Pécsi Napló, 1934. április (43. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

2. oldal. Talán szörnyű kiábrándulással végző­dik az oroszok újabb ötéves terve. De sem­mi sem változtat azon az igazságon, hogy e legenda nélkül az orosz bolsevizmust már régen elfújta volna a szél. Az sem változ­tat a legenda erején, hogy teljes erővel dol­gozik a terror a­­ legenda mellett. A le­gendának mindig szüksége volt a terrorra. Legyen ez a terv akár homlokegye­nest ellenkező, mint az orosz terv, de terv legyen. Valami, amiben a tömeglélek hinni tudjon, ami átemelje, átlendítse a szaka­dékok fölött. Budapest, m­árc. 31. (A Pécsi Napló munka­társától.) Városszerte nagy feltűnést keltett annak idején a „Pécsi Napló” azon híradása, hogy mód kínálkozik a fedett uszoda megépítésére, a,,Pécsi Napló” munkatársának adott nyilatkozatában, miként ismeretes. Weiss István, az OTI vezér­igazgatója kijelentette, hogy fedett uszoda építésére az OTI hajlandó lenne a városnak megfelelő kölcsönt nyújtani. A híradás a pécsi úszókörökben természe­tesen a legnagyobb örömet váltotta ki. Az utóbbi években erősen nekilendü­t pécsi úszósport rend­kívül nélkü­özi ugyanis a té­i tréninglehetőséget, amely nélkül teljes formáját nem is tudja kifutni. A tavaly megnyílt népfürdő legmegfelelőbb bi­­zonyítéka annak, hogy az úszósport valóban a legnépszerűbb sport ma Pécsett, amely a spor­tolókon kívül is nagy tömegeket mondhat ma­gáénak. Ennek tudható be, hogy a népfürdő minden sportbeli és közegészségügyi hatásán kívül oly kitűnő üzletnek is bizonyult, hogy az idén már bővítéséről kell gondoskodni. Az OTI-kölcsön lehetőségének felszínre­­hozatalával a „Pécsi Napló”, úgy érezzük, meg­valósítás esetében, az épülő fedett uszoda fun­damentumát rakta le. Ezúttal még egy lépéssel visszük a fedett uszoda ügyét a megvalósulás felé. Az OTI-kölcsön anyagi lehetőségei mellé megszereztük ugyanis a MUSz rendkívül agilis, fiatal elnökének, ifj. Horthy Miklósnak megértő jóindulatát és személyén keresztül természetesen a magyar úszósport vezető egyesületeinek tá­mogatását. Ifjú Horthy Miklós, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, az Angol-Magyar Bank egyiptomi osz­tályának igazgatója nagyon elfoglalt ember, aki rengeteg hivatali munkája mellett is talált módot arra, hogy fogadja a „Pécsi Napló” munkatársát. Látszik, hogy megszokta az interjúadást. Figyel­mesen hallgatja kérdéseinket, amelyekre gyorsan, ífjú Horthy Miklós, a MUSz elnöke nyilatkozik a Pécsi Napló­nak a fedett uszoda építéséről „Feltétlenül építse meg Pécs fedett uszodáját" A magyar uszdszövetség hajlandó az építkezést támogatni A „PÉCSI NAPLÓ" REGÉNYE Szivek és sinek IRTA: LUKÁCS ENDRE 45 George ráhajolt Kate szájára és ajkaival t­apasztotta be a szépen ivett ajkakat. És látta, hogy a leány szemében örömkönnyek csillognál­.. Nem tudta levenni tehetetlen ajkát, a leány aj­kairól és talán tíz percig állottak volna igy, ha valaki meg nem szólal a hátuk mögött. — Egy időre hagyjétok abba ,— mondotta a hang — most itt az alkalom, George elbocsátotta Kátét és felnézett. Henry Mac­Gregor állott vele szemben szolgálati öv és revolver nélkül, csendőregyenruhában. — Maga az a bizonyos George? — kérdezte végigmérve a mozdonyvezetőt. —• Igen— válaszolta George— és nem maga az a bizonyos Henry? A csendőr igenlően intett: — Én vagyok. Szóval maga szereti Kátét? — Nincs rá kifejezés, hogy hogyan. — És el akarja venni feleségül? — Minél hamarabb, de mi ez magánkihall­­gatás? — Nem. Csak mielőbb cselekedne, figyel­meztetem, hogy jól go­dolja meg. Mert az adott szó az Íratlan Törvény értelmében kötelező... ámbár jólehet, hogy a királyi csendőrség és az egyéb re­ndbiztossági intézmények kissé szabá­lyozták hatáskörét... hiszen már ezerkilencszáz­­harminckettőt írunk, de azért nem ajánlom, hogy az ősi, íratlan Törvénnyel szembekerül jó-,, Raw­­jinson... — Mit kertel olyan sokat Mac­Gregor... maga mond­otta, hogy ezerkiencszázharmin­skettőt írunk, hagyja ezeket az ősi... — Kate, nézd meg az apád, szobájában van-e? -4- vágott közbe a csendőr. A leány bólintott és kiment a szobából, Mac­Gregor pedig Georgehoz fordult. — Szükségesnek találtam, hogy meggondo­lásra késztessem... mert ha maga könnyű kis kalandnak veszi ezt az egészet, akkor még van idő, hogy Kátét észretérítsem... most még nem kötelezi magát semmi... de ha eljegyezte Kátét, akkor... akkor, ha boldoggá teszi őt, maga lesz a legkülönbb ember előttem a világon... de ha tönkre teszi, akkor kicsavarom a nyakát, még ha felkötnek akkor is... különös dolgokat hal­lottam már a maga családjáról, Rawlinson a mi­nap Winnipegben... George sápadt volt.. — Kate szabadított meg engem attól a dé­montól, ame­ly ránehezedett a lelkemre és a­z apám lelkére is. Kate nem szerelmem nekem, hanem az istennőm... fölösleges hát nagy sza­vakkal dobálódzni, Mac­Gregor. A csendőr mosolygott: — Maga csakugyan derék ember lehet Raw­­linson. Menjünk. Kate apja vár. A szél sivítva kavarta fel odakünn a por­­hanyós havat. Az állomásépület ablaktáblái kel­lemetlen hangon csörömpöltek. Joe Parray úgy állított be a meleg „nagy szobába“ mint egy hóember. — Olyan idő van künn, mintha tél közepe volna —­ mondotta mikor kis olajlámpáját le­tette az asztallapra, mely felett Bassett őrmester és Ladislav Svoboda kártyáztak. — Itt úgy látszik soha sincsen vége a télnek — válaszolta a cseh — Ilyen idő nálunk januárban sincsen. — Már itt is esedékes — mormogta Joe, miközben letörölte arcáról a havat — még sze­rencse, hogy van rajtam valami ruha. Mentem egészen Darwinig ellenőrizni a pályát hajtánnyal, azután visszafelé elcsípett ez a nyavalyás vihar. Én Kaliforniában tizenkilenc év alatt nem láttam annyi havat, mint itt tizenkilenc hónap alatt. Albert Bassett csendesen keverte a kártyákat. — Sok bajuk van maguknak ezzel az ország­gal— mondotta — hideg, furcsa, nem lehet benne élni. .. hát akkor mi az ördögnek jönnek mégis ide. Hívta magukat valaki? Svoboda elvette a kártyákat és osztott. — Mit gondol őrmester, lehet valami re­ményem? Bassett bedugta a fogai közé a pipát. — Mindig kell reménykedni, Svoboda. Még akkor is, ha egészen reménytelen a helyzet... — Gondolja, hogy reménytelen? — Akit tudom én... azt magának kell tudni. A szoba ablakának üvege hangosan csör­rent. Svoboda felemelte a fejét. — Kellemetlen lehet most künn lenni, nem gondolja? — Voltán én már künn ilyen esetekben. Magának is meg kell szokni. Mooney Manor iga­zán nem kéjutazásra szánt hely. — De ott, lesz talán mellettem valaki, aki­ért érdemes dolgozni— mondotta a cseh elpirulva. Joe Parray ásított: — Nyolc óra tizenöt — mormogta — rög­tön itt a DOMINION... vinné el az ördög ezt az időt. Felállóit, kezébe vette a kis olajlámpást és kidöcögött az ajtós. Svoboda ledobott egy lapot. — Negyvenhat centtel jön őrmester — mon­dott a halkan — annyi­t plus a javamra. (Folyt, köv.) PÉCSI NAPLÓ 15)34 ápril­ 1. a világ legjobb keserüvize! Az Igmándi gyógyvíz, legjobb magyar márka. Ha fejfájás gyötör, a gyomrod nincs rendben, ki egyszer használta másnak is ajánlja. igyál csak Igmándi­t fél­pohárral reggel. П*у.1.т. Az Igmándi ketszűlviz kla, három év «1 dada üvegekben is kapható! A Terv — a legenda. És legendák nél­kül az emberi lélek összeomlik. * A középkori metszeteken egy réz-sza­lag tekergett ki az alakok szájából és erre a réz-szalagra volt felírva a legenda. Az európai társa­dalmi rend szájából hiányzik ez a rézszalag. Ezért nincs benne hitünk. Mahatma Gandhi így szólt: „Egy sze­gény és munkanélküli nép számára Isten csak egy formában nyilatkozhatok meg: a munka és a kenyér formájában­!“ Akik tehát hivatva vannak arra, hogy Európa, vagy akár csak egy ország életé­ről gondoskodjanak, vegyék át a vészkiál­tást, vegyék át a sötét uccák kiáltását, amelyben Isten kiált: Munkát, kenyeret! ►

Next