Pécsi Napló, 1939. április (48. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

1939. április 1 PÉCSI NAPLÓ Tel. 20­46 APOLLOURÁNIATM28-“ Szombat-vasárnap, Szombat, április 1-2 április 1. Nagy művészi és irodalmi filmsiker! Minden alakja él, szenved, szeret! A három baj­társ A mai generáció életének reális, érdekes, izgalmas tükörképe, a baráti szeretet és együttérzés nagy művészfilmje. Rendezte: Frank Borzage. Főszerepben: Robert Taylor, Franchot Tone, Robert Y­o­u­n­g, Margaret Sullavan. _________VILAGHIRADÓ. Előadásuk Apollóban szombaton. 5,­­ es 9 órakor Urániában szombaton : V2S, v27, 19-kor. hét óta egyre sűrűbben írnak a lengyelországi német kisebbség üldözéséről, csak még inkább feltételezhető, hogy Beck a ködös angol tervek helyett inkább a konkrét német kívánságok felé fog közeledni. E német kívánságok egyik legfőbb pontja pedig Danzig. Berlinben geopolitikai lehetetlenségnek tartják, hogy ugyanakkor, amikor Hitler öt év alatt 20 millió alattvalóval gyarapí­totta a központi Németországot, ebből a tömbből éppen a 410.000 lakosú, stratégiai­lag is a legfontosabb kulcspontot jelentő Danzig hiányozzék. A Harmadik Birodalomnak ez a kérdés egyik legérzékenyebb pontja és így érthető ez a sze­rep, melyet ez a keletitengeri földdarab a né­met-lengyel viszony bármilyen alakulásában is még elfoglalhat. Hitler kancellár holnapra várt esetleges beszéde és Beck lengyel külügyminiszter jövő­heti angliai útja, mint látjuk, tehát még eset­leg igen közeli kapcsolatba kerülhetnek egy­mással. — Az asszony kötelessége törődni azzal, hogy bélműködése rendben legyen, amit pedig úgy érhet el, ha reggelenként éhgyomorra egy félpohár természetes „Ferenc József“ keserű­vizet iszik, amely enyhén és kellemesen, ponto­san és biztosan szabályozza az anyagcsere fo­lyamatát. Kérdezze meg orvosát. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás emelkedett hangú beszédben mutatott reá a zsidótörvény igazságtalanságaira Súlyos bírálatok hangzottak el a zsidójavaslattal kapcsolatban a felsőház egyesített bizottságainak ülésén Serédi Jusztinián hercegprímás. „A javaslatot nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra, akik a magyarsághoz asszimilálódni akarnak...” Budapest, márc. 31. A felsőház egyesített bizottságai T­ö­r­e­k­y Géza elnöklésével pénte­ken délelőtt megkezdte a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kormány részéről gróf Teleki Pál mi­niszterelnök, T­a­s­n­á­d­i Nagy András igaz­ságügyminiszter és Antal István államtitkár vett részt az ülésen. Vitéz Görgey László előadó részletesen ismertette a törvényjavaslatot. Az általános vita első szónoka Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás volt. Egész általánosságban szólt csak a javas­lathoz. Helytelen, hogy a javaslat különbséget tesz a keresztény magyar állampolgárok között Ha a javaslat a magyarországi zsidóság visszaszorítását állampolgárságuk tartamának és egyéni életük figyelembevételével tervezte volna, akkor csak mint joggal foglalkozó em­ber és felsőházi tag szólott volna hozzá, de mert a javaslat minden fázisába belevonja a ke­reszténységet is — mert hiszen különbséget tesz azok között a zsidók között, akik kereszté­nyekké lettek, de bizonyos határidőn belül ők— vagy őseik még nem voltak azok —, mint egy­háza képviselője is szól a javaslathoz, mert hi­szen nemcsak magyar állampolgárokról, hanem híveiről, keresztény testvéreiről is szó van. Nem helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresztény és keresztény magyar ál­lampolgár között. Helyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egé­szen más alapon épül fel. Azok között a zsidók között, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok, s az ő ivadékaik között nem tartaná kiterjesztendőnek a javaslatot azokra, akik már keresztények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izra­elita vallásúakra sem, akik büntetlen elő­­életűek és a magyarsághoz asszimilálódni akarnak és ezt a szándékukat cselekede­teikkel már bebizonyították, vagy szán­dékuk a törvény megállapítása szerint vé­lelmezhető. Minthogy az egész javaslatot repressáliónak tartja, bizonyos körülmények között kiterjesz­tendőnek vélné azokra a zsidókra, akik izraeli­ták maradtak, de büntetett előéletűek, a ma­gyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közös­ség jogainak, amelybe nem akarnak tartozni. Ki kellene terjeszteni azokra, akik izraeliták, vagy megkeresztelkedtek, de felekezetnélküli­­ekké lettek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg, hogy az állam olyan bizalommal le­gyen vele szemben, mint a vallásos állam­polgárokkal szemben.1­­ Ki kellene terjeszteni a javaslatot azokra is, akik akár izraeliták maradtak, akár kereszté­nyek lettek, de kimutathatóan részük volt azonban a túlkapásokban, amelyeknek vissza­szorítása miatt a javaslat szükségesnek mutat­­­­kozott. De nem elég törvénnyel visszaszorítani­­ azokat a zsidókat, akik megérdemlik, szüksé­ges volna megszüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket gazdasági­, társadalmi és közéle­tünkbe éppen a zsidó szellem vitt, s amelyek miatt a javaslatot a kormány szükségesnek tar­totta. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar képviseletében is tette. 3. oldal. s hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel nem kíván a kormánynak, még kevésbé a nemzetnek nehézségeket okozni. A javaslat szívvel-lélekkel keresz­tényeket zsidósít vissza Glattfelder Gyula szerint semmiképpen sem lehet elfogadni a javas­latnak azt a szándékát, hogy zsidóknak kí­ván visszazsidósítani olyanokat, akik a zsi­dóságot nem ismerték és szívvel-lélekkel keresztények. Olyan törvényellenes rendelkezés, amely a ke­­resztelkedés joghatályát meghaladja, a keresz­tény magyar lelkűlét meggyőződésével össze nem egyeztethető. A visszazsidósítás, szakítás a kétezeréves keresztény és az ezeréves magyar, keresz­tény hagyományokkal, egy idegen, a mi el­gondolásunkat megérteni nem tudó menta­litásnak befészkelődése a mi jogalkotá­sunkba. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a már évszá­zadok óta itt lakó és teljesen asszimilált csalá­dokból származó megkeresztelt zsidók sokkal súlyosabb helyzetbe kerüljenek, mint a beszi­várgott galíciaiak, mert az utóbbiak bárhová mehetnek és bárhol menedéket kereshetnek, de a megkeresztelteket nem fogadják be sehol. A javaslatot, am­ely a keresztény társada­lomnak tűrhetőbb exisztenciát kíván biztosí­tani, elfogadja, mert szükség törvényt bont. A javaslat 1. paragrafusát azonban, amely taga­dása a keresztény és ezeréves magyar-keresz­tény mentalitásnak, mai fogalmazásában, a mi­niszterelnök iránt érzett minden bizalma elle­nére sem fogadja el. A javaslat visszalöki a lélekben is a magyarsághoz hasonult zsidóságot Ravasz László egyetért abban, hogy a javaslat különös politikai fontosságú, mert mér­hetetlen sok érzelmi feszítőerő van felhalmozva benne. Szintó lehetetlen a kérdésről nyugodtan tárgyalni, olyan erőteljes ezen a téren a szélső­ségek harca. Álláspontját már kifejtette az első zsidótörvény alkalmával. Zsidókérdés van, ezt meg kell oldani, mégpedig a keresztény magyar­ságnak minél kisebb sérelme nélkül. Ha a ja­vaslat abban a formában került volna a bizott­ság elé, amelyben kibocsátották, nem tudná ál­talánosságban elfogadni, a képviselőházi tár­gyalás óta azonban lényeges változásokon ment át. — Küszöböljük ki a javaslatnak azt az ere­dendő fogyatkozását mondotta —, hogy sokkal kevésbé szabadít meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amennyire rontja és az asszimiláció útján visszalöki azt a zsi­dóságot, amely lélekben és magyarságban már hozzánk hasonult. — Ha van asszimiláció és az lelki áthaso­­nulás, úgy legyen lelki asszimiláció, ne csak a negyedik nemzedékről az elsőre, hanem legyen meg már az első generációnál is, ha valaki már az első generációban el tudta érni azt az ered­ményt. Ezeket a kérdéseket azonban sohasem lesz lehetséges a törvényhozás által felhozott kivételes intézkedésekkel rendezni. Szakadat­lanul kísérteni fog még ez a kérdés.

Next