Pécsi Napló, 1935. augusztus (44. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

1935 augusztus 1. Csütörtök XLIV. évfolyam­i óregyed­ hivatala­­ 173. «~x----- Péc Sierkesstőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Sierk, tel.: 21-09 - Kiadóhivatali tel.: 20-27. V- I Hl................. и iiHИ————HI ЛИ illWlillKWnn I FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP | Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 14 fill. , 16 oldalas 20­­10. Az új úttörvény Az előkészítés alatt álló és a kormány által a parlament őszi ülésszaka elé terjesz­tendő javaslatok között szerepel az új út­törvény, mely a hírek szerint első fogalma­zásában már elkészült. Nyers tervezet te­hát, akár az ügyvédi rendtartásról készült javaslat, ami feltételezni engedi, hogy végső szövegezésénél még módosulhat, legalább is olyan mértékben, ahogy a közérdek kí­vánja. Ez késztet arra, hogy a javaslathoz már nyers formájában hozzászóljunk, azon hírek alapján, melyek vele kapcsolatban szerte szivárogtak s egyes részleteiben na­gyon alkalmasak a javaslattal szemben han­gulatot kelteni. *—Ami ezt a nyers tervezetet illeti, két nagyon jó oldalát máris felfedeztük. Az egyik az, hogy az egész országra kiterjedő útépítési programot fog adni, ami­nek célja, hogy elejét vegye az útépítés terén eddig mutatkozott tervszerűtlenség­­nek és egy egységes, a keresztülvitelben időrendhez is kötött, átfogó terv alapján építse ki az ország ez időszerint bizony még nagyon fogyatékos úthálózatát. A másik, nem kevésbé fontos és hasz­nos intézkedésnek ígérkező újítása a javas­latnak, hogy teljesen újra kodifikálja az utakra vonatkozó összes jogszabályokat s ezzel rendet teremt az egymást keresztül­­kasul szelő közlekedési terület dzsungelé­ben. Ha e két, nagyon helyén­való intézke­désen kívül még megemlítjük, hogy az új úttörvény különös gondot kíván fordítani a vidék szempontjából rendkívül fontosság­gal bíró bekötőutakra, el is mondottunk nagyjában mindent, ami a nyers tervezet javára szolgál, mert ezek mellett a kereske­delmi kormányzat az úttörvénnyel kapcso­latban olyan újításokkal is foglalkozik, ame­lyek már kevésbé rokonszenvesek. Ezek elseje az a szándék, mely hozzá­járulást kíván szedni az utat használóktól. Eddig ugyanis csak a városok szedtek kö­vezetvámot, amit utak építésére és fenn­tartására fordítottak. A jövőben a kövezet­vám szedésének lehetősége kiszélesülne azzal, hogy a bekötő utaknál is életbe lépne a vámszedés, amit egyéb szempontokon kívül amúgy is elmaradott automobilizmusunk szempontjából sem tartunk a legszerencsé­sebb gondolatnak. Megkörnyékezi az új út törvényterve­­zet a vármegyei útalapok autonómiáját. Egyelőre ugyan érintetlenül hagyja az auto­nómiát, de kimondja, hogy az útalap költ­ségtérítéssel tartozik hozzájárulni az állam által végeztetett útépítésekhez, továbbá mó­dot nyújt egyes fontosabb vármegyei utak országutakká nyilvánítására. Ha ezekből a tervbevett újításokból törvény lesz, állam és törvényhatóságok között előreláthatólag bonyodalmak támad­nak, már csak a „költségtérítés” igen tág fogalma miatt is. Ám ettől csak fájjon a törvényhatóságok feje. Mi az állami úttá nyilvánítással nem vagyunk egészen ki­békülve, azon igen egyszerű oknál fogva, hogy például Baranyában is az állami utak sokkalta rosszabb karban vannak a törvény­­hatósági utaknál s ahol karbahelyezés elke­rülhetetlen, a törvényhatóság, mely maga használja az utakat, mégis csak inkább kéz­nél van, mint a távol eső minisztérium, mely- e­k­nek előzetes engedélyezése nélkül még egy­­ útszakasz hengerlése sem lehetséges. Igaz, az ipari minisztérium felállításá­val bizonyos mértékig tehermentesül a ke­reskedelmi minisztérium, hiú remény volna azonban abban a hitben ringatódzani, hogy az új törvény és részbeni ügykörcsappanás jobb utakat fog rövidesen teremteni, mert ehhez elsősorban pénz kell, ami a vármegyei költségtérítéssel ugyan több lesz, de ennek a térítésnek arányát viszont a törvényható­sági utak fogják megsínyleni. Hogy lesz, mint lesz, majd elválik. Nem akarunk minden áron előre aggodalmas­kodni. Azonban a készülő új törvény még egy tervezett intézkedésének nem előnyös voltára azért rá kell mutatnunk s ez az a megoldás, mely a vasút és szekérfuvarozás versenyét kívánja szabályozni, természe­tesen a vasút javára. Arról van ugyanis szó, a nyers tervezet­ben, hogy a gazdáknak saját terményeik szállítására továbbra is módot nyújtanak a szekérfuvarozással. A fuvarozással ipar­szerükig foglalkozókat azonban jelentékeny adóval sújtják, hogy ez által a Máv-nak tá­masztott versenyt csökkentsék. Nem akarunk arra hivatkozni, hogy Magyarországon a szekérfuvarozás három évtizeddel ezelőtt még virágzó iparág volt, amit a vasút és autó amúgy is kikezdett, mert ez a fejlődés természetes következ­ménye volt. A mai gazdasági viszonyok azon­ban nem kedveznek ennek a természetes fejlődésnek, éppen azért kerül újból elő­térbe a szekér. Ennek a szekérnek kerekei alá adótételeket rakni akadályul, nem köz­lekedési politika, hanem hurok, amivel a szekérfuvarozó ipart gyakorlókat elütik be­csületes kenyerüktől s magát az ipart előbb­­utóbb megfojtják. A Máv-ot megsegíteni egy újabban len­dületet vett ipar elpusztításával lehet hasz­nos, a különben drága Máv­ra, de mérhe­tetlenül káros ebben a munkanélküliségtől hemzsegő országban. Azért javasoljuk, ezt a szakaszt okvetlen hagyják ki abból a ter­vezetből, amelynek egyébként közmegelé­gedést kiváltó, magasabb célkitűzéseit is lerontja az útalapok autonómiájának hor­zsolása, a kövezetvám kiterjesztésének bur­kolt újabb adójellege, de leginkább a sze­kérfuvarozókat életlehetőségükben fenye­gető veszedelemm­el. Az olasz-abesszin ügy a Népszövetség tanácsa előtt Megkezdődött a Népszövetség tanácsának 87-ik ülésszaka Ellentét az olasz és abesszin álláspont között — Laval közvetít Genf, júl. 31. Laval és Eden tegnap megbeszélésével kapcsolatban a Times azt írja hogy az a gondolat merült fel, hívják fel Abesszíniát, helyezze magát a nép­­szövetségi tagok közös gyarmatü­gyi igazgatása alá. Ez külsőleg abban jutna kifejezésre, hogy főbiz­tost neveznének ki és népszövetségi hivatalno­kokat osztanának be az állami igazgatásba. Olasz­ország helyi engedményeket kapna. A Matin híradása szerint a négus állítólag nem tenne elvi ellenvetést az ellen, hogy a Népszövetség védnöksége alatt éljen. A Popolo d'Italia mai számában is hangsú­lyozza, hogy Olaszország csak teljes megoldást fogadhat el. Addig az olasz gyarmatok nem lennének bizto­sítva, amíg a katonai felügyelet nincs kiterjesztve Abesszínia fölé. Katonai szempontból a probléma teljesen egyszerű és teljesen logikus. Genftel, Genf nélkül, vagy Genfen keresztül csupán egyetlen megoldás lehetséges. Az Abesszíniában lakó ola­szok lassanként mind elhagyják az országot. Genf, júl. 31. Genfben néhány órával a rend­kívüli tanácsülés megnyitása előtt, optimista han­gulat nyilvánul meg. Állítólag tegnap este Eden és Laval megbeszélésén, Eden engedékenynek mutatkozott. Hajlandó volt engedni az eddig el­foglalt álláspontból. Anglia nem erőltetné az egész olasz-abesszin viszony érdemleges megvitatását és hajlandó­­ csatlakozni ebben a kérdésben a kompromisz­­szumos megoldáshoz abban az esetben, ha Olaszország a tárgyalások lefolytatása alatt, de különösen augusztus 25-ig semmiféle fegyveres mozgalomba nem bocsát­kozik Abesszíniával szemben. Bizalommal tekin­tenek a ma megnyíló tanácsülés elé. Remélik, hogy azt sikerrel be lehet fejezni a hét végéig. Genf, júl. 31. A Genfben tartózkodó tanács­tagok a ma délelőttöt beható tanácskozással töl­tötték. Alois­ báró hosszas megbeszélést foly­tatott L­a V­a­tt­a­l, aki ezután E­d­e­n­n­e­l ta­lálkozott. Az angol népszövetségi miniszter a dél­előtt folyamán tanácskozást folytatott Abesszinia genfi kiküldöttjével és A­v­e­n­a­i népszövetségi főtitkárral, majd Aloisi bárót ker­te fel. Eden és Aloisi tanácskozásának eredményétől függ, vajjon megtarthatják-e a ma délutánra kitűzött időpontban a népszövetségi ülés nem nyilvános ülését. Népszövetségi körökben most arra törekszenek, hogy a tanács megkezdett békéltető és döntő bí­rósági eljárás szemmeltartásával folytassa meg­beszéléseit, mert azt remélik, hogy ily módon né­hány napon belül sikerül döntést hozni. London, jul. 31. Az abessziniai négus Lon­donba küldi ékszereit. Vagyonának egy részét már elhelyezte Párisban. Genf, jul. 31. Az angol és francia küldöttség ma reggel megérkezett Genfbe. A két küldöttség tagjai az újságírók érdeklődésére nem adtak fel­világosításokat. Mussolini: „Szeptember végén 800.000 ember áll fegverben“ Róma, júl. 31. Mussolini a párisi Intransigeant tudósítója előtt kijelentette, hogy meggondolt minden nehézséget és gondoskodott azokról az eszközökről is, amelyek a nehézségek leküzdésére­­ szükségesek.­­ Már sok hadianyag van Afrikában, sok katona is, de kétszer, sőt háromszor annyit is fog oda­­küldeni, ha szükséglét látja.

Next