Pécsi Napló, 1934. október (43. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

0. oldal ) PÉCSI NAPLÓ Kétszázezer főnyi közönség jelenlé­tében nyitotta meg a kormányzó a Nemzeti Munkahetet A hatalmas tömeg óriási lelkesedéssel ünnepelte a jubiláló kormányzót Gömbös Gyula. Ez a nemzet élni akar és élni fog Budapest, október 1. A hatalmas ügetőpá­­­­lyát sokszínű zászlóerdő tarkítja. Kétszázezer főnyi tömeg vonult fel a Nem­zeti Munkahét megynyitására. A pálya közepén áll az aranyozott, fehér­­drapériá­s diszemelvény, amelynek három ár­kádja alatt aranyos betűkkel ez van kiírva: 1919—1934 és a kormányzó monogramja: H . M. Minden rendű és rangú ember eljött ünnepelni a kormányzót, aki 15 évvel ezelőtt vonult be a fővárosba... A néma csendben felcsendültek a Himnusz hangjai s a tribünök előtt lassan elgördült a kor­mányzó autója. Díszben, fehér tengerészsapká­ban lépett ki a kormányzó autójából. Gömbös miniszterelnök és a kormány tagjai kísértél­ fel a dísztribünre. Felzúgtak a kürtök, három ágyulövés dördült el és örömtüzek gyúltak a díszpáholy előtt. Pár pillanatnyi csönd, majd egetverő üdvrivalgás köszöntötte a kormányzót. Ezután Gömbös Gyula miniszterelnök kezdett beszélni: E f­őméltóságú Kormányzó úr! Magyar Testvéreim ! A Nemzeti Munkahétnek az a fel­adata, hogy aki építeni akar, aki dolgozni akar egy szebb jövőért, találkozzék, megismerje egy­mást, megbecsüléssel menjen el egymás mellett és megbecsülje azt, hogy ma egy szabad és füg­getlen államban dolgozhatik. Meggyőződésem, hogy ha a múltban tudtuk volna, mit jelent egy nemzet számára a függetlenség, akkor fokozottabb mértékben haladunk volna azok után a vezéreink után, akik állandóan ennek a gondolatnak a jegyében folytattak politikát. A független álbm­eszme igazi megvalósulása egyetlen záloga a magyar jövő kifejlődésének. Ha mint reális magyarok tudtuk volna, mit jelent a magyar energiák felett rendelkezni, mit jelent elsőrangú mezőgazdasági államnak lenni,­­ mit jelent a kőszén, mit jelent a külkereskedelmi­­ és a pénzügyi politika kérdéskomplexuma, akkor sokkal öntudatosabbb életet éltünk volna, akkor nem lettük volna, hogy idegenből importáljanak hozzánk idegen eszméket, nem vettük volna, hogy idegenben hogyan intézik ennek a nem­zetnek a sorsát, akkor feleszméltünk volna arra, hogy itt a Kár­pátok medencéjében csak mi, magyarok, csak ez a nemzet hivatott arra, hogy Közép-Európa nyugalmának békés alkotó munkájának őre és bástyája legyen. A miniszterelnök ezután Horthy kormányzó felé fordult és üdvözölte őt tizenötödik évfor­dulóján annak, hogy a Szegeden megszervezett magyar hadsereg élén bevonult a fővárosba. —­ Főméltóságod szándékainak megfele­lően — mondotta a miniszterelnök ez az ország a rend, a béke és nyugalom or­szága. Ezzé tette Főméltóságod­ ezt az országot, amelynek népében annyi erő és tehetség van, mint amennyit más népekben alig találni. Ez a nemzet élni akar és élni fog, erre bizo­nyíték az elmúlt másfél évtized, amelynek során Főméltóságod vezetése alatt az egész világ előtt bizonyságát adta, hogy tör­hetetlen életerők lakoznak benne. A százezernyi tömeg, amely itt ma millió és millió magyar ember nevében jelent meg, engem kért fel arra, hogy hódolatteljes tiszteletünket magyar sze­retettel tolmácsolhassam. Ez a fegyelmezett ma­gyar társadalom Főméltóságod további paran­csaira Vár! Viharos éljenzés kisérte a miniszterelnök szavait és ezután Gömbös Gyula fel­­érésére a kormányzó megnyitotta a Nemzeti Munkahetet. Majd Kiss Ferenc állott a díszpáholy elé és lel­kesen szavalt el egy ódát Magyarország kor­mányzójához. A tömeg percekig tartó, egetverő l­­ lelkesedéssel hódolt az államfőnek. A háttérből pedig közben elindult a Nemzeti Munkahét ipari díszmenete. Felvonult az egész magyar ipar: óriási mé­retű cipőpasztadobozoktól a sörgyártásig,művé­szileg elrendezett ásványvizes üvegektől, zaka­toló gőzturbinákig minden. ,Iliiv' " яткшшннагшшаш""»"' wiwm A. a P ÉCSI ATAPLÓff Ein­YiéN­Yg A BÁNYA MENYASSZONY* IRTA: T A S S O N­Y I ERNŐ 14 Látta a barátján, hogy jól esett neki ez a felelet. Nem vitte magával még a lámpa­­hordozó fiúját sem a bányába. Egyedül indult el, hogy megnézze a megcsuszamlott aknát javító ácsok munkáját. A tegnapi heves lelkiélmények után fáradtnak érezte magát. Hosszú lábait erőt­lenül rakosgatta a meredek, csúszós létrá­kon. Jó fél óra telt bele, amíg kiizzadtan leért az­ ácsokhoz. Az ácsok hevenyészett deszka­­padon állva épen egy új aknakoszorút tettek be a régi, elkorhardt helyére. — Jó szerencsét ! — köszöntötte őket Kentes. — Jó szerelm­et mérnök úr­! — fogadta az öreg, krisztusszakállas főács. — Hogy haladunk ? — Lassacskán. Istent kísértő munka ez. Az a jó, hogy sötét van. Nem látja az ember a veszélyt. — Hát még maga előtt is van veszély? — Nem sok, de azért néha megborzong a hátam. — Amikor már amúgy is túl van rajta? — He-he. ... Inkább akkor, mint előtte. — Szeretném én, ha minden ácsom olyan kemény legény volna, mint maga, öregem. — Bizony pedig öreg legény vagyok már én. — Hány éves? — Jóformán nem is emlékszem rá. Pedig ott voltam a születésemnél. A suhancok idétlenül röhögtek. A fél­homályból szurtos, korai munkától eltor­zított arcukkal úgy villogtak elő, mint valami ördögfiúk. — Mégis hány éves lehet? — Ilyen gömböcfajta suhanc lehettem, amikor az apámmal barkácsoltuk belül ezt az aknát. — Bizony annak már ötven esztendeje. — Szent Borbálán, milyen egészségesek voltak ekkor ezek a vastag tölgyfagerendák! Apám azt mondta, túlélnek három embert is. íme megette őket az idő, meg a nedvesség. — Így vagyunk mindennel. — Érzem én is, hogy a kötéseim nyi­­szognak. — Látszik, hogy becsületes munkát csináltak annak idején. — Ha a közepe el nem korhadt volna a koszorúknak, egy se moccant volna meg. Első aknaács volt az apám a környéken, nyugosztalja az Isten. — No, a fia nem utolsó. — He-he... megaggjuk a munkát, ahogy az erőből telik. — Csak jó szorosan egymás mellé a koszorúkat! Csúszós itt a kőzet.­­ — Megcsinálom mérnök úr. Ne köpje le majd a fiam az apja munkáját. Becsülje meg egy sereg esztendő múlva, mint én a boldogult apámét. — Amennyire lehet igyekezzenek is. Amíg nincs készen, nem merek lent dolgoz­tatni, csak egy pár embert. Kaphatunk egy omlást. Itt rekedünk, mint egér a fogóban. — Abbizony! Szorítjuk is, ahogy csak bírjuk. ■— Jó szerencsét! — Jó szerencsét,! — viszonozta az Öreg ács. — Menünk mink is lejjebb mindjárt padot csinálni. Itt már készen volnánk. Köntes eltávozott. Ment le a bányába, hogy megnézze az ott dolgozó munkásokat. Az ácsok még egy darabig dolgoztak azon a helyen. Amikor beillesztették az utolsó aknakeretet is, lejebb mentek vagy harminc méterrel egy új padot csinálni. Az öreg ács munka közben vette észre, hogy a suhancok hanyagságból fönt hagy­ták a vaskapcsokat. Fölszalasztotta érték az egyiket. A tanonc nem tudta mind levinni. Félt az öreg haragjától. Kevéssel nem mert visszatérni. Fent hagyta a lámpáját, amíg ismét visszatér a többi kapocsért. Ügyesen kúszott left lé a létrán a sö­tétben. Megcsúszva le-leejtett egy-egy kap­csot. Az csörömpölve hullott le az akna mélyébe. A lámpája kampóját siettében gyengén vágta bele egy korhadt gerendába. A lámpa súlya működött. Még a suhanc le sem ért, már leesett egy nagy halom száraz forgácsra. A láng belekapott a száraz fába. Né­hány perc alatt végig futott a száraz for­gáccsal és finom fűrészporral teleszórt f.­ ácsolópadon. A hegyes, piros lángok, mint tüzes kígyók kúsztak föl az akna ácsolatán. Tűz­­fü­ggönyükkel elzárták az aknának egész szelvényét. Mire a suhanc visszatért, rémülve látta maga előtt a forogva táncoló, hatalmas­ángokat. Sikoltozva kiabált segítségért. (Folyt. köv.) 1934 október 2 Október hat: nemzeti ünnep Budapest, okt. 1. A kormány a múlt évben­ kiadott rendeletével október 6-át nemzeti ünneppé nyilvánította és ennek megfelelően október 6-án a közhivatalokban ünnepi szolgálatot tartottak és a tanintézetekben a tanítás szünetelt. Ezt a rendelkezést ez év október 6-ára is kiterjesztik. A miniszterelnök a belügyminiszterrel egyet­értően a legközelebbi napokban ren­deletet ad ki, amely szerint addig is, amíg törvényes úton ren­dezik a kérdést, október 6-át nemzeti ünnepnek kell tekinteni. A hivatalokban ezután, is csak Ünnepi szolgálatot tartanak, az iskolákban, szün­nap lesz, viszont az ipar, kereskedelem és mező­gazdaság folytatólagos üzemét az ünnepi tilalom nem érinti. A kormány rendelkezésével kapcso­latban a budaparti napilapok testülete úgy nyi­latkozott, hogy október 6-át a naptári pirosbe­ls Ünnepnek megfelelően tekinti, vagyis okt. 6-án a déli lapok, 7-éig pedig a reggeli lapok nem je­lennek meg. Gazdasági kérdésekről tárgyal Gombos Varsóban Genf, aki. 1. Eckhardt Tibor Genfben ki­jelentette a magyar miniszterelnök készülő var­sói útjáról, hogy ennek során nem lesz szó szö­­vetségről, hanem elsősorban gazdasági kérdé­sekről. A magas cseh tranzitó árak rendezésre szorulnak. Döntő stádiumba került a dunán­túli valutaexportőrök ügye Budapest, okt. 1. A dunántúli valutarejtegető marhaexportőrök elleni nyomozás során letartóz­tatták Aristen Sándor Székesfehérvári, Fellner Zoltán és Weisz József nagykanizsai exportőröket. A döntő stádiumba kerülő nyomozás adatai sú­lyos bizonyítékokat tartalmaznak és az ügyész­ség az üggyel kapcsolatosan fontos intézkedéseket foganatosított.

Next