Pécsi Napló, 1937. május (46. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

2. oldal PÉCS IMAFLO Befejeződött a sértettek és tanuk kihallgatása a vasasi bányászperben Stubna Győző izgalmas kihallgatása az éhségsztrájk előzményeiről Vasas, ápr. 30. (A Pécsi Napló kiküldött mun­katársától.) A vasasi éhségsztrájk ügyében foly­tatja a bíróság a sértettek és tanuk kihallgatását. A tárgyalás megnyitása után elsőnek Kerényi István bányahatósági főtanácsost, a pécsi bánya­­kapitányság vezetőjét hallgatja ki a bíróság szak­értő tanúként. Kerényi István kihallgatása előtt felolvasták a szakértői véleményt, amely szerint a szivattyúk meg nem indításával 7571.04 pengő készpénz és 22.320 méter mázsa szénkárt okoztak a sztrájkolók. Minthogy a szivattyúk nem működ­tek ,520 liter víz zúdult le percenként a VII. szintre, amelyet elöntött a víz. A VII. szinti bányamező Víz alatt állott. A szakvélemény végül megálla­pítja, hogy a 88 kilogram dinamit sértetlen ma­radt. Kerényi István bányakapitány kihallgatása során elmondotta, hogy a széntermelés és a szál­lítás az elmúlt esztendőben némileg emelkedett. Mohácson jelenleg 6 -8000 vagon eladatlan szenet tárolnak. Az egyik védő kérdésére elmondta Ke­réngi, hogy Stubna felügyelő részéről tapasztal­ható rossz bánásmód miatt hozzá panasz nem érkezett, pedig ily­e­n természetű panaszt bármelyik munkás szabadon terjeszthet elő. Egy évvel ez­előtt Mihalics mérnök ellen érkezett panasz, hogy gorombán bánik a munkásokkal. A panaszt ki­vizsgálta, mivel a panasz megfelelt a valóságnak, a bányaigazgatóság utasította Mihalics mérnököt, hogy a jövőben jobb bánásmódban részesítse a munkásságot. Azzal fejezte be vallomását, hogy a szigorú büntetésre szükség van, mert a D. G. T. bányái a legveszélyesebbek és ha a fegyelem meglazul, beláthatatlan következ­ménnyel járhat. Végül a bérrendszerről beszél. Ezután az ügyvé­dek tesznek fel gyors egymásutánban kérdéseket, amelyekre részletesen felel a bányakapitány. Posep Ferenc vájár német nyelven tesz vallomást. Elmondja, hogy ő nem magyar állampolgár és ezért neki is azt kellett tennie, amit a többi ma­gyarnak. Rankl Antal tud arról, hogy minden kijáratot Sztrájkőrök álltak el, hogy senki fel ne mehessen és le ne jöhessen. Csak a betegeket engedték fel. Rákos Lajos arról vall, hogy Stehl Györggyel beszélt arról, hogy jó lenne a szivattyúkat meg­indítani. Stekl azt felelte, hogy nem ő szavazta meg a “Szivattyúk leállítását. Stekl körül 20 -30 ember csoportosult. - Ha drágább a szivattyú mint mi, akkor adják meg, amit kérünk, akkor mehet a pumpa - kiáltozták kórusban. Majd felszólították Rákost, hogy ne tágítson. Róth János a Frőlich mélyfúró cég alkalmazott­ja elmondta, hogy ki akart jönni, de nem engedték. Erre lefeküdt és a sztrájkot átaludta. Ruppert István 22 éves csillés azt vallja, hogy édesapja, aki aknász, élelmet hozott neki. Megkérdezték tőle a sztrájkolók, hogy ki akar-e menni. Mire azt felelte : - Ha a többiek kibírják, akkor én se halok meg. Schmellenberg­er Mihály kovácsmester azt adja elő, hogy ő nem próbált feljönni. Schwab Henrik futómunkás lényegtelen vallomása után, Simon Antalra kerül a sor. Simon a csendőrségen tett vallomását visszavonja és kijelenti, hogy önként csatlakozott a sztrájkhoz. Stencer Ferenc szerint a sztrájkőrök azért voltak, hogy senki se mehes­sen veszélyes helyekre. Sturbey Antal, Szecsődi Lajos, Szűcs József II., Szűcs József IV., Tar József II., Tóth Károly, Varga István VI., Vokó József, Vörös József I., Weibl Béla, Weinbrant János és Zsébi János sér­tettek egyöntetűen vallják, hogy saját aka­ratukból csatlakoztak a sztrájkhoz. A vádlottak megbün­tetését nem kérik. Az első tanú Brasics Ferenc elmondta, hogy Stehl György erőszakkal tartotta vissza. Február 24-én a sztrájk első napján a szerpentinfeljárón fel akart menni, Szanek Wein József azonban nem engedte fel. Azt mondta, hogy ő nem enged­heti fel, csak, ha a többség beleegyezik. Azzal fejezi be vallomását, hogy egy ízben azt mondták a sztrájkolók, ha nem jön kedvező válasz, akkor robban a a kazán és megkezdődik a szállítás lefele. Dénes Győző, Frank Pál aknászok és Fritz András bányafelvigyázó arról tesznek vallomást, hogy a sztrájkolók nem engedték le az altiszteket a bányabejárásra. A délelőtti főtárgyalás ezzel befejeződik. A DÉLUTÁNI TÁRGYALÁS Pontban fél négy órakor nyitja meg a dél­utáni főtárgyalást Szüts Jenő tanácselnök. Jungl János után Mátyás Péter főaknász tesz vallomást. Elmondja, hogy amikor megtudták, hogy az V. szinten a munkásság gyülekezik, Mihalicv mér­nök utasítására leszállt. Nagyobb csoportot talált együtt. Megkérdezte őket, mit akarnak. - Kenyeret - hangzott a válasz, - így nem lehet kenyeret keresni - felelte. - Úgy is rongyosak vagyunk - válaszolták a sztrájkolók. Ezután felment és jelentést tett, hogy föld­alatti sztrájkra készülnek. Stubna felügyelő le­­küldte őt másodszor is, hogy jelentse be, hogy a főispán tárgyal ügyükben és bírja rá őket, hogy szánjanak fel. Leszállt másodszor és bejelentette, hogy tárgyalás folyik ügyükben és felszólította a munkásokat, hogy vagy menjenek dolgozni, vagy száljanak fel. - Nem szállunk fel - kiáltotta a tömeg , dolognal sem megyünk. Közben Mihalics mérnök telefonált, hogy Kuppi, Szauerwein és Szabó jöjjenek fel a felügyelő­höz. Kuppi azonban azt felelte, hogy a tömeg nem engedi fel . A tömeg a sztrájk mellett döntött. Erre felszállt a többi aknásszal együtt. Milovetz Antal, Milovetz György, Sebestyén Sándor és Till János lényegtelen vallomása után Stubna Győző bányafelügyelőt hallgatja ki a bíróság. Részletesen előadja a januári béremelési memorandum benyújtásának körülményeit. Erre a béremelési kérésre az igazgatóság azt válaszolta, hogy bérjavítást a bányamű gazdasági helyzete nem enged meg, így tehát a kérést elutasítja. Minthogy bizalmas értesítést kaptak, hogy a bá­nyamunkásság körében nyugtalanság észlelhető, ezért két napos általános szigorú üzemszünetet rendelt el a bányaigazgatóság. A munkásság kép­viselői a memorandum benyújtása után a főispán előtt garanciát vállaltak, de munkásság min­­den zavaró megmozdulástól ózkodni fog. Erre az üzemszünetet feloldotta Majd a sokat em­legetett kijelentésről beszél.­­ Február 22-én délután idehivattam 30 embert,­­ előzőleg azonban a felolvasandó szö­veget megmutattam Kadarkuti csendőralhadnagy­nak, aki bizonyos részletek felolvasását mellő­zendőnek tartotta. Kadarkúti tudtomon kívül Szabados csendőr­rel a szomszéd szobában egy nyitott ajtón ke­resztül kihallgatta a felolvasást. Ezután felolvasta a szöveget, amely szerint a tárgyalások folynak s tudomása szerint a fő­ispán másnap fel is utazik Budapestre az ipar­ügyi minisztériumba tárgyalni. Majd igy foly­tatja : - Raub ezután igy szólt : - Szóval nincs tárgyalás.­­ Erre én magamból kikelve tiltakoztam szavaim elferdítése ellen. Erre Raub János azt mondta, ha ezt közli a munkásokkal ,akkor a munkásság fel lesz bőszülve. Arra kért, olvassam fel az üzenetet az összmunkásság előtt. Ezután megkérdeztem, hogy olvassam-e fel másodszor is a szöveget, de ezt senki sem kérte. Raubnak pedig kijelentettem, hogy meggondolom még, hogy felolvassam-e az üzenetet az összmunkásság előtt. Vallomása további során elmondja, hogy a sztrájkra előre készültek. Ezt Kiss József XII. vájár Stehl György apósától hallotta, aki 23-án két nadrágot és több élelmet hozott magával. Till aknász pedig már hetekkel ezelőtt jelentette, hogy földalatti sztrájk készül. Az egyik védő a szakmánybérek megállapí­tásáról tesz fel kérdést, mire a tanú előadja, hogy úgy látszik feljelentés alapján Bornemisza ipar­ügyi miniszter ittartózkodása előtt átnézte a szak­­mány­könyveket és megállapította, hogy a szakmánybéreket nem szállították le. A szakmánybérek nemhogy csökkentek, hanem emelkedtek. A panaszkihallgatások napját 2 napra emelte fel. Senkivel durván nem bánt. A büntetéseket Mihalics mérnök állapította meg. Ő csak átnézte és ellenőrizte a büntetési naplót. Ezután a védők a kérdések pergőtüzét zú­dítják a tanúra, aki szakszerűen, részletesen felel a gyorsan pergő kérdésekre. Több tanú lényegtelen vallomása után Hra­­béczy Jenő dr. kir. ügyész, Balassa Miklós és Balla Ignác védők bizonyítás kiegészítési indítványt terjesztenek elő. A védők többek között kérik V. Horvát István főispán, Fischer Béla alispán, Bognár Gyula főszolgabíró és Szabolcs Rezső bá­nyaigazgató kihallgatását. A bíróság azonban ki­hallgatásukat mellőzi, míg több mint 80 tanú ki­hallgatását elrendeli. A tárgyalást 7 óra előtt rekeszti be az elnök. Május 5 és 6-án tartja a Pécsi Dalárda jubileumi ünnepségeit Pécs, ápr. 30. Megemlékeztünk arról, hogy ,a Királydíjas Pécsi Dalárda május hó 5-én este fél 9 órai kezdettel a Pannonia szálló nagytermében kilencvenéves fennállása emlékére hangversenyt rendez. A hangverseny műsora a következő: 1. Offenbach J.: Orfeusz a pokolban. Zene­kari nyitány. 2. Kilencven év. Ünnepi költemény. Irta és Szigriszt Lajosnak, - aki a Pécsi Dalárdának 60 éve tagja - ajánlotta: Kovács Mihály, a P. D. volt királydíjas működő tagja. Szavalta: Bartók József, a P. D. működő tagja. 3. Rieger Gy. -Bajza J.: Isten hozzád. Férfikar.­­ A szerző emlékezetére, aki ,,Ki a gonddal“ c. férfikarával a P. D. pályázatán 1867-ben, 17 pályamű közül, az első díjat nyerte. Ezzel a férfikarral aratta a P. D. 1868-ban Debrecenben első országos diadalát. 4. a) Puccini: Turandot operájából Min­ária. b) Lavotta szerelme. c) Dienzl Oszkár: Tavaszi dal.­­ Énekli: Höfler Mária énekművésznő, aki. ének­tanár. Zongorán kiséri: Sass Dezső zon­goraművész. 5. G. Baldamus: Alpesi áldás. Férfikar zene­kari kísérettel. A baritonszólót énekli: dr. Szilárd Leó, királydíjas működő tag. 6. A kilencven év történetéről rövid át­tekintést tart: Kiss Zoltán, alelnök. 7. a) Makay István, Pécs szab. kir. város polgármestere a város közönsége nevében üdvözli a Pécsi Dalárdát. b) Üdvözlések a társegyesülete­­ és mások részéről. c) Borsy Jenő, elnök megköszöni az üdvözléseket. 8. a) Sgambati: Nocturne (h-moll). b) Chopin: Barcarola. Zongorán előadja: Bán János zongora­­művész, városi zenetanár. 9. Erkel F. -Petőfi S.: Elvennélek.. . Férfi­kar.­­ A P. D. nagynevű tiszteletbeli tagja, Erkel Ferencnek emlékezetére, akit a dalárda 1863-ban választott t. le.

Next