Pécsi Napló, 1937. június (46. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

2. oldal PÉCSI NAPLÓ „Nem­ a tőke ellen, hanem a tőkéért kell harcolnunk” — mondotta a pénzügyminiszter Pécsbányatelepen Ma a közterheket nem lehet tovább emelni, ellenkezőleg mérsékelni kell Fabinyi Tihamér látogatása Pécsbányatelepen és Gyárvárosban Pécsbányatelep, máj. 31. (A Pécsi Napló kiküldött munkatársától.) Már a kora reggeli órákban izgatott sürgés-forgás tapasztalható A Pécsbányatelepi utcákon. Ünneplőbe öltö­zött bányászok, bányászfeleségek és gyerme­kek verődnek csoportokba. Izgatottan várják Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert, Pécs vá­ros országgyűlési képviselőjét. Az utcák felsö­pörve, a takaros bányászházak ablakaiban vi­rágcsokrok tarkáiknak, a Széchenyi-akna te­tején nemzeti zászlót lenget a mecseki szél. Az akna udvarán az üzemvezetőség épülete előtt Szabolcs Rezső bányaigazgatóval az élen a bá­nyatelep tisztviselőkara helyezkedik el. Hosz­­szú sorokban özönlik a nép az üzemvezetőség nagytermébe, ahol panasznapját tartja meg a pénzügyminiszter. A türelmetlenség izgatott fe­szültsége érződik a levegőben, amit a Hősök Napjának ünnepi érzése enyhít kissé. Az akna­ház bejáratánál ezüst sujtásos ősi díszruhában két bányász áll díszőrséget. Félt­zet mutat az aknaház órája, amikor lelkes éljenzés közepette berobog a miniszter autója. Elsőnek Fabinyi Tihamér, utána v. Horvát István főispán és Visnya Ernő fel­sőházi tag száll ki az autóból. A város gépko­csijából Ma­ka­i István, Halász Antal pén­zügyigazgató és Nikolits Miklós dr., a mi­niszter személyi titkára száll ki. Szabolcs Re­zső bányaigazgató a DGT bányaigazgatósága nevében néhány lendületes, meleg szóval üd­vözli a minisztert és kíséretét, majd felkéri a minisztert, hogy lépjen be az aknaházba, amely­nek nagytermében már várja szeretett képvi­selőjét a pécsi bányamunkásság. A terembe lépő minisztert hatalmas éljen­zés fogadja. Fekete ünneplőbe öltözött ősz ember, Bézi Gusztáv nyugdíjas vájár lép ki a sorból és kissé elfogadott hangon üdvözli Fa­binyi Tihamért, mint Pécs város képviselő- , két bányász választóinak nevében. Hálás kö­szöntetet mond neki azért, hogy a bányamun­kásság érdekeiért sikraszállott és kéri további támogatását. — A munkássság azonban érezze azt, hogy nem ellene történik mindez, hassa át az a tu­dat, hogy az ország épületének fennmaradása végett szükség van az okos és erélyes adózta­tás végrehajtására. Adni sajnos csak a taka­rékosság szigorú személőttartásával és meg­gondoltan lehet, mert a mai körülmények között a közterheket tovább emelni nem lehet, ellenkezőleg mér­­­­sékelni kell őket. Érezze át a munkásság s értse meg, hogy mind­annyian összetartozunk jóban-rosszban, hogy helyesen cselekszünk és, hogy a bírálaton ke­resztül valamennyien egy boldogabb, jobb ma­gyar jövendőt akarunk kialakítani. A meleg ünneplés befejezte után Fabinyi Tihamér közvetlen hangon érdeklődik a jelen­levőktől a kereseti viszonyaik és szociális helyzetük felől. Mindenkivel kezet fog, minden­kihez van egy kedves szava. — Ne féljenek — mondja többször is —, mindenki nyugodtan adja elő panaszát. Azért vagyok itt, hogy segítsek. Különösen a fizetések, a megélhetési viszo­nyok és a családi körülmények érdeklik. A fi­zetések, a bánásmód ellen nem is hangzik el panasz. Sőt örömmel újságolják, hogy a 8 szá­zalék visszaadása óta emelkedett a kereset, a szanált napokat is megszüntették. Ezáltal a jö­vedelem jelentékenyen emelkedett. Az elsején bevezetendő jutalomrendszer is bizonyos fize­téstöbbletet jelent. A miniszter látható öröm­mel hallgatja, hogyha nem is jólétről, de bizo­nyos javulásról számolnak be. Meg is jegyzi: 1937 június 1. MEGNYÍLT a Hullámfürdő Ráth­ utca 10. Telefon: 12-99. Részletfizetéses bérletjegyek A tisztító vihar Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter meg­köszöni az üdvözlést és hosszabb beszédet in­téz a bányamunkássághoz, hangsúlyozva és el­ismerve,­ hogy a bányászsors keserves nehéz munkát jelent, utal azonban arra, hogy az el­múlt évek állapotával szemben ma már javulás mutatkozik. Nemrégen pusztító vihar száguldott végig a pécsi szénmedencén, ez a szomorú vihar azonban tisztító volt és a bányamunkásság több bizalommal tekint­het ma már a jövő elé. ■— Életfontosságú egy nemzetre — folytat­ja a miniszter — hogy a munkástársadalom egységes legyen a nemzet nagy céljaiban. Nem az ellentéteket kell keresni, hanem azt, ami összeköt bennünket. Nagy viták, új ideák korszakát éljük és harc van a termelési tényezők között is. A tőke el­len sok kifogás hangzik el. A tőke nem első­rendű termelési tényező, hiszen a tőke a mun­ka eredménye. Tőkére azonban szükség van és akik a tőkét támadják, azok csak visszaéléseit és túlzásait látják, amelyek kétségtelenül meg­vannak és amelyeket le kell nyesegetnünk. A legtöbben azért támadják a tőkét, mert nem rendelkeznek vele, szeretnék megszerezni és gyűlölik, amíg nincs birtokukban. A termelési tényezőknek, a földnek, a munkának és a tő­kének úgy kell egymásba fonódniuk, mint aho­gyan egy család gyermekei egybe kell, hogy fo­nódjanak. A tőke igazságtalanságait ki kell egyenlí­­teni. Nem a tőke ellen kell küzdenünk, ha­nem a tőkéért. A tőke kapzsiságát, egyol­dalúságát lehet bírálni és igazságtalansá­gait ki is kell egyenlíteni. — A mai időkben — folytatta a pénzügy-­ miniszter — igen nehéz az ország pénzügyeit­­ és gazdasági életét vezetni. Sok könny, panasz, átok fűződik azokhoz az adófillérekhez, ame­lyeket be kell hajtani. — Elégnek nem elég, ami van. Angliában mérhetetlen a bányásznyomor, a király is a bá­nyászok közé megy megnyugtatni őket. Ha a gazdag Angliában van bányásznyomor, akkor mi szerencsések vagyunk, hogy nálunk még ennyire kielégítőek az állapotok. Ahol legnagyobb a szükség, közel a segítség Sorra megy, mindenkit megkérdez. Külö­nösen annak örül, amikor egy-egy sokgyerme­kes apával kezet szorithat. Egyik bányásznak, akinek öt lánya van s a legnagyobb már nem­sokára eladósorba jut, megígéri, hogy némi ho­zománnyal segíti félhezmenését. — De biztosan megírja, hogy mikor lesz az esküvő. Én is segíteni akarok egy kis hozo­mánnyal — mondja a megilletődött apának. Egyik bányász, Cserni János a honosítási és visszahonosítási kérvények késedelmes elin­tézését tette szóvá. A honossági ügyek kése­delmes elintézése a munkások kenyerét veszé­lyezteti. Fabinyi Tihamér nagy megértéssel fogadja az előterjesztett panaszt és megígéri, hogy a belügyminisztériumban interveniál a pécsi bá­nyászok honosítási ügyeinek soronkívüli és méltányos elintézése érdekében. Egyik bányász kérésére megígéri, hogy a bányászok nyugbér ügyét a látottak és hallot­tak alapján fogja elintézni. Ezután Kovács János 10 gyermekes pécs­­újhegyi napszámost szólítja meg. Kovács elpa­­naszolja, hogy 3 pengős napi béréből nem tud­ja eltartani 12 tagú családját. A társulati ház­ban lakik, de sem bútora, sem ágyneműje nin­csen. 14 éves fiát most vette fel a DGT, de így sem elég a kereset, a hatóságok pedig semmi­féle támogatásban nem részesítik. A miniszter látható megindultsággal hall­gatja Kovács panaszáradatát, majd kedves, közvetlen szavakkal megnyugtatja őt és beje-j lenti, hogy gyermekenként öt-öt pengős segélyt­­ utal ki ezentúl részére, ezenkívül pedig illeté-­­ kes hatóságoknál megfelelő támogatást fog ki­eszközölni számára. Egyik bányász elmondja, hogy a bányatárs­­pénztár anyagi helyzete folytán a reumás bá­­nyászokat nem tudják beutalni az OTI har­kányfürdői gyógyszállójába, pedig igen sok bá­nyász szenved súlyos reumában, amelynek egyetlen hathatós gyógyszere a harkányi gyógyfürdő. Fabinyi határozott ígéretet tesz, hogy ezen a visszás állapoton segíteni fog és eljár az ille­tékes helyen, hogy a harkányi beutalások mi­előbb megtörténjenek. Mohai Jenő bányász következik sorra. Büszkeséggel vegyes szomorúsággal mondja el, hogy tizenegyéves fia kiváló rajzolótehetség, akinek a szakemberek is nagy jövőt jósolnak. Sajnos, keresetéből iskoláztatásra nem telik. Polgárista leányát is csekély nyugdíjból élő édesanyja taníttatja. — Ezen is segítünk pénzzel és tanáccsal — mondja a miniszter. — Máris közli a boldog apával, hogy a kis rajzolóművész taníttatását magára vállalja és a kis­fiút előrehaladásában támogatni fogja. Több kisebb adópanasz elintézése után a miniszter és kísérete szűnni nem akaró lelkes éljenzés között ül autóba és Gyárváros válasz­tóinak meglátogatására indul.

Next