Pécsi Napló, 1937. február (46. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-16 / 37. szám

4. oldal PAAL Je3 fllPQRTSQRSlOTA: V Ferenc József*Sihmtt Hatelln^ 4r*6Hw «3®ШОТф PÉCSI NAPLÓ Vili, Egy birodalom uralkodójának gondtalan órája .. .Amikor reggel hét óra felé kis acélkul­csával belülről bezárta a Maximgasse zöldre fes­­tett és fenyődeszkákból összerótt kicsiny kapuját Ferenc József -akkora ez a kapu, hogy a császár­­nak meg kellett hajtani a fejét, ha belépett rajta és Schönbrunnban senki sem tudja mikor és miért került a kapu a park sárgára festett kerítésének közepére - akkor kezdődött el a császár napjának egyetlen boldog órája... Sárga homokot szórtak a kertészek minden reggelen a schönbrunni park versaillesi divat szerint egyenesre nyírt bokrai között elhúzódó alléék útjaira, föl egészen a glorietteig és ezen a sárga homokon mesélte el Bécs minden plety­káját a monarchia urának a csacsogó színésznő. Schratt Katalin nagy házat vitt. A vacsoráit egymaga költötte el és vacsorára — mint annyi sokan Bécsben - legtöbbször kávét ivott, vagy egy kis sonkát evett. Korán kellett nyugovóra térnie, hiszen - akárcsak a barátja - ő is hajnalon kelt. Délben azonban harmincan, negyvenen ülték körül az asztalát és néha, különösen vasárnapokon még a kert végén felfelé szaladó domb oldalán is teríteni kellett. Elsősorban kollégái, a Burgtheater mű­vészei voltak állandó és szívesen látott vendégek a gloriettegassei villában, rajtuk kívül megfor­dult itt mindenki, akinek Bécs társasági életében szerepe volt. A Jockey Club mágnása , Bécsben időző diplomaták, urak, akiknek színei gyakran győztek a gyepen. Írók, piktorok, komponisták, urak, akikről nyíltan beszélték, hogy a bécsi rendőrség számára végeznek értékes szolgálatokat. Gorup báró, a rendőrség mindenható főnöke, aktív és nyugalomba vonult miniszterek egyaránt hozzátartoztak Schratt suitteréhez, sok karrier indult el innen a Gloriettegasseból és talán még több karrier tört itt ketté... A politikával soha nem foglalkozott Schratt Kita­in, ahhoz azonban nagyszerűen értett, hogy a mindennapi társaságát úgy válogassa össze,hogy a három órai dinereken elegendő anyagot sze­rezzen össze­­ másnapi sétája számára. Azt a generációt, amelyik ezt a riportsorozatot olvassa, nem érdeklik már a nevek, amelyeknek viselői ették a Schratt ebédjeit, szivták havannáit és fenékig ürítették a hietzingi villában a kristály poharak francia pezsgőit. Ez a generáció keveset tud Alexander Stmkoschról, Josef Levinszkyről, Körtérről, Ausztria egykori miniszterelnökéről, Edward Palmerről, a Länderbank legendás vezér­­igazgatójáról, Extellenc Schulzról, a legfelsőbb számszék osztrák elnökéről, David Kohnról, a kiváló bécsi piktorról, akit legnagyobb művész­nek tartott a császár, gárdistákról és diplomaták­ról, akik a monarchiával együtt örökre eltűntek. Schratt vendégei közül talán egyedül Pálmay Ilka él még, Raimers, a Burgtheater nagy művésze tavaly halt meg. Néha Kerzl doktor, sőt maga Paar gróf is ott ültek a vendégek között, de sok­ százra rúg a száma azoknak, akik Schratt Katalinon keresztül Bécs és a monarchia minden pletykáját Bécs és a monarchia igazi képét szállították Ferenc József számára. Ferenc Józsefnek, aki hajnalban négykor kelt, ötkor már az íróasztalánál ült, minisztereket, generálisokat ,diplom­atákat fogadott,minden aktát látni akart és restanciát nem tűrt,­­ nem volt semmilyen szórakozása. A császár életrajzának számtalan krónikása beszámol Ferenc József,,meghitt“ kártya-csatái­ról. Tucatszámra keringenek legendák arról a tarokkpartiról, amelynek tagjai állítóleg Palmer és Schulz lettek volna. Mutattak nekem olyan kártyalapot is, amelyről meghatottan jegyezte meg a boldog tulajdonosa: ,,Ez abból a pakliból való, amelyikkel Ferenc József Ischlben minden este játszott. ..“ Ezzel szemben igaz, hogy Ferenc József egyáltalában nem is ismerte a kártyát. Megtörtént egysz­r, hogy egy családi ebéd után megkérdezte Mária Valériát­ól:.­,,Mit csinálsz este?“ Mária Valéria azt felelte, hogy a társa­ságával bridgetni fog és a császár mosolyogva mondta: - Bridgelni? Na, végignézem majd a játé­kot. Legalább újra látok kártyát. Azóta, hogy gyerekkoromban ,,schwarze Peter“-t játszottam úgyse láttam kártyát... A színház nem érdekelte. Felkereste ugyan -főleg a Bingtheaterban - az udvari páholyt, néha szórakozást is talált klasszikus traftbok­­ban, de legtöbbször az első vagy a második fel­vonás után hazament. Annak ellenére, hogy gyer­mekkorában rajzolgatott, a művészet iránt sem volt különös érzéke, az igazi szórakozást számára a vadászat jelentette, de csak addig, amíg a va­dászatban bele nem szólt a politika, amely köte­lességévé tette az uralkodónak, hogy olyanokat is szívesen lásson, akiket a vadász nem hívott volna meg. ... Ferenc József uralkodásának hatvannyolc esztendeje alatt nem engedhette meg magának azt a legkisebb szórakozást sem, amely birodal­mának minden polgára számára kijárt szombaton este vagy vasárnap délután... Családjának majd minden tagjával haragos viszonyban volt. Erzsébet hónapokig élt távol tőle. Mária Valéria ott ült a szobájában, haris­nyát kötött és órákig nem szólt egy szót se. Ren­desen úgy kellett kiküldeni a császár dolgozó­­szobájából. Rudolfot korán elvesztette. Miksát, a mexikóiak császárát a kiegyezés esztendejében lőtték agyon a forradalmárok, Ottót gáláns kalandjai miatt nem szívelhette, Károly Ferdínándot, aki Zuber professzor leányát vezette oltárhoz,házassága miatt száműzte. Lajos Viktort Salzburgba internálta, a trónörökössel ha néha eljött hozzá, olyan viharos tárgyalásai voltak, hogy - Prileszky báró mesélte ezt ne­kem - a trónörökös a császár dolgozószobáját gombnélküli attilában hagyta el. A gombok szerte­­gurultak az Íróasztal alatt a szőnyegen... A Habsburgok toszánai ágának ú­ajai csak gondot okoztak a számára, nem szerette St­fániát sem és talán egyedül az egyik veje, Gizella férje, a bajor Leopold vidította fel néha az életét. A mi­nisztereit olybá tekintette, mint egy gyáros a cégvezetőjét, a legtöbbjét le sem ültette és senkinek se jutott eszébe - elsősorban azért, mert Ferenc József erre l­ehetőséget nem nyújtott - hogy vele, mint emberrel beszéljenek. Egy udvari vonaton Fehérváry báró egyszer egy kétértelmű viccet mesélt és­­ hetekig nem kapott meghívást az udvarhoz. Csak azokat az újságokat tették eléje, amit előzőleg az udvar cenzúrázott, a Wiener Zeitung­ból, vagy a Fremdenbli­ttből külön példányt nyomattak a számára és az életét nem úgy osz­tották be, hogy az neki legyen kényelmes, hanem úgy, ahogy az udvari emberek kényelme meg­kívánta. A schönbrunni kastély parkfelöli oldalának lépcsője. Ezen keresztül ment minden reggel a barátnőjéhez a császár. A Burgtheater művésznőjével eltöltött intim órákon kívül Ferenc Józsefet egyedül a vadászat érdekelte. A vadászatok kedélyes reggelije jelentette ezen óra a szórakozást. .. 1937. február 16.

Next