Pécsi Napló, 1938. január (47. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
XLVII. évfolyam. 1. szám. tSMHiTek. vdH»f, 'VVi Ara 2^1938. január 1. Szombat |BiKiMst031 f| és kisdóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. ■StoE tel.: 21-09. — Kiadóhivatal! tel.: 20-27.| FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 fi 51. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fülés. Tegnap—ma—holnap Hölgyeim és Uraim! önök, akik egy borgőzös nyilvános mulatóhelyiségnek dohányfüsttel terhelt levegőjében, a mámor kábulatában dobogó szívvel sürgetik az időt mérő óra lomhának talált mutatóinak lassú cammogását; és önök is, akik a családi otthon tiszta, kedves, meleg légkörében, az enyhét sugárzó kályha közeléből lesik, hogy a múlandóságot jező mechanikai szerkezet az éjfélt elkongassa, az esztendőnek a múltba hanyatlásától egyformán többet várnak, remélnek, követelnek, mint amennyit az évforduló lényegileg jelent. Az 1937. év háromszázhatvanöt napjának elmúltával az 1938. esztendő háromszázhatvanöt napja elsejének kezdő percét úgy köszöntik, mintha ez a röpke pillanat mindaz alól való megváltást hozna, amivel eddigi, hosszabb-rövidebb életük folyamán több-kevesebb szerencsével megbirkóztak; mintha az új év egy csapásra levenné vállaikról életgondjaikat s ismeretlenségének titokzatos leple alatt mindazt meghozná, ami eddig elégedetlenségük felpanaszolt hiánya volt. Pedig Hölgyeim és Uraim mi történt éjfélkor? Az öröktől fogva való és örökétig tartó idő a maga törvényszerű változhatatlanságának éppen olyan mozdulatlanságával állt felettünk, mint évmilliók óta a múltban és megszámlálhatatlan évmilliókig a jövendőben, akkor, amikor még nem voltunk és akkor, amikor már régesrég nem leszünk. A tegnap, ma és holnapból bennünket csak a ma érdekelhet, az az idő, amelyben vagyunk, a nagy időnek ez a morzsányi része, melyet az akadémikusok hiúsága a naptár megszerkesztésével esztendőkre szabdalt, a mechanikus leleményessége pedig az óra segítségével még kisebb részekre aprózott. Abban az arasznyi létben, amit egy átlagos emberi élet kitesz, lihegő tüdővel elszorult szívvel és sikerre éhes karmokkal hajszoljuk a boldogságot, a szerencsét, a jobb lehetőségeket, az érvényesülést, vagyont, hírt, dicsőséget, ki mit tart fontosnak és elérhetőnek s a vad hajszában, amíg siettetjük az órák, napok, évek múlását, lassan eltelik az élet. Az idő marad, csak a mi létünk siklik el alóla abban a formában, amit emberinek mondunk, öszszes szándékaival, céljaival, törekvéseivel tegnappá lesz a mából, annak reménye nélkül, hogy holnapra is virrad. Mi következik ebből Hölgyeim és Uraim! Az, hogy a tegnap, a múltnak örökségül ránk hagyott terheivel és tanulságaival a mát, a jelent kell kiélnünk jól, becsületesen és okosan, amivel önmagunknak tartozó kötelességünknek is eleget teszünk, de a holnapot, a mások holnapját, a jövőt is elviselhetőbbé tesszük. Sajnos, nagyobb a hiúságunk és több az önzésünk, mint amennyi az idő végtelenjéhez mért kurta emberi életbe belefér. S ezért, ha már a tegnapba bele nem henceghetjük magunkat, elhanyagoljuk a mát a holnapért. Akár cserepesinasok vagyunk, akár hadvezérek, egyként a múlandóság ellen küzködünk s a jövőbe óhajtjuk magunkat lopni. Egyikünk a kemény oldalára mázolt nevével, másikunk azzal a szoborral, amit világrengető tettei emlékéül faragtat magának. Közben a ma, a jelen vajúdik, de mindig csak újabb egereket szül, akár a példabeszédbeli hegy. Míg büszke gőggel rajzolhatjuk az emberiség történetének okmányait, országok pusztulnak, népek tűnnek, hogy helyüket újak foglalják el, akár a lejárt kalendárium helyét a falon. Mi ebből a tanulság, Hölgyeim és Uraim! Ne várjunk az időtől semmit. Nem hozza a jót, a rosszat, nem változtat emberi életeket, sorsokat, nem rejt méhében titkokat. Egyetlen amit ad: lehetőség a kihasználására. Ezt a lehetőséget kell megfogni, felhasználni, szolgálatunkba állítani, értékesíteni, kamatoztatni céljaink javára, amik nem lehetnek mások, mint szebbé, jobbá, hasznosabbá tenni létünket s ezzel értékesebbé életünkét, ami egyénenként egyetlen szem abban a sokmilliós láncban, ami a nemzet és a még többmilliós emberiség. Ezzel a két fogalommal: ember és nemzet, megtaláltuk helyünket a mindenségben, ahol, ha helyt akarunk állni arra a rövid időre, ami számunkra egyénileg kiszabatott, emberien embernek kell lennünk. Hölgyeim és Uraim! Erre iparkodjunk. Független ez az óramutatótól, aminek lassú cammogását figyelik és független az évfordulótól. Nem független azonban az önmagunkra találástól, melyre jó az idő végtelenségének fe■ lettünk álló bármely perce, mert ezeknek az időmorzsáknak akármelyikén felébreszthetjük magunkban azt az erős elhatározást, hogy nem várunk csak bármit is a tűnő napok, havak, évek múltbahervadásán ránk köszöntő új alkalom véletlenjétől, hanem a magunk erejével harcoljuk meg életünk tartamát, amely örök elrendelés szerint nem más, mint küzdelem a létért. Ha a tudomány által esztendőkre osztott idő mostani fordulóját ilyen elhatározással kezdjük, a ma bizonyára szebb lesz a tegnapnál és ezen a man hitünk szerint szebb holnap is fog épülni azok részére, akik megígérik, így legyen, Hölgyeim és Uraim!. Tíjévi köszöntő Az új esztendő küszöbén szeretettel köszöntöm Pécs városának polgárait. Bizalommal tekintek az új év elé és bizton remélem, hogy az Pécs város életében is kedvező és eredményes lesz. Az új év az eucharisztikus kongresszusnak és első nagy királyunk, Szent István dicső emlékének jegyében áll. Örömmel állapítom meg, hogy Pécs egyházi és világi hatóságai, továbbá társadalmi vezetői és polgársága széles rétegeinek kezdeményezésével és odaadó munkájával sikerült biztosítani azt, hogy az ez alkalomból rendezendő országos ünnepségeknek egyes fontos fejezetei méltó módon bonyolódjanak le Pécsett és hogy ezek az 1936. évi pécsi szabadtéri játékok nagy és felejthetetlen sikerének méltó folytatói, sőt fokozói legyenek. Adrinál a szoros és meleg kapcsolatnál fogva, amely személyemet Pécshez köti, szükségtelen hangsúlyoznom, mert természetes, hogy mint a város és népének minden ügyében, úgy ebben is, a nagy cél előmozdítására minden szükségest, minden lehetőt megtettem és nagy örömömre, minden illetékes helyen is a legmesszebbmenő megértésre és támogatásra találtam. Nem kételkedem, hogy a siker arányban lesz az előkészítés gondosságával és ki fogja elégíteni a várakozásokat. Pécs jövő évi kilátásai egyébként a gazdasági és szociális helyzet szempontjából annyira fontos munkaalkalmak teremtése és különösen közmunkák létesítése tekintetében is eredményeseknek és a gazdasági helyzetet fellendítőknek mutatkoznak. A magam személyére nézve azt remélem és szívből óhajtom, hogy az új esztendő még csak erősítse az engem Pécshez és népéhez már eddig is fűző bensőséges szálakat. E kapcsolatok elmélyítésén és Pécs életbevágó kérdéseinek előmozdításán továbbra is szeretettel fogok munkálkodni. FABINYI TIHAMÉR. A keresztények a közeledést akarják a zsidósággal — írja a Vatikán lapja Róma, dec. 31. Az Osservatore Romano, a Vatikán lapja vezércikkben foglalkozik a zsidókérdéssel. „Izrael drámája“ a vezércikk címe, amely kifejti, hogy az 1937-es esztendő a megpróbáltatások éve volt Izrael népe számára. Húsz évvel a világháború befejezése után a Szentföldön még mindig véres harcok folynak és a zsidóbevándorlás beszüntetése Európában is erősen érezteti a hatását mindenütt, ahol a zsidók politikai üldözésnek vannak kitéve. — A diadalmasan előretörő antiszemitizmus szégyen —írja a Vatikán hivatalos lapja. Egyik faj harcol a másik ellen és egy vallás ellen, amelynek nincs más bűne, minthogy megőrizte egyetemleges jellegét. « Az antiszemitizmus nem a szellem terméke, hanem az erőszak győzelme a szellem fölött. — A kereszténység számára a zsidókérdés mindenekfölött vallási kérdés, a keresztények nem akarják a zsidókat országról-országra űzni, hanem a közeledést akarják A zsidóság ellenségei szellemi értékek ellen folytatnak harcot. Korunk antiszemitizmusa nemcsak a zsidó nép nemzeti aspirációi elleni harc, hanem csak egyik tünete annak a harcnak, amelyet az új pogányság a nemzetközi politikai életben provokál. Lapunk mai száma 20 oldal.