Pécsi Napló, 1939. május (48. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
BnPiMitétig és kiadóhivatal: Munkácsy u. Kéziratokat nem adunk vissza, felmr. tel.: 21-19. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postás egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 I. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fillér. MÁJUS, az esztendő legszebb hónapja pazar napsütéssel, gazdag virágpompával köszöntött reánk. A hónapok tündérkirályasszonya hű maradt önmagához, csokorba szedve azt adta, amit minden esztendőben elénk terít s aminek mi gyermekek módjára úgy tudunk örvendeni, mintha soha nagyobb és kedvesebb ajándékban még nem lett volna részünk. A természet megújulása , örök törvény s hogy ez a megújulás megismétlésea múltnak, nem változtat semmit sem értékén, sem kedvességében. A május mindig türelmetlenül várt időszaka az esztendőnek s megérkezése egy kicsit testi és lelki megújhodás a magunk számára is. Attól, hogy a virágillatos levegőből mélyebbet lélegzünk, nem csak mellkasunk tágul valamelyest, hanem elhatározásaink is születnek. Feltesszük magunkban: korábban kelünk, többet dolgozunk és szebbé rendezzük életünket. A május varázsa megfog s magával sodor, legalább egy időre. S ha elhatározásainkhoz pár nap múlva hűtelenek is leszünk, kétségtelen, hogy május hajnalán közelebb jutunk valamivel a természethez, ami semmiképpen nincs kárunkra, mert érzelmeket támaszt s az ember legalább akkora mértékben érzelmi, mint értelmi lény. S talán itt is van a hiba, hogy az utóbbi kezd az előbbin túltengeni. Az értelem mind inkább uralja az érzelmeket. Ez alól életünkben csak a májusi időszaka a kivétel, amikor a föld őserejének kibontakozása, a természet pazar pompájának friss és fiatal megmutatkozása annyira élénk ellentétbe kerül a saját múlandóságunkkal. A május nyomán lelkünkben felrajzó érzések egy kicsit poétákat farag mindannyiunkból s ha mind azt, ami érzésvilágunkat terheli, nem is tud- tjuk zengő rigmusokba foglalni, vers lesz halk sóhajunk, szordinos hangunk, muzsikára lépő ritmuso s vers az a gyengéd mozdulat is, amellyel a gyöngyvirág ártatlanszínű csengetyürt, az orgona sziromfürtjét ajkainkhoz emeljük, így a május, amely évek során életünkből is hozzászelidült a természet ájtatos, nagy ünnepéhez. Valamikor, nem isóban régen, nem egészen így volt. A tavaszünnep, május hiába szólt színek hangján, illatok szaván, káprázatos szépségét, verüdülő életkiteljesítését emberi megnyilatkozások túlkiabálták "-de a csendjébe még fegyverdörrenések is fájó disszonanciákat vittek s áhítatának kárpitját sok-sok helyen nyöszörgő jajok szaggatták meg. Ez az idő hála, elmúlt s a felvonulásos, tüntető májusból, örvendező boldog május lett, mintegy útjelzőjéül annak a haladásnak, amely a politikát az utcáról oda vitte, ahol egyedül jogosult hangját hallatni. Fejlődés ez. Előbbre jutás ez; finom tapintat jut kifejezésre abban, hogy az ünnepet ünnepnek hagyja, nem éli ki alkalmát, még félszázados szokás alapján sem s örvendeni enged mindenkit a maga módján az év legbájosabb hónapjának, amelyen a csattogányok zengnek, mert a május virul.g. S gróf Telki Pál: A magyar kormány szilárdan ragaszkodik a tengelyhatalmakkal való együttműködéshez Berlin, május 1. Teleki Pál gróf miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter berlini látogatásuk második napján, vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között megkoszorúzták a Hősi Emlékművet, majd látogatást tettek a városházán. Délben Göring vezértábornagy, porosz miniszterelnök berlini lakásán adott ebédet tiszteletükre. Délután a Collegium Hungaricumba látogattak el és ott fogadták a berlini magyar kolóniát, este pedig a Ribbentrop birodalmi külügyminiszter által tiszteletükre adott vacsorán vettek részt. A Hősi Emlékmű megkoszorúzásának ünnepélyén a magyar államférfiak és kíséretük tagjai, valamint a berlini magyar követség tagjain kívül Dörnberg báró követ vezetésével résztvettek a német díszkíséret tagjai és Erdmannsdorff budapesti német követ is. A Hársfasoron, az Emlékmű környékén nagy tömeg helyezkedett el, amely lelkesn megéljenezte a magyar államférfiakat. Az emlékműnél Seiffert altábornagy, Berlin katonai városparancsnoka fogadta és üdvözölte a magyar államférfiakat. A díszszázad parancsnokának jelentkezése után a magyar álamférfiak elléptek a kivezérnyelt díszszázad előtt, majd bevonultak az épület belsejébe, ahol hatalmas magyar s nemzetiszínű szalaggal díszített babérkoszorút helyeztek el. A koszorúletétel után a jelenlévők néhány perckig bensőséges áhítattal adóztak az elesett némmet hősök emlékezetének. A koszorúletételt rövid katonai ünnepség követte, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf kül-ügyminiszter a magyar leventékhez és az akadémikusokhoz lépett, akikkel hosszasan elbeszélgettek. Az útvonal mentén felsorakozott nagy tömeg távozásukkor is lelkesen ünnepelte a magyar államférfiakat. Fogadás a berlini városházán A Hősök Emlékművétől a magyar állami férfiak a városházára hajtattak, amelynek tanácstermében , a városi tanács élén Lippert főpolgármester fogadta őket. A főpolgármester meleg szavakkal üdvözölte a baráti Magyarország képviselőit. A főpolgármester ezután felkérte gróf Teleki Pált és gróf Csáky Istvánt, hogy írják be nevüket a város aranykönyvébe. A fogadást villásreggeli követte, majd a magyar vendégek megtekintették a városháza termeit. A megbeszélések a két nép közötti szilárd barátságról tettek tanúságot Az egész német sajtó nagy érdeklődéssel fordul a magyar államférfiak berlini látogatása felé. A lapok első oldalon, feltűnő szedéssel méltatják a magyar hivatalos látogatás rendkívüli horderejét. Hosszú tudósításokban részletesen beszámolnak a magyar államférfiak megérkezéséről, a Hitler vezérnél rendezett pompás fogadásról és a szombaton lefolyt politikai tárgyalásokról. Hangsúlyozzák, hogy ezek a megbeszélések igen szívélyesek voltak, teljes megegyezésre vezettek a politikai helyzet megítélése tekintetében és a két nép közötti szilárd barátságról tettek tanúbizonyságot. A „Völkischer Beobachter többek között a következőket írja: Különösen örvendetes tény, hogy a külföldi államférfiak közül Hitler vezér beszéde után elsőnek a baráti Magyarország képviselői és hivatott szószólói keresik fel a Német Birodalom fővárosát. Magyarország ugyanis egyike azoknak a nemzeteknek, amelyeket az elvakult amerikai államelnök Németországtól fenyegetett államnak mondott. Minden magyar és minden német — és minden félig-meddig értelmes európai — tudja, hogy nem sok nép akad, amely oly jól ismerné egymást, amelyet oly régi kötelékek fűznének egybe s amelyek mind háború, mind béke idején annyira megtanulták volna egymást becsülni, mint a német és a magyar nép. De eltekintve ezektől a régi kapcsolatoktól. Magyarországban nemcsak a bolsevistaellenes arcvonal egyik kimagasló fegyvertársát látjuk, hanem egyúttal egyikét azoknak a nagyrahivatott fiatal országoknak, amelyek