Pécsi Napló, 1939. június (48. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-01 / 123. szám

4. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1939. június 1. TAVASZI KIRAKATAINKAT NÉZZE MEG! Tavaszi férfiruhák Tavaszi jelöltek Készen és mértékszerint Külön fiúruházati osztály | Ballonkabát | Bőrkabát | | Esőköpeny | Olcsó árak | | Férfiszövetek | | Takarékossági hitel | | Nagy választék Schwarcz Zsigmond és Fia 17 diplomás a gyakorlati életpálya Lapunk folyó hó 23. számában „Ballag már a vén diák“ címen megjelent vezércikkre az alábbi hozzászólást vettük: Sehogy sem tudom megérteni, miért volna el­hibázott lépés a lateiner pályaválasztás. Az egyete­met végzett ifjú nem közvetlenül a diploma meg­szerzése után tudja meg azt, hogy alkalmaztatására egy, két, sőt három évig is várnia kell, ezzel tisz­tában kell lennie évekkel előbb, már középiskolás korában is, hisz ' az elhelyezkedés nehézségei nem új keletűek, azok immár 20—22 év óta szakadatlanul fennállanak. Aki tehát ennek a tudatában lépi át az egyetem küszöbét, azt semmiféle csalódás nem éri. Egyébként is a két évnél tovább való várako­zás a legeslegritkább esetek közé tartozik és vi­szont az egy évi várakozás a háború előtt is elég gyakran előfordult. Teljesen egyetértek azzal az évtizedek óta han­goztatott kívánalommal, hogy a magyar ifjúság az eddiginél nagyobb számmal lépjen gazdasági pá­lyákra, azon azonban, hogy a középiskolai értesítők tanúsága szerint az ott érettségit tett ifjak az egyetemekre tódulnak, nemcsak, hogy nem csodál­kozom, hanem egyenesen azt tartanám visszatet­szőnek, ha a gimnáziumot, reálgimnáziumot, vagy reált végzett ifjak túlnyomó része az iparban, ke­reskedelemben, vagy a hiteléletben keresne elhe­lyezkedést. A középiskolák ugyanis nem ezen pá­lyákra képesítenek, hanem az egyetemekre készíte­nek elő, a gazdasági pályák előkészítő tanfolyamai a polgári, ipari és kereskedelmi szakiskolák. Egészen természetes tehát, ha a középiskolákban érettségizett ifjak 90—95%-a az egyetemekre gravitál, és a hát­ralévő 5—10%-nak magatartása kelthet méltán feltű­nést. Ez utóbbiak inkább nevezhetők pályatévesz­tetteknek, megfelelő szakképzettség, sőt igen gyak­ran egyéni rátermettség hiánya miatt, mely utóbbi tulajdonságot is legnagyobb részben a megfelelő szakiskolában szerzi meg az ott töltött évek sora alatt a gazdasági pályára készülő ifjú. Egyébként is tévedés azt hinni, hogy a gazda­sági pályákon könnyebb helyet találni, mint a lntei­­neten. Igen sok jeles kereskedelmi érettségivel bíró ifjú van ma is állás nélkül hónapokon, sőt éveken át, e tekintetben semmi különbséget nem látok a végzett diplomások és a végzett kereskedelmisták között ; az utóbbiak is Messiásként várják a bol­dogító 40—50 pengős gyakornoki állást, akár a doktor turisták a 80 pengőset, sőt az is megváltás rájuk nézve, ha ilyen 40—50 pengő csak 5—6 heti megfelelő próbaszolgálat után van részükre kilátás­ba helyezve. Személyesen ismerek több, egyetemi végzettségű ifjút, akik doktori oklevéllel felszerel­ve próbálkoztak ipari, kereskedelmi vállalatoknál, gyáraknál elhelyezkedni, magas helyekről nyert ajánlólevelekkel kopogtattak itt-ott, mindenütt azon ígéretet nyerték, hogy 2—3 héten belül megkapják a felvételről szóló értesítést, az ígért 2—3 hétből azonban 6—8 hónap lett, amikor is a várost meg­unva, doktori diplomájuknak megfelelő helyre pá­lyáztak, ahol próbálkozásuk sikerrel is járt. Ezek­ben tehát meg volt a komoly hajlandóság az annyira kínált gazdasági pályákra lépni, de, ha ott nem kellettek, ez nem az ő hibájuk volt. A diplomás pályák keresőit pedig úrhatnámok­nak nevezni: ez­­ egyenesen sértő. Aki ilyen rossz helyen alkalmazza az „úrhatnám“ szót, az sem egé­szen a szónak igazi értelmével, sem a diplomás pályákkal nincs tisztában. Úrhatnám az olyan ember, aki könnyedén, csekély és felületes munkával óhajt magának kényelmes életet biztosítani. Hogy a köz­­tisztviselői, ügyvédi, orvosi pályák könnyűek-e, vagy nehezek, azt egy olyan laikus, mint a t. cikkíró úr, nem képes kívülről, lőtávolból megállapítani, mi­előtt erről illetékesen nyilatkozhatnék, előbb köz­­hivatali, ügyvédi, orvosi, vagy tanári állást. E kér­désről egyébként nem is tartom érdemesnek vele érdemi vitát folytani. Az is merész, bombasztikus, légből kapott frázis, hogy egy 60 pengős segédhi­vatali díjnok többnek tartja magát egy jól jövedel­mező üzlettel bíró fűszeresnél. A segédhivatali díj­­nokok 90—95 százaléka 4 polgári iskolai osztályt végzett; nem igaz tehát, hogy egy önálló kereske­­­dőnél is többnek tartanák magukat; az egyetemet­­ végzett ifjak pedig szokták díjnoksággal kezdeni­­ pályájukat, s ha mégis akad ilyen, az nem hogy­­ többnek tartaná magát, de határozottan irigyli a­­ 150—200—250 pengős kereskedősegédet. A 35 év után remélt nyugdíj nem vonzza az­­ ifjakat a fix fizetéses állások felé. Harmincöt év­­ oly hosszú idő, hogy ily messze jövőbe nem tekint egyetlen ifjú sem; esze ágában sincs 23—24 éves ko­rában még a 35 év után kiérdemelt nyugdíj, hanem csak az, hogy mielőbb álláshoz jusson. Nyugdíjra 48—50 éves korában kezd az ember homályosan gondolni, előbb csak akkor, ha beteg. Hogy nagy az egyetemekre való tódulás, az igaz, ez nem is egészen egészséges állapot; de miért ragaszkodnak egyetemi városaink egyetemeikhez kéz­zel lábbal, miért tiltakoznak hírlapi cikkek, memo­randumok, küldöttségek útján az egyetemek szá­mának lecsökkentése vagy csak egyes fakultások­nak a beszüntetése ellen is? Miért harcol Pécs vá­ros sajtója oly hevesen a hajléktalanná, illetve meg nem felelő elhelyezésűvé vált reáliskolának újabb, megfelelő elhelyezése érdekében? Miért áldozott Pécs szab. kir. város és Baranya vármegye a ciszterci gimnázium kibővítése céljaira? Miért fogadta azt az egész város társadalma és sajtója oly kitörő lel­kesedéssel? Hisz ezen iskolák a lateinereket termelik ki magukból, már­pedig a magyar társadalomnak, az újabban mind jobban terjedő, de alaposan meg nem fontolt, inkább csak divatosnak nevezhető jelszó szerint nem diplomásokra, hanem gazdasági pályát választóra van szüksége! Miért nem sürgetik a kereskedelmi iskolák szaporítását? Dr. Kusinszky Sándor: Az álláspontunkat nem fedő, de a kérdést sokoldalúan megvilágító, értékes hozzászólást azzal adjuk közre, hogy annak lényegére még visszatérünk. Ablakon át megszökött utasait keresi egy soffőr Pécs, máj. 31. Alcímnek ezt írhattuk volna e cikk fölé: „Hogyan lehet olcsón, helye­sebben ingyen Budapestről Pécsre utazni.“ En­nek a „kéjutazásnak­“ az előzményei a követ­kezők: Tegnap este a budapesti Unitas Rt. bér­autóvállalatot felhívták telefonon és a Lágy­mányosi út, valamint a Bercsényi ucca sarkára taxit kértek azzal, hogy Pécsre akarnak utazni. Rövid idő múlva megjelent a kért helyen autó­jával Bagó Pál soffőr, Jász ucca 59/b. szám alatti lakos. A Lágymányosi úton egy fiatal leány és fiú várta az autótaxit. Elmondották, hogy ro­konaikkal együtt Pécsre akarnak utazni. A ro­konok — mondották — egy kétüléses kocsin már előre mentek és kérték Bagót, hajtson gyorsan, hogy elérjék azokat. A soffőr be­gyújtott, az autó elindult és az utasok még annyit mondottak, hogy másnap fognak vissza­indulni Pécsről. Ma reggel 4 óra 30 perckor érkezett meg Pécsre a budapesti soffőr és két utasa. Az egyik szálloda elé irányították a taxit és ott szobát béreltek maguk, valamint Bagó számára. A szálloda vendégkönyvébe Bányai nevet írtak, azzal, hogy testvérek. A fiú 17, a leány 14 éves­nek tüntette fel magát. Az éjszakai úttól kimerülve, a soffőr csak­hamar elaludt és reggel arra ébredt, hogy ajta­ján kopognak. A szálloda portása nyitott be és jelentette, hogy két utasa pár ,perccel előbb az utcára nyíló ablakon keresztül megszökött. Bagó Pál ezek után nem tehetett mást, mint elsietett a rendőrségre, ahol a két fiatal­korú ellen megtette a feljelentést, miután a potya­utasok 150 pengő kárt okoztak neki. A rendőrség megindította ez ügyben a nyo­­mozást. Páncélos csapatok A XX. század a gyorsaság és a motor százada. Ez rányomja a bélyegét a hadviselésre is. A verseny fegyverkezés fokmérője az lett, hogy melyik állam­nak mennyi repülőgépe és motorozást alakulata van. A repülők értéke — miután azoknak polgári vo­natkozásai is vannak — közismert. A motorozátt páncélos csapatokról kevesebbet tud a­­nyilvános­ság, pedig a páncélosok a jövő földi harcainak döntő tényezői lesznek. A páncélos csapat „tank“-jai, harckocsijai már a világháborúban is szerephez jutottak. A nyugati hadszíntér „entente meglepetését“ képezték. A fegyvernem azonban csak a háború után jutott mai jelentőségéhez. A páncélos csapatoknak 3 jellegzetes páncél­jármű típusa van. A páncélvonat, a páncélgépkocsi és a harckocsi. Mindháromnak lényege a páncélvé­dettség, a gyorsaság és az, hogy nagyhatású tűz­fegyverek vannak beleépítve. A páncélvonat egy páncélozott mozdonyból és 2—3 páncélozott vasúti kocsiból álló vasúti szerel­vény. A kocsikban géppuskák és ágyuk vannak, amelyekkel a kezelők lőréseken át vagy forgótor­nyokból tüzelnek. A páncélvonatok vasúti pályákon mozgó al­kalmi harceszközei a hadvezetésnek. Ellenség által veszélyeztetett területek vasútvonalainak műszaki felderítésére, vasútmenti rombolások, robbantások végrehajtására, vasútállomások elfoglalására, vagy biztosítására használjuk őket. A páncélgépkocsi egy csukott, páncélozott testű tehergépkocsihoz hasonlítható, amelyben géppus­kák vagy ágyuk vannak. A páncélgépkocsi kereke­ken jár és utakhoz kötött. Az utak menti gyors elő­retörés eszköze. Messze levő ellenség felderítésére, • az utak biztosítására, vagy utak menti ellenség helyi ellenállásainak megtörésére használják őket, önál­lóan vagy más utakhoz kötött csapatok (kerékpáro­sok, gépkocsi alakulatok) kötelékében harcolnak. A harckocsi vagy tank a páncéljárművek legfé­lelmetesebb típusa. Hernyótalpakon mozgó páncél­test, amelyben ágyú, vagy 2—3 géppuska van. Her­nyótalpai terepjárásra képesítik. A terepen 25—30 km. átlag sebességgel képes mozogni. A harckocsi a modern háború csatadöntő pán­célozott lovassága, amely vastag páncélja révén ne­ki tud menni az ellenséges védőállások tüzelő vo­nalainak is. A korszerű tűzfegyverekkel szemben a táma­dást páncélosok nélkül előrevinni csak nagy veszte­ségek árán lehetne. Ezért szervez minden állam nagy anyagi áldozatok árán páncélos csapatokat. Főleg a támadás erejét fenntartó harcikocsikon van a súly. Nagy katona államoknak, Németországnak, Olaszországnak, Franciaországnak és Angliának pán­célos ezredeik, dandáraik, sőt hadtesteik vannak. A trianoni béklyókból felszabadult magyar hon­védség sem áll készületlenül e tekintetben. A kár­pátaljai harcokban már megjelentek a honvédség páncéljárművei is a színen. Az Ungvölgyben pán­célvonat biztosította a vasútvonalat és Vereckénél egy előre küldött harcikocsi század tűzte ki elsőnek a magyar zászlót a Kárpátok ormára. — Tegnap kellett volna! Ma az utolsó ór* Holnap már késő lehet! Lépj be a Légoltalmi Ligába!

Next