Pécsi Napló, 1936. július (45. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
2. oldal ГКСМ! NAFLO iuJiliS 1, •- - v-vt 1 ■ ■ á.1 . Remek zakónadrág készen és mértékszerint már 30.■* vászon-, mosó- és burettöltönyök. Tropikál falom - P-ért, selyemfiúöltönyök. Schwarcz Zsigmondi és Fia **.1 1 Pécs Ferenciek u. 6. és Király u. 23. ИГ Az összes szövetujdonságok. 7y, havi hitel Takarákosságra. "M Hatalmas készruharaktárak Minden igényt kielégítő férfisiabóságt A vármegye komlói ipartelepének műszaki felszerelése és munkásainak szociális helyzete II. Pécs, június 30. A nagyon érdekes felvilágosítás után, melyet Szeép Zoltán igazgató-mérnöktől a vármegye Horthy Miklós segélyalapja komlói kőszénbányájának, illetőleg ipartelepének megszületéséről, kiterjeszkedéséről és lendületes üzemi és kereskedelmi menetéről nyertünk, sétára indultunk a telepen, hogy saját szemeinkkel lássuk, mivé nőtte ki magát a kőbányatelep s milyen tevékeny, javakat termelő élet folyik területén.. Rövidke sétára gondoltunk. A szemleút azonban három óránál hosszabb ideig tartott. A tűző nap forróságában jártuk be a 40 -50 holdas területet. Fárasztó volt, de tanulságos. Szeép Zoltán mellett az üzem minden részletébe bepillantást nyertünk és felvilágosításai nyomán egész áttekinthetően tárult elénk az a sokoldalú munka, ami a telepen folyik. A csillepálya mentén mintegy ötemeletnyi magasságban kúszva, alkalmunk volt az egész telep áttekintésére. Az egész telepet a Kaszányapatak osztja ketté s a patak mindkét oldalán folyik az andezit kitermelése. Az ötemeletnyi magasság ugyanannyi termelési szintet alkot. A legmagasabb szintről, ahonnét még mindig tart a követ takaró föld lehordása, szédítő mélységbe látni, ahol éppen úgy sürög-forog az odarendelt munkássereg, mint a többi szinten. A szintekről iparvágány vezet le, a patak felett híd szolgálja az átjárást, a feles vizet a legmodernebb bányaszivattyú pumpálja a telep kás helyére, ahol az felhasználást nyer. A szintekről történt lassú leereszkedés után egy 30 méteres alagúton át olyan helyre jutunk, ahol a legértékesebb, acélos hangot adó, szinte feketébe komorodó színű követ fejtik. Itt volt alkalmunk látni a hatalmas, szabálytalanul rétegeződő szikla megfúrását. Most már ezt is a legmodernebb gép végzi, sűrített levegő felhasználásával. A fúrógép teljesítőképessége óránként 7 folyóméter. Korábban kézzel napi 1 métert fúrtak. A kőfejtő terület bekalandozása után, mely a fel- és levontatott csillékkel, a pillanatokig sem tétlenkedő munkásokkal nagyon is mozgalmas, élettel teli képet mutatott, a zuzóművet tekintettük meg, hová ugyancsak csillék egész sora szállítja fel a kaviccsá aprózandó anyagot. •A kőalappal épült, favázas zuzóműben két, egyenként 80 lóerővel dolgozó zuzóberendezés működik s ez a két gép, mely a legprímább mangánacélbordák közé szorítja az emberderéknyi andezit koloncokat, 10 óránként 500 köbméter sziklát rágicsál különböző nagyságú kaviccsá és zúzalékká. A munkásság egészségével való törődés példáját láttuk itt is, mint másutt az üzemben s ez abban nyilvánul meg, hogy minden csillényi kőrakományt alaposan megöntöznek, mielőtt a zúzóba fordítják. Az ilyen mód portalanított kő finom homoktörmeléke salakként marad a csillék fenekén s maga a kő sem füstöl rá zúzás közben a gép mellett foglalkozók tüdejére. A villamos energiával hajtott zuzómű tökéletes berendezésű. Nemcsak kavicsokra eszi szét a sziklatömböket, hanem a kavicsmennyiséget mindjárt ötféle nagyságban osztályozza is. A telep a villamos áramot, a komlói centrálétól kapja, de saját villamosházában osztja szét szükségleteinek megfelelően. A kőbányaüzem villamosháza, mely évi 200 ezer kilowattóra áramot vesz át és oszt szét, külön érdekessége a telepnek. Külön része a telepnek az a vibrátor, mely ötféle nagyságban szitálja a legapróbb kavicsanyagot. A telep műhelyei, némi túlzással, klinikáknak volnának mondhatók. Nagyméretű, hófehérre meszelt, tágas ablakú, világos termek. Ha nem látnák, hogy két munkás lópatkót kalapál az üllőn, el sem hinnék, hogy kovácsműhelyben vagyunk. De ugyanilyen a lakatos- és öntőműhely is. Egyikben sincs nyoma a koromnak, füstnek, a magánműhelyek eme elmaradhatatlan velejáróinak. Ezekben a műhelyekben is, a kovácsfuttatótól kezdve, minden gépet villamoserő hajt. Ez fúr, farag, esztergál. A munkás, mint komoly tudós áll gépe mellett, milliméternyi pontosságra beigazított műszerével és figyel. Egyetlen nyomással, csavarintással szabályozza masináját, mely kezes bárányként engedelmeskedik a szakavatott kéznek. Élvezet nézni ezt a munkát, de maguknak a munkásoknak is gyönyörűség a dolguk, ez meglátszik derűs, elégedettséget tükröző arcukon. A műhelyeket mostanában szerelték fel hegesztőkamrával és így a berendezés maradéktalan. Megnéztük még az üzemanyagraktárát. Valóságos patika. Hozzáértő gondosság itt mindazt felhalmozta, amire csak szüksége lehet arra, hogy az üzemben pillanatokra se támadjon zavar. Ismeretlen fogalom is az úgynevezett üzemzavar. Mint már említettük, a vármegye Horthy Miklós segélyalapjának kőtermelő telepén 220 munkás dolgozik. Ez a létszám december közepétől január elejéig terjedő 2 -3 hetet kivéve, állandóan foglalkoztatva van. A munkaviszonyok a telepen igen kedvezőek. Napi 10 órai munkaidő mellett egy férfi munkás 3.80 -4.20 pengőt keres átlagárban. A 14 -15 éves gyerek igen könnyű foglalkoztatással napi másfél pengőt szerezhet. Az aránylag nagyon jó jövedelem mellett a telep vezetősége más módon is segítségére van alkalmazottainak. Ezek közé tartozik a szabadság és az előleg, ami sokgyermekes családoknál nagy jelentőségű. Az alispán meleg és mély szociális érzékére vall, hogy a telep kihasználatlan területeit minden ellenszolgáltatás nélkül konyhakert céljaira a munkásságnak engedte át. Ezeken a földdarabokon a legnemesebb verseny folyik, ki tud többet, szebbet, jobbat termelni. A telep munkássága 16 -20 szomszédos községből rekrutálódik. Ezek jelentős része nagy távolságból volt kénytelen munkahelyére járni TUNISZI UTAM Irta: SZILYSI PÁZMÁNY ZOLTÁN. 41 A villamosba európai ruhákba öltözött zsidócsalád tolta be az oldalajtón gyermekkocsiját és ismeretlen tájszólásban beszéltek. Egy barna arab fiú barna harisnyát és fehér félcipőt viselt. Vörös fez volt a fején, testét pedig csikós kék gandura bontotta. Ha leült, a ganduráját felhúzta, hogy kímélje és fehér alsónadrágjára ült. Ez a villamosvonat a sós lagunaöböl partján haladott: nyomorúságos tevék legelésztek a sovány gyompamacsokon, amelyek a sós homokból itt ott fakón előzöldültek, máshol vedlett fekete hasukon pihentek, mint a fekvő struccmadarak. Végtelen szegény kis gurbi, beduinvityilló éktelenkedett itt-ott, szemétlerakodó helyekről rozsdás bádog- és vaslemezekből összetákolva. Kutya alig van, csak nagyritkán egy-egy nomád kunyhója körül, de igen rossz korban. Az országúton fürge autókat láttam tovasietni, mind Marsa felé. A programm szerint a bej autón érkezik kíséretével Hamam Lifből egészen az angol konzul nyaralójáig és itt száll át udvari fogatára. Délelőtt 10 órakor kellett volna bevonulásának megtörténnie és vonatommal még jókor érkeztem volna, de Őfensége, bár a keletiekről azt tartják, hogy mindig megkésnek, épp ellenkezőleg 10 perccel megrövidítette az időt, így egy pillanatra a vonatról már láthattam keleties menetét: a lobogókat, lovas spahikat, öszvéres fogatokat, a bej testőrségét, a katonai jelvényeket csilingelő, csörömpölő török zenével. Mikor a vonatról sikerült leszállanom, a bej palotája elé siettem. Jókai török felvonulásokat érzékeltető színes leírását véltem megelevenedni szemeim előtt. A fenség azonban már bevonult, hogy bikaáldozata után a méltóságok szerencsekivánatait fogadja nyaralásához. Csatáros öszvéreken lovászok ültek törökös bugyogóban, dolmányban, s aranyozott diszszerszámu, gyönyörű állatokat, hat fekete öszvért irányítottak: ezek voltak kocsijába befogva. A kocsi oldalát kediveszerű címer diszitette, s aranyozott mennyezet alatt, a középen oszloppal, kagylószerű, feketelakkos, aranydiszitésű, párnázott kocsihajó volt. Különböző egyesületek nemzeti viseletben, zászlóval, lófarkas jelvényekkel, török és arab zenével gyűltek össze a nyári palota bemenete előtt, ahol a spáhik fehér lovaikat táncoltatták, amelyek szügyéről, zablyájáról tajtékrongyok szakadoztak le. Fényes kíséretének egy része még kívül volt. Gandurás mór főurak, kitüntetéses beji katonatisztek, turbános, burnuszos arabok, vörösfezű, szakáll- és bajusztalan szerecsenek, fekete öltönyben, szalonkabátban, s beji testőrök, katonák és rendőrök. Az egyik vékonydongájú szerecsen fekete szalonöltönyben, fekete szemüveggel állt a kapu előtt, nyakában és mellén rendjellel. A bemenő és kijövő méltóságok kezet fognak és csókolódznak egymással. Autók állanak gyermekekkel, arabok bámészkodnak,a legnagyobb tömeget azonban két oldalt, mintha Vesztapapnők lennének, teljesen fehérbe burkolt nők százai alkották, fehér arcfedővel, s nem feketével, mint a nők Tuniszban. Feltűnő, hogy míg Tuniszban előkelőbb hölgyet az utcán alig láthatni, ezek mind a jobb osztályhoz tartoztak. A hölgyek nagy tömegében vártam a látnivalókra. Egy-két rendőr a járda szélén, s az arab nők, megfeledkezve vagy készakarva túltéve magukat a Korán tilalmán, midőn honfitársaiktól elfordultak, az arcfedő szövetét lebocsátották és így alkalmam volt többet látni, kiválóan szépeket és fiatalokat és teljesebb korúakat is. Az egyik arab urat megszólítottam, vájjon kik lehetnek ezek a szerecsenek fekete ruhában, némelyik fekete szemüveggel és Nisán Iftikár-rendjellel. S az hímezve és hámozva kezdette magyarázgatni, hogy ezek olyan „különleges emberek”, feketék, akiket úgy szokás venni a család őrizetére. S valóban az eunuch szó a görög ágy és bírni (eunej és echeii) szavakból ered és ágyőrzőt jelent. Magam a legtekintélyesebbet a kis fejedelmi udvar főszertartásmesterének vagy főkamarásának néztem. Maria Ville kihalt kis vidéki városka. Főuccája fehérre meszelt, laposfedelű, négyszegletes kis villákból áll; virágokkal felfuttatva, apró kertecskékben vannak a kishivatalnokok, európaiak házai. Rendesen ember alig van az utcán, üzletei, csapszékféle kávéházai egészen kisszerűek. Most azonban a bej palotája közelében mozgalmas volt az élet; a kis városka boltocskái, a házak kapui, a kis kávéházak ajtajai mindenütt pálmaágakkal, pálmalevelekkel, keménypapírra festett tuniszi címerekkel voltak diszitve, az uralkodó bej tiszteletére. A tuniszi lobogó, vörös zászlós közepén fehér korongban vörös félhold és csillag ékeskedik. (Folyt köv.)