Pécsi Napló, 1937. április (46. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-30 / 97. szám

­i oldal PIOS NAPLÓ Megkezdték a sértettek kihallgatását a vasasi monstre perben A sértettek túlnyomó része önként csatlakozott a strájkhoz SIKERÜLT CSEL. Vasas,ápr.29.­­A Pécsi Napló kiküldö­tt munka­társától.) Nyolcadik napja pereg a vasasi földalatti éhségsztrájk izgalmas filmje a Hungária moziban. Egymásután vonul fel a mai napra berendelt 40 tanú, hogy a bíróság előtt tanúvallomást tegyen a nagy p­e­r­­se­ményeiről és a 195 vádlott szerepéről. A mai folytatólagos főtárgyalást 9 órakor nyitotta meg Szüts Jenő tanácselnök. Elsőnek Amrein József 26 éves csillést hallgatják ki. El­mondja, hogy önként vett részt a földalatti éhség­­sztrájkba. Nem akart felszállni. Senkit sem tartotta vissza erőszakkal. A csend­őrségen tett vallomását visszavonja. A vádlottak megbüntetését nem kívánja. _ Bauer Sebestyén önként vett részt a sztrájkban, önszántából csatlakozott társaihoz. A csendőrök előtt nem vallotta, hogy őt erőszakkal tartották lent. Az ügyész kérdésére kijelenti, hogy a szellőz­tető készülékek működtek. Benács Márton 53 éves vájár szerint a kijárat rácsajtaja kívülről volt bezárva és a kulcs az egyik csendőrnél volt. A rácsajtóhoz hívott 20-as bizott­ság tagja volt, önként csatlakozott a sztrájkhoz. Egy ízben látta, hogy Lutz Mihály két gyerekkel a lovak etetésére indult. Nem tartották vissza erőszakkal és ezért nem kívánja a vádlottak meg­büntetését. B­­eitenbach József 23 éves szivattyúkezelő előadja, hogy az összmunkásság határozata volt, hogy a szivattyúkat ne indítsa meg. Sebestyén fel­vigyázó is le akart szállni, hogy a szivattyút meg­indítsa, de nem engedték le. Ki akart jönni, ezt bejelentette munkástársai­­nak, azonban leszavazták. Egyik őrségváltásnál sikerült megszöknie. Csaba József 24 é­ves csillér, a Nemzet­i Mun­­kásvédelem tagja előadta, hogy önként csatlakozott a sztrájkotókhoz. A sztrájk harmadik napján rosszul lett ekkor Stockl György vezette a kijárathoz. Azt nem látta, hogy Brasistól Stockl az ajtóból vissza­rántotta. Szüts vadőr kiáltotta azt, hogy aki ki akar menni, arra csillét kell borítani. Csertán János lakatos a következő tanú. Azzal kezdi vallomását, hogy hogy már egy héttel előbb kire járt a bányatelepen, hogy kitör az éhség­­sztrájk. Ezután Stubnya felügyelő sokat emlegetett kijelentéséről beszél. .MIT MONDOTT STUBNYA FELÜGYELŐ. - Stubnya felügyelő harmincad magammal felhivatott magához. Az irodában felhívta a meg­jelenteket, hogy ne lázítsanak, ne izgassanak. Ezután egy papírlapról felolvasta, hogy tudomása szerint béregyeztető tárgyalások a főispán és a főbíró úr közbenj­öltével már foly­nak. A DG­T. helyzete rossz és ha a helyzet rosszabbra for­dul, a DGT. kénytelen lesz több munkást elbocsájtani és így a megmaradtak helyzetén javítani. Erre Raub János, a szervezet helyi csoportjának elnöke, el­ferdítve a felügyelő szavait, így szólt: - Szóval felügyelő úr azt mondja, hogy nincs semmiféle tárgyalás folyamatban? - Stubnya felügyelő úr szavai elferdítése ellen tiltakozott - folytatja - és magából ki­kelten izgatottan figyelmeztette Raubot, hogy ne idegeskedjék és figyelmeztette a jelenlevő harminc embert, hogy ne izgassanak a bányatelepen, mert az üzemvezetőség ilyen körülmények között, ilyen hangulatban nem tudja a rendes beosztásokat elintézni. Ezután a felügyelő úr megkérdezte a jelen­levőket, hogy olvassa fel még egyszer az előadottakat, de ezt senki nem kívánta. A felügyelő úr ezután kijelentette, hogy azért fektette írásba mondanivalóját, mert számított arra, hogy szavait félre fogják magyarázni és el fogják ferdíteni. Ez 22-én délután történt és 23-án kitört a földalatti éhségsztrájk.­­ Többször­ ki akartam jönni - fejezi be vallomását,­­ de mivel láttam, hogy ez nem ke­csegtet sikerrel, cselhez folyamodtam. Az egyik légaknánál Kulcsár János őrködött. Elmondtam neki, hogy ő itt nyugodtan áll, pedig a rakodón lázong a tömeg. Erre Kulcsár otthagyta őrhelyét és így nekem sikerült kiszöknöm. A vádlottak megbüntetését nem kívánom. Czégi Gergely 53 éves vájár előadja, hogy­ kétszer fel akart jönni. A rácsajtónál lévő őrség azonban nem engedte ki. Márk azt mondotta ekkor, hogy míg a bizott­ság nem jön, addig nem mehet fel. Ekkor vissza­fordult. A sztrájkőrök csákánnyal voltak felfegy­verkezve. Másodszor is ki akart menni, azonban ekkor sem engedték fel, sőt Márk hátrarántotta és megrugdosta. Eltern János II. 42 éves vájár lényegtelen vallomása után Frank János II. előadta, hogy hallotta, amikor Mátyás főaknász felszólítására felszállásra senki sem jelentkezett. Elnök: Hallotta maga a felszólítást? Tanú: Igen. Elnök: Miért nem ment fel? Tanú: Mert nem akartam. Szünet után Gáspár Miklós hosszúhetényi vájár így kezdi vallomását: - A sztrájk kimondása után két deszkát szereztem és lefeküdtem. Csütörtökön délután rosszul lettem és felszálltam. Addig nem is akar­tam kimenni. A felolvasott csendőri vallomásra megjegyzi a sértett, hogy vele senki sem erőszakoskodott. A többiekkel együtt akart sztrájkolni. Csendőri vallomása nincs jól felvéve. György (Sütő) József nagy derültséget keltve mondja el, hogy azért állítottak őrséget, hogy elkeseredésében senki se kísérelhessen meg öngyilkosságot. Csütörtökön este rosszul lett s ekkor kiengedték. Csendőri terhelő vallomását ő is visszavonja. A sztrájkban önként vett részt. Hrabéczy Jenő kir. ügyész megkérdezi: Szó­val azonosította magát a többiekkel ? - Igen ! - válaszolja György. Horváth József semmiről sem tud, semmit sem látott. - Nem tanították ki magát ? - kérdezi az elnök. SENKI SEM AKART FELJÖNNI. - Nem ! - feleli Horváth. Hudacsek János kihallgatása után Inkeller József kerül sorra. Kihallgatása során elismeri hogy , látta, amikor Deák Győző beszegezte a bánya­telefon ajtaját. Oly­an zajt is hallott, mint amikor a csilléket tolo­gatják. Zankó Mihály elismeri, hogy többed magá­val ki akart jönni az aknából, de a sztrájkőrök nem engedték. Amikor azonban rosszul lett, Márk kivezette őt. Géczi József is ki akart jönni, de visszatartot­­­­ták. A DÉLUTÁN TÁRGYALÁS A délutáni tárgyalást 3 órakor nyitja meg az elnök. Elsőnek Kari Mátyást hallgatják ki. El­mondja, hogy néhány külszíni ember ki akart jönni, azonban a többség ezt leszavazta. Önként csatlakozott a sztrájkhoz. Henderich György futó­­munkás elmondja, hogy ki akart jönni, azonban a tömeg leszavazta kijövetelét. Sikerült azon­ban neki megszöknie. Linbrunn Antal nem tudja, hogy kit válasz­tottak meg a sztrájkbizottság tagjaivá. A tömeg­gel együtt érzett, nem akart feljönni. Kára nincs. Elnök : Hát a csendőrök az ujjukból szopták ki, hogy mennyi a kára? Tanú : Lehet. Siptár Lajos hasonló értelemben vall. Lovass Sándor a sztrájk utolsó óráiban el­indult a szerpentinen és Márk szó nélkül kiengedte. Mikulás József 30 éves lövőmester a követ­kező sértett, akinek elsőnek sikerült felszöknie. Elmondta, hogy a tömeg felszólította őt, hogy tartson velük. Erre a tömeggel ment. Mátyás főaknász figyelmeztette, hogy dolgozzanak, mert ellen esetben elbocsátják őket. De a tömeg a sztrájk mellett döntött. Elhatározta, mindenképpen megszökik. A többivel csak látszat kedvéért tartott. Szauerveint kérte, engedje fel a két napi munkással együtt. Szauervein erre azt mondta, hogy megkérdi tár­saitól, hogy engedjék-e fel. Később visszajött, hogy a munkásság úgy határozott, hogy nem mehet fel senki. Ezután Wirth próbálta más álláspontra bírni a tömeget, de neki sem sikerült, így tehát a két kovács és ő sem szállhatott fel A csillék m­e­gtekintésének ürügyével sikerült 4 órai fenntartózkodás után este 7 órakor az új aknán felszökni. A vádlottak megbüntetését ő sem kívánja. Nagy Imre I., Neubauer János, Németh Imre III., Németh József VI., Penics Alajos és Péter József I. egyöntetűen azt vallják, hogy önként csatlakoztak a sztrájkolókhoz. Erőszakkal nem tartotta őket vissza senki. Ezzel a mára berendelt tanuk kihallgatása befejeződik és az elnök a főtárgyalást 16 órakor berekeszti. 1937. április 30. A Pécsről távozó Szrapkó Flórián perjel búcsúzásul félmilliós új irgalmas kórházzal gazdagítja a várost Pécs, ápr. 29. Az elmúlt napokban folyt le Budapesten az Irgalmasrend időközi nagykáp­talanja, mely egyik határozataként, városunkat mélyen érintő személyi változást hoz a Rend itteni házának, kórházának és gyógyszertárának vezetésében. A nagykáptalan ugyanis Szrapkó Flórián pécsi perjelt nagyon tevékeny működésé­nek itteni színteréről Egerbe helyezte, ahol mint legidősebb és gazdag tapasztalatú rendtagra a noviciusok magiszteri teendőit ruházta reá. Szrapkó Flórián most másodszor távozik el Pécsről, hogy mint Krisztus katonája azt a helyet foglalja el, melyre rendi felsőbbsége egyedül őt tartja a legalkalmasabbnak. Távozása érezhető űrt fog hagyni maga után, nemcsak a rendházban, hanem az egész város közönségében, mely fele­kezeti különbség nélkül mély tisztelettel, meg­becsüléssel és szeretettel viseltetett úgy kiváló személye iránt, mint örökké tevékenykedő, az alkotás vágyától fűtött egyénisége iránt. Szrapkó Flórián ezt a kivételes szeretetet és megbecsülést mindenképpen megérdemelte. Első­sorban mint a hitélet elmélyítésén önzetlen oda­adással munkálkodó lelkész. De ezen kívül mint olyan rendfőnök is, aki a gondjaira bízott intéz­mények állandó fejlesztését tekintette egyik leg­főbb életcéljának azért, hogy azok minél jobban megfelelhessenek rendeltetésüknek. Szrapkó Flórián hivatása magaslatán álló rendi főnök és e mellett a legjobb gazda volt. Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor a pécsi perjelséget pár év előtt átvette, a rendháznak 80 ezer pengő tar­tozása volt s most, hogy pozícióját átadni készül, 27 ezer pengő tartaléktőkével zárja le számadásait. Pedig az ő perjelségének ideje nem szűkölködött az alkotásokban. Alatta számos kisebb-nagyobb átalakítási munkálat folyt a rendház és kórházi épületen. Ő szereltette fel teljesen modernül a kórház műtőjét és nagyobbittatta a fogászati

Next