Pécsi Napló, 1937. május (46. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-20 / 112. szám

2. oldal nénak, valamint Mária hercegnőnek gyönyörű virágcsokrot nyújtottak át. Ezután az üdvözlés után a menet újból megindult s a lakosság állandó lelkes éljenzése és ünneplése közben az Andrássy uton és a gróf Tisza István utcán át a Láchidhoz ért, amelynek déli oldalán, majdnem a Duna teljes szélességében a monitorok sorakoztak fel. Amikor a zászlódiszben pompázó Lánchidról az utolsó udvari fogat is legördült, 6 diszlövés dördült el a monitorok fedélzetéről. A várőrség kürtjele felharsant, az őrség fegyverben állva tisztelgett s az udvari hintók behajtottak a királyi Vár udvarába. A festői felvonulás után a királyi felségek lakosztályukba mentek. Az egykori királyi és királynéi lakosztály teljes pompában várta ma­gas vendégeit. A kormányzói pár a királyi lak­osztály sarokszalonjában vett búcsút a felséges vendégektől, akik visszavonultak lakosztá­lyukba. AZ OLASZ SAJTÓ DICSÉRI A BUDAPESTI FOGADTATÁST Róma, máj. 19. Olaszország népe ma dél­előtt fél 11 órakor a rádiónál leste az uralkodó­pár budapesti fogadtatásának közvetítését. A rómaiak lelkesedéssel hallgatták a meg-meg­­újuló éljenzést, a trombiták szavát és az ágyúk dörgését. Az olasz sajtó is visszhangzik a budapesti fogadtatás dicséretétől. A délelőtti lapok már hosszú, színes tudósításokban számolnak be az eseményekről és különösen kiemelik a magyar nép s­zeretetének spontán megnyilatkozását. A KIRÁLYI VENDÉGEK DEZSÖNÉN VOLTAK A KORMÁNYZÓNÁL Budapest, máj 19. Vitéz nagybányai Hor­thy Miklós kormányzó és felesége szerdán 13 óra 30-kor a királyi várban családi dezsönén látta vendégül III. Emánuel olasz királyt és abesszin császárt, Eléna olasz királynét és abesszin császárnét, valamint Mária savoyai királyi hercegnőt. Rajtuk kívül a családi dezsőnén ifj. Hor­thy István és ifj. Horthy Miklós, ifj gróf Károlyi Gyuláné és ifj. gróf Károlyi Gyula vett részt. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE A családi pensio ÍRTA: KERTÉSZ ERZSÉBET. Mayával gyakran kinn állunk a ház tető­­terraszán s onnan nézzük az éjszakai életet. Maya minden szerelmespár láttára felsikolt és a karomba csip. Általában impulziv természet, örömeinek és fájdalmainak hangos és élénk gesztusokkal kisért kifejezést ad. Maga szőke, édesen, tisztán ezüstszőke, mint a karácsony­fán az angyalhaj. Kerek babaarca van, finom­­vonalú fitos orra, durcás, biggyedt szája apró fehér fogas, törékeny gyerekteste és mindehhez a gyerekes külsőhöz zöldesbarna, sűrü fekete­­pillájú vad macskaszeme. Mintha a természet nagy műhelyében a mester, amikor alkotta, karácsonyi babának szánta volna és aztán megunva az egészet, belerakott két tigrissze­met, hogy még érdekesebb legyen a figura, hozzáadott ostobácska kis agyvelőt és nagyon érzékeny, majdnem érzelgős lelket. Valószínű­­leg sokáig gondolkozott, hogy babatesttel, tigrisszemmel buta aggyal és finom lélekkel hol lehet az ember a legboldogabb... és hosszú habozás után Mayát embernek terem­tette. Embernek, ez túlzás, nőnek ... Maya, polgári neve Magda és története van, mert már egy divat ebben a pensióban, hogy a hosszabb ideig ittlakóknak megvan a maguk „története“. És ezek a történetek rend­szerint, bármennyire megrázóan hatnak első elmondásra, végül szörnyű sablonosak ... Ma­gának is ilyen a története. Sárkány Magduska egy terézvárosi mellékutcában látta meg a nap­világot s amint kicsit felcseperedett, megtudta a nagy igazságot, hogy szép. Ezt a felfedezést a nagy, sivár bérház lakói közölték vele, s különösen egy híres író, aki ugyanazon az eme­leten lakott, rajongott Magduskáért, még ver­set is írt róla. Persze, amolyan írói dicsérettel, s valójában sértőn, hogy „Szép kis maszatos­­ lány, ha rámveti szemét a liftben, os ebben a szemben benne perzsel minden eljövendő nőiessége, vad ígérete...“ és még nagyon sok sor van a versben és mindegyik legalább ilyen hosszú és ilyen ostoba, de Maya mágis büszke rá, s a szekrényében a kombinét alatt őrzi. Ez a felfedezés természetesen elkülönítette a csa­ládjától. A családja szokványos „földhöz ra­gadt szegény, de tisztességes család“, apja hi­vatalnok négy gyerekkel, sovány, beteges, fonnyadt anya, két apró udvari szoba, amely­ben elfér egy egész életre való szerencsétlen­ség és reménytelenség ... Magduska volt a leg­kisebb, szép és kecses, neki mindig mindenből a legszebb és legjobb jutott. Már tízéves ko­rában filmszínésznő akar­ lenni és negyedik polgári után be is íratták egy magán színész­­iskolába. Ott kallódott három évig minden lát­ható eredmény nélkül, mert kevés tehetségte­lenebb teremtés volt Mayánál. Végre tizen­nyolc éves korában elérte legalább azt a fokot, amit tehetségtelen színésznők is elérnek: meg­ismerkedett a „Szerelemmel“... A szerelmet Maya esetében dr. gallai Gal­­lay István ügyvéd úrnak hívták. (Így mondja Maya, ha nagyon szerelmes, vagy nagyon el­keseredett. Sajnos, az utóbbi ok miatt gyakrab­ban sikoltozza végig a pensiót Pista nevével.) Tehát gallai Gallay István úr a megismerkedés után pár héttel feleségül akarta venni Mayát és csak válópere lezajlását várta. Miután a há­zassági szándék komoly volt az úriemberben és mert Maya érzelgős kis szívében hirtelen ki­virágzott a szenvedélyes szerelem, semmi aka­dályát sem látták annak, hogy megkezdjék illegitim házaséletüket. Otthon megneszelték a dolgot, bár nem szóltak, túlságosan tisztelték a torpedó­autója, már nem fiatal, de jólkereső ügyvéd urat, enyhe jeleneteket rendeztek Ma­yának, ha éjjelente hazajött. Végre Maya meg­unta a dolgot, zokogva könyörgött Pistának, hogy vigye el hazulról. A férfi ebben az időben talán csakugyan szerette a lányt, felelősnek­­ is érezte magát a tizennyolcéves gyerekért, akit­­ ő indított el egy utón és engedett kérésének. Albérletek hosszú sora után jutott el Maya a Családi pensióba, ahol majdnem egy éve lakik már. Három év óta folyik a szerelem, viharok­kal és szakítások hosszú sorával, öngyilkos­­sági és gyilkossági jelenetekkel tarkítva, mert a férfi — noha már elvált — még mindig nem óhajtja a házaság rózsaláncát magára venni. Reménytelen, halálraítélt és nagyon fájdal­mas ez a szerelem, de a legfájdalmasabb benne, hogy az a törékeny, szőke gyerek, ez az édes, meghatóan ostoba Maya csakugyan szereti a férfit. Szereti a nőknek örökös, az „elsőhöz“ való buta ragaszkodásával, miatta és érte éli az életet. Naphosszat otthon ül piros pongyolá­ban, hattyúprémes papucccsal, szőke, félhosszú haját egy csontabroncccsal hátrasimítva és te­lefont vár. Olyan makacsul, olyan halálraszánt kétségbeeséssel várja a telefont, ahogyan csak nők tudnak várni. És ahányszor felbug élesen, gúnyos-sértően a készülék, mást keresve, Ma­ya szeméből megindulnak a könnyek és foly­nak végig puha, finom kis arcán, sorban egy­másután. No igen, Maya ostoba, meglehetősen ostoba, mindössze négy polgárit végzett sze­gényke. Éva viszont okos, műveit és mint ahogy hivatalosan mondják: egyetemi végzettsége, sőt doktorátusa van. Idősebb is Mayánál, hu­szonhat esztendős, értelemben intellektusban, származásban, modorban, felfogásban a társa­dalom másik pólusán helyezkedik el. Csak egyben hasonlít hozzá. Hogy ugyanolyan, gon­dolkodás nélkül pazarolja el mindenét a szere­lemre, mint Maya. Ez a magas, nyugodt mozdu­­latú, szabályos arcélű lány, aki fehér köpeny­ben, hűvös komolyságot árasztva magából dolgozik a könyvtárban, ugyanolyan kétségbe­esett és reménytelen makacssággal tette fel mindenét egy szerelemre, mint Maya. Mert Évának is „története“ van. Szülei vidéken laknak, ánizsillatú, leeresztett faredő- PÉCSI NAPLÓ DEZSÖNÉ A MINISZTERELNÖKSÉGEN Budapest, máj 19. Darányi Kálmán mi­niszterelnök és felesége május 19-én, szerdán délután 13 óra 30-kor a miniszterelnökségen dezsönét adott Ciano gróf olasz külügy­miniszter, valamint az őfelségeik III. Vik­tor Emánuel Olaszország királya és Etió­pia császára és Eléna Olaszország király­néja és Etiópia császárnéja kíséretét ké­pező személyiségek, az olasz külügyminisz­ter kísérete. 1937. május 20. Joghurt kapható már OMTK pécsi tejcsarnokában, valamint a budapesti olasz követség tagjainak tiszteletére. (Folytatás az 5. oldalon.) Az angol sajtó megbélyegzi a romá­niai kisebbségek elleni határozatokat London, máj 19. Az angol sajtó a komoly­­ megütközés hangján tárgyalja a román szellemi , foglalkozásúak szövetségének határozatát, amely páratlanul drasztikus megtorló intézke­déseket sürget a Romániában élő összes kisebb­ségek ellen. Megállapítják az angol lapok, hogy a kö­vetelés teljesítése esetén a magyarok, németek, egyéb kisebbségiek és a zsidók nem lehetnének Romániában orvosok, ügyvédek, mérnökök, gyógysze­részek, tanítók, tanárok, tudósok, művés s­szek, nem járhatnának iskolába, elveszíte­­­nék okleveleiket, sőt állampolgárságukat és vagyonukat is. A Times szerint a határozat a román al­kotmányba ütközik, amely egyenlő jogokat biz­tosít az összes állampolgároknak faj- és vallás­különbség nélkül. A jobboldal egyik pártja mozgalmat indít az alkotmány megváltoztatása érdekében. Mérvadó körök állítása szerint ez a Tatarescu kabinetjét követő kormány fel­adata lesz. tiszteletbeli tagjává választotta a Pécsi Képzőművészek és Társasága J­lakay Isivárt polgármestert Pécs, máj. 19. A Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága f. hó 18-án tartotta 1936. évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen válasz­totta a társaság tiszteletbeli tagjává Makay Istvánt Pécs szab. kir. város polgármesterét. A közgyűlésen tisztújítás is volt és elnökké Tö­rök Lajos m. kir. ren­dőrfőtanácsost, alelnökké Sikorszky Zsoln­ay Miklós gyárost, titkárrá Klug­­­ György festőművészt, pénztárossá­­ Borsai Árpád rendőrségi pénztárost, ellenőrzé­­ Miklóssi Gyula festőművészt és műtárossá Kálmándi Papp László festőművészt választot­ták meg, ismét három évre. A közgyűlés letár­gyalta a múlt évi zárszámadást s a folyó évi költségvetést s ennek során 200 pengőt szava­zott meg, hogy azért a tavaszi kiálításon mű­veket vásároljanak, melyeket az egyesület pár­­­­toló tagjai között sorsolnak ki. Felterjesztést

Next