a­­ reform során az alsó tagozatnál ezt venné alapul.­­ Nem zárkózik el azelől, hogy a nemzetiségek­­ és a szomszéd népek nyelvét egyes intézetekben rendkívüli tárgyként tanítsák. Szemben Bleyer állításaival bejelenti, hogy 396 községben 450 kisebbségi iskola működik. A magyar kormánynál megértőbb módon egy állam sem bánik kisebbségei­vel. AZ állami színházak fenn­tartását nemzeti szempontok indokolják. A művészet­politikában kizárólag a tehetség és nemzeti irány lehet mértékadó. A miniszter ezután nagy teszés közepette be­fejezte beszédét, majd a vita folytatódott, amely­ben Herczegh Béla, Petre Kálmán, Farkas Tibor, Eszterházy Móric gróf szólaltak fel. Lapzártakor az ülés még tart. iiraiiiwsuMBHgiiBpfm, v. OSS­ Három pengő lesz a boletta, Budapest, máj 31. Jól informált helyen kije­lentették, hogy most már biztosnak látszik, hogy a kormány három pengőben állapítja meg a boletta árát és négy pengő lesz az úgynevezett globális fogyasztásiadó. A boletta-alap megteremtése az idén talán még nagyobb gondot okoz a kormány­nak, mint a múlt esztendőkben, mert a balettát egyrészt más termékekre is kiterjesztik, másrészt pedig olyan kedvezményeket nyújtanak a gazdák­nak, amelyekben eddig nem részesültek. Amennyiben az eddigi forrásokból­, elsősorban pedig a globális fogyasztási adóból nem fedezhető a balettaalap, csekély mértékben adózni fog a textilipar és bizonyos kisebb adót vetnének ki a szénre is. Erre azonban csak a legvégső esetben kerül sor.

Next