Pécsi Napló, 1937. június (46. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
2. oldal PÉCSI NAPLÓ „Nem a tőke ellen, hanem a tőkéért kell harcolnunk” — mondotta a pénzügyminiszter Pécsbányatelepen Ma a közterheket nem lehet tovább emelni, ellenkezőleg mérsékelni kell Fabinyi Tihamér látogatása Pécsbányatelepen és Gyárvárosban Pécsbányatelep, máj. 31. (A Pécsi Napló kiküldött munkatársától.) Már a kora reggeli órákban izgatott sürgés-forgás tapasztalható A Pécsbányatelepi utcákon. Ünneplőbe öltözött bányászok, bányászfeleségek és gyermekek verődnek csoportokba. Izgatottan várják Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert, Pécs város országgyűlési képviselőjét. Az utcák felsöpörve, a takaros bányászházak ablakaiban virágcsokrok tarkáiknak, a Széchenyi-akna tetején nemzeti zászlót lenget a mecseki szél. Az akna udvarán az üzemvezetőség épülete előtt Szabolcs Rezső bányaigazgatóval az élen a bányatelep tisztviselőkara helyezkedik el. Hoszszú sorokban özönlik a nép az üzemvezetőség nagytermébe, ahol panasznapját tartja meg a pénzügyminiszter. A türelmetlenség izgatott feszültsége érződik a levegőben, amit a Hősök Napjának ünnepi érzése enyhít kissé. Az aknaház bejáratánál ezüst sujtásos ősi díszruhában két bányász áll díszőrséget. Féltzet mutat az aknaház órája, amikor lelkes éljenzés közepette berobog a miniszter autója. Elsőnek Fabinyi Tihamér, utána v. Horvát István főispán és Visnya Ernő felsőházi tag száll ki az autóból. A város gépkocsijából Makai István, Halász Antal pénzügyigazgató és Nikolits Miklós dr., a miniszter személyi titkára száll ki. Szabolcs Rezső bányaigazgató a DGT bányaigazgatósága nevében néhány lendületes, meleg szóval üdvözli a minisztert és kíséretét, majd felkéri a minisztert, hogy lépjen be az aknaházba, amelynek nagytermében már várja szeretett képviselőjét a pécsi bányamunkásság. A terembe lépő minisztert hatalmas éljenzés fogadja. Fekete ünneplőbe öltözött ősz ember, Bézi Gusztáv nyugdíjas vájár lép ki a sorból és kissé elfogadott hangon üdvözli Fabinyi Tihamért, mint Pécs város képviselő- , két bányász választóinak nevében. Hálás köszöntetet mond neki azért, hogy a bányamunkásság érdekeiért sikraszállott és kéri további támogatását. — A munkássság azonban érezze azt, hogy nem ellene történik mindez, hassa át az a tudat, hogy az ország épületének fennmaradása végett szükség van az okos és erélyes adóztatás végrehajtására. Adni sajnos csak a takarékosság szigorú személőttartásával és meggondoltan lehet, mert a mai körülmények között a közterheket tovább emelni nem lehet, ellenkezőleg mérsékelni kell őket. Érezze át a munkásság s értse meg, hogy mindannyian összetartozunk jóban-rosszban, hogy helyesen cselekszünk és, hogy a bírálaton keresztül valamennyien egy boldogabb, jobb magyar jövendőt akarunk kialakítani. A meleg ünneplés befejezte után Fabinyi Tihamér közvetlen hangon érdeklődik a jelenlevőktől a kereseti viszonyaik és szociális helyzetük felől. Mindenkivel kezet fog, mindenkihez van egy kedves szava. — Ne féljenek — mondja többször is —, mindenki nyugodtan adja elő panaszát. Azért vagyok itt, hogy segítsek. Különösen a fizetések, a megélhetési viszonyok és a családi körülmények érdeklik. A fizetések, a bánásmód ellen nem is hangzik el panasz. Sőt örömmel újságolják, hogy a 8 százalék visszaadása óta emelkedett a kereset, a szanált napokat is megszüntették. Ezáltal a jövedelem jelentékenyen emelkedett. Az elsején bevezetendő jutalomrendszer is bizonyos fizetéstöbbletet jelent. A miniszter látható örömmel hallgatja, hogyha nem is jólétről, de bizonyos javulásról számolnak be. Meg is jegyzi: 1937 június 1. MEGNYÍLT a Hullámfürdő Ráth utca 10. Telefon: 12-99. Részletfizetéses bérletjegyek A tisztító vihar Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter megköszöni az üdvözlést és hosszabb beszédet intéz a bányamunkássághoz, hangsúlyozva és elismerve, hogy a bányászsors keserves nehéz munkát jelent, utal azonban arra, hogy az elmúlt évek állapotával szemben ma már javulás mutatkozik. Nemrégen pusztító vihar száguldott végig a pécsi szénmedencén, ez a szomorú vihar azonban tisztító volt és a bányamunkásság több bizalommal tekinthet ma már a jövő elé. ■— Életfontosságú egy nemzetre — folytatja a miniszter — hogy a munkástársadalom egységes legyen a nemzet nagy céljaiban. Nem az ellentéteket kell keresni, hanem azt, ami összeköt bennünket. Nagy viták, új ideák korszakát éljük és harc van a termelési tényezők között is. A tőke ellen sok kifogás hangzik el. A tőke nem elsőrendű termelési tényező, hiszen a tőke a munka eredménye. Tőkére azonban szükség van és akik a tőkét támadják, azok csak visszaéléseit és túlzásait látják, amelyek kétségtelenül megvannak és amelyeket le kell nyesegetnünk. A legtöbben azért támadják a tőkét, mert nem rendelkeznek vele, szeretnék megszerezni és gyűlölik, amíg nincs birtokukban. A termelési tényezőknek, a földnek, a munkának és a tőkének úgy kell egymásba fonódniuk, mint ahogyan egy család gyermekei egybe kell, hogy fonódjanak. A tőke igazságtalanságait ki kell egyenlíteni. Nem a tőke ellen kell küzdenünk, hanem a tőkéért. A tőke kapzsiságát, egyoldalúságát lehet bírálni és igazságtalanságait ki is kell egyenlíteni. — A mai időkben — folytatta a pénzügy- miniszter — igen nehéz az ország pénzügyeit és gazdasági életét vezetni. Sok könny, panasz, átok fűződik azokhoz az adófillérekhez, amelyeket be kell hajtani. — Elégnek nem elég, ami van. Angliában mérhetetlen a bányásznyomor, a király is a bányászok közé megy megnyugtatni őket. Ha a gazdag Angliában van bányásznyomor, akkor mi szerencsések vagyunk, hogy nálunk még ennyire kielégítőek az állapotok. Ahol legnagyobb a szükség, közel a segítség Sorra megy, mindenkit megkérdez. Különösen annak örül, amikor egy-egy sokgyermekes apával kezet szorithat. Egyik bányásznak, akinek öt lánya van s a legnagyobb már nemsokára eladósorba jut, megígéri, hogy némi hozománnyal segíti félhezmenését. — De biztosan megírja, hogy mikor lesz az esküvő. Én is segíteni akarok egy kis hozománnyal — mondja a megilletődött apának. Egyik bányász, Cserni János a honosítási és visszahonosítási kérvények késedelmes elintézését tette szóvá. A honossági ügyek késedelmes elintézése a munkások kenyerét veszélyezteti. Fabinyi Tihamér nagy megértéssel fogadja az előterjesztett panaszt és megígéri, hogy a belügyminisztériumban interveniál a pécsi bányászok honosítási ügyeinek soronkívüli és méltányos elintézése érdekében. Egyik bányász kérésére megígéri, hogy a bányászok nyugbér ügyét a látottak és hallottak alapján fogja elintézni. Ezután Kovács János 10 gyermekes pécsújhegyi napszámost szólítja meg. Kovács elpanaszolja, hogy 3 pengős napi béréből nem tudja eltartani 12 tagú családját. A társulati házban lakik, de sem bútora, sem ágyneműje nincsen. 14 éves fiát most vette fel a DGT, de így sem elég a kereset, a hatóságok pedig semmiféle támogatásban nem részesítik. A miniszter látható megindultsággal hallgatja Kovács panaszáradatát, majd kedves, közvetlen szavakkal megnyugtatja őt és beje-j lenti, hogy gyermekenként öt-öt pengős segélyt utal ki ezentúl részére, ezenkívül pedig illeté- kes hatóságoknál megfelelő támogatást fog kieszközölni számára. Egyik bányász elmondja, hogy a bányatárspénztár anyagi helyzete folytán a reumás bányászokat nem tudják beutalni az OTI harkányfürdői gyógyszállójába, pedig igen sok bányász szenved súlyos reumában, amelynek egyetlen hathatós gyógyszere a harkányi gyógyfürdő. Fabinyi határozott ígéretet tesz, hogy ezen a visszás állapoton segíteni fog és eljár az illetékes helyen, hogy a harkányi beutalások mielőbb megtörténjenek. Mohai Jenő bányász következik sorra. Büszkeséggel vegyes szomorúsággal mondja el, hogy tizenegyéves fia kiváló rajzolótehetség, akinek a szakemberek is nagy jövőt jósolnak. Sajnos, keresetéből iskoláztatásra nem telik. Polgárista leányát is csekély nyugdíjból élő édesanyja taníttatja. — Ezen is segítünk pénzzel és tanáccsal — mondja a miniszter. — Máris közli a boldog apával, hogy a kis rajzolóművész taníttatását magára vállalja és a kisfiút előrehaladásában támogatni fogja. Több kisebb adópanasz elintézése után a miniszter és kísérete szűnni nem akaró lelkes éljenzés között ül autóba és Gyárváros választóinak meglátogatására indul.