Pécsi Napló, 1937. július (46. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

, о. kir. vár Xi»* ■ a t.ala 146. siám. Ara 12 fill. 1937. julius 1. Szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Bserk. tel. : 21-09 — Kiadóhivatali tel.: 20-27 ■ш———a——wiii ii 1 'г'Гп пниí FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAPI Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postát egy hónapra 2 P 50­1, egy negyedévre 7 P 501 Egyes szám ára 12 fill. — 16 oldalas 20 fill A Zsolnay név már évtizedek óta dominálja ennek a vá­rosnak légkörét. A legnemesebb értelem­ben a polgári erények megtestesítését je­lenti számunkra. Ezen felül azonban azt a világhírnevet is, amit a név viselője, boldog emlékű Zsolnay Vilmos kitartó munkája és alkotó zseniálítása révén Pécs városának ajándékozott. Ez a név sokra kötelezett. Többre,mint amennyit a város déli kapujá­ban álló és Pécs lakosságának el nem múló hálájáról tanúskodó, nemes művészettel megteremtett s némaságában is beszédes, szép szobormű kifejez. Ezt érzi minden itt született és idővel idegyökerezett pécsi. Ezért a csaknem négy évtizedes serlegün­nepély évente visszatérő, kiemelkedő alkal­ma az emlékezésnek s ezért a mind mar­kánsabbá domborodó Zsolnay-kultusz, mely szoborral, serleggel elválaszthatatla­nul összeforrva, polgáriasultságunknak azt a mély és tiszta tavát adja, amiből min­den idők viszontagságaiban bőven meríthe­tünk, abból a szellemből, amit Zsolnay Vilmos kivételes egyénisége testesített meg számunkra jobb időkben s hagyott örökül nekünk a nehézsúlyú esztendők járásának időszakára. A zseniális apának, aki alkotá­sok terén élte ki teremtő erejét,nem kisebb fia volt Miklós, aki örökbe kapott adottsá­gait éppen úgy valamennyiünk, városunk javára értékesítette, mint atyja, amikor annak művészi termékei számára a szél­rózsa minden irányában, a világ minden tájékán piacot keresett és talált s ezzel a magyar Zsolnay-gyártmányokat világmár­kákká avatta. A szívós kitartás mellé, mellyel ezt a csodát művelte, nem keve­sebb érzék, hozzáértés is kellett. Együtte­sen az, amit azon idők legmodernebb ke­reskedelmi szellemének mondhattunk. A teremtő, alkotó zseni a piactalálás és érté­kesítés zsenialitásával így egészítették ki egymást s így lettek a nagy­apa és nem ki­sebb fia egyekké abban, ami saját nimbu­szukon kívül Pécs jelentőségét, nevét-hírét megnövelte s a kontinensen túl is ismertté, becsültté tette. A Zsolnay-ház történetét ismerők jól tudják ezt. Méltányolják is ab­ban, hogy Zsolnay Miklós korai halála óta apát és fiát mind gyakrabban együtt emle­getik. Jó sok esztendeje már, hogy a Vil­mos nevére alapított serleg ünnepélye sem folyik le anélkül, hogy Miklós érdemeiről is ne történjék megemlékezés. Mind­ez azon­ban kevés azoknak az érdemeknek meg­örökítésére, melyekkel Zsolnay Miklós atyja mellé írta nevét a város analeseibe. Tudja ezt a hivatalos város maga is és a törvényhatósági bizottság csütörtöki köz­gyűlése elé javaslatot terjeszt Zsolnay Miklós tevékeny élete számára állítandó emlék tárgyában. Eddig rendben találjuk a város szándékát, mely osztatlanul talál­kozik polgárságának azzal az óhajával, aka­ratával, hogy fiai egyik legnagyobbikának elmúlásba hanyatlott életét ne csak annak az útnak emléke jelölje, melyen az nagy céljai eléréséért haladt s nevét ne csupán azok­ az eredmények hirdessék, amiket el­ért. Ám a méltó megörökítés eszközéül túl­ságosan kicsinyeljük azt az összeget, amit a város erre előirányzott. Élő ember megbe­csülése sokféle lehet s mindegyik jól szol­gálhatja a célt. Olyan valakié azonban, aki már eltávozott közülünk s éppen ezért em­beri nagyságát még az a misztikum is nö­veli, ami megdicsőült személye köré fonó­dott, csak olyan szabad, hogy legyen, amely legalább közelítő arányban áll való érdemeivel, azok nagyságával és értéké­vel, mert az emlék kettős értelmű. Első­sorban: annak adózik, akit holta után is megbecsülés illet. Másodsorban: a jelen háláját dokumentálja, nem a jelenben élő kortársaknak, hanem példaadásul az eljö­vendő generációknak. Ha Zsolnay Miklós­nak adózni akarunk, álljon ez arányban iránta való tartozásunkkal. Ha pedig a hála kapcsán emberi kiválóságait is ki akarjuk hangsúlyozni s követendő példaként állíta­ni, úgy az emlék monumentális kell hogy legyen, mert hosszú évtizedekre, évszáza­dokra szól. Ilyenre — sajnos — hatezer pengő, egy csepp a tengerbe. Éppen ezért helyén­való lenne, ha a város az emlékre szánt összeget a többszörösére emelné, megfelelő kiegészítését pedig a társada­lomra bízná. Ez volna egyetlen lehetősége, hogy Zsolnay Vilmos imponáló szobor­műve mellett Zsolnay Miklós emlékét is méltó alkotás hirdesse.­­. ECKHARDT TIBOR: „A diktatúra leghatásosabb ellenszere az alkotmányos királyság"* A kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslat a Ház közjogi bizottsága előtt Budapest, jún. 30. A képviselőház közjogi bizottsága ma délelőtt megkezdte a kormány­zói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzó­választásról szóló javaslat tárgyalását. Ángyán Béla előadó ismertette a javas­latot, majd Rassay Károly szólalt fel. Han­goztatta, hogy elfogadja a javaslatot azért, mert a legfőbb alkotmányjogi szempontokat megvédi és figyelembe veszi. Rassay Károly ezután kérte, hogy az in­­dokolásban minden céltudatosság nélkül több­ször előforduló „a királyi szék betöltéséig“ ki­fejezést mellőzzék és az 1920:1. t. 2.-ben alkal­mazott szóhasználatot tegyék. Második meg­jegyzése szintén a megokolásra vonatkozik és pedig annak arra a részére, amely a törvény­szentesítés jogára tér ki. Györki Imre időszerűnek tartaná, hogy most, amikor ezt a javaslatot a képviselőház elé terjesztik, az államfői hatalom kérdését ne ideiglenesen rendezzék, hanem térjenek rá a végleges rendezésre. A javaslatnak azt a részét, amely az államfő utódajánlási jogáról szól,, nem tartja szeren­csésnek, mert szerinte ez a jog az ország­­gyűlést illeti meg. Az országgyűlés joga mel­lett természetesen elismeri az államfő utód­ajánlási, vagy utódkijelölési jogát, amelyet azonban nem kell írott törvénnyel szabályozni. A törvényjavaslat hibájának tartja, hogy nincs meghatározva az államfői hatalom gya­korlásának ideje. Helyes volna ezt 10 évben megállapítani. A törvényjavaslatot nem fogadta el. A vita következő szónoka Eckhardt Ti­bor volt, aki a javaslatot elfogadta. örül annak, hogy közjogi rendszerünkben lévő komoly veszélyeket és igazságtalansá­gokat küszöbölnek ki ezzel a javaslattal. Az az álláspontja, hogyha a képviselőházat és a felsőházat megerősítik és ha az államfő ha­talmát is kiterjesztik, akkor az egész nemzet és a nemzet törvényhozása nyer súlyban, erő­ben és jelentőségben, örömmel látja, hogy a javaslat megszerkesztésénél érvényesült az az egyedül helyes parlamentáris felfogás, amely arra törekszik, hogy a nemzet nagy, sorsdöntő kérdéseiben lehetőleg közmeg­elégedéssel és egészséges közvélemény ki­alakításával iparkodik kölcsönös meg­állapodásra jutni. Györki Imre beszédében felmerült az a kérdés, hogy nem volna-e szükséges véglegesen rendezni az államfői hatalom ügyét. Ezt semmi­képpen sem tartaná megfelelőnek. A diktatúrának nincs hatásosabb ellenszere, mint az alkotmányos királyság és nemcsak, hogy nem áll szemben a királyság és a demokrácia, hanem a mai idők gyakorlati példái szerint a királyság bizonyult sokkal ellenállóbbnak a diktatúrával szemben, mint bármiféle más forma. Eckhardt Tibor a királyság intézményét változatlanul fenntartandónak véli, sőt nem­csak, hogy fenntartandónak, hanem minden körülmények között helyreállítandónak a maga idejében. A törvényjavaslat tulajdonképpen két kérdést szabályoz, az egyik a kormányzói jogkör kiterjesztése, a másik a kormányzó fe­­lelősségrevonásának megszüntetését. Beszélnie kell még az országtanács meg­szervezéséről. Az országtanácsnak, ennek az intézménynek hiányát régtől fogva érezte az ország és érezték sokan ebben az országban. A javaslatot örömmel elfogadta. E­r­n­s­z­t Sándor, a követkző szónok beje­lentette, hogy pártja nevében elfogadja a javas­latot. C­s­o­ó­r Lajos és Rupert Rezső szólal­tak fel ezután, majd Lázár Andor igazság­­ügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Kijelenti, hogy nincsen kapcsolat a kor­mányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslat, valamint a felsőházi és választójogi reform kö­zött. Köszönetet mondott Rassay Károlynak értékes felszólalásáért és azt hiszi, hogy Ras­say egyes megjegyzései a felvilágítások után el­esnek. Az igazságügyminiszter ezután megállapí­totta, hogy az egész javaslatnak a legnehezebb, szabályozásra váró pontja az volt, hogy mi tör.

Next