Pécsi Napló, 1933. augusztus (42. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

2. oldal. DIPLOMÁCIAI bonyodalom kísért. Bécs, július 31. A Bécsi Távirati iroda párisi tudósítójának jelentése szerint a Temps m­ai ve­zércikkét a német—osztrák viszony alakulásának szenteli és a többi között a következőket írja : Ha német birodalmi kormány nem igyekszik a kardcsörtetők buzgalmát fékezni, akkor diplo­máciai bonyodalommal kell számolni. Nem lehet tovább elviselni ezt az uszító had­járatot. Ez az eljárás elviselhetetlen beavatkozást jelent egy szomszéd állam belső ügyeibe. Bizonyára első­­ízben történik a művelt népek történetében, hogy ilyen üzelmeket elkövetnek olyan kormány ellen, amely végtére csupán arra törekszik, hogy országának erkölcsi és politikai függetlenségét megvédje. Valósággal oktalanság azt állítani, hogy a birodalmi kormány ebben a kérdésben nem felelős. Igazán érthetetlen, hogy Berlinben még mindig nem látták be, hogy ez a hadjárat a nemzetközi közvéleményt teljesen a birodalmi kormány ellen hangolja AUSZTRIA ELLENAKCIÓJA. Bécs, július 31. Politikai körökben általános figyelmet kelt az osztrák kormánypárthoz köz­tudomásúlag igen közelálló „Reichspost“ cikke, amely bejelenti, hogy Ausztria diplomáciai ellen­akcióval válaszol a német kormány ama tevékeny­ségére, hogy repülőgépek útján nemzeti szocialista propagandát fejt ki Ausztriában. változatlan a helyzet a ganz-gyári munkások] sztrájk frontján. Budapest, július 31. A Ganz-gyári munkás­kizárások ügyében a helyzet még mindig ,változat­lan. A szakszervező vezetőség hétfőn délelőttre a vas- és fémmunkások szövetségébe hívta a kizárt hajógyári és vasgyári munkásokat, hogy további állásfoglalásuk kérdésében megszavaztassa őket. A győr vezetősége és a munkások között válto­zatlan a helyzet. Dr. Kádár Levente min. oszt. tanácsos holnap délelőttre újabb egyezkedő tárgyalásra hívja össze a gyár vezetőségét és a munkásság képvi­selőit. ————1——1— 1 ——1^ Ж xP&CSI NAJPLOa «JEgQJagJVYJE, Fény gyűl az éjszakában Irta: Sásdi Sándor 2 — Ja, már tudom ! igen tanár úr kérem, az a Judit volt, de ő nem­ jött a Krémerhez, mert ő Pestről kapja a cipőt, a szürke ruháját is Pest­ről kapta. Mindent Pestről kap és édesapám mondta is, hogy Judit szeret flancolni, a Judit­­meg azt felelte, hogy van elég pénzünk... De a Judit, tanár úr kérem, nem jött a Kré­merhez, ő Bálint Marikához ment, aki a barátnője... — Úgy, az a barátnője. És ki neked ez a Judit ? — A nővérem, öt évvel idősebb nálam és tud lovagolni és tanár úr kérem, tavaly nyáron, amikor a pusztán voltunk, megnyergeltette Va­zult, pedig az csődör és Matusek bácsi is alig mer takarmányt dobni elébe... Mélyet lélegzett, elhallgatott és megint félre­hajtotta a fejét, várva a további kérdéseket. Takács tanár úr azonban azt mondta : — Most menj szépen a fiukhoz Jávor... Egy órakor, ahogy betette maga után a nagy barna kaput, felnézett a­z égre, amely most is kék volt és most is úszkáltak rajta a fehér felhők. Ezeknek a fehér felhőknek súgta a nagy titkot: — Szőke a haja és Juditnak hivják... Ebédnél Bernát Gyurival, egyetlen barátjá­val ült a Korona-étterem sarokasztalánál. Bernát pár évvel előbb került le ide Pestről,. Valaha festőművész akart lenni, azóta nagyra növesz­ti dús fekete haját és pettyes masni nyak­kendőket visel. Cégvezető volt az Ingatlan Bank­nál, szeretett jól enni, szerette a nőket és—­ talán ez volt az egyetlen hibája— nem mindig mondott igazat. Ebben a pillanatban a velőscsonttal vesző­dött, am­elyet Lajos, a főpincér csent számára a konyhán. A velőt pirított kenyérre kente, meg­sózta, paprikázta és tele szájjal kezdett mesélni. — Te Péter, nem fogod elhinni... — Ezek után se­mmi kétségem, hogy hazudni akarsz. — Becsületemre igaz. Ne kapjak több velős­­csontot Lajostól, ha nem igaz. — Hát akkor kivele. — Becsületemre színigaz... Tudod, dél felé megáll a bank előtt a vezér autója, bejön az öreg, a fehér mellényével meg a fehér bokavédő­jével, mint egy fő­hülye valamelyik budai ope­rettből és aszondja: „Bernát öcsém, — tudod, hogy engem mindig csak öcsén*Riek titulál —­­szóval aszondja „Bernát öcsém, itt van ez a Káldy-ház, kéményéig megterhelve. Ezt el fog­juk árvereztetni és maga veszi meg. Nem kell fillér se hozzá ; azt akarom, hogy a cégvezetőm­nek ingatlanja legyen...“ — És te ? •— Nevetni fogsz barátom. Becsületemre, visszautasítottam. Aszondtam : „Köszönöm elnök úr, de én másba akarom fektetni a pénzemet, nekem elveszett a bizalmam az ingatlanban.“ — És a tulaj­donképem­ ok ? Bernát az utolsó falat piritóst gyűrte le. Pillanatig gondolkodott, mivel is okolja meg, hogy nem akart háztulajdonos lenni, aztán ki­vágta : — Én kérlek nem vesződöm lakókkal. Pedig becsületemre, fillér nélkül enyém lehetne a Káldy­­ház. .. — Elhiszem neked. — Tudod, aszondja nekem az öreg... — Elég... Mondd, ismered te Jávor Juditot? — Mi az, hogy ismerem ? Szombat este is együtt leszek vele Bálintéknál. Ő a Marika barát­nője. Tudod, annak a sovány kis vöröshajúnak. •— Tegnap a moziban mutattad. — Fenéket! Az a Matusek járásbiró lánya. Arról meséltem egyszer a tenniszpályai heccet. Tudod, azt a blúz-hasadásosat... Takács letette kanalát az üres tányérba. — Jó volt a húsleves. — Tanuld meg barátom, hogy vendéglőben csak húslevest szabad enni, de úgy, hogy az em­ber megüzeni a szakácsnak, a fenekéről merítsen. Mert felülről faggyús zsir úszkál, a hús nemesebb leve... —■ Köszönöm, ne tarts nekem előadásokat. Maradjunk csak a tárgynál. — Öcsém, nekem ne tanárkodj. Ne add az ünnepélyeset, hanem nyögd ki, mit akarsz a vörös Marikától. Takács már a marhahússal veszkődött. — Semmi közöm Marikához. Azt kérdeztem, ismered-e Jávor Juditot... — Persze ! Szórakozott vagyok kissé. Tudod, az a Káldy-ház mégis piszkál. Kétemeletes, szem­ben a sétatérrel... De ez téged nem­ érdekel. Ha fene, te Péter, téged ez a Takács-lány érdekel! Te Péter, mit akarsz te ettől a lánytól ? — Én ? Igazán sen­­it. — Nem is ajánlom,­­mert a Tötössy Gyuszi lekaszabolja a füledet. Tudod, ezek a katonák utálják a civilt. — A vőlegénye ? Bernát Gyuri nevetett. Úgy nevetett, hogy az egresmártás végigfolyt állán. — Ember! Két éve élsz itt és ilyeneket kér­dezel. Tötössy Gyuszi sohasem lesz vőlegény, sohasem nősül, ő csak udvarol, leszaggatja a virá­got és aszondja, addig nincs baj, amíg más em­bernek van felesége meg lánya. A szomszéd asztalnál pesti utazók rakos­gatták a mintakollekcióikat. Korsó söröket ittak, szidták a gazdasági válságot, a pénztelenséget, de néha egy-egy viccen hangosan nevettek. Takács Péter hosszú Hallgatás után mondta: — Te Gyuri, hivass meg engem szombat es­tére Bálintékhoz. — Mit hallok! Takács tanár úr, a remete, társaságba akar menni ? — Elvégre nem ülhet az ember mindig otthon. •— Ha jól tévedek, két esztendeje duruzsolom ezt a füledbe. De te csak ülsz a szobádban, a Panta néni nyikorgó székein és olvasod Proustot meg a jó nyavalya tudja milyen marhaságokat. (Folyt. köv.) PÉCSI napló -1933 augusztus 1 Kedvező mederben folynak az osztrák­­magyar kereskedelmi tárgyalások. RE­MÉLJIK E­ŐLEG KEDDEN MÁR BEFEJEZŐDNEK A TÁRGYALÁSOK. Budapest, július 31. A magyar—osztrák ke­reskedelmi tárgyalásokról, amelyek hír szerint kedvező mederben haladnak, egyelőre hivatalos közlést csak a tárgyalások be­fejezése után adnak. Stockinger osztrák kereskedelemügyi minisz­ter Fabinyi kereskedelemügyi miniszterrel sze­mélyesen irányítja a tárgyalásokat. Az osztrák kereskedelemügyi miniszter holnap délelőtt Göm­bös Gyula miniszterelnökkel tanácskozik és utána Imrédy Béla pénzügyminisztert, majd Kállay Miklós földmivelésügyi­­minisztert keresi fel. Ked­den délután Bánhidára utazik az osztrák keres­kedelmi miniszter. A tárgyalások mai állása szerint arra számí­tanak, hogy holnap, kedden már befejezik a tárgyalásokat, így Fa­binyi kereskedelemügyi miniszter szerdán már Rómába utazik. Stockinger kereskedelmi miniszter pedig, ameny­­nyiben az időjárás megfelelő lesz, a Balaton mellé megy. Budapest, július 31. Stockinger osztrák keres­kedelemügyi miniszternek mára tervezett bala­toni kirándulása a kedvezőtlen idő miatt elmaradt. ► A kisantant államok minden erejüket a Habsburg-restauráció és az osztrák­magyar egyesülés ellen fordítják. AZ ACTION FRANCAISE A REVÍZIÓRÓL, Paris, július 31. A középeurópai helyzet to­vábbra is élénken foglalkoztatja az európai sajtót. Az Echo de Parisban Pertinax azt írja, hogy a kisantant legutóbbi prágai értekezletén „saj­nálatos módon” elhatározták, hogy az Anschluss megvalósulása esetén nem fognak mozgósítani.­­ Ez a határozat azonban nem sokáig maradt­­ titokban. A három államnak ebből a közös szándékából fakadt, hogy minden erejüket a Habsburgok ■ restaurációjának és az osztrák-magyar egye­­­sülésnek meggátlására fordítják. Az Action Francaise visszatérve Gömbös Gyula miniszterelnöknek római útjára, felveti a kérdést, lehet-e a kisantant és Magyarország gyökeresen ellenkező álláspontját összeegyez­tetni? A lap elismeri, hogy a trianoni szerződésben igazságtalanságokat követtek el, de vájjon —­ kérdezi a lap —, hogyan lehet ezeket az igazságtalanságokat jóvátenni, anélkül, hogy Európát isméttárgba borítanák? A kérdés rendkívül nehéz a mozdulatlanság és a mozgás politikájá­nak kibékítésére. Mussolininak minden erejét latba kell majd vetnie. GANDHI FALURÓL­ FALURA JÁRVA HIRDETI A NEMZETI ELLENÁLLÁST. London, július 31. Gandhi bejelentette, hogy kedden elindul új szent küldetésére 32 válogatott tanítványa kíséretében, akik között 15 nő van. Ezekkel faluró 1­ falura vándorol és mindenütt az egyéni ellenállást hirdeti.

Next