Pécsi Napló, 1934. október (43. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-28 / 244. szám

8. oldal A „PÉCSI NAPLÓ” VASÁRNAPI MELLÉKLETE # SZERKESZTI KÁROLY BÁCSI GYERMEK­NAPLÓ Felébredtem őrangyalkám, Köszönöm, hogy vigyáztál rám. Kérlek ma is légy mellettem, Hogy semmi baj ne érhessen. Add tudtomra, ami szép, jó, Hogy fogjon rajtam a jó szó, Hogy szüleim szeressenek , bennem örömet leljenek. Fejtörők. A fejtörők megfejtése csütörtök estig kül­dendő be a szerkesztőségre. A megfejtők között több mesekönyvet sorsol ki a Gyermek Napló. A sorsolásban való részvételre egy megfejtés is jogosít. ÉCSI NAPLÓ Reggeli ima !­eleki meg a kolbász I­rla : SPIXFIHKÉ G. K­ÜZSI. Bodri életéből Itt azt­án­ meg is akadt a Bodri élettörténete s Jó ideig semmi esemény, semmi elmondásra méltó nem történt, mit annak tulajdoníthatunk, hogy nem is foglalkoztunk a Bodrival, mert a kotlóstyuk után nemsokára két fehérszőrű, örö­kösen éhes malaccal gyarapodtunk. Szóval Bod­rit elhanyagoltuk, mert hát nagy szó is az a malac, pláne ha négy hónapi fizetését adja az ember érte. (De ki gondol arra, hogy két álló hónapig tanítottunk ketten 150 nebulót a két malac áráért ?) A fő az, hogy van malac... Bodri a mellőzést megszimatolta s nagy vi­­zelkedéssel akarta visszahódítani a feleségemet. Elkísérte mindig az iskoláig és a tanítás után eléje ment. A malacokat pedig haragosan meg­ugatta, noha még a szomszéd macskával is bé­kességben élt. Bodri már nagy kutya volt, mikor a gólya megérkezett hozzánk. A gólyahitr nyitott s az illatos ibolya is kilesett a bokrok alól, amikor az élet tündére gólya nénivel elküld­ötte Dióskét, az én drága kis buksimat. Bodri, mikor először hallotta a kis gazdája hangját, csodálkozott s mereven, figyelmesen nézte, de mikor látta, hogy Dinikét édesanyja a szivéhez szorítja s csókjai özönével borítja el, kutyaszivével megtanulta nagyon szeretni Dinikét. Attól kezdve mindég, hacsak lehetett, közelében tartózkodott. Az ajtó előtti akácfa a tanú, hogy a kis gyermekkocsit, melyben Dinike feküdt — csendben figyelve az akáclevelek mozgását s élvezve a fa alatti tiszta levegőt — Bodri nem hagyta el soha. Ha állt, ha feküdt, szeme mindig a kis gazdáján volt. Járni, is úgy tanult Dinike, hogy fogta Bodri fülét. Dinike aztán árva lett. Az angyalkák meg­irigyelték Dinikétől a legszebb, legjobb, legne­mesebb édesanyját s egy szép fényes napon el­vitték lelkét oda, ahol örök tavasz van. Akkor fakadt a természetben millió élet. Nyílott május­nak minden szép virága s elborította a frissen hántolt sirt virágtakaróval... Mind hiába, a mi szivünkben éppen most kezdődött az ősz... Dinike nem tudta, de mivel sok szomorú arcot látott , szomorú lett ő is. Nemsokára a szép Csikországba vitték Dini­két, a nagymamához. Nekem csak a múlt édes, szép emlékei, sok­sok bánat s Bodri maradt, de Bodri is csak három napig. Attól a perétől kezdve, hogy kis fiam is elment, egy falatot sem evett s belepusztult szo­morúságába. Én pedig azóta tudom, hogy milyen nagyon­­nagyon sokat jelent, hogy: „kutyám sincsen”. (Véga.) K. D. Sanyi gyerek nagy kópé volt, mindig valami csinytevésen járt az esze és ugyancsak sok bor­sot tört társai orra alá. Ravasz képe után el­nevezték Sunyinak. Ez a név aztán rajta is ra­gadt. Sunyiskodott is őkelme iskolában és isko­lán kívül. Sokat tudnék mesélni róla, de csak egy esetet írok le, ami vele és Floki kutyával esett meg. Volt Sunyinak egy testi-lelki jóbarátja, Siró Feri és annak volt egy vörös kutyája. Valahol az uccán szedték fel és hosszas rimánkodásra Siró papa engedelmével megtartották a helyes állatot. Siró mama kosztján aztán jól meghí­zott a Floki és jóban rosszban együtt volt a két fiúval. Reggel a kapuig kisérte az iskolába in­duló gyerekeket, dél felé pedig már az utcán leste őket, no meg a tízóraiból megmaradt jó­­lalatokat. Egy szép napon olyan hírt hozott a tanító úr az iskolába, amitől felderült a lurkók arca. Két napi szünet! Hát lehet ennél elgondolni valami jobb­­ ! Két egész napig övék az erdő, a mező. Alig várták a déli csengetést. Százszor is elkérdezték egymástól: — Te hová mész ? — Te mit fogsz csinálni? Sunyi és Feri együtt jöttek ki. A szemük összevillant. Sunyi szólalt m­­g : — Tudod mit, holnap lemegyünk a vásárba, eszünk cigánypecsenyét, — és már előre nyelt egyet. — Igen ám, de nincs pénzünk, tudod jól, hogy a tízórai pénzünkön golyókat vásároltunk, otthon meg úgy sem kapunk. — Majd kigondolok valamit, bízd csak rám ! — Zárta le a vitát Sanyi. Másnap tényleg elmentek a vásárba. Fro­­kit természetesen vitték magukkal. A lacikonyha körül ólálkodtak. Feri kíváncsian Várta a ci­­gánypecsenyét. Hát abból épen ettek, de egy jókora sültkolbász leesett véletlenül a tele tál­ról. Sunyi szólt valamit Flokinak, az nem volt rest, oelaugrott, szájába kapta a kolbászt és usgyi earamedolt. A két gyerek a nyomába. Szerencsére a nagy tolongásban senki se vette észre ezt a kis epizódot, a kolbászt meg senki se kereste. Floki meg csak szaladt, míg egyszer szemben találta magát egy nagy far­­askutyával. Hopp, itt baj lesz, gondolta Floki, hátra sandított, de a gyerekek bizony még messze voltak. A nagy kutya rárontott a kis Flokira, egy-kettőre le­­teperte és ham, bekapta a kolbászt. Mire odaért Sunyi és Feri, hűlt helye volt a kolbásznak, csak Floki vinnyogott egy kapu sarkában. A gyere­kek is bánatosan tekintgettek egymásra, de mikor Flokira néztek, elnevették magukat, mert végül mégis csak ő járt legrosszabbul. Megsimo­gatták, közrefogták és hazafelé indultak. Az ebédnél aztán mindegyik a legjobb falatot tette félre a négylábú pajtásnak. Gyerekek ! Fejtörőket újból lehet beküldeni. A legsikerültebb fejtörők beküldői jutalomban részesülnek. — Harmincadikén tartja közgyűlését a Zene­kedvelők Egyesülete. A Pécsi Zenekedvelők Egye­­sülete okt. 30-án 6 órakor tartja a belklinika könyvtártermében ez évi rendes közgyűlését.­­Ugyancsak 30-án este órai kezdettel az egye­sület zenés közgyűlési ünnepélyét tart a Pannó­niában, melyre minden érdeklődőt ezúton, meghív az Elnökség. A közgyűlési ünnepély műsora 1. Mozart: Don Juan, nyitány, 2. Ángyán János dr.: Elnöki üdvözlés, 3. Heizl X. Ferenc élete és működése. Irta és felolvassa : Lajos Gyula székesegyházi karigazgató, 4. Schubert: Rosse­munde, nyitány. Vezényel: Várhalmi Oszkár. Be­lépődíj nincs. — Sok száz női kabát és ruha Löwy Testvéreknél Ferenciek, u. 1. —• Házasságkötések. A városi anyakönyvi hivatalban a következők kötöttek házasságot Dr. Balázs,László ügyvéd és­ Forbáth Irina Katalin. Pető Sándor vásári bazár tulajdonosjért Bakó Ilona , Végh István középiskolai tanár és Bene Mária Margit Emma, Bogárdi János zenész és Hepe Mária,Gazdag István villanyszerelő és Pétermann Mária, Steidl Géza Győző magánzó és Dani Ro­zália, Ziegler Ádám kereskedelmi alkalomaz itt és Schmidt Katalin, Kovács Lajos asztalosseger és Schneider Асда, Balog József apsz. és Pap Mária, Fekecs József fuvaros és Janó Terézia,­ Takács Ádám hordógyári munkás és Varga Er­zsébet, Császár Ferenc fm. és Pölöskei Julianna, Mózes István borbélysegéd és Béres Erzsébet, Markó István kisbirtokos és Biczó Mária, Bach­­mann Ján­os bányakovács és Augsberger Terézia, Kritskavics Ernő iimársegéd és Staub Erzsébet, Waszner József fm. és Waszner Anna, Kozma Dezső asztalosmester és Müller Gizella Mária, Tegzes Emil szabósegéd és Gyám Mária, Nagy­ Gyula villany­szerelő és Gerél­yi Terézia. Károly bácsi postása A Gyermek Napló legutóbbi számában meg­jelent fejtörők megfejtése: 1. Párduc, 2. Nagy­mama. A sorsolás eredményekérnt 1—1 mesekönyvet nyertek: Horgas Aranka és Grémann Pista átvehetik­ szombat délután 3 és 4 óra között a szerkeszt­őségben. A fejtörők megfejtése és minden a Gyermek Naplót illető megkeresés Károly bácsi címére. Pécsi Napló, Munkácsy u. 10. sz. intézendő. 1934 október «Г. Az m­­égenyhítő akció általános gyűjtése során ezek nevében jönnek hasznart, régi ruhákért, fehérneműért és minden javít­­ható és értékesíthető ócskaságért a diákok, cserkészet.. ADAKOZÓ KÉSZSÉGGEL, SZERETETTEL VÁRJÁTOK ŐKET ! ­ Szabadliceális előadás a polgári fiússkolában. A polgári fiússkola tanári kara agilis igazgatójá­val, dr. Gedeon Mátyással az élen, a polgári isko­lába járó tanulók szülei s általában hozzátartozók számára szabadliceális előadásokat rendez a téli hónapokban hetenként két alkalommal (hétfőn és pénteken esti 1 7 órai kezdettel)teljesen in­gyenesen azzal a céllal, hogy népies gyakorlati tárgyú előadásokkal bővítse a hallgatóság isme­reteit, másrészt nemzetünk dicsőségben és szo­morúságban oly gazdag múltjának, valamint iro­dalmunk remekeinek ismertetésével, a nemzeti­ öntudatot és összetartozás érzetét ápolja. Az is­meretterjesztés és a nemzeti érzés ébrentartása mellett az a másik­ cél is lebeg a szervező test­ül­t szeme előtt, hogy nemes szórakozást nyújtson a hallgatóságnak egy-egy komoly, vidám jelenet, költemény előadásával, ének és zeneszámmal. Így a legutóbbi pénteken Kellner Róbert tanár tartott előadást azokról a veszedelmes beteg­­ségekről, melyek egyik legkedvesebb háziáll­­sunktól, a kutyától származhatnak. A mindvégig l eltilincselő előadást a legnagyobb figyelemmel hallgatta a termet zsúfolásig megtöltő közönség. Székesi (Breszár) János tanár pedig vet­elt képek kísérésében nemzetünk egyik legszomorúbb kor­szakát ismertette. Megható hangon ecsetelte a magyarság szenvedését a szatmári békét követő időkben, majd a francia háborúk alatt. Szép előadása nagy tetszésre talált. Változatossá tette az estet Grőbl Emil és "Vasvári Zoltán szavalata,, továbbá Mojzes László és Göltz Ferenc kedves bohókás csevegése a rádióról. Fal­rengető tapsot aratott a Keresztény Szocialista Egyesület Arany János Önképzőkörének műkedvelő gárdája. A pécsi leventék dalárdája pedig Tóth Aladár kar­nagy vezetésével szebbnél-szebb magyar nóták teljesen precíz előadásával gyönyörködtette a hallgatóságot olyannyira, hogy el sem akarták őket­ engedni. A dalárda újabb és újabb ráadá­sokkal köszönte meg a lelkes ünnepl­ést. A jól s kellemesen eltöltött est érzésérő­l távozott el a közönség a­ szemekben a Viszontlátás ígéretével

Next