Pécsi Napló, 1938. augusztus (47. évfolyam, 172-194. szám)
1938-08-02 / 172. szám
XI Vll. évfolyam, 172. szám. k. Városi ayakönyvi Hivatal I. emelet. Pécsett Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP: 1938. augusztus 2 Svádd Ara 12 fill. a2STM NAPLÓ Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. A RENDŐR a közfelfogás szerint, de hivatalosan is a közbiztonság őre. Ő az, aki a rendet őrzi. Innét is származik elnevezése: rendőr. Ő az, aki a tél szibériai hidegségében, a nyár ,szaharai forróságban, a tavasz és ősz zuhogó esőjében éjjel-nappal posztján áll s vigyázza a rendet. Rajta nyugszik a forgalom zavartalansága, az ucca nyugalma, békéje, csendje és éjszakáink nyugodt álma. Tőle kér és nyer felvilágosítást a tájékozatlan, ő veszi elsőnek gondjaiba a balesetet szenvedetteket. Tüzet jelez, ha valahol felcsillan a vörös kakas és mindjárt intézkedik is a fejvesztettség első perceiben. Jóindulatúan meginti a túl hangoskodókat, kézenfogva otthonába vezeti az eltévedt gyermekeket, a bánatukat borba fojtott s e réven elázottakat gyengéd gondoskodással szedi fel az út porából, világtalanokat és öregeket óvatosan segíti át nagyobb forgatagokon. Ott lépdel minden felvonulás élén és végén, jelen van minden gyülekezésen s nem hiányzik semmiféle hirtelen csődületből, mert puszta ottléte minden kavarodásban a rend és nyugalom szimbóluma s annak kifejezett hangsúlyozása, hogy nem lehet különösebb baj, veszedelem, ahol az államhatalom rendtartó közegével képviselteti magát. Sok mindent mondhatnánk még a rendőrről és kétség kívül nagyon terhes szolgálatával kapcsolatban. Ám felesleges a szószaporítás, mert többé-kevésbé minden ember ismeri azt a sokoldalú és a köz javára folyó tevékenységet, amit a rendőr el nem határolt működési területén kifejt. Ismeri és méltányolja, a közönségnek legalább is az a része, amely a közrend és közbiztonsággal óvakodik ellentétbe kerülni. Sajnos azonban, a társadalom egy kisebb hányada, avagy töredéke nem áll ilyen óvakodókból s ezek nem csak a rend és közbiztonság szabályaival kerülnek ellentétbe, hanem az utóbbi időben mind gyakrabban magával a rendőrrel, akivel nyiltan szembeszállva, az erőszak eszközeihez folyamodnak s nem csupán egészségében, testi épségében tesznek kárt, hanem életétől is megfosztják. Minden szeretetünk, megbecsülésünk a rendőré, aki kötelessége teljessében számtalan esetben hős, mert élete is kockáztatja. Szeretnők azonban, ha kevesebbszer lennénk kénytelenek ezt a szeretetünket és becsülésünket részvétté váltani az olyan esetek kapcsán, mint az elmúlt hetekben lezajlott budapestiek, melyek mindegyike egy-egy rendőr véráldozatát követelte. Úgy tudjuk, a kormány bizonyos intézkedésekre készül a rendőrök bántalmazásának szigorúbb elbírálása és az ilyen cselekedetek súlyosabb megtorlása terén. Helyeseljük a kormány elhatározását, de azt egymagában nem tartjuk elegendőnek. A megtorló intézkedések mellett még valamire szükség lenne s ez a rendőrség intézményének a nép legszélesebb rétegei között való rokonszenvesebbé tétele. Mi tagadás, ma az a helyzet, hogy ha valahol olyan rendzavarás történik, ami csődületet támaszt, a rendőr közbelépésére mindig akad a tömegben néhány alak, akia rendőr ellen fordul. Van ennek valamelyes lélektani magyarázata s ez az, hogy az emberi részvét önkénytelenül a gyengébb oldala mellé szegődik, már pedig a hibás, a vétkes, a bűnöző mindig gyengébb azzal a közrenddel szemben, amelyen akarva vagy nem akarva, túltette magát. Az ember inkább érzelmei felé hajlik s nem értelme után indul. Vonatkozik ez egyénre, de még inkább a tömegre, melyet a nyáj- vagy csordaösztön dominál s ezért elég, ha egyetlen kolompos támad, valamennyi amellé sorakozik és a szó alatti esetekben a rendőr ellen. A tömeg viselkedésének ez a módja bizonyos mértékű intelligencia hiánnyal is magyarázható. Ez az intelligencia hiány nem a jogrenden esett sérelmet rosszalja, hanem a sérelem elkövetőjét látja mindjárt üldözöttnek, elnyomottnak, kiszolgáltatottnak, amint a rendőr a kezét a vállára teszi. Hibásan disztingvál a rend és a rend őre, a törvény megsértése és a megtorlás között. Ezt bizonyítja az is, hogy a mi tömegeink átlagintelligenciájának felette álló angol tömegek például valósággal becézik a rendőrt. Ott a „Tommy“ nem szükséges rossz, mint nálunk, bizonyos rétegek felfogása szerint a rendőr, hanem jóbarát, az ucca, a nyilvánosság, az éjszaka, a rend és biztonság kedélyes, derűs, önkéntes vigyázója, akinek ha kell, mindenki melléje áll és senki ellene nem fordul. Ezt kellene nekünk is elérnünk. Egyelőre nem tudjuk hogyan, de idáig kellene jutnunk rendőreinkkel s akkor talán azokra a szigorúbb rendszabályokra sem lenne szükség, melyekről a kormányhatalom most készül gondoskodni. Valamit a rendőrök maguk is tehetnének e téren, éspedig azzal, ha a jelentéktelen kis esetekből is nem csinálnának minden alkalommal hivatalos, nagy dolgot és közbelépésük az „ügy“ pillanatnyi mérlegelése szerint igazán csak akkor lenne szigorúan hatósági, ha annak természete megkívánja s máskülönben nem annyira a rendőr avatkoznék az esetbe, mint inkább az ember. A jóindulatú, megértő, olyan ember, aki elsősorban sajnálja a történteket. Az ilyen fellépés csak rokonszenvvel találkozna s ha ez a rokonszenv meg van alapozva, belőle fog nagyra nőni az a lélekből fakadó őszinte és általános megbecsülés, amely nélkül a rendőrtestület egyetlen tagja sem képes nehéz hivatását úgy betölteni, ahogy mint ember és példás rendőr maga is legjobban szeretné.. a mandzsukuoi viszály véres fegyveres összeütközésben robbant ki Tokió, aug. 1. Már több hét óta rendkívül feszült a helyzet a távolkeleten — japán—kínai háborútól eltekintve is: orosz csapatok szállták meg a japán fennhatóság alatt álló Mandzsukuo egy részét. A diplomácia nem tudta elintézni a súlyos incidenst, amely több összeütközést vont maga után. Előrelátható volt, hogy orosz—japán fegyveres összeütközés fog kirobbani a mandzsukéi viszály miatt. Ez a fegyveres összeütközés vasárnap bekövetkezett. Tokió, aug. 1. A kvantungi hadsereg közli: A japán csapatok a szovjet tüzérségének és harcikocsijainak visszaszorítása után megszállták a csangkufengi és satszaopingi dombokat és ezzel helyreállították Mandzsukuo területi épségét. A közlemény szerint „a szovjet csapatok szemmel láthatólag veszteségeket szenvedtek az ellenségeskedések során, amelyek júl. 30-ának éjjelén a vörös harcikocsiknak és a vörös tüzérségnek a mandzsukuói járőrök ellen intézet támadása vezetett be. A harc reggel hat órakor a dombok elfoglalásával ért véget. A legújabb jelentések szerint a szovjettüzérség reggel hét órakor még mindig bombázta Sojo és Sozan koreai községeket. Szöul, aug. 1. A koreai japán hadsereg főparancsnoksága közli: A csangkufengi és satszaopingi domboknál vívott harcok során a szovjet csapatok 30 halottat és 200 sebesültet vesztettek. A japánok 11 csatakocsit, 2 hegyi ágyút, egy tankelhárító ágyút és 2 golyószórót, továbbá két gázálarcot zsákmányoltak. A japánok veszteségei is számottevőek. Az elesettek között több tiszt van. Tokió, aug. 1. A külügyminisztérium Ugako külügyminiszter és Konoye herceg miniszterelnök megbeszélése után elhatározta, hogy utasítja, Sigemicu moszkvai nagykövetet, tiltakozzék a legerélyesebben Litvinov külügyi népbiztosnál a szombati modzsu-szovjetorosz határösszetűzés ügyében, hangoztatva, hogy a szovjet csapatok felelősek az összetűzés kirobbanásáért, mert a szovjetcsapatok kezdték meg a támadást július hó 30-án éjjel. A szovjetorosz tüzérség ágyűzött két koreai várost tokio, aug. 1. A. Korea, Mandzsúria és Szovjetoroszország határháromszögében vasárnap lefolyt véres ütközet ügyével ma a koradélelőtti órákban rendkívüli minisztertanács foglalkozott Tokióban, miután még vasárnap este a miniszterelnök, a külügyminiszter, a hadügyminiszter és a vezérkar tagjai folytattak nagyjelentőségű megbeszélést. A rendkívüli minisztertanács elhatározta, hogy a vasárnapi véres események miatt minden eddginél élesebb hangú tiltakozást jelent be a szovjet kormánynál. A japán fővárosban a helyzetet igen súlyosnak tartják, de nem reménytelennek, feltéve, hogy Szovjetoroszország nem tesz kísérletet arra, hogy a vasárnapi ütközet folytán elveszített mandzsu területet visszaszerezze. Kormánykörökben hangoztatják, hogy Japán-