Pécsi Napló, 1935. szeptember (44. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

2. oldal PÉCSI NAPLÓ 1935 szeptember 1. Hasznos tudni! Rontott gyomrod re­mlbehozza, Emésztésed szabályozza, Étvágyadat felfokozza, Rossz kedvedet elkobozza, — Hipochonder, fáradtlelkü emberek ! Gyomrotokra főleg jól ügyeljetek ! „IGMÁNDI”-viz a beletek meghajtja, Gyomorbajos rossz kedvetek elhajtja ! USZUD­ÜLŐ vizek királya, Okos ember, ki e vizet használja ! „IGMANDI” a masiniszta, Ki a gyomrot igazítja ! Akinek ritkán kell, — V­eh­et kis üveggel. Forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS, KOMÁROM. tette, hogy az Egyesült Államok semlegességi politikáján mit sem változtat az amerikai állam­polgárok által Abesszíniával közötti szerződés. Londonban hivatalosan nem tudnak az engedményekről London, aug. 31. A Press Association ma déli 12.30-kor kiadott jelentése szerint angol hi­vatalos körökben semmit sem tudnak angol és amerikai érdekeltségeknek adott engedményekről. Amíg hivatalos megerősítés nem érkezik Londonba, addig nem hajlandók a dolognak indokolatlan fontosságot tulajdonítani. A kormánynak még csak arról sem volt tudomása, hogy tárgyalások folytak. Kijelentik továbbá, hogy az angol kor­mány nem óhajt olyan lépéseket tenni, amelyek a jelenlegi olasz-abesszín Viszályt ügyét meg­nehezítené. Washington, aug. 31. Több szenátor hely­telenítette, hogy amerikai társaság engedélyt kért az etiópiai kőolaj kitermelésére. Borah szenátor kijelentette, hogy az ilyenfajta gazdasági műveletek azt jelen­tenék, hogy Amerika „részt kér a háborúból", holott az Egyesült Államok kormánya már elhatározta távolmaradását minden idegen bábortól. Diplomáciai körökben mindazonáltal valószínű­nek tartják, hogy a gazdasági művelet következ­tében az Egyesült Államok közvetlenül belesod­­ródná­nak az olasz-abesszin viszályba. A newyorki nagy kőolaj társaságok képviselői kijelentették, hogy egyáltalán nem volt tudomásuk arról, hogy az amerikai kőolaj-érdekeltség engedményt kért etiópiai kőolaj kitermelésére. Szülők figyelmébe! Mielőtt fiúgyermekét iskolaruhával ellátja, keresse fel saját érdekében Páll Ödön ruha nagyáruházát, Pécs, Széchenyi-tér 18. — Telefon 28-89, ahol nagy választékban fiúöltönyöket, felöltőket, átmeneti kabátokat, gumi és lódenkabátokat, körgallérokat saját készítményben a legjobb minőségben a legolcsóbb árban kaphat. Takarékossági könyvre 6—7 havi hitel. San Marino egy olasz hadikórház vezetését vállalta San Marino, aug. 31. A san­ marinoi köz­társaság kormánya értesítette Mussolini minisz­terelnököt, hogy egy hadikórházhoz szükséges személyzetet Olaszország rendelkezésére bocsát. A san­marinoi olasz konzulátuson több san­­marinoi állampolgár kérte, hogy vegyék fel őket a keletafrikai olasz gyarmati hadseregbe. Merényletet követtek el Murci konzul megsebesülésének szemtanúja ellen Addisz Abeba, aug. 31. Az elmúlt éjszaka merényletet követtek el egy Kebbada nevű néger ifjú ellen, aki Murci olasz konzult augusztus 22-én elkísérte útjára és szemtanúja volt a konzul megsebesülésének. A néger ifjút két lándzsa­szúrás érte, úgyhogy kórházba kellett szállítani. A tettes ismeretlen. Róma, aug. 31. Mussolini a hadgyakorla­tokon résztvevő csapatokhoz intézett beszédében kijelentette, hogy szeptemberben újabb 200 ezer embert hív zászlók alá. Ezzel a mozgósított had­sereg száma 1 millióra emelkedik. Róma, aug. 31. Megcáfolják azt a külföldi hírt, hogy abesszin csapatok a Szomáli­föld felett lelőttek egy olasz repülőgépet. London, aug. 31. A négus a Lloyd biztosító társaságnál 82 millió frankra kívánja biztosítani háború esetére Abesszíniában lévő ingó és ingatlan vagyonát. Tisztelettel értesítem üzletfeleimet, hogy tanulmány­­utam befejeztével a mai nappal műtermemet újból megnyitottam. Exkluzív közönségem úri ízlésének megfelelő újdonságokkal fogok ebben az évben is szolgálni, amit készülőben levő kirakatképeim — főkép gyermek- és esküvőfelvételeimről — igazolni fognak. Szolgálatra készenCsehi foto Pécs, pe­rczes ucca 21. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE KITTY Irta: KERTÉSZ ERZSÉBET — Hát legyél nagyon soká boldog, mondta Livia — Ezt úgy mondod Lívia, mint aki nem bízik a boldogság tartósságában és egy pillanatra árnyék szaladt az arcomra. De abban a pillanatban megláttam Tamást, ak­i a parton állt és felérintett. Hirtelen eltűnt az előbbi árnyék, szaladtam lefelé a lépcsőn, s ahogy hozzásimulva megin­dultunk együtt, újra felhőtlen, szép és ra­gyogó volt az élet. Sütött a nap, júliusi nap­fény, kerítő, megejtő melegséggel. Tizen­nyolc éves sem voltam még, s mellettem volt, akit szerettem.* Levelek . . . kapkodó zavart kondoleáló levél Bandinak, meghalt az édesapja. Ami­kor a gyászjelentést az újságban olvastam, döbbent és ijedt fájdalom suhant végig rajtam. Nagyon sajnáltam Bandit, tudtam, hogy náluk milyen mély és intenzív volt a családi élet és Bandi milyen meleg sze­retettel beszélt az apjáról. Az „öregem” mondogatta és büszkén elmosolyodott. Az „öregem” aki a szokásos karriert csinálta végig a bolti kifutóimból az önálló Bálvány uccai hűvösszagú textil üzletig, a polgári jómódig és a saját villáig. A feleségéből Vígszínház premieri butonos c­ámát csinált, Lici leányából pedig a legfestettebb szájú, a legkarcsúbb, a legmodernebb lipótvárosi úrilányt. . . most már Bandi egyedül ma­rad az üzletben, de vájjon tud-e a húsz évé­vel helyt állni azért, amit a ma sokkal öre­gebbek is nehezen tudnak. Levelek Tamás tesztről... a berlini impresszáriónak, a londoni hangverseny iroda igazgatójának, dr. Mordóssynak Buda­pestre. Mindegyik ugyanazzal a szöveggel... minden indokolás nélkül közli, hogy a nyár folyamán nem tud és nem akar koncertet adni és az őszi terveket majd megbeszélik személyesen . . . Hamarosan elutazik, a cí­mét azonnal fogja tudatni velük . . . Angéla nénit végkép agyonsebezte a szerelmünk, de Tamás ezt észre sem vette. Férfiak,­­ még ha művészek is ritkán értik meg a félbenmaradt mozdulatokat és az el­harapott szavakat. Mert nyíltan sem­mit sem mondott szegény hervadt kis öreg­asszony. Még csak nem is sóhajtozott. Is­merte­m már a házasságából, hogy sem só­hajjal, sem szavakkal nem lehet vissza­szerezni azt, aki egyszer el akar menni . . . De végül ő maga állott elő egy tervvel, hogy elutazik Hévízre.* Szombaton megérkezett apa az amerikai vendégekkel, két szemüveges ősz úrral és egy ugyancsak szemüveges, etonfejű szikár angolszász nővel. Mind a hárman egyetemi tanárok voltak Princetonban, a kémiai tan­széken. Livia, bár nagyon gyöngének érezte magát, minden tőle telhetőt megtett, hogy az a néhány nap, amit a külföldi vendégek itt töltenek, zavartalan harmóniában múljon el. A vendégek csakugyan mindennel meg­voltak elégedve, minden „wonderful” volt, mindenki „lovely”, bámulatosan sokat ettek és még ennél is többet fényképeztek. Szinte csodálatos, hogy komoly egyetemi tanárok milyen hévvel tudnak egy ugyanazon do­logra hosszú filmeket pazarolni. Tamás ne­vetve jegyezte meg, hogy mennyivel kel­lemesebb lenne, ha az amerikaik csak a természetet választanák modellnek és ben­nünket békében hagynának. Engem különös szeretettel fotografált a szikár hölgy, sze­rinte Janet Gaynorra megszólalásig hasonlí­tok, sőt ha megszólalok még jobban, mert a hangom teljesen ugyanaz. — Pedig nekem a Greta Garbo az ideálom — mondtam meggondolatlanul — oh, e dont leve her — mondta Miss Huttenson megbotránkozott arckifejezéssel és hosszan kifejtette, mennyire visszataszító, s nőietlen Greta Garbo. Természetesen nem akartam vele vitatkozni és különben sem bírtam pergő amerikai dialektusában ,mindi­g szóra pontosan reagálni, így csak tudomásul vet­tem, amit ő mondott, sőt a végén helyesel­tem is neki. Miss Huttenson szerint csak a szelíd, engedelmes asszonyok és lányok a vonzók, rendes férfi észre sem vesz más nőt. — Nem, ma éjjel nem merek hozzád átmenni — mondtam a késő esték búcsú­­zásában Tamásnak, amikor elváltunk. Itt van apa, itt vannak az amerikai vendégek, olyan könnyen megláthatnak ... s akkor gondold csak el . . . — Ha félsz, ne gyere­­— mondta Tamás elkedvetlenedve — éppen most, amikor miénk az egész villa a kis kabin helyett... Igen, de olyan rettenetes nekem, olyan vagyok, mint a tolvaj, mezítláb járok, a kezemben hordom a papucsomat és a fal mellett surranok el. . . — Nem kívánok tőled áldozatokat, kicsi, ha nem érik meg azt — mondta Ta­más csöndesen — de ha én mennék hozzád, még veszélyesebb enne. (Folyt. köv.) 52

Next