Pécsi Napló, 1940. január (49. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-03 / 1. szám
2. oldal. Nyugalom a nyugati harctéren Járőrkén Felderítőtevékenység a Kis Vogézek tájékán Berlin, január 2. A Német Távirati Iroda jelenti: A keddi nap általában nagyon nyugodtan telt el a nyugati harctéren. A Karlsruhe—freiburgi szakaszon és Pirmasensnél csekély ellenséges légitevékenység volt megállapítható a határ közelében. A Rajna és Mosel közötti szakaszon német vadászrepülőket alkalmaztak a határ ellenőrzésére. A repülők azonban nem kerültek érintkezésbe az ellenséggel. A Shetland és Orkney szigetek ellen intézett fegyveres felderítőrepülés kiegészítette a helyi felderítések eredményét. Az angol rádió szerint a karácsonyi ünnep idején 268 angol repülő teljesített járőrszolgálatot. Ezek a repülőgépek úgy látszik az angol szárazföld felett maradtak, mert csekély kivételével nem jelentek meg az Északi tenger felett. (MTI) Páris, január 2. (Havas.) Az 1940-es év első napja nyugalommal telt el a harctéren, csupán a szokásos járőr- és felderítőtevékenység folyt. A Kis Vogézektől közvetlenül nyugatra elterülő vidéken a németek megközelítettek egy kislétszámú francia őrséget és gránátot dobáltak rá. A francia őrség visszaverte a támadást. A levegőben mind a franciák, mind pedig a németek csak igen csekély tevékenységet fejtettek ki az állások felett. (MTI) A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Új élet felé ÍRTA: SÁSDI SÁNDOR (2) Ormódy Márton megint a selyemsapkájához nyúlt és megint legyintett a balkezével. — Amit én szeretnék, azt úgyse lehet elmondani. Talán nem is akarta, hogy a megvetés frissen kerekedett hulláma ennyire elöntse szavait. De a nyomorék lábát hajnal óta kínozta a reuma, meg aztán a mai ünnepi ebédre olyan nekikészülődéssel várt, hogy a csalódás kirobbantotta belső háborgását. — Nem lehet elmondani? Miért? A lánya előtt szégyellj? Hát, ha ilyen szemérmes, majd én elharsogom. Mit szeretne most ebben a keserű pillanatban, mint a szememre hányni, hogy három esztendeje tart el. Pénzel,etet, kifizeti a könyveim árát, a vizsgadíjaimat, a ruháimat megveszi, mert nekem egy vacak kapcára se telik. Kihízlaltak három év alatt, jómódban tartottak és én azzal fizetek, hogy elbukom ■az utolsó szigorlatomon. Azt szerette volna mondani, hogy ez disznóság, hogy unják már az élősködésemet, disznóság, hogy holnap nem avatnak és nem esküdhetek Marikával a jövő hónapban, holott a tisztelt rokonság, a Flóra néni meg az Emil bácsi gúnyolódását unni tetszik már. Ne szégyelje kimondani, elégre a pénzéért joga van mindezt az arcomba vágni, ne törődjön az én fájdalmammal, az én szégyenemmel, azzal, hogy a két kezemmel szeretném megfojtani magamat, itt, a menyasszonyom előtt... Nem tudta tovább mondani, csak lihegett, hörgött és nyomta szét szemén parázsló könnyeket. Marika melléje simult, szorította a két karjával és csöndes hangja a bársony simogatásával érte — Nem szabad ilyeneket mondanod. Apa szeret téged. „Az én Géza fiam“ — csak így emleget és őszinte ragaszkodással szeret. Most talán ő is szomorú kicsit, de csak miattad az, ugy-e, apa, csak Géza miatt, mert őt fájdalom érte. De mi itt állunk melletted, vigasztalni akarunk. Azt mondjuk, hogy: nem baj! Egy hónap ,múlva újra neki vágsz és nincs hatalom, amely visszavessen. Nincs hatalom, amely a mi boldogságunknak útjába álljon. Nézz rám, Géza és mondd te is, hogy így van... Mind a félig megfagyottat a fölélesztő melegség, úgy érték ezek a szavak. A szúrós, tüskés gondolatok oszladoztak agyában, nem akart mást, mint odatartani fülét ezeknek a dajkáló szavaknak és érezni a menyasszonya puha, enyhet adó kezét — Marika, beszélj nekem, gyógyítsd a fájásomat. Vigasztalj te, akitől igazán nem érdemlem . . . — Butus, miért nem érdemelnéd ... Szerette volna most kikiáltani a saját galádságát. Egy név, Lakatos Ágnes neve égett a száján, de nem tudta szavakba harsogni. Marika miatt nem tudta, akit boldogtalanná tenne a szörnyű vallomás. De, mert undort érzett most maga iránt, önkínzó verdeséssel tépázta a saját mellét. — Mit tudsz te énrólam, az én vétkemről, arról, hogy mi vagyok idebent, itt Róma, január 2. (Stefani.) A France Militaire című francia katonai lap legutóbbi egyik cikkében azt hangoztatta, hogy Franciaország és Anglia teljesen uralma alatt tartja a Föld közi-tengert. A Stefani Iroda diplomáciai szerkesztője visszautasítja a cikk állításait s a következőket írja:" Rómában csupán annak leszögezésére ' szorítkoznak, hogy Olaszország rendelkezik bent a szívemben, az elrejtett gondolataimban ... — Mindent tudok rólad. Azt, hogy a legjobb vagy, a legkülönb vagy, hogy szeretsz engem és én mást nem is akarok tudni. A fiatalember markáns, szép arcán ideges rángás futott végig. Felnyögött, mint a beteg, amikor az orvos tapogató keze eléri fájdalmas sebét. Mintha nagy titkát akarná kipellengérezni; öncsúfoló keserűséggel, átitatott cinizmussal ismételte a leány szavait: — A legkülönb vagyok és szeretlek téged... Marika nem érezte meg a szavak közül kizöldelő mérget. Vallomásnak hitte és ettől még odaadóbb lett a símulása. Apa nézte őket és megenyhült mozdulattal nyúlt Géza keze után. — Felejtsük el fiam ezt a bolond felhorkantást. Nem akartalak bántani. Szervusz ... — Bocsásson meg, apa ... Majdnem lehajolt a csúf férfikézre, amely eddig csak adakozó volt az ő számára. Mi lett volna belőle e nélkül az ember nélkül? Éhenveszett, meghalt volna. Neki köszönheti, hogy úr lesz, doktor úr lesz, ha hónapok múlva is, de az lesz. Szép úri lakást, modern rendelőt biztosít számára, cselédje lesz és szobalánya. Előételes ebédeket ehet és vitrinjében herendi porcellánok ékeskednek. Bálint Géza dr. úr a Lipótvárosban fog lakni, ötszobás lakásban, Marikával, a szép, szőke Marikával, aki egyszer majd sírni fog mellette, mert megtudja, hogy ő sohasem szerette úgy, ahogy kellett volna, ahogy hazudta. (Folyt, köv.) PÉCSI NAPLÓ 1940 január 3. Több várost és községet bombáztak az orosz repülők Helsinki, január 2. (Finn Távirati Iroda) Az orosz légihaderő december 31-én, a kedvező látási viszonyokat felhasználva, élénk tevékenységet folytatott. A szovjetorosz repülőgépek főleg az ország déli és középső területei fölött szállottak el nagyobb számban. Több városra és községre bombákat vetettek. A repülőtámadásnak Jyväskyla városában 17 halálos áldozata és sok sebesültje volt. A szovjetorosz repülők bombázták még Vasa városát is, ahol a támadásnak három emberélet esett áldozatul. Az ország többi részén lezajlott bombatámadásokról még nem érkeztek be pontos jelentések. A finn légierők részben a támadás elhárítását végezték részben bombákat vetettek a szovjetorosz utánpótlási vonalakra. December 31-én a finn légierő és az elhárítóütegek négy szovjetorosz bombavetőgépet lelőttek. (MTI) Norvégia megvédi szabadságát London, január 2. (NTI) Olaf trónörökös január elsején este a külföldön élő norvégekhez rádióbeszédet intézett, amelyet norvég és amerikai rádióállomások közvetítettek. Kijelentette, hogy Norvégia valószínűleg komolyabb helyzetbe kerül, mint bármikor. A trónörökös emlékeztetett a kereskedelmi háború során Norvégia által emberéletben elszenvedett veszteségekre s kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy a norvég nép szükség esetén hajlandó lesz meghozni minden áldozatot, hogy megvédje szabadságát és függetlenségét. A St. Louis gőzös Hamburgba érkezett Berlin, január 2. (NST) A Hamburg— Amerikai hajózási társaság „St. Louis“ nevű 16.700 tonnás személygőzöse hét hónapi távollét után befutott a hamburgi kikötőbe. A HAPAG öt nagy személygőzöse közül ezzel az utolsó is viszontagságos út után hazatért Schröder kapitány parancsnoksága alatt. Német gépek angol szigetek fölött Berlin, január 2. (NTI) A német légierő gépei újév napján ismét felderítő repüléseket végeztek Anglia felett. Megbízásuk szerint a Shetland- és Orkney-szigetek felett kellett végigportyázniok. Ennek során ismét értékes eredménnyel gyűjtöttek megfigyeléseket. A skót partok előtt a német repülőgépek egyrésze véletlenül érintkezésbe jutott az ellenséggel. A kifejlődött légiharc során az egyik német repülőgépnek le kellett szállnia a tengerre. A gépnek már a harc előtt motorhibája volt, úgyhogy már nem volt teljesen harcképes. Remélik, hogy a legénységet sikerül megmenteni. Biztos megfigyelések szerint az egyik brit repüőgépet sok találat érte. Ezért valósznű, hogy már nem érte el a hazai kikötőjét. (MTI) A mai Földközi-tengeri hajózás Olaszországnak köszönhető