Pécsi Napló, 1933. november (42. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-24 / 267. szám

2. oldal, Elnök : Hát ki tette ? Lubbe : Én csak azt mondom, hogy a függönyt gyújtottam fel. Elnök : Ki csinálta a többit ? Lubbe : Azt nem tudom megmondani, azt bizonyára... (elhallgat). Elnök : Mit akart ön tovább mondani ? Lubbe hallgat. Főállamügyész: Volt-e a vádlottnak folyé­kony gyújtóanyagja ? Lubbe: Gyújtóanyagnak csak széngyújtót használtam. Semmit­ sem öntöttem a széngyújtókra, hanem gyufaszálakkal gyújtottam fel. A birodalmi főügyész azt kérdezi Lubbétól, hogy készakarva fogatta-e el magát a birodalmi gyűlés épületében, vagy miképpen képzelte el a menekülést ? Lubbe azt válaszolja, hogy addig várt, amíg a dolog végetért. Dimitroff szót kér, hogy több kérdést intéz­zen Lubbához. Az elnök további kérdéseire kijelenti Lubbe, hogy a gyújtogatás végefelé hangokat hallott és ezért még gyorsan felgyújtotta a folyosót is. Több, Lubbéhoz intézett kérdés után az elnök a tárgyalást péntekre halasztotta. A KORMÁNY TAGJAI MEGKEZDTÉK A KÖLT­SÉGVETÉS ÖSSZEÁLLÍTÁSÁT. Budapest, nov. 23. Értesülésünk szerint a kormány egyes tagjai már megkezdték a tárcá­jukon belül a költségvetés előkészítését. A rend­­szer az idén is ugyanaz lesz,mint tavaly. A költség­­vetéseket a kormány két kiküldött tagja a resszort­­miniszterekkel felülvizsgá­ja és összeállítja a vég­leges előirányzatokat. A két miniszter Keresztes- Fischer Ferenc és Hómon Bálint lesz, akik Imrédy Bélával állandó érintkezést tartanak fenn és vala­mennyi tárcának előkészítésében részt vesznek. GABONAFAJTÁK VÁMMENTES BEHOZATALA NÉMETORSZÁGBA. Borli­, nov 23. (Wolff ) A hivatalos lap mai számában megjelent rendelet úgy intézkedik,hogy azokra az engedélyekre, amelyek 1933 december 31-ig a rozs, búza és malomipari termékek ki­vitelét engedélyeztél­­, 1933 június 24-iki rendelet­ben felsorolt gabonafajták vámmentesen ismét behozhatók —-------­ ÚJ KERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK KEZ­DŐDNEK BÉCSBEN. Budapest,nov. 23. Nicki Alfréd nevet vezetése alatt tegnap küldöttség utazott Bécsbe, ahol ma új kereskedelmi tárgyalás indult meg. A tárgyalás fő célja, a magyar lisztnek fokozottabb mértékben való Ausztriába szállítása. —,—j— ^ — Idő­jóslat. Nyugat felől némi enyhülés és kissé élénkebb légáram­lás. Sok helyen köd, eső, a hegyekben esetleg havazás. Asszony az uccán írta : Dr. Gellér Erna. Az asszony kilépett a kapun. A szíve hall­hatóan dobogott. Az uccán égtek már a lámpák, fényben úszott a széles ucca. A hársfák sötét árnyéka helyenkint úgy terült a járdára, mint egy hanyagul odavetett nagy, fekete kendő. A házak aljánál­ megtört ez a feketeség és hosszan megnyalva felszaladt egésze­n az ablakokig. A fák elég messze voltak egymástól és így az asz­­szony sokkal többször került egy-egy ragyogó fénypászmába, mint szerette voln­a. Vájjon van-e már hét óra ?• • • Nem késett-e el ? Minden szembe­jövőt megnézett. Most... mintha ismerős járást látna... sietősen jön valaki feléje... Óh, csak ő lenne... Idősebb úr volt, szürke bajusszal. Kiváncsi szemtelenséggel nézett a csalódott sze­mekbe. —• Borzasztó, — gondolta az asszony a szégyentől elvörösödve. •— észreveszik rajtam hogy várok valakit. Könnyű szél kerekedett és távoli harangszót sodort magával Hét óra. Az asszony megkönnyebbülten sóhajtott. Hiszen ak­kor még jöhet. Igaz, hogy már odaért a sarok­hoz, ahol a múltkor találkoztak és ha, akire vár, el akart volna jönni, akkor már itt kellene tennie. De mire való ez a türelmetlenség? Valami közbe is jöhetett. Egy pillanatig tétován nézett körül. Megalázó előlog így várni. Ismerősökkel is talál­­ko­zhat. Mit mondjon, ha megszólítják? Hogy a varrónőéhez megy? Ott volt, az igaz. De nem oda megy. Hanem járja ezt a népes uccát oda­­vissza, ez mégis csak feltűnő lesz. Sehol egy ki­rakat, amit nézni lehetne, csak házak és siető emberek. De mennyi ember . .. Valaki olyan is figyelheti, akit ő észre sem vesz. Szeretett volna hátranézni, de nem mert. Kicsit meggyorsította lépteit, aztán megállt a fal mellett, ahol legsöté­tebb volt a hárg árnyéka. Gyors pillantással végig­szántotta a hosszú uccát. Nem jön. Most egy párocska ment el mellette.­Kutatón végignéztek rajta. Zavarában kinyitotta reliküljét, mintha keresne valamit benne. —. örült vagyok, —­ gondolta és egy kicsit el is mosolyodott, mert eszébe jutott, hogy fura látvány lehet a járókelőknek egy asszony, aki a sötétben kutatja a táskáját, ahelyett, hogy a lámpa alá állna. ■— Nem várok tovább, — határozta el ma­gában. De hátha éppen az alatt az egy-két perc alatt jön, miit már nem akarok kivárni?... Oh, hiszen már jön is... Ott... a sarkon.. . Az ismerős szürke kalap... Mindjárt kiér az árnyékból... Hogy siet!... No, majd megmosom a fejét... Drága... édes... dehogy is bántom... Csak hogy itt van... Most... m­ot megvilágít­ja a lámpa... Az asszony szája keserűen megvonag­­lott. Nem ét... Már megint valaki más. Már negyednyolc lehet . Vagy talán több is. Két sétáló nő már másodszor ment el mellette. Mind a kétszer ránéztek és suttogtak.Most össze- I1 , ILI! . ........ "-aa bújva nevetgéltek. Az asszony kimondhatatlan fáradtságot érzett. A torkát fojtogatták a köny­­nyek. Kövér cselédlány ácsorgott egyik ház előtt, széles hátát fekidüllesztve a ka­pura . ■— és kezét köténye alá dugva nézelődött . Valakit várt. Várta a bakát, vagy talán az asztalossegédet. Jól meg­bámulta a fél-alá sétáló, jólöltözött nagyságát. Az asszony fejében egymást kergették a gondo­latok. — Kettőnk között csak az a különbség, hogy akit ez vár, az el is fog jönni, mert tudja, hogy nem jön hiába. Az én „legényem” azonban nem biztos ebben. Ne­m is jön tehát. Csak addig jött, míg reménykedett, ho­gy meghódíthat. Amikor tudtára adtam, hogy nem kalandot keresek, ha­nem ideált, akiért harcolni, küzdeni is kész va­gyok, míg el nem­ érem,­­ akkor megriadt. Pedig hízelgett a hiúságának az én bolond, nagy sze­relmem, amit nem is igyekeztem titkolni előtte. De most már fél tőlem. Nem kell a szerelmem, ennek sem kell. Asszony kell, ölelkezés kell, ki­elégített férfi hiúság, — és jöhet a másik, az uj... Most már gyorsan ment az asszony. Ismerős házak közt, hazafelé. A toronyóra élesen, gyorsan ütötte a nyolcat. A hold feljött és olyan sárgán, gö­mbölyűen ragyogott, mint egy új borbélytányér. És sok, sok apró csillag pislákolt körülötte. Hűvös szél borzongatta a fákat. Néha egy-egy súlytalan, lomha falevél törrett a gyalogjáróra. Szép, vilá­gos, kissé csípős volt az este, ősz Volt. PÉCSI NAPLÓ ИШ november 24. I VENDE ERNŐ | Pécs, nov. 23. Ma , az esti órákban terjedt el a városban, hogy Vende Ernő, a pécsi áll. gya­korló reáliskola nyugalmazott tanára Budapesten meghalt. Akit sokan és akit igazán szeretnek, annak halálhűrét fogadja csak az a mé­gről jövő, spontán részvét érzés, a­mellyel a pécsi kö­zönség reagált erre a gyászhírre. Vende Ernő 1861-ben született Pápán. Tanári ok­levelét Budapes­ten, az egyetemen is szerezte. Először fp0 a poz­sony­szent-­­ györgyi par­ista gimnáziumban, majd Pesten és Lőcsén tanított. 1906-ban került a pécsi állami tanárképzőintézeti gyakorló reáliskolához, ahol 35 évi működése alatt nagyon hasznos pedagógiai, irodalmi és kulturális tevékenységet fej­ett ki. Pécsett éve­ken keresztül rendszeresen tartott esztétikai és sorozatos irodalomtörté­zeti előadásánál nagy hatással volt a közönség művészeti és irodalmi érzékének fejlesztésére. Több önálló műve jelent meg, melyek közül Irodalomtörténeti Szemléltető Képek című mű­vét a kultuszminisztéru­­m adta ki­. „A szavalás művészete” című munkája a maga idején hézag­pótló volt. Tíz éven keresztül munkatársa volt a Magyarországi Városok és Vámügyek mono­gráfiája című hatalmas műnek, melyben tíz vár­megye és számos város „Tudomány, irodalom és művészet” című fejezetét írta meg. Négy évtizedes tanári működése alatt egész generációkat nevelt, a sz legteljesebb értelmében izzó magyar szellemben. Tanít­ványaival szemben mindez kor a meg­értő, jó apa szerepét töltötte be. Éppen ezért közte és növendékei között az a bensőséges, köz­vetlen viszony állott fenn, amely az iskolán túl is a tanár részéről a további szerető figyelemmel kísérésben nyilatkozott meg, a tanítvány olda­láról pedig abban a rajongó szeretettel párosult megbecsülésben, amely az izzig-vérig pedagógus önzetlen fáradozásának­ legszebb jutalma. Vende Ernő pár esztendővel ezelőtt meg­romlott egészségének helyreállítása céljából sza­badságoltatta magát, majd nyugalomba Vonul­­s Budapestre költözött, hol a tétlenkedni nem tudó, nagy fut­ású és műveltségű tanár a fővárosi lapokban szé­ls terv­etet talált mindig aktuális és friss szellemű ításai számára. A nyár folyamán Pécsett járt, orvos fiának látog­­ására. Két héten keresztül volt látható a város utcáin az őszhaju, nyájas arcú öreg úr, mindig egy-egy ismerősével elbeszélgetve. Sok évtizedes itteni működése folyamán úgyszólván mindenkit megism­ert s a város közönsége előtt csak úgy fogalom volt „a Vende tanár”, mint annak idején az iskola falai között, rajongó tanítványai előtt. Most, hogy rövid pécsi látogatása után nem­csak innét, de az életből is örökre elment, tiszte­letreméltó emléke előtt azzal a szomorúsággal hódolunk, amely n­eki mint igaz embernek, kiváló tanárnak, az ifjúság nagyszívű, megértő barát­jának mindazok részéről megjár, akik egyéniségét és annak értékeit ismerték. Vég­tisztessége 25-én, délután 3 órakor Buda­pesten, a Farkasréti temetőben megy Végbe. Halála nejét, született Kaiser Renéet, fiát Vende János pécsi orvost, leányát férjezett Dor­­mitth Istvánnét, menyét született Boross Mar­gitot, Vejét Dormuth Istvánt és Kis Lily unokáját döntötte mélységes gyászba. TANÁCSKOZÁS A GAZDAMORATÓRIUM ÜGYÉBEN. Budapest, nov. 23. Ma délelőtt az igazságügy­minisztér­iumban Brízdi Andor igazságügyminiszter elnökletével tanácskozás volt az egyik gazda­védelmi rendeletről. Az igazságügy-minisztérium főtisztviselőin kívül a pénzügyminisztérium vezető tisztviselői vettek részt a tanácskozáson. REK­ÉLYES TÁM­ADÁS A NAGYFÁKI ERDŐBEN. P. Zalaegerszeg, nov. 23­. (MTI.) A csendőrség Troy János nagypáli­i lakost, a község egyik jó­módú gazdáját őrizetbe vette és, beszállította a zalaegerszegi törvényszék fogházába. A gazda ellen szándékos emberölés kísérletének büntette elmén indult meg az eljárás, mert a nyomozás adatai szerint megtámadta Csá­kány Ferenc nagykutasi pásztort és revolverlövés­­sel megsebesítette. Traj tagadja a szándékos emberölés kísérletét és azt állítja, hogy feleségével Telekes községben volt látogatóban, ahonnan este­felé kocsin tért vissza. A nagykutasi erdőben isme­retlen ember került elő és a sötétben úgy látta,­­ hogy meg akarja őt támadni. E­kkor kétszer a­­ levegőbe lőtt és az egyik golyó a lovak megugrása­­ következtében a hegyipásztort találta.

Next