Pécsi Napló, 1940. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

XLIX. évfolyam. 1. szám. Tek. Városi Anyakönyvi Hivatal irosháza I. emelet. Pécsett. rmtiOA serkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. S»«rk tel. 21­0M. — Kiadóhivatal) fel.: 20-27. Ára in 1L 1940 január 3. SZERDA NAPLÓ Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 5® f. Leves szám­ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fillér. Hústalan napokat vezetett be a kormány. Hetenként kétszer, hétfőn és pénteken a rendelkezés értelmé­ben nemcsak illik a húseledelektől tartóz­kodni, hanem kötelesség is. Még­pedig elsőrendű, hazafias kötelesség. Mert, habár nem is látjuk teljesen indokoltnak a kor­mány intézkedését, azt betű szerint betar­tani minden törvénytisztelő magyarnak elsőrendű kötelessége. A kormány ezen intézkedésének meghozatalában bizonyára messzebb nézett és látott, mint ameddigre a mi tekintetünk ér és a ma állapotából a jövőre kívánt tűrhetően kedvező hely­zetet teremteni. Ma ugyanis még a rossz­­indulat sem foghatja ránk, hogy bármiféle hiányt szenvednénk, vagy nehézséggel kez­denénk a zsír és húsellátás terén. Ennek alátámasztására csak a mai, Pécsett lezaj­lott, országos vásárt említjük, amelyen akkora volt a sertésfelhajtás, mint nagyon­­nagyon régen. Ebből azt a következtetést vonhatjuk, hogy sertésállományunk szinte kimeríthetetlen, így zsír- és hússzükségle­tünk, a legtávolabbi jövőre nézve is biz­tosítottnak tekinthető. Aki ismeri a ma­gyarság életberendezkedését, az azt is tud­hatja, hogy a sertésölés falun és városban olyan szokás, amely ősztől tavaszig bősé­gesen fedezi a magánháztartások túlnyomó részének zsír- és hússzükségletét. Sőt, a legtöbb helyen a disznóvágás csak azt a célt szolgálja, hogy a háztartást egész esztendőre zsírral lássa el. Ott, ahol tehát sertést vágtak, a hústalan napok csak el­méletben jönnek számításba, gyakorlatban nem. A rendelet ugyanis nem azt mondja, hogy a jelzett napokon a húsfogyasztás tilalmas, csupán a húsnak árusítását, továb­bá a vendéglőket, éttermeket tiltja el bizo­nyos napokon a sertés-, marha- és borjú­húsnak étlapra vételétől. A rendelkezés szelleme, amint azt az enyhe intézkedések­ből kivesszük, óvatossági rendszabály és nem drákói szigorúságú tilalom. Ha mint ilyen fogjuk fel, hálásak lehetünk a kor­mánynak, amely enyhe korlátokat szab túlságosan júlélésünknek s ezzel azt a célt szolgálja, — a zsírral és hússal való taka­rékoskodáson felül, — amit az egyházi böjti tilalom hitelvi vonatkozásain túl egészségünkre gyakorol. A túlságos bősé­ges táplálkozás ugyanis egészségi szem­pontból, az orvosi tudomány mai állása szerint, nagyon ártalmas valami, mis sajnos, mi magyarok, abban a krónikus betegség­ben szenvedünk, hogy szeretünk nemcsak jól élni, hanem nagyon jól élni. Nem akar­juk most a régi karlsbadi viccet felemlí­teni, amely szerint ennek a kiváló gyógy­helynek közönsége 99 százalékban magya­rokból állott, akik esztendőnként a liba­sültek, malacpörköltek és töltöttkáposzták okozta gyomordefektusaikat jártak oda reparálgatni, de tagadhatatlan, hogy any­­nyira jól élünk, hogy ahol két ember tele eszi magát, egy harmadik része megy ve­szendőbe. Ha tehát csak ennek a túlságos júlélésnek a lefokozását vesszük zsinór­mértékül a kormányintézkedés megíté­lésében, akkor is hálásak lehetünk a ren­deletért, amely nem tiltja a húsevést, de legalább azok számára teszi hetenként két napon hozzáférhetetlenné, akik nem az éléskamrából, hanem piacról, hentesüzlet­ből, mészárszékből szerzik­­be naponkénti adagjukat. A két napra terjedő korlátok Negyvenfokos hidegben harcolnak sikerrel a finnek Helsinki, január 2. (Havas.) Finnország legészakibb részén dermesztő hideg uralkodik. A hőmérő 40 fok alá süllyed és az ütközetek kis járőrszolgálatokká csökkentek. Petsamo­­nál a rajvonal sokkal határozottabb, mint Sal­jánál és a finn csapatok balszárnya egészen a norvég határig ér. Ennek a vonalnak legké­nyesebb pontja a Rovaninitől a Jeges-tengerig vezető út, mert itt, miként máshol is, az oro­szok ritkán kalandoznak el az utakról, vagy a csapásokról. Ezt az utat a finnek erősen alá­aknázták, amivel súlyos veszteségeket okoz­tak ellenségeiknek. (MTI) A visszavonuló szovjetcsapatok útját holttestek jelölik Helsinki, jan­ár 2. A Havas Iroda külön­­tudósítója ellátt­a a tolvajarvni harctérre és a finn csapati­mában 30 kilométeres utat tett meg a r­avonuló szovjetorosz csa­patok nyomában. Mint jelenti, a szovjetcsapatok az itt lefolyt harcokban kétezer embert vesztettek és a finnek ezen­kívül hétszáz foglyot ejtettek. A finnek a következő hadianyagot zsákmá­nyolták: 1380 lőfegyver, 16 légelhárító löveg, 6 aknavető, 14 tábori ágyú, 214 géppuska, 86­­ golyószóró, 39 harckocsi (16 jó állapotban), 3 páncélkocsi, 200 tehergépkocsi. Sok orosz fo­golynak a lábai és kezei meg voltak fagyva. Egy finn repülő a tudósító kérdésére kijelen­tette, hogy 9 szovjet repülőgépet lőtt le, ame­lyek közül 4 vadászrepülőgép minőségileg jobb volt, mint a finn repülő gépé. A halottak számából képet lehet nyerni arról, hogy az oroszok milyen nagyságú had­erőket vetettek harcba ezen a helyen. A holttestek között főleg komszomolistá­­kat, a kommunista fiatalság soraiból tobor­zott elitcsapatokat lehet látni, öltözékük jó, a­ lábbelijük is kifogástalan, ami nem mindegyik szovjet csapatnál van így. Vala­mennyiüknek gázálarca is volt. A Havas Iroda tudósítója a bejárt területen több mint harminc elpusztított szovjet harckocsit számlált meg. A finnek közös sírt ástak körülbelül ezer elesett szovjet­katona számára, de nem kutathatták fel valamennyi holttestet, mert azokat a hó betakarta. A szovjetoroszok nagyszámú sovány és elkín­­zott lovat hagytak hátra. Sok ló a kocsi előtt befogva hullott el. A szovjet katonák kidön­­tötték a távbeszélő- és távíróoszlopokat, hogy száraz fához jussanak és így melegedjenek. (MTI) Rengeteg hadizsákmányt jelentenek a finn csapatok Helsinki, január 2. (NST) A különböző frontszakaszokon az év utolsó hétvégén sem szüntettek a hadműveletek. Orosz részről ugyan a jelentések azt állítják, hogy sehol sem tör­tént lényegesebb akció, finn részről azonban rengeteg hadizsák­mányt jelentenek. Úgy látszik, hogy Soumussalmi környékén a finnek jelentős sikereket értek el, mert ezeket a híreket minden oldalról megerősítik. Az itt támadó 163. orosz hadosztályra a finnek megsemmisítő vereséget mértek. A salai harcvonalszakaszról nincsenek jelen­tések. Míg az orosz bombavető repülőgépek Hange és Tammerfors városok ellen intéztek az év utolsó napján támadásokat, addig az orosz szárazföldi hadsereg a karéliai fronton Peljánál, valamint a Ladoga-tótól északra haj­tott végre sikertelen támadásokat. Oszló, január 2 .(NST) Kirkens határváros­­­­ból érkező jelentések szerint finn síosztagok-­­ nak sikerült egészen a tengerpartig előrehatol­­j­niok. A hőmérő 30 fokot mutatt nulla alatt és­­ semmiféle harci, tevékenység nincs. Leningrád jelenti: Moszkva, január 2. (Havas) A leningrádi katonai kerület vezérkara közli: Január elsején az a­rc vonalon lényeges esemény nem történt. A szovjet légihaderők egyes vidékeken sikeres bombázásokat hajtottak végre. Légi harcban 2 ellenséges repülőgépet lelőttünk. (MTI) zás előre láthatólag fel fogja lendíteni a szárnyas és vadhús forgalmát. Ezenkívül azonban többször kényszeríti az étrendre a főzelékféléket és remélhetőleg a gyü­mölcsféléket is. Ha már most azt mérlegel­jük, hogy ebből egészségi szempontból elő­nyök származnak a fogyasztókra, viszont az elvont zsír, disznóhús és szarvasmarha állománnyal kivitelünk emelhető, csak azt mondhatjuk: jól cselekedett a kormány, mert amikor saját étvágyunk ellen mint­egy védelmez, a­­ megnövelhető export révén anyagi jólétünket fokozza. Kettős célt szolgál tehát a kormány hústilalmi rendelete, amelyet nem illethet bírálat, csak elismerő helyeslés.

Next