Pécsi Napló, 1938. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

XLVII. évfolyam. 1. szám. tSMHiTek. vdH»­f, 'VVi Ara 2^1938. január 1. Szombat |BiKiMst031 f| és kisdóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. ■StoE tel.: 21-09. — Kiadóhivatal! tel.: 20-27.| FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 fi 51­­. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fülés. Tegnap—ma—holnap Hölgyeim és Uraim! önök, akik egy borgőzös nyilvános mulatóhelyiségnek dohányfüsttel terhelt levegőjében, a má­mor kábulatában dobogó szívvel sürgetik az időt mérő óra lomhának talált mutatói­nak lassú cammogását; és önök is, akik a családi otthon tiszta, kedves, meleg lég­körében, az enyhét sugárzó kályha közelé­ből lesik, hogy a múlandóságot jező mecha­nikai szerkezet az éjfélt elkongassa, az esztendőnek a múltba hanyatlásától egy­formán többet várnak, remélnek, követel­nek, mint amennyit az évforduló lényegi­leg jelent. Az 1937. év háromszázhatvanöt napjának elmúltával az 1938. esztendő há­romszázhatvanöt napja elsejének kezdő percét úgy köszöntik, mintha ez a röpke pillanat mind­az alól való megváltást hozna, amivel eddigi, hosszabb-rövidebb életük folyamán több-kevesebb szerencsé­vel megbirkóztak; mintha az új év egy csa­pásra levenné vállaikról életgondjaikat s ismeretlenségének titokzatos leple alatt mindazt meghozná, ami eddig elégedetlen­ségük felpanaszolt hiánya volt. Pedig Höl­gyeim és Uraim mi történt éjfélkor? Az öröktől fogva való és örökétig tartó idő a maga törvényszerű változhatatlanságának éppen olyan mozdulatlanságával állt felet­tünk, mint évmilliók óta a múltban és meg­számlálhatatlan évmilliókig a jövendőben, akkor, amikor még nem voltunk és akkor, amikor már régesrég nem leszünk. A teg­nap, ma és holnapból bennünket csak a ma érdekelhet, az az idő, amelyben vagyunk, a nagy időnek ez a morzsányi része, melyet az akadémikusok hiúsága a naptár meg­szerkesztésével esztendőkre szabdalt, a mechanikus leleményessége pedig az óra segítségével még kisebb részekre apró­zott. Abban az arasznyi létben, amit egy átlagos emberi élet kitesz, lihegő tüdővel elszorult szívvel és sikerre éhes karmok­kal hajszoljuk a boldogságot, a szerencsét, a jobb lehetőségeket, az érvényesülést, vagyont, hírt, dicsőséget, ki mit tart fon­tosnak és elérhetőnek s a vad hajszában, amíg siettetjük az órák, napok, évek múlá­sát, lassan eltelik az élet. Az idő marad, csak a mi létünk siklik el alóla abban a formában, amit emberinek mondunk, ösz­­szes szándékaival, céljaival, törekvéseivel tegnappá lesz a mából, annak reménye nélkül, hogy holnapra is virrad. Mi követ­kezik ebből Hölgyeim és Uraim! Az, hogy a tegnap, a múltnak örökségül ránk ha­gyott terheivel és tanulságaival a mát, a jelent kell kiélnünk jól, becsületesen és okosan, amivel önmagunknak tartozó kö­telességünknek is eleget teszünk, de a hol­napot, a mások holnapját, a jövőt is el­viselhetőbbé tesszük. Sajnos, nagyobb a hiúságunk és több az önzésünk, mint amennyi az idő végtelenjéhez mért kurta emberi életbe belefér. S ezért, ha már a tegnapba bele nem henceghetjük magun­kat, elhanyagoljuk a mát a holnapért. Akár cserepesinasok vagyunk, akár hadvezérek, egyként a múlandóság ellen küzködünk s a jövőbe óhajtjuk magunkat lopni. Egyikünk a kemény oldalára mázolt nevével, mási­kunk azzal a szoborral, amit világrengető tettei emlékéül faragtat magának. Közben a ma, a jelen vajúdik, de mindig csak újabb egereket szül, akár a példabeszéd­beli hegy. Míg büszke gőggel rajzolhatjuk az emberiség történetének okmányait, orszá­gok pusztulnak, népek tűnnek, hogy helyü­ket újak foglalják el, akár a lejárt kalen­dárium helyét a falon. Mi ebből a tanul­ság, Hölgyeim és Uraim! Ne várjunk az időtől semmit. Nem hozza a jót, a rosszat, nem változtat emberi életeket, sorsokat, nem rejt méhében titkokat. Egyetlen amit ad: lehetőség a kihasználására. Ezt a lehe­tőséget kell megfogni, felhasználni, szolgá­latunkba állítani, értékesíteni, kamatoz­tatni céljaink javára, amik nem lehetnek mások, mint szebbé, jobbá, hasznosabbá tenni létünket s ezzel értékesebbé életün­­­két, ami egyénen­ként egyetlen szem ab­ban a sokmilliós láncban, ami a nemzet és a még többmilliós emberiség. Ezzel a két fogalommal: ember és nemzet, megtaláltuk helyünket a mindenségben, ahol, ha helyt akarunk állni arra a rövid időre, ami szá­munkra egyénileg kiszabatott, emberien embernek kell lennünk. Hölgyeim és Uraim! Erre iparkodjunk. Független ez az óramutatótól, aminek lassú cammogását figyelik és független az évfordulótól. Nem független azonban az önmagunkra találás­­t­­ól, melyre jó az idő végtelenségének fe­­■ lettünk álló bármely perce, mert ezeknek az időmorzsáknak akármelyikén feléb­reszthetjük magunkban azt az erős elha­tározást, hogy nem várunk csak bármit is a tűnő napok, havak, évek múltbahervadá­­sán ránk köszöntő új alkalom véletlenjé­től, hanem a magunk erejével harcoljuk meg életünk tartamát, amely örök elren­delés szerint nem más, mint küzdelem a­ létért. Ha a tudomány által esztendőkre osztott idő mostani fordulóját ilyen elhatá­rozással kezdjük, a ma bizonyára szebb lesz a tegnapnál és ezen a man hitünk sze­­­­rint szebb holnap is fog épülni azok ré­szére, akik megígérik, így legyen, Höl­gyeim és Uraim!­­. Tíjévi köszöntő Az új esztendő küszöbén szeretettel­­ köszöntöm Pécs városának polgárait. Bi­zalommal tekintek az új év elé és bizton remélem, hogy az Pécs város életében is kedvező és eredményes lesz. Az új év az eucharisztikus kongresszusnak és első nagy királyunk, Szent István dicső emlékének jegyében áll. Örömmel állapítom meg, hogy­­ Pécs egyházi és világi hatóságai, továbbá társadalmi vezetői és polgársága széles ré­tegeinek kezdeményezésével és odaadó munkájával sikerült biztosítani azt, hogy az ez alkalomból rendezendő országos ün­nepségeknek egyes fontos fejezetei méltó módon bonyolódjanak le Pécsett és hogy ezek az 1936. évi pécsi szabadtéri játékok nagy és felejthetetlen sikerének méltó folytatói, sőt fokozói legyenek. Adrinál a szoros és meleg kapcsolatnál fogva, amely személyemet Pécshez köti, szükségtelen hangsúlyoznom, mert természetes, hogy mint a város és népének minden ügyében, úgy ebben is, a nagy cél előmozdítására minden szükségest, minden lehetőt meg­tettem és nagy örömömre, minden illetékes helyen is a legmesszebbmenő megértésre és támogatásra találtam. Nem kételkedem, hogy a siker arányban lesz az előkészítés gondosságával és ki fogja elégíteni a vára­kozásokat. Pécs jövő évi kilátásai egyébként a gazdasági és szociális helyzet szempontjá­ból annyira fontos munkaalkalmak terem­tése és különösen közmunkák létesítése tekintetében is eredményeseknek és a gaz­dasági helyzetet fellendítőknek mutatkoz­nak. A magam személyére nézve azt remé­lem és szívből óhajtom, hogy az új eszten­dő még csak erősítse az engem Pécshez és népéhez már eddig is fűző bensőséges szá­lakat. E kapcsolatok elmélyítésén és Pécs életbevágó kérdéseinek előmozdításán to­vábbra is szeretettel fogok munkálkodni. FABINYI TIHAMÉR. A keresztények a közeledést akarják a zsidósággal — írja a Vatikán lapja Róma, dec. 31. Az Osservatore Romano, a Vatikán lapja vezércikkben foglalkozik a zsidó­kérdéssel. „Izrael drámája“ a vezércikk címe, amely kifejti, hogy az 1937-es esztendő a meg­próbáltatások éve volt Izrael népe számára. Húsz évvel a világháború befejezése után a Szentföldön még mindig véres harcok folynak és a zsidóbevándorlás beszüntetése Európában is erősen érezteti a hatását mindenütt, ahol a zsidók politikai üldözésnek vannak kitéve. — A diadalmasan előretörő antiszemitiz­mus szégyen —írja a Vatikán hivatalos lapja. Egyik faj harcol a másik ellen és egy vallás ellen, amelynek nincs más bűne,­­ minthogy megőrizte egyetemleges jellegét. « Az antiszemitizmus nem a szellem terméke, hanem az erőszak győzelme a szellem fölött. — A kereszténység számára a zsidókérdés mindenekfölött vallási kérdés, a keresztények nem akarják a zsidókat országról-országra űzni, hanem a közele­dést akarják A zsidóság ellenségei szellemi értékek ellen folytatnak harcot. Korunk antiszemitizmusa nemcsak a zsidó nép nemzeti aspirációi elleni harc, hanem csak egyik tünete annak a harc­nak, amelyet az új pogányság a nemzetközi politikai életben provokál. Lapunk mai száma 20 oldal.

Next