Pécsi Napló, 1933. június (42. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

2. oldal. Olcsóbb lett a pécsi szén. Amint a DGT. bányaigazgatóságától értesü­lünk, a pécsi különféle szénfajták napjára ki­csinyben 1933. június 1-től kezdve métermázsán­­kint átlagban 10 fillérrel, m­íg a házhozszállítás métermázsánkint további 10 fillérrel olcsóbbo­dik, így tehát az új naptárak a következők: Pécsett Pécsett Pécsuj- Szénfajta házhoz siklósiuti hgyi szállítva raktárban csúszdán métermázsánkint á­l V és e P P p borsó-és kovácsszén .■ .5.-— 4.78 4.54 dió- és kockaszén ....4.60 4.20 3.98 dunabrikett és dió­­brikett..................... 4.10 3.98 sajtoltszén és tojás­brikett.......................4.60 4.20 4.16 aprószén ...................3.70 3.50 3.26 mosott daraszén .......4.0 3.80 3.58 Az aknákon átvett aknaszén métermázsánkint 3.20, a vasasi aknán átvett villázott darabosszén métermázsánkint 3.98 .. . Érdeklődésünkre a következőkről értesültünk Régóta tudott és a sajtóban is sokszor tár­gyalt tény az, miszerint a hazai szénpiaci viszo­nyok, annak ellenére, hogy a külföldi szén be­hozatala a múlt év óta korlátozva van, egyálta­lában nem javultak, sőt éppen ellenkezően roha­mosan és annyira megromlottak, hogy nevezetesen a DGT. pécsi modern, de földrajzilag kedvezőt­lenül fekvő feketeszénbányái nemesített, kitűnő, a külföldit minden tekintetben pótló széntermékeit sem képes megfelelően értékesíteni és jelen­legi eladatlan szénkészletei a bányatelepeken és Mohácson együttvéve az 1.600.000 métermázsát meghaladják. Ebből a készlettömegből több mint 600.000 métermázsa folyó évben került raktárra, annak ellenére, hogy a bányaüzemek egyes napokon szünetelnek. A szénkeresletnek ez a nagymérvű hanyatlása arra vezetendő vissza, hogy az ipar, a mezőgazdaság és a forgalom pang, továbbá ezek is csak­úgy, mint a hivatalok és magánháztartások fűtőanyagokkal hatványozottan takarékoskodnak, így éppen a bár legértékesebb, de viszont leg­tökéletesebben előállítható pécsi,országszéli fekete­­kőszén nem tud méltóképpen érvényesülni a szén­piaci versenyben. Minthogy a széneladási üzlet­kötések úgy meny­­nyiség, mint pedig annak ára tekintetében a leg­kedvezőtlenebb eredménnyel zárultak, a bánya­igazgatóság kénytelen volt az üzem továbbvitele érdekében számításba venni vagy az egyik bánya­­kerületnek azonnali teljes beszüntetését, vagy pedig a bér­tehernek lehető csökkentését. Bárha az előbbi megoldás, vagyis az üzem részbeni beszüntetése az üzemvitel szempontjából gazdaságosabb volna, mégis szociális okokból —­­miután ezzel több, mint ezer munkás azonnali el­bocsátása és vele mintegy négyezer lélek kenye­rének elvesztése­ járna —A további intézkedésig az utóbbi megoldást választották, ámbár ez a válla­­­lattól és újabb lényeges áldozatot követel , mert a bércsökkentés a lehető legenyhébb mérték alkal­mazása és annak figyelembevétele mellett törté­nik, hogy a szakmányban dolgozó munkások némileg fokozott teljesítmény által ezt a bércsök­kentést teljesen pótolhatják. Ezek szerint folyó évi június 1-től az eddigi napi (fix) bér- és szak­­mánytételek változatlan meghagyása mellett a napi (fix) béreseknél kiszámított keresetük 94%-a, míg a szakmánybéreseknél a keresetük 92%-a kerül kiutalásra. Rá kell mutatni viszont arra, hogy a fixfizetéses felvigyázók és társulati tiszt­viselő fizetése már folyó év elejétől lett és pedig 90%-ra, míg a mellékjárandóságok (tentiém, szál­lítási jutalék stb.) 90—50%-ra csökkentve. &. KJPSCSI MAPL.Ö«­JSJEGLEJVYJE?. Angyal és ördög írta: Szabóné-Karay Anna. 34 Ш Gálócy Andorást annyira felizgatta a réme esemény, a vakmerő gyilkosság, mely éppen ak­kor történt és éppen abban a házban, melyben ő életének első boldog perceit élte, hogy egészen belebetegedett. Nem tudott a hivatalába menni, le kellett az ágyba feküdnie és lázas aggyal, ezer­féle rémes gondolattal eltelve, igyekezett ennek a titokzatos esetnek a nyitjára jönni. Sejtelme sem volt róla, ki lehetett a gyilkos, mégis valami borzalmas előérzet, valami rettene­tes sejtelem gyötörte, hogy ha valaki látta őt az ezredesek háza előtt őgyelegni, látta oda titkon besurranni, még gyanúba veheti... De hogyan is történhetett meg az, hogy két ilyen esemény, mint az ezredes meggyilkolása és az ő légyottja egy időre esett?... Talán valamiképpen össze is függ, talán valamiképpen nem is szerelmi légyott volt ez az ő kerti találkozója, hanem rejtett hu­rok, mit titokban az ő nyakára dobtak?... De ki dobhatta rá? Ki tudott róla, hogy ő találkára megy? Ki tudhatta, hogy az ezredes nem három nap múlva, hanem még azon az éjszakán haza­jön?­ • • —. Eltánort — kiáltotta magánkívül,— oh senki, senki nem tudhatta ezt, csak ő!... Mintha kést ütöttek volna a szivébe erre a gondolatra. És ő még meg is forgatta a kést szive halálos sebében. — Talán nem is olyan hófehér angyal az, mint ő hiszi. Talán csak az arca angyal, a lelke más... Talán nem­ is igaz, hogy szereti, talán nem is lett volna soha az övé, csak szüksége volt reá, csak fel akarta használni valamire az ő tűzbe, vízbe rohanó, őrült szerelmét... Nem volt nyugta az ágyban sem. Égette a vánkos, mintha a pokol tüzének lángjai nyaldos­nák körül, öltözni kezdett. És ekkor rémülten vette észre, hogy ing-gombja hiányzik... Az az értékes, régi ékszer, aranyfoglalatban egy jókora brilliáns, mely nagyapjáról apjára, ap­járól ő reá szállt örökül. Az az antik ékszer, az a régi családi emlék, mely oly kedves és becses volt előtte, nincs sehol... Biztosan elvesztette valahol. El? hol? — Talán az éjjeli találkán ejtette , és most ott fekszik valahol a kapu alatt, az udvarban, vagy a kertben... Lehetetlen, hogy meg ne találja valaki és akkor felmerül a kérdés, hogyan került oda?. .. Vagy talán az utcán vesztette el, mikor izgatottan járt, kelt a ház előtt?... Jaj, ha ak­kor meglátta, megfigyelte valaki, ha látták be­surranni és nem látták kijönni, vájjon mit gondol­hatnak felőle, miért ment be oda?... Akárhová esett, az a gyémánt villog, mint a csillag, valaki felveszi, kitudódik, kinyomozzák kié — és akkor még utóbb meggyanúsítják, hogy ő volt a gyil­kos. •­ Azt hitte, hogy elveszti az eszét. Pedig nem látta abba a házba bemenni senki más, csak a csillagos mennyboltozat és egy álmat­lanul vergőgő ifjú leány szeme. Csak az őzbarna szemek látták, mint rohan boldogságtól ittasan, a saját vesztébe, de annál jó helyen volt ez a rettenetes titok... Andorás le akart menni a kertbe, hogy a­ virágillatos, friss levegőn lehűtse fájó, égő fejét. De midőn az ajtón kilépett, azonnal megpillan­totta a közeledő hatalmas sasmadarat. Rögtön visszament és leakasztva a szegről vadászt egy véért, sietve kifutott, hogy a sast lelőjje. Mire kiért, már lecsapott a sas és diadalma­san vitte karmai között Erika galambját,. Andorás hallotta a szomszédból áthangzó, szivettépő sikoltozást, de nem tudta, mi történt odaát, mindaddig, míg a felröppenő sas karmai közt meg nem pillantotta a véres galambot. Azon­nal arcához emelte fegyverét, a sas kiterjesztett szárnyaira célzott, nehogy véletlenül a galambot találja — és lőtt. A golyó talált. A sas keresztül­lőtt szárnnyal bukdácsolt a magasban és elen­gedte karmai közül a halálra rémült áldozatot. Kis ideig még keringett, szédelgett a levegőben, aztán egyik szárnyát félig leeresztve, a másikkal hatalmasan evezett a fenyveserdőkkel borított hegyek felé. A galamb pedig több sebből vérezve, kuszált, megtépett tollakkal odaesett Andorás lába elé. A férfi lehajolt és meghatottan emelte föl az ülést, minden izében reszkető kis állatot. Meg­simogatta véres szárnyait, bevitte a szobába és kimosta, fertőtlenítette sebeit. Aztán begöngyölte egy tiszta fehér kendőbe.. Egyik kezében a fehér galamb, másikban a fegyver, melyet abban a percben akasztott föl helyére, az ágya mellett levő fegyverfogásra, mi­dőn hevesen felpattant az ajtó és lélekszakadva, biborpirosra gyulladt arccal rontott be Erika. Midőn megpillantotta Andorás kezében­­zokogva siratott kis fehér galambját, erőtlenül rogyott térdre előtte és felemelve hozzá könnyűzett arcát, zokogástól szakgatott hangon pihegtet: — Áldja meg az Istent... Oh áldja meg a jóságos Istent... Köszönöm, hogy megmentette egyetlen kincsemet... mindenemet... (Folyt, köv.) PÉCSI NAPLÓ 1933 június 1 Leánya lakodalmáról hazajövet agyonlőtte magát egy öregember. „Nem ér az élet semmit“ — mondotta és két óra múlva a mestergerendán lógott. Pécs, május 31. Tegnap számoltunk be arról, hogy egy pécsbányatelepi fiatalember mellbelőtte magát és mára újabb öngyilkosság történt Pécsett. Hu,n Ferenc 81 éves Ürögi-völgy 22. szám alatti lakos feleségével együtt elment leánya lako­dalmára. Az öregember a lakodalmi hangulatban alaposan beborozott és hajnal felé meglehetősen illuminált állapotban tért haza feleségével együtt . Már útközben az asszonynak kellett támogatnia férjét, aki dülöngélt és közben kijelentette : — Nem ér az élet semmit... Felakasztom én magamat... Hunné a szesz hatásának tulajdonította az elkeseredést és nem is törődött vele túlságosan. Ahogy a lakásba értek, az idős ember ismét rá­­kezdett az elkeseredett kifakadásokra és ismét azzal fejezte be, hogy ő felakasztja magát. Közben megvirradt a reggel és az öregasszony kiment a ház közvetlen közelében lévő kertbe, hogy palántákat ültessen az elkészített ágyásokba. Körülbelül egy óra hosszat dolgozhatott a kertben, akkor visszament a házba, megreggelizni). Ahog benyitotta a konyhaajtót, rémülten ugrott vissza, mert a mestergeren­dára felakasztva függött férje. Ahogy az első ijedtségből felocsúdott, azon­nal levágta a kötélről, közben kiáltozására elő­futottak a szomszédok, akik értesítették az ön­­gyilkosságról a mentőket. Azok, a hatósági orvos­sal együtt meg is jelentek a helyszínen, de az orvos már csak a beállott halált állapíthatta meg. A rokkanttörvényjavaslat a felsőház előtt Budapest, május 31. A felsőház ma délelőtt ülést tartott. Napirend előtt gróf Széchenyi Aladár tett néhány megj­egyzést a miniszterelnöknek a rokkant törvényjavaslat tárgyalása során elmondott be­szédével kapcsolatosan. A másik napirend előtti felszólaló Hoepner Guidó szepességi származású zipszer, felsőházi tag volt. Érdekes adatokban világította meg a szepes­ségi németség háború előtti és mostani helyzetét. A szepességi németségnek soha sem volt panasza a magyar uralom ellen, sőt 1918-ban határoza­tot hozta ki Magyarországhoz való tartózandósá­­дцк érdekében és hi­tvallást tettek a magyar nemze­t és magyarság mellett. Elképzelhető-e, hogy elnyomatásban volt részük a hazai németeknek, amikor Budapest határában tiszta német községek vannak, ahol csak németül beszélnek. Bleyer beszédét a legrosszabb időben és a

Next