Pécsi Napló, 1933. november (42. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-24 / 267. szám
2. oldal, Elnök : Hát ki tette ? Lubbe : Én csak azt mondom, hogy a függönyt gyújtottam fel. Elnök : Ki csinálta a többit ? Lubbe : Azt nem tudom megmondani, azt bizonyára... (elhallgat). Elnök : Mit akart ön tovább mondani ? Lubbe hallgat. Főállamügyész: Volt-e a vádlottnak folyékony gyújtóanyagja ? Lubbe: Gyújtóanyagnak csak széngyújtót használtam. Semmit sem öntöttem a széngyújtókra, hanem gyufaszálakkal gyújtottam fel. A birodalmi főügyész azt kérdezi Lubbétól, hogy készakarva fogatta-e el magát a birodalmi gyűlés épületében, vagy miképpen képzelte el a menekülést ? Lubbe azt válaszolja, hogy addig várt, amíg a dolog végetért. Dimitroff szót kér, hogy több kérdést intézzen Lubbához. Az elnök további kérdéseire kijelenti Lubbe, hogy a gyújtogatás végefelé hangokat hallott és ezért még gyorsan felgyújtotta a folyosót is. Több, Lubbéhoz intézett kérdés után az elnök a tárgyalást péntekre halasztotta. A KORMÁNY TAGJAI MEGKEZDTÉK A KÖLTSÉGVETÉS ÖSSZEÁLLÍTÁSÁT. Budapest, nov. 23. Értesülésünk szerint a kormány egyes tagjai már megkezdték a tárcájukon belül a költségvetés előkészítését. A rendszer az idén is ugyanaz lesz,mint tavaly. A költségvetéseket a kormány két kiküldött tagja a resszortminiszterekkel felülvizsgája és összeállítja a végleges előirányzatokat. A két miniszter Keresztes- Fischer Ferenc és Hómon Bálint lesz, akik Imrédy Bélával állandó érintkezést tartanak fenn és valamennyi tárcának előkészítésében részt vesznek. GABONAFAJTÁK VÁMMENTES BEHOZATALA NÉMETORSZÁGBA. Borli, nov 23. (Wolff ) A hivatalos lap mai számában megjelent rendelet úgy intézkedik,hogy azokra az engedélyekre, amelyek 1933 december 31-ig a rozs, búza és malomipari termékek kivitelét engedélyeztél, 1933 június 24-iki rendeletben felsorolt gabonafajták vámmentesen ismét behozhatók —------- ÚJ KERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDNEK BÉCSBEN. Budapest,nov. 23. Nicki Alfréd nevet vezetése alatt tegnap küldöttség utazott Bécsbe, ahol ma új kereskedelmi tárgyalás indult meg. A tárgyalás fő célja, a magyar lisztnek fokozottabb mértékben való Ausztriába szállítása. —,—j— ^ — Időjóslat. Nyugat felől némi enyhülés és kissé élénkebb légáramlás. Sok helyen köd, eső, a hegyekben esetleg havazás. Asszony az uccán írta : Dr. Gellér Erna. Az asszony kilépett a kapun. A szíve hallhatóan dobogott. Az uccán égtek már a lámpák, fényben úszott a széles ucca. A hársfák sötét árnyéka helyenkint úgy terült a járdára, mint egy hanyagul odavetett nagy, fekete kendő. A házak aljánál megtört ez a feketeség és hosszan megnyalva felszaladt egészen az ablakokig. A fák elég messze voltak egymástól és így az aszszony sokkal többször került egy-egy ragyogó fénypászmába, mint szerette volna. Vájjon van-e már hét óra ?• • • Nem késett-e el ? Minden szembejövőt megnézett. Most... mintha ismerős járást látna... sietősen jön valaki feléje... Óh, csak ő lenne... Idősebb úr volt, szürke bajusszal. Kiváncsi szemtelenséggel nézett a csalódott szemekbe. —• Borzasztó, — gondolta az asszony a szégyentől elvörösödve. •— észreveszik rajtam hogy várok valakit. Könnyű szél kerekedett és távoli harangszót sodort magával Hét óra. Az asszony megkönnyebbülten sóhajtott. Hiszen akkor még jöhet. Igaz, hogy már odaért a sarokhoz, ahol a múltkor találkoztak és ha, akire vár, el akart volna jönni, akkor már itt kellene tennie. De mire való ez a türelmetlenség? Valami közbe is jöhetett. Egy pillanatig tétován nézett körül. Megalázó előlog így várni. Ismerősökkel is találkozhat. Mit mondjon, ha megszólítják? Hogy a varrónőéhez megy? Ott volt, az igaz. De nem oda megy. Hanem járja ezt a népes uccát odavissza, ez mégis csak feltűnő lesz. Sehol egy kirakat, amit nézni lehetne, csak házak és siető emberek. De mennyi ember . .. Valaki olyan is figyelheti, akit ő észre sem vesz. Szeretett volna hátranézni, de nem mert. Kicsit meggyorsította lépteit, aztán megállt a fal mellett, ahol legsötétebb volt a hárg árnyéka. Gyors pillantással végigszántotta a hosszú uccát. Nem jön. Most egy párocska ment el mellette.Kutatón végignéztek rajta. Zavarában kinyitotta reliküljét, mintha keresne valamit benne. —. örült vagyok, — gondolta és egy kicsit el is mosolyodott, mert eszébe jutott, hogy fura látvány lehet a járókelőknek egy asszony, aki a sötétben kutatja a táskáját, ahelyett, hogy a lámpa alá állna. ■— Nem várok tovább, — határozta el magában. De hátha éppen az alatt az egy-két perc alatt jön, miit már nem akarok kivárni?... Oh, hiszen már jön is... Ott... a sarkon.. . Az ismerős szürke kalap... Mindjárt kiér az árnyékból... Hogy siet!... No, majd megmosom a fejét... Drága... édes... dehogy is bántom... Csak hogy itt van... Most... mot megvilágítja a lámpa... Az asszony szája keserűen megvonaglott. Nem ét... Már megint valaki más. Már negyednyolc lehet . Vagy talán több is. Két sétáló nő már másodszor ment el mellette. Mind a kétszer ránéztek és suttogtak.Most össze- I1 , ILI! . ........ "-aa bújva nevetgéltek. Az asszony kimondhatatlan fáradtságot érzett. A torkát fojtogatták a könynyek. Kövér cselédlány ácsorgott egyik ház előtt, széles hátát fekidüllesztve a kapura . ■— és kezét köténye alá dugva nézelődött . Valakit várt. Várta a bakát, vagy talán az asztalossegédet. Jól megbámulta a fél-alá sétáló, jólöltözött nagyságát. Az asszony fejében egymást kergették a gondolatok. — Kettőnk között csak az a különbség, hogy akit ez vár, az el is fog jönni, mert tudja, hogy nem jön hiába. Az én „legényem” azonban nem biztos ebben. Nem is jön tehát. Csak addig jött, míg reménykedett, hogy meghódíthat. Amikor tudtára adtam, hogy nem kalandot keresek, hanem ideált, akiért harcolni, küzdeni is kész vagyok, míg el nem érem, akkor megriadt. Pedig hízelgett a hiúságának az én bolond, nagy szerelmem, amit nem is igyekeztem titkolni előtte. De most már fél tőlem. Nem kell a szerelmem, ennek sem kell. Asszony kell, ölelkezés kell, kielégített férfi hiúság, — és jöhet a másik, az uj... Most már gyorsan ment az asszony. Ismerős házak közt, hazafelé. A toronyóra élesen, gyorsan ütötte a nyolcat. A hold feljött és olyan sárgán, gömbölyűen ragyogott, mint egy új borbélytányér. És sok, sok apró csillag pislákolt körülötte. Hűvös szél borzongatta a fákat. Néha egy-egy súlytalan, lomha falevél törrett a gyalogjáróra. Szép, világos, kissé csípős volt az este, ősz Volt. PÉCSI NAPLÓ ИШ november 24. I VENDE ERNŐ | Pécs, nov. 23. Ma , az esti órákban terjedt el a városban, hogy Vende Ernő, a pécsi áll. gyakorló reáliskola nyugalmazott tanára Budapesten meghalt. Akit sokan és akit igazán szeretnek, annak halálhűrét fogadja csak az a mégről jövő, spontán részvét érzés, amellyel a pécsi közönség reagált erre a gyászhírre. Vende Ernő 1861-ben született Pápán. Tanári oklevelét Budapesten, az egyetemen is szerezte. Először fp0 a pozsonyszent- györgyi parista gimnáziumban, majd Pesten és Lőcsén tanított. 1906-ban került a pécsi állami tanárképzőintézeti gyakorló reáliskolához, ahol 35 évi működése alatt nagyon hasznos pedagógiai, irodalmi és kulturális tevékenységet fejett ki. Pécsett éveken keresztül rendszeresen tartott esztétikai és sorozatos irodalomtörtézeti előadásánál nagy hatással volt a közönség művészeti és irodalmi érzékének fejlesztésére. Több önálló műve jelent meg, melyek közül Irodalomtörténeti Szemléltető Képek című művét a kultuszminisztérum adta ki. „A szavalás művészete” című munkája a maga idején hézagpótló volt. Tíz éven keresztül munkatársa volt a Magyarországi Városok és Vámügyek monográfiája című hatalmas műnek, melyben tíz vármegye és számos város „Tudomány, irodalom és művészet” című fejezetét írta meg. Négy évtizedes tanári működése alatt egész generációkat nevelt, a sz legteljesebb értelmében izzó magyar szellemben. Tanítványaival szemben mindez kor a megértő, jó apa szerepét töltötte be. Éppen ezért közte és növendékei között az a bensőséges, közvetlen viszony állott fenn, amely az iskolán túl is a tanár részéről a további szerető figyelemmel kísérésben nyilatkozott meg, a tanítvány oldaláról pedig abban a rajongó szeretettel párosult megbecsülésben, amely az izzig-vérig pedagógus önzetlen fáradozásának legszebb jutalma. Vende Ernő pár esztendővel ezelőtt megromlott egészségének helyreállítása céljából szabadságoltatta magát, majd nyugalomba Vonuls Budapestre költözött, hol a tétlenkedni nem tudó, nagy futású és műveltségű tanár a fővárosi lapokban széls tervetet talált mindig aktuális és friss szellemű ításai számára. A nyár folyamán Pécsett járt, orvos fiának látogására. Két héten keresztül volt látható a város utcáin az őszhaju, nyájas arcú öreg úr, mindig egy-egy ismerősével elbeszélgetve. Sok évtizedes itteni működése folyamán úgyszólván mindenkit megismert s a város közönsége előtt csak úgy fogalom volt „a Vende tanár”, mint annak idején az iskola falai között, rajongó tanítványai előtt. Most, hogy rövid pécsi látogatása után nemcsak innét, de az életből is örökre elment, tiszteletreméltó emléke előtt azzal a szomorúsággal hódolunk, amely neki mint igaz embernek, kiváló tanárnak, az ifjúság nagyszívű, megértő barátjának mindazok részéről megjár, akik egyéniségét és annak értékeit ismerték. Végtisztessége 25-én, délután 3 órakor Budapesten, a Farkasréti temetőben megy Végbe. Halála nejét, született Kaiser Renéet, fiát Vende János pécsi orvost, leányát férjezett Dormitth Istvánnét, menyét született Boross Margitot, Vejét Dormuth Istvánt és Kis Lily unokáját döntötte mélységes gyászba. TANÁCSKOZÁS A GAZDAMORATÓRIUM ÜGYÉBEN. Budapest, nov. 23. Ma délelőtt az igazságügyminisztériumban Brízdi Andor igazságügyminiszter elnökletével tanácskozás volt az egyik gazdavédelmi rendeletről. Az igazságügy-minisztérium főtisztviselőin kívül a pénzügyminisztérium vezető tisztviselői vettek részt a tanácskozáson. REKÉLYES TÁMADÁS A NAGYFÁKI ERDŐBEN. P. Zalaegerszeg, nov. 23. (MTI.) A csendőrség Troy János nagypálii lakost, a község egyik jómódú gazdáját őrizetbe vette és, beszállította a zalaegerszegi törvényszék fogházába. A gazda ellen szándékos emberölés kísérletének büntette elmén indult meg az eljárás, mert a nyomozás adatai szerint megtámadta Csákány Ferenc nagykutasi pásztort és revolverlövéssel megsebesítette. Traj tagadja a szándékos emberölés kísérletét és azt állítja, hogy feleségével Telekes községben volt látogatóban, ahonnan estefelé kocsin tért vissza. A nagykutasi erdőben ismeretlen ember került elő és a sötétben úgy látta, hogy meg akarja őt támadni. Ekkor kétszer a levegőbe lőtt és az egyik golyó a lovak megugrása következtében a hegyipásztort találta.