Pécsi Napló, 1938. augusztus (47. évfolyam, 172-194. szám)

1938-08-02 / 172. szám

XI Vll. évfolyam, 172. szám. k. Városi ayakönyvi Hivatal I. emelet. Pécsett Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP: 1938. augusztus 2 Svádd Ara 12 fill. a2STM NAPLÓ Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 16 oldalas 20 fillér. A RENDŐR a közfelfogás szerint, de hivatalosan is a közbiztonság őre. Ő az, aki a rendet őrzi. Innét is származik elnevezése: rendőr. Ő az, aki a tél szibériai hidegségében, a nyár ,szaharai forróságban, a tavasz és ősz zu­hogó esőjében éjjel-nappal posztján áll s vigyázza a rendet. Rajta nyugszik a forga­lom zavartalansága, az ucca nyugalma, békéje, csendje és éjszakáink nyugodt ál­ma. Tőle kér és nyer felvilágosítást a tájé­kozatlan, ő veszi elsőnek gondjaiba a bal­esetet szenvedetteket. Tüzet jelez, ha va­lahol felcsillan a vörös kakas és mindjárt intézkedik is a fejvesztettség első percei­ben. Jóindulatúan meginti a túl hangosko­dókat, kézenfogva otthonába vezeti az el­tévedt gyermekeket, a bánatukat borba fojtott s e réven elázottakat gyengéd gon­doskodással szedi fel az út porából, világ­talanokat és öregeket óvatosan segíti át nagyobb forgatagokon. Ott lépdel minden felvonulás élén és végén, jelen van minden gyülekezésen s nem hiányzik semmiféle hirtelen csődületből, mert puszta ottléte minden kavarodásban a rend és nyuga­lom szimbóluma s annak kifejezett hang­­súlyozása, hogy nem lehet különösebb baj, veszedelem, ahol az államhatalom rend­tartó közegével képviselteti magát. Sok mindent mondhatnánk még a rendőrről és kétség kívül nagyon terhes szolgálatával kapcsolatban. Ám felesleges a szószaporí­tás, mert többé-kevésbé minden ember ismeri azt a sokoldalú és a köz javára folyó tevékenységet, amit a rendőr el nem határolt működési területén kifejt. Ismeri és méltányolja, a közönségnek legalább is az a része, amely a közrend és közbizton­sággal óvakodik ellentétbe kerülni. Sajnos azonban, a társadalom egy kisebb hánya­da, avagy töredéke nem áll ilyen óvako­­­dókból s ezek nem csak a rend és közbiz­tonság szabályaival kerülnek ellentétbe, hanem az utóbbi időben mind gyakrabban magával a rendőrrel, akivel nyiltan szem­­beszállva, az erőszak eszközeihez folya­modnak s nem csupán egészségében, testi épségében tesznek kárt, hanem életétől is megfosztják. Minden szeretetünk, megbe­csülésünk a rendőré, aki kötelessége telje­­­s­­s­ében számtalan esetben hős, mert éle­­te is kockáztatja. Szeretnők azonban, ha kevesebbszer lennénk kénytelenek ezt a szeretetünket és becsülésünket részvétté váltani az olyan esetek kapcsán, mint az elmúlt hetekben lezajlott budapestiek, me­­­lyek mindegyike egy-egy rendőr véráldo­­­zatát követelte. Úgy tudjuk, a kormány bi­zonyos intézkedésekre készül a rendőrök bántalmazásának szigorúbb elbírálása és az ilyen cselekedetek súlyosabb megtorlá­sa terén. Helyeseljük a kormány elhatáro­zását, de azt egymagában nem tartjuk ele­gendőnek. A megtorló intézkedések mel­lett még valamire szükség lenne s ez a rendőrség intézményének a nép legszéle­sebb rétegei között való rokonszenvesebbé tétele. Mi tagadás, ma az a helyzet, hogy ha valahol olyan rendzavarás történik, ami csődületet támaszt, a rendőr közbelépésére mindig akad a tömegben néhány alak, aki­­a rendőr ellen fordul. Van ennek valame­lyes lélektani magyarázata s ez az, hogy az emberi részvét önkénytelenül a gyen­gébb oldala mellé szegődik, már pedig a hibás, a vétkes, a bűnöző mindig gyen­gébb azzal a közrenddel szemben, ame­lyen akarva vagy nem akarva, túltette magát. Az ember inkább érzelmei felé haj­lik s nem értelme után indul. Vonatkozik ez egyénre, de még inkább a tömegre, me­lyet a nyáj- vagy csordaösztön dominál s ezért elég, ha egyetlen kolompos támad, valamennyi amellé sorakozik és a szó alatti esetekben a rendőr ellen. A tömeg visel­kedésének ez a módja bizonyos mértékű intelligencia hiánnyal is magyarázható. Ez az intelligencia hiány nem a jogrenden esett sérelmet rosszalja, hanem a sérelem elkövetőjét látja mindjárt üldözöttnek, el­nyomottnak, kiszolgáltatottnak, amint a rendőr a kezét a vállára teszi. Hibásan disztingvál a rend és a rend őre, a törvény megsértése és a megtorlás között. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a mi tömegeink átlag­intelligenciájának felette álló angol töme­gek például valósággal becézik a rendőrt. Ott a „Tommy“ nem szükséges rossz, mint nálunk, bizonyos rétegek felfogása szerint a rendőr, hanem jóbarát, az ucca, a nyilvá­nosság, az éjszaka, a rend és biztonság ke­délyes, derűs, önkéntes vigyázója, akinek ha kell, mindenki melléje áll és senki ellene­­ nem fordul. Ezt kellene nekünk is elér­nünk. Egyelőre nem tudjuk hogyan, de idáig kellene jutnunk rendőreinkkel s ak­kor talán azokra a szigorúbb rendszabá­lyokra sem lenne szükség, melyekről a kor­mányhatalom most készül gondoskodni. Valamit a rendőrök maguk is tehetnének e téren, éspedig azzal, ha a jelentéktelen kis esetekből is nem csinálnának minden alkalommal hivatalos, nagy dolgot és köz­belépésük az „ügy“ pillanatnyi mérlegelése szerint igazán csak akkor lenne szigorúan hatósági, ha annak természete megkívánja s máskülönben nem annyira a rendőr avat­koznék az esetbe, mint inkább az ember. A jóindulatú, megértő, olyan ember, aki elsősorban sajnálja a történteket. Az ilyen fellépés csak rokonszenvvel találkozna s ha ez a rokonszenv meg van alapozva, be­lőle fog nagyra nőni az a lélekből fakadó őszinte és általános megbecsülés, amely nél­kül a rendőrtestület egyetlen tagja sem képes nehéz hivatását úgy betölteni, ahogy mint ember és példás rendőr maga is leg­jobban szeretné.­­. a mandzsukuoi viszály véres fegy­veres összeütközésben robbant ki Tokió, aug. 1. Már több hét óta rendkívül­­ feszült a helyzet a távolkeleten — japán—kínai­­ háborútól eltekintve is: orosz csapatok szállták meg a japán fenn­hatóság alatt álló Mandzsukuo egy részét. A diplomácia nem tudta elintézni a súlyos in­cidenst, amely több összeütközést vont maga után. Előrelátható volt, hogy orosz—japán fegy­veres összeütközés fog kirobbani a mand­zsukéi viszály miatt. Ez a fegyveres össze­ütközés vasárnap bekövetkezett. Tokió, aug. 1. A kvantungi hadsereg közli: A japán csapatok a szovjet tüzérségének és harcikocsijainak visszaszorítása után megszáll­ták a csangkufengi és satszaopingi dombokat és ezzel helyreállították Mandzsukuo területi ép­ségét. A közlemény szerint „a szovjet csapatok szem­­mel láthatólag veszteségeket szenvedtek az ellenségeskedések során, amelyek júl. 30-ának éjjelén a vörös harcikocsiknak és a vörös tüzér­ségnek a mandzsukuói járőrök ellen in­tézet támadása vezetett be. A harc reggel hat órakor a dombok elfoglalásá­val ért véget.­ A legújabb jelentések szerint a szovjet­tüzérség reggel hét órakor még mindig bom­bázta Sojo és Sozan koreai községeket. Szöul, aug. 1. A koreai japán hadsereg fő­parancsnoksága közli: A csangkufengi és satszaopingi domboknál vívott harcok során a szovjet csapatok 30 halottat és 200 sebesültet vesztettek. A japánok 11 csatakocsit, 2 hegyi ágyút, egy tankelhárító ágyút és 2 golyószórót, továbbá két gázálarcot zsákmányoltak. A japánok veszteségei is számottevőek. Az elesettek között több tiszt van. Tokió, aug. 1. A külügyminisztérium U­g­a­­k­­­o külügyminiszter és K­o­n­o­y­e herceg mi­niszterelnök megbeszélése után elhatározta, hogy­­ utasítja, S­i­g­e­m­i­c­u moszkvai nagyköve­tet, tiltakozzék a legerélyesebben L­i­tv­i­­n­o­v külügyi népbiztosnál a szombati modzsu-szovjetorosz határösszetűzés ügyé­ben, hangoztatva, hogy a szovjet csapatok felelősek az összetűzés kirobbanásáért, mert a szovjet­csapatok kezdték meg a támadást július hó 30-án éjjel. A szovjetorosz tüzérség ágyűzött két koreai várost tokio, aug. 1. A. Korea, Mandzsúria és Szovjetoroszország határháromszögében vasár­nap lefolyt véres ütközet ügyével ma a kora­délelőtti órákban rendkívüli minisztertanács foglalkozott Tokióban, miután még vasárnap este a miniszterelnök, a külügyminiszter, a hadügyminiszter és a vezérkar tagjai folytat­tak nagyjelentőségű megbeszélést. A rendkívüli minisztertanács elhatározta, hogy a vasárnapi véres események miatt minden eddginél élesebb hangú tiltako­zást jelent be a szovjet kormánynál. A japán fővárosban a helyzetet igen sú­lyosnak tartják, de nem reménytelennek, feltéve, hogy Szovjetoroszország nem tesz kísérletet arra, hogy a vasárnapi ütközet folytán elveszített mandzsu területet vissza­szerezze. Kormánykörökben hangoztatják, hogy Japán-

Next