Pécsi Napló, 1939. május (48. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

BnPiMitétig és kiadóhivatal: Munkácsy u. Kéziratokat nem adunk vissza, felmr. tel.: 21-19. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postás egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 I. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fillér. MÁJUS, az esztendő legszebb hónapja pazar nap­sütéssel, gazdag virágpompával köszöntött reánk. A hónapok tündérkirályasszonya hű maradt önmagához, csokorba szedve azt adta, amit minden esztendőben elénk te­rít s aminek mi gyermekek módjára úgy tudunk örvendeni, mintha soha nagyobb­­ és kedvesebb ajándékban még nem lett­­ volna részünk. A természet megújulása , örök törvény s hogy ez a megújulás meg­ismétlése­­a múltnak, nem változtat sem­mit sem értékén, sem kedvességében. A május mindig türelmetlenül várt időszaka az esztendőnek s megérkezése egy kicsit testi és lelki megújhodás a magunk szá­mára is. Attól, hogy a virágillatos levegő­ből mélyebbet lélegzünk, nem csak mell­kasunk tágul valamelyest, hanem elhatá­rozásaink is születnek. Feltesszük magunk­ban: korábban kelünk, többet dolgozunk­­ és szebbé rendezzük életünket. A május­­ varázsa megfog s magával sodor, legalább­­ egy időre. S ha elhatározásainkhoz pár nap múlva hűtelenek is leszünk, kétségtelen, hogy május hajnalán közelebb jutunk vala­mivel a természethez, ami semmiképpen nincs kárunkra, mert érzelmeket támaszt s az ember legalább akkora mértékben ér­zelmi, mint értelmi lény. S talán itt is van a hiba, hogy az utóbbi kezd az előbbin túl­tengeni. Az értelem mind inkább uralja az érzelmeket. Ez alól életünkben csak a má­jusi időszaka a kivétel, amikor a föld ős­erejének kibontakozása, a természet pazar pompájának friss és fiatal megmutatko­zása annyira élénk ellentétbe kerül a saját múlandóságunkkal. A május nyomán lel­künkben felrajzó érzések egy kicsit poétá­kat farag mindannyiunkból s ha mind azt, ami érzésvilágunkat terheli, nem is tud- t­juk zengő rigmusokba foglalni, vers lesz­­ halk sóhajunk, szordinos hangunk, muzsi­kára lépő ritmuso s vers az a gyengéd mozdulat is, amellyel a gyöngyvirág ár­tatlanszínű csengetyürt, az orgona szirom­­fürtjét ajkainkhoz emeljük, így a május, amely évek során életünkből is hozzászeli­­dült a természet ájtatos, nagy ünnepéhez. Valamikor, nem is­ób­an régen, nem egé­szen így volt. A tavaszünnep, május hiába szólt színek hangján, illatok szaván, káp­rázatos szépségét, verüdülő életkiteljesíté­sét emberi megnyilatk­ozások túlkiabálták "-de a csendjébe még f­egyverdörrenések is fájó disszonanciákat vittek s áhítatának kárpitját sok-sok helyen nyöszörgő jajok szaggatták meg. Ez az idő hála, elmúlt s a felvonulásos, tüntető májusból, örvendező boldog május lett, mintegy útjelzőjéül an­nak a haladásnak, amely a politikát az utcáról oda vitte, ahol egyedül jogosult hangját hallatni. Fejlődés ez. Előbbre ju­tás ez; finom tapintat jut kifejezésre­­ abban, hogy az ünnepet ünnepnek hagyja, nem éli ki alkalmát, még félszázados szo­kás alapján sem s örvendeni enged min­denkit a maga módján az év legbájosabb hónapjának, amelyen a csattogányok zeng­nek, mert a május virul.­­­g. S gróf Telki Pál: A magyar kormány szilárdan ragaszkodik a tengelyhatalmakkal való együttműködéshez Berlin, május 1. Teleki Pál gróf minisz­terelnök és gróf C­s­á­k­y István külügyminisz­ter berlini látogatásuk második napján, vasár­nap délelőtt ünnepélyes keretek között megkoszorúzták a Hősi Emlékművet, majd látogatást tettek a városházán. Délben Göring vezértábornagy, porosz mi­niszterelnök berlini lakásán adott ebédet tisz­teletükre. Délután a Collegium Hungaricumba látogattak el és ott fogadták a berlini magyar kolóniát, este pedig a Rib­­bentrop biro­dalmi külügyminiszter által tiszteletükre adott vacsorán vettek részt. A Hősi Emlékmű megkoszorúzásának ün­nepélyén a magyar államférfiak és kíséretük tagjai, valamint a berlini magyar követség tag­jain kívül Dörnberg báró követ vezetésével résztvettek a német díszkíséret tagjai és E­r­d­­mannsdorff budapesti német követ is. A Hársfasoron, az Emlékmű környékén nagy tömeg he­lyezkedett el, amely lelkesn megéljenezte a magyar államférfiakat. Az emlékműnél Seiffert altábornagy, Berlin ka­tonai városparancsnoka fogadta és üdvözölte a magyar államférfiakat. A díszszázad parancs­nokának jelentkezése után a magyar álamférfiak elléptek a kivezér­­nyelt díszszázad előtt, majd bevonultak az épület belsejébe, ahol hatalmas magyar s nemzetiszínű szalaggal díszített babérko­szorút helyeztek el.­­ A koszorúletétel után a jelenlévők néhány perc­­­kig bensőséges áhítattal adóztak az elesett ném­­­met hősök emlékezetének. A koszorúletételt rö­­­­vid katonai ünnepség követte, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf kül-­­­ügyminiszter a magyar leventékhez és az aka­démikusokhoz lépett, akikkel hosszasan elbe­szélgettek. Az útvonal mentén felsorakozott nagy­ tömeg távozásukkor is lelkesen ünnepelte­­ a magyar államférfiakat. Fogadás a berlini városházán A Hősök Emlékművétől a magyar állam­­i férfiak a városházára hajtattak, amelynek ta­­­­nácstermében , a városi tanács élén Lippert főpolgármes­­­­ter fogadta őket. A főpolgármester meleg­­ szavakkal üdvözölte a baráti Magyarország képviselőit. A főpolgármester ezután felkérte gróf Teleki Pált és gróf Csáky Istvánt, hogy írják be ne­vüket a város aranykönyvébe. A fogadást vil­lásreggeli követte, majd a magyar vendégek megtekintették a városháza termeit. A megbeszélések a két nép közötti szilárd barátságról tettek tanúságot Az egész német sajtó nagy érdeklődéssel fordul a magyar államférfiak berlini látogatása felé. A lapok első oldalon, feltűnő szedéssel méltatják a magyar hivatalos látogatás rendkívüli horderejét. Hosszú tudósításokban részletesen beszámol­nak a magyar államférfiak megérkezéséről, a Hitler vezérnél rendezett pompás fogadásról és a szombaton lefolyt politikai tárgyalásokról. Hangsúlyozzák, hogy ezek a megbeszélések igen szívélyesek voltak, teljes megegye­zésre vezettek a politikai helyzet megíté­lése tekintetében és a két nép közötti szi­lárd barátságról tettek tanúbizonyságot. A „Völkischer Beobachter többek között a következőket írja: Különösen örvendetes tény, hogy a külföldi államférfiak közül Hitler vezér beszéde után elsőnek a baráti Magyarország képviselői és hivatott szó­szólói keresik fel a Német Birodalom fővá­rosát. Magyarország ugyanis egyike azoknak a nem­zeteknek, amelyeket az elvakult amerikai ál­lamelnök Németországtól fenyegetett államnak mondott. Minden magyar és minden német — és minden félig-meddig értelmes európai — tudja, hogy nem sok nép akad, amely oly jól ismerné egymást, amelyet oly régi kötelékek fűzné­nek egybe s amelyek mind háború, mind béke idején annyira megtanulták volna egymást becsülni, mint a német és a ma­gyar nép. De eltekintve ezektől a régi kapcsolatok­tól. Magyarországban nemcsak a bolsevistaelle­nes arcvonal egyik kimagasló fegyvertársát látjuk, hanem egyúttal egyikét azoknak a nagyrahivatott fiatal országoknak, amelyek

Next