Pécsi Napló, 1937. december (46. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
Sirkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Вмгк. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. ■шшгашшшпшшннмI FÜGGETLEN POLITIKAI KAPILAPI 1937. december 1. Szerda Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postás egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 E 50 f, Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. S. O. S. ! Az Országos Stefánia Szövetség pécsi fiókja, mely anya- és csecsemővédő intézetével elindítója volt városunkban annak a nemzetmentő munkának, ami végeredményében a népmozgalmi statisztika kedvezőtlen alakulását hivatott megjavítani, szombaton rendes évi közgyűlést tartott. A közgyűlés elnöki megnyitója, de az egyesület sokoldalú működéséről beszámoló főtitkári jelentés is, számadatokkal mutatott reá arra a lesújtó tényre, menynyire magára hagyatott ez az intézmény, milyen nehézségekkel küzd célkitűzései eléréséért és mennyi közömbösséggel találkozik a társadalom részéről akkor, amikor elégtelen anyagi erőforrásait az áldozatosság igénybevételével óhajtja gyarapítani. Az elnök és főtitkár szavai valóságos végső veszélyt jelentő S. O. S. jelekként érték az intézmény iránt mindig megnyilatkozó érdeklődésünket és segítő készségünket s ezért a közgyűlés zárt társasága előtt elhangzottaknak hivatásunkból folyólag, de azért is, mert szívünkön viseljük a reászoruló anyák és csecsemők sokszor életmentő védelmét s azt az egész nagy és nemes tevékenységet, amit a Stefánia Pécsett tizenöt esztendő óta folytat, a sajtó útján tágabb nyilvánosságot nyújtunk. Tovább adjuk az S. O. S. jelet, hallja meg mindenki, hogy bajban, nagy bajban van a Stefánia-fiók! A várost népesítő, közel hetvenezer lélekből csak kettőszázötvenöt találtatik olyan, aki tagja az egyesületnek. S ez az egyesület ötezer pengő olyan tartozással hurcolja tovább életét, amely kamatai révén egyre növekedik. Kérdezzük, hol a város lakosságából az a minimálisan kétezerre becsülhető, tehetősebb polgár, akinek jövedelme, keresete, fizetése nem bírja el az évi 4 pengő tagsági díjat? Hol vannak azok a jobbmódú gyermektelen családok, akik nem érzik lelki szükségletüknek, hogy a mai, még mindig ínségesnek mondható világban önkéntes adományaikkal siessenek a Stefánia védelmében élő gyermekpalánták segítségére? Kérdezhetnénk még sok mindent, ám kerülni akarjuk kényes pontok érintését, mert nem célunk, hogy a vagyon, a jólét erkölcsi kötelezettségeit hánytorgassuk, hanem az, hogy megértést, jóindulatot s ezek révén a szóban lévő intézmény iránt a cselekvésben kifejezésre jutó szeretetet ébresztgessük. A Stefániát maga az élő szeretet hívta életre, Krisztusnak azzal a valóságba plántált mondása alapján: Engedjétek hozzám a kisdedeket! Ennek az élő szeretetnek kell is fenntartania. A kisdedek ott vannak a Dulánszky utcai házban és szerteszórva a külvárosok egészségtelen, zsúfolt lakásaiban. Mosolytalan arcuk, meztelen testecskéjük, bágyadt tekintetük ruhácskák, élelem, táp- és gyógyszerek és meleget adó fűtőanyag után sóvárog, amiről mind-mindről annak a Stefániának kellene gondoskodnia, amit a rosszul sikerülő utcai gyűjtések mellett mindössze kettőszázötvenöt pécsi lakos tart kötelességének évi 4 pengővel támogatni. Emberek! Lehetséges ez a háború, megszállás és forradalom közösen átszenvedett nyomorúsága után?! Szabad ennek így lennie, amikor amúgy is sovány nemzettestünket egy millióval apasztotta a gyilkos világégés és három millióval kevesbítette let- Teljes egyetértésben, megegyezéssel fejeződött be a londoni konferencia A világpolitika összes időszerű kérdéseit tágyalták le az angol és francia államférfiak . Németország gyarmati követelései valóra válnak London, nov. 30. Chautemps francia miniszterelnök és Debos külügyminiszter ma délelőtt kevéssel 11 óra után a miniszterelnökségre érkezett, hogy folytassa a hétfőn megkezdett megbeszélést Chamberlain angol miniszterelnökkel és minisztertársaival. A ma délelőtti tanácskozások után György király ebédet adott a francia vendégek tiszteletére, akik 126 órakor utaztak vissza Párizsba. London, nov. 30. A londoni tanácskozásokról Chautemps a következőket mondotta: — El vagyok ragadtatva attól a fogadtatástól, amelyben a brit kormány részesített bennünket. Beszélgetésünk során minden témát megvitattunk. Nemcsak a láthatárra rándultunk ki, hanem a valóban világkörüli utat tettünk és mindenütt, amerre jártunk, találkoztunk az angolokkal. Ezzel Chautemps azt akarta kifejezni, hogy a világpolitika összes kérdéseiben teljes egyetértés uralkodik az angolok és a franciák között. — Kijelenthetem: minden egyes kérdésben teljes megegyezésre jutottunk brit kollégáinkkal. Még nagyobb örömünkre szolgál, — bár ezt előre tudtuk — hogy megállapíthatjuk a két kormány teljes szolidaritását. Mind a két kormány meg van győződve arról, hogy ez a szolidaritás a világbéke egyik alapvető tényezője és ezenkívül mindkét ország biztonságának egyik legfőbb eszköze. Sem az angol, sem a francia politika nem siklik külön utakra Párizs és London szempontjából érthető ez a megelégedettség, mert hiszen a két ország együttműködése szorosabbá vált, mint valaha: valóban kialakult a London-Párizs tengely. Most már sem a francia, sem az angol külpolitika nem fog külön utakra siklani, hanem a jövőben még fokozottabban, mint eddig, csakis közös francia-angol politikáról lehet szó. Ez a teljes egység fog visszatükröződni a ma este kiadandó hivatalos kommünikében is, amely részletesnek ígérkezik. Természetesen más kérdés, hogy Párizs és London teljes harmóniája menynyiben segítheti elő az általános európai megbékülést, amely a londoni konferencia tulajdonképpeni célja volt és amelyre valóban őszintén törekednek az angol és francia államférfiak. Csakhogy az angol-francia külpolitika felfogása és a német külpolitika célkitűzései között oly rendkívüli különbségek állanak fenn, hogy a mindkét oldalon fennálló jó szándék ellenére is úgyszólván lehetetlennek látszik a gyors közeledés. Megmarad a cél: az európai béke biztosítása, de kétséges, hogy ez a feladat a londoni konferencián lefektetett alapokon megközelíthető-e. Párizs és London feltételeik követelését várja Németországtól A demokratikus államok hajlandók engedményekre Németországgal szemben, de csakis egy általános európai megegyezés keretében. A most folyó londoni konferencián már oly messze mentek, hogy a gyarmati engedményekről részleteiben tanácskoztak és különösen részletesen fogják ma megvitatni, miképpen lehetne adott esetben Németországot megfelelő gyarmatbirtokhoz juttatni, s vagyis miképpen lehetne egyes mandátumok német fenhatóság alá való helyezését megvalósítani. De mtt mielőtt Németországgal bármiféle gyar-mati tárgyalásra hajlandók volnának, biztosítékokat kérnek Berlintől. Az engedményeknek feltételei vannak és Párizs—London nem hagynak maguknak ebben számunkat területeink elcsatolása?! Amikor fogyásnak indultunk az egyke és egyke térfoglalása révén?! Aki önmagát szereti és nemzetének jövőjével törődik, ami elsősorban annak népességén áll, vagy bukik, nem lehet annyira közömbös, hogy fülein át szíve legmélyéig ne eressze a Stefánia vészkiáltását, mely szenvedő anyákért, ártatlan gyermekekért az irgalom nevében esdekel. Hallja meg mindenki ezt az S. O. S. jelet s adjon a maga tehetségéhez képest. Boldogok, akik adhatnak. Jutalmuk az az édes érzés, amivel a jótékonykodó kéz cirógatja meg áldozatos lelküket.-