Pécsi Napló, 1937. augusztus (46. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
4. oldal PÉCSI NAPLÓ 1937. augusztus 1. Krausz Arnold utódai Virág Jenő és Társa felhívja «.fegyelmét a nyárvégi kiárusítás alkalmából. kirakati áraira Nagy választék. — Olcsó árak. Király ucca 15. Ki, mikor és hogyan kaphat öregségi járadékot? Öregségi járadékot kaphat az a biztosított ipari munkás és havi fizetéses alkalmazott (tisztviselő, kereskedelmi alkalmazott stb.), aki 1.) a 65. életévét betöltötte és 2.) aki után az OTI vagy a MABI 1929 január 1. óta 400 heti járulékot kirótt (ez az úgynevezett várakozási. Idő) és 3.) akinek várománya ép. 1. ) Szándékosan használtam a „kaphat“ kifejezést, mert nyomatékosan kívánom felhívni ezzel az alkalmazotti réteg figyelmét arra, hogy aki a fenti feltételek bekövetkezte folytán az igényjogosultságot megszerezte, ebbeli igényét az OTI központjánál, vagy az OTI illetékes kerületi pénztáránál szóval, vagy írásban (inkább írásban!) előterjesztett kérelemmel kell, hogy érvényesítse. Az öregségi járadékért tehát jelentkezni kell a 65-ik életév betöltését igazoló születési anyakönyvi kivonattal, mert a mulasztás azzal a káros következménnyel jár, hogy a jelentkezéstől visszafelé számított egy évet megelőző időre a járadék meg nem állapítható és az menthetetlenül elvész. Ha például valaki a 65-ik életévének betöltésekor nem jelentkezik az öregségi járadékért, hanem csak később, mondjuk a 70-ik életévének betöltése napján lép fel ebbeli igényével, akkor csak az ettől számított egy évet megelőző időtől, vagyis a 69-ik életévétől kezdve állapítják meg és folyósítják ezt részére. A 65-ik életévétől a 69-ik életévéig terjedő 4 évi időre eső járadékának bottal ütheti a nyomát. Ennek érthető magyarázata a járadék céljában rejlik. Ugyanis a járadék célja a biztosítási esemény bekövetkeztével általában beálló keresetcsökkenés vagy teljes keresetnélküliség pótlása. Márpedig a törvény miniszteri indokolása szerint, ha az esemény bekövetkezte ellenére az igényjogosult járadékáért nem jelentkezik, feltehető, hogy arra életfenntartási célból nincsen szüksége, ennélfogva a járadék rendeltetését már be nem töltheti. 2. ) Az 1929 január 1. óta kirótt járulék (tagsági díj) alatt nemcsak azt kell érteni, amit az alkalmazott fizetéséből a munkaadó levon, hanem a tagsági díjnak azt a részét is, amit a munkaadónak a sajátjából kell fizetnie. Ugyanis a munkaadó által befizetendő öregségi járulék felét (ugyanúgy, mint a betegségi biztosítási járulék felét) a munkaadó jogosult a biztosításra kötelezett alkalmazottjának javadalmazásából — bizonyos időbeli korlátozások mellett — levonni. Ha tehát valakinek a fizetéséből öregségi járadék fejében 1 - 11 fillért von le a munkaadó, akkor ugyanennyit kell a munkaadónak is a sajátjából befizetnie, mert csakis ebből a két összegből tevődik össze a teljes járulék. A nemrég múltak tapasztalatain okulva, igen üdvös intézkedést tartalmaz egy pótlólag kiadott rendelet, amelynek értelmében nem fontos, hogy a munkaadó befizette-e az intézethez a levont járulékot, mert a biztosított minden esetben megkapja az öregségi járadékot, ha igazolni tudja, hogy 1929 január 1-től kezdve legalább a törvényben megkívánt 400 héten át biztosításra kötelezett foglalkozásban, alkalmazásban állott. Ezzel az igazolással kapcsolatban nyomatékosan ügyelni kell az alkalmazottaknak arra, hogy be legyenek jelentve és pedig a tényleges fizetésnek, javadalmazásnak megfelelően az OTI-nál, vagy a MABI-nál és, hogy a munkakönyvbe be legyen vezetve, hogy mikortól meddig állott az egyes munkaadók alkalmazásában, illetőleg havi fizetéses alkalmazottaknál mindez a jól megőrzendő szolgálati bizonyítványból kell, hogy kitűnjék. Tartsa elsőrendű kötelezettségének minden alkalmazott az arról való kétségtelen meggyőződést, hogy munkaadója a munka megkezdésének időpontjától számított 8 napon belül a törvényben előírt bejelentési kötelezettségének eleget tett-e. Ne kímélje meg magát a 9-ik napon ettől a fáradtságtól és ha azt tapasztalja, hogy munkaadója esetleg mulasztást követett el, akkor ott a kerületi pénztárnál nyomban pótolja ezt a munkaadói mulasztást. Tömegével sorolhatók fel azok a panaszok, amelyek ebben a vonatkozásban már eddig is napvilágra kerültek. Igen sok olyan 65. életévet betöltött alkalmazott kérte az öregségi járadékot, akik 1929 január 1-től folytonosan, megszakítás nélkül különböző munkaadók alkalmazázásában állottak, akiknek tehát jóval több, mint 400 biztosított hetüknek kellett volna lenni. Kiderült azonban, hogy munkaadójuk közül többen az alkalmaztatási viszonyt nem jelentették be az intézetnél és ezért a szükséges hetei hiányoztak. Megkezdődött a biztosított (dolgozó) hetek igazolása, amelynek során a fájdalmas csalódás csak fokozódott, mert kitűnt, hogy munkaadói időközben tönkrementek és a bizonyítékul szolgáló üzleti könyvek megsemmisültek, munkástársai pedig előtte ismeretlen helyre költöztek vagy korábban elhaláloztak. Lehetetlenné vált az igazolás és kénytelen volt a már 65 éves agyonstrapált munkás tovább húzni az igát. Ne tegyen szívességet az alkalmazott a munkaadójának azzal,hogy nem kívánja a bejelentést, hogy ezzel a munkaadó megtakarítsa az OTI járulékot, mert ezzel elsősorban és csakis önmagát károsítja meg. Az OTI vagy MABI könnyen kiheveri ezt a kárt, de az alkalmazott behozni soha nem tudja. Gondoskodás történt a törvényben arról, az eddigi gyakori bejelentési kötelezettség kijátszására irányuló manőver megakadályozásáról, hogy a munkaadó kisegítőül vagy ideiglenesen alkalmazhassa a munkavállalóját, ezáltal pedig a bejelentési kötelezettség alól kibújón. Mert az öregségi törvény szerint a biztosítási kötelezettség nemcsak a munkateljesítményükért természetben vagy más javadalmazásban részesült tanoncokra, gyakornokokra és kiképzés alatt álló más munkavállalókra vonatkozik, hanem az átmeneti kisegítő vagy ideiglenes munkaviszony is biztosítási kötelezettség alá esik. 3.) A váromány épsége azt jelenti, hogy a biztosítottnak a biztosítás szolgáltatásaira irányuló jogai csorbítatlanok. Nem volna teljes ez az ismertetés annak megemlítése nélkül, hogy a 400 heti tagsági időbe bele kell számítani azokat a heteket is, amelyek alatt a biztosított betegség miatt táppénzállománya keresőképtelen volt. Keresőképtelen betegség címén 11 esztendőben azonban legfeljebb 13 hetet, az öregségi járadék megállapításánál összesen legfeljebb 100 hetet lehet beszámítani. Ez azt jelenti, hogy ebben az egyedüli esetben a 65 éves biztosított már 300 (400 helyett) heti tagság igazolása után is kaphat öregségi járadékot. Még egy kivétel van a szabály alól és pedig az, hogy a mindkét szemére megvakult biztosított már 200 heti tagság után is igényjogosult. Dr. Balla Ignác ügyvéd. SIKONDA Gyógyfürdő Magyarország egyetlen természetes mggy SZénSSVaS fürdőjével az örök fiatalság varázsforrása. A pécsi exlusiv társaság állandó Hévviz-strand találkozóhelye, a rádió kedvelt prímásának térzenéjével. I J*15TU Rádió — sport — szórakozások. Sikonda Szállodában polgári mérsékelt árak. Autóbusz kombinált jegyek. HETI NOTESZ írja: Sásdi Sándor Elsősorban azt kell feljegyeznem, hogy szívből sajnálom Tolnai professzor urat. Tudom, hogy mennyit ért, tudom, hogy igazi polihisztor volt, remek tanár, megáldva azzal az isteni adománnyal, hogy át tudta transzponálni saját tudását másokba. Két kézzel szórta mindazt, ami felhalmozódott benne, pazarló volt, mert tudta, hogy a mások gazdagodása által ő is gazdagodik. Igazi tanár volt, nem a szó papíros-ízű értelmében, tanár szívvel és lélekkel, úgy, ahogy csak a nagyon jók, a nagyon önfeláldozók tudnak lenni. Ha beszélni hallottam, elfelejtettem a korát, fiatalos lendülettel dicsért írókat, műveket, biztos kézzel mutatott reá hibákra, erényekre. De nem ezért szerettem őt olyan nagyon, hanem a fiatalok érdekében történő bátor kiállásáért. A legújabb magyar irodalomnak nemcsak a reprezentánsait tartotta szemmel, nemcsak azokat védte, mert a publikális siker nem befolyásolta őt, ő tiszta szemmel kereste ki a most indulók közül azokat, akikben meglátta (és mindig csalhatatlanul látta meg) a tehetséget. Megtisztelt azzal, hogy szeretett. Szemtől-szemben megmondta, mit tart rólam, mennyire becsül és a dicsérete hallatára fülig elvörösödtem. Tolnai professzor úr dicsérete sokat ért, ösztönző erő volt, az embernek hinni kellett benne, mert, amit ő mondott, az mindig igazság volt. Írjam ide, hogy igazi úr volt? Ezzel keveset mondok ma, amikor a keménygallér és a vasaltnadrág olyan fontos kelléke lett az úriasságnak. Tolnai professzorról inkább azt jelentem ki sürgősen, hogy ember volt, megértője a más panaszának, bajának, készséges segítője a megszorultnak. A táblabírás, pedrett bajuszához sehogy sem illett gyerekes, tiszta melegséget tükröző szeme. Bizonyosra veszem, hogy ezt a két szemet sokszor fogom magam előtt látni és olyankor megfeledkezek egy kicsit e sárba süppedt élet bajairól. — Úristen, adj békét e földön az embereknek — így kellene kezdenünk napi imánkat, napi imánkat sokszor elmondani