Pécsi Napló, 1937. augusztus (46. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-01 / 173. szám

4. oldal PÉCSI NAPLÓ 1937. augusztus 1. Krausz Arnold utódai Virág Jenő és Társa felhívja «­.f­egyelmét a nyárvégi kiárusítás alkalmából. kirakati áraira Nagy választék. — Olcsó árak. Király ucca 15. Ki, mikor és hogyan kaphat öregségi járadékot? Öregségi járadékot kaphat az a biztosított ipari munkás és havi fizetéses alkalmazott (tisztviselő, kereskedelmi alkalmazott stb.), aki 1.) a 65. életévét betöltötte és 2.) aki után az OTI vagy a MABI 1929 január 1. óta 400 heti járulékot kirótt (ez az úgynevezett várakozási. Idő) és 3.) akinek várománya ép. 1. ) Szándékosan használtam a „kaphat“ ki­fejezést, mert nyomatékosan kívánom felhívni ezzel az alkalmazotti réteg figyelmét arra, hogy aki a fenti feltételek bekövetkezte folytán az igényj­ogosultságot megszerezte, ebbeli igényét az OTI központjánál, vagy az OTI illetékes kerületi pénztáránál szóval, vagy írásban (in­kább írásban!) előterjesztett kérelemmel kell, hogy érvényesítse. Az öregségi járadékért te­hát jelentkezni kell a 65-ik életév betöltését igazoló születési anyakönyvi kivonattal, mert a mulasztás azzal a káros következménnyel jár, hogy a jelentkezéstől visszafelé számított egy évet megelőző időre a járadék meg nem álla­pítható és az menthetetlenül elvész. Ha például valaki a 65-ik életévének betöl­tésekor nem jelentkezik az öregségi járadékért, hanem csak később, mondjuk a 70-ik életévé­nek betöltése napján lép fel ebbeli igényével, akkor csak az ettől számított egy évet megelő­ző időtől, vagyis a 69-ik életévétől kezdve ál­lapítják meg és folyósítják ezt részére. A 65-ik életévétől a 69-ik életévéig terjedő 4 évi időre eső járadékának bottal ütheti a nyomát. Ennek érthető magyarázata a járadék cél­jában rejlik. Ugyanis a járadék célja a bizto­sítási esemény bekövetkeztével általában be­álló keresetcsökkenés vagy teljes keresetnélkü­liség pótlása. Már­pedig a törvény miniszteri indokolása szerint, ha az esemény bekövetkez­te ellenére az igényjogosult járadékáért nem je­lentkezik, feltehető, hogy arra életfenntartási célból nincsen szüksége, ennélfogva a járadék rendeltetését már be nem töltheti. 2. ) Az 1929 január 1. óta kirótt járulék (tagsági díj) alatt nemcsak azt kell érteni, amit az alkalmazott fizetéséből a munkaadó levon, hanem a tagsági díjnak azt a­ részét is, amit a munkaadónak a sajátjából kell fizetnie. Ugyanis a munkaadó által befizetendő öregségi járulék felét (ugyanúgy, mint a beteg­ségi biztosítási járulék felét) a munkaadó jo­gosult a biztosításra kötelezett alkalmazottjá­nak javadalmazásából — bizonyos időbeli kor­látozások mellett — levonni. Ha tehát valakinek a fizetéséből öregségi járadék fejében 1 - 11 fillért von le a munka­adó, akkor ugyanennyit kell a munkaadónak is a sajátjából befizetnie, mert csakis ebből a két összegből tevődik össze a teljes járulék. A nemrég múltak tapasztalatain okulva, igen üdvös intézkedést tartalmaz egy pótló­lag kiadott rendelet, amelynek értelmében nem fontos, hogy a munkaadó befizette-e az inté­zethez a levont járulékot, mert a biztosított minden esetben megkapja az öregségi járadé­kot, ha igazolni tudja, hogy 1929 január 1-től kezdve legalább a törvényben megkívánt 400 héten át biztosításra kötelezett foglalkozásban, alkalmazásban állott. Ezzel az igazolással kapcsolatban nyoma­tékosan ügyelni kell az alkalmazottaknak arra, hogy be legyenek jelentve és pedig a tényle­ges fizetésnek, javadalmazásnak megfelelően az OTI-nál, vagy a MABI-nál és, hogy a munka­könyvbe be legyen vezetve, hogy mikortól meddig állott az egyes munkaadók alkalmazá­sában, illetőleg havi fizetéses alkalmazottaknál mindez a jól megőrzendő szolgálati bizonyít­ványból kell, hogy kitűnjék. Tartsa elsőrendű kötelezettségének min­den alkalmazott az arról való kétségtelen meg­győződést, hogy munkaadója a munka megkez­désének időpontjától számított 8 napon belül a törvényben előírt bejelentési kötelezettségé­nek eleget tett-e. Ne kímélje meg magát a 9-ik napon ettől a fáradtságtól és ha azt tapasz­talja, hogy munkaadója esetleg mulasztást kö­vetett el, akkor ott a kerületi pénztárnál nyom­ban pótolja ezt a munkaadói mulasztást. Tömegével sorolhatók fel azok a panaszok, amelyek ebben a vonatkozásban már eddig is napvilágra kerültek. Igen sok olyan 65. életévet betöltött alkalmazott kérte az öregségi járadé­kot, akik 1929 január 1-től folytonosan, meg­szakítás nélkül különböző munkaadók alkal­­mazázásában állottak, akiknek tehát jóval több, mint 400 biztosított hetüknek kellett vol­na lenni. Kiderült azonban, hogy munkaadó­juk közül többen az alkalmaztatási viszonyt nem jelentették be az intézetnél és ezért a szükséges hetei hiányoztak. Megkezdődött a biztosított (dolgozó) hetek igazolása, amelynek során a fájdalmas csalódás csak fokozódott, mert kitűnt, hogy munkaadói időközben tönk­rementek és a bizonyítékul szolgáló üzleti könyvek megsemmisültek, munkástársai pedig előtte ismeretlen helyre költöztek vagy koráb­ban elhaláloztak. Lehetetlenné vált az igazolás és kénytelen volt a már 65 éves agyonstrapált munkás tovább húzni az igát. Ne tegyen szívességet az alkalmazott a munkaadójának azzal,hogy nem kívánja a beje­lentést, hogy ezzel a munkaadó megtakarítsa az OTI járulékot, mert ezzel elsősorban és csakis önmagát károsítja meg. Az OTI vagy MABI könnyen kiheveri ezt a kárt, de az al­kalmazott behozni soha nem tudja. Gondoskodás történt a törvényben arról, az eddigi gyakori bejelentési kötelezettség ki­játszására irányuló manőver megakadályozásá­ról, hogy a munkaadó kisegítőül vagy ideigle­nesen alkalmazhassa a munkavállalóját, ezál­tal pedig a bejelentési kötelezettség alól ki­bújón. Mert az öregségi törvény szerint a biz­tosítási kötelezettség nemcsak a munkateljesít­ményükért természetben vagy más javadalma­zásban részesült tanoncokra, gyakornokokra és kiképzés alatt álló más munkavállalókra vo­natkozik, hanem az átmeneti kisegítő vagy ideiglenes munkaviszony is biztosítási kötele­zettség alá esik. 3.) A váromány épsége azt jelenti, hogy a biztosítottnak a biztosítás szolgáltatásaira irá­nyuló jogai csorbítatlanok. Nem volna teljes ez az ismertetés annak megemlítése nélkül, hogy a 400 heti tagsági időbe bele kell számítani azokat a heteket is, amelyek alatt a biztosított betegség miatt táp­pénzállománya keresőképtelen volt. Keresőkép­telen betegség címén 1­1 esztendőben azon­ban legfeljebb 13 hetet, az öregségi járadék megállapításánál összesen legfeljebb 100 hetet lehet beszámítani. Ez azt jelenti, hogy ebben az egyedüli esetben a 65 éves biztosított már 300 (400 helyett) heti tagság igazolása után is kaphat öregségi járadékot. Még egy kivétel van a szabály alól és pe­dig az, hogy a mindkét szemére megvakult biztosítot­t már 200 heti tagság után is igény­­jogosult. Dr. Balla Ignác ügyvéd. SIKONDA Gyógyfürdő Magyarország egyetlen természetes mg­gy SZénSSVaS fürdőjével az örök fiatalság varázsforrása. A pécsi exlusiv társaság állandó Hévviz-strand­ találkozóhelye, a rádió kedvelt prímásának térzenéjével. I J*15TU Rádió — sport — szórakozások. Sikonda Szállodában polgári mérsékelt árak. Autóbusz kombinált jegyek. HETI NOTESZ írja: Sásdi Sándor Elsősorban azt kell feljegyeznem, hogy szívből sajnálom Tolnai professzor ur­at. Tudom, hogy mennyit ért, tudom, hogy igazi polih­isztor volt, remek tanár, meg­áldva­ azzal az isteni adománnyal, hogy át tudta transzponálni saját tudását mások­ba. Két kézzel szórta mindazt, ami felhal­mozódott benne, pazarló volt, mert tudta, hogy a mások gazdagodása által ő is gaz­dagodik. Igazi tanár volt, nem a szó papí­­ros-ízű értelmében, tanár szívvel és lélek­kel, úgy, ahogy csak a nagyon jók, a na­gyon önfeláldozók tudnak lenni. Ha beszélni hallottam, elfelejtettem a korát, fiatalos lendülettel dicsért írókat, műveket, biztos kézzel mutatott reá hibák­ra, erényekre. De nem ezért szerettem őt olyan nagyon, hanem a fiatalok érdekében történő bátor kiállásáért. A legújabb ma­gyar irodalomnak nemcsak a reprezentán­sait tartotta szemmel, nemcsak azokat védte, mert a publikális siker nem befo­lyásolta őt, ő tiszta szemmel kereste ki a most­ indulók közül azokat, akikben meg­látta (és mindig csalhatatlanul látta meg) a tehetséget. Megtisztelt azzal, hogy szeretett. Szem­­től-szemben megmondta, mit tart rólam, mennyire becsül és a­ dicsérete hallatára fülig elvörösödtem. Tolnai professzor úr dicsérete sokat ért, ösztönző erő volt, az embernek hinni kellett benne, mert, amit ő mondott, az mindig igazság volt. Írjam ide, hogy igazi úr volt? Ezzel keveset mondok ma, amikor a kemény­gallér és a vasaltnadrág olyan fontos kel­léke lett az úriasságnak. Tolnai professzor­ról inkább azt jelentem ki sürgősen, hogy ember volt, megértője a más panaszának, bajának, készséges segítője a megszorult­­nak. A táblabírás, pedrett bajuszához se­hogy sem illett gyerekes, tiszta melegséget tükröző szeme. Bizonyosra veszem, hogy ezt a két szemet sokszor fogom magam előtt látni és olyankor megfeledkezek egy kicsit e sárba­ süppedt élet bajairól. — Úristen, adj békét e földön az em­bereknek — így kellene kezdenünk napi imánkat, napi imánkat sokszor elmondani

Next