Pécsi Napló, 1940. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

2. oldal. Nyugalom a nyugati harctéren Járőrk­én Felderítőtevékenység a Kis Vogézek tájékán Berlin, január 2. A Német Távirati Iroda jelenti: A keddi nap általában nagyon nyugodtan telt el a nyugati harctéren. A Karlsruhe—frei­­burgi szakaszon és Pirmasensnél csekély ellenséges légitevékenység volt megállapítható a határ közelében. A Rajna és Mosel közötti szakaszon német vadász­repülőket alkalmaztak a határ ellenőrzé­sére. A repülők azonban nem kerültek érintkezésbe az ellenséggel. A Shetland és Orkney szigetek ellen intézett fegyveres felderítőrepülés kiegészítette a helyi felderítések eredményét. Az angol rádió szerint a karácsonyi ünnep idején 268 angol repülő teljesített járőrszolgá­­l­­atot. Ezek a repülőgépek úgy látszik az angol szárazföld felett maradtak, mert csekély ki­vételével nem jelentek meg az Északi tenger felett. (MTI) Páris, január 2. (Havas.) Az 1940-es év első napja nyugalommal telt el a harctéren, csupán a szokásos járőr- és felderítőtevékeny­ség folyt. A Kis Vogézektől közvetlenül nyu­gatra elterülő vidéken a németek megközelítettek egy kislétszámú francia őrséget és gránátot dobáltak rá. A francia őrség visszaverte a támadást. A le­vegőben mind a franciák, mind pedig a né­metek csak igen csekély tevékenységet fejtet­tek ki az állások felett. (MTI) A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Új élet felé ÍRTA: SÁSDI SÁNDOR (2) Ormódy Márton megint a selyemsap­kájához nyúlt és megint legyintett a bal­kezével. — Amit én szeretnék, azt úgyse lehet elmondani. Talán nem is akarta, hogy a megvetés frissen kerekedett hulláma ennyire elöntse szavait. De a nyomorék lábát hajnal óta kínozta a reuma, meg aztán a mai ünnepi ebédre olyan nekikészülődéssel várt, hogy a csalódás kirobbantotta belső háborgá­sát. — Nem lehet elmondani? Miért? A lánya előtt szégyellj? Hát, ha ilyen szemér­mes, majd én elharsogom. Mit szeretne most ebben a keserű pillanatban, mint a szememre hányni, hogy három esztendeje tart el. Pénzel,­etet, kifizeti a könyveim árát, a vizsgadíjaimat, a ruháimat meg­veszi, mert nekem egy vacak kapcára se telik. Kihízlaltak három év alatt, jómódban tartottak és én azzal fizetek, hogy elbukom ■az utolsó szigorlatomon. Azt szerette vol­na mondani, hogy ez disznóság, hogy un­ják már az élősködésemet, disznóság, hogy holnap nem avatnak és nem esküdhetek Marikával a jövő hónapban, holott a tisz­telt rokonság, a Flóra néni meg­ az Emil bácsi gúnyolódását unni tetszik már. Ne szégyelje kimondani, el­égre a pénzéért joga van mindezt az arcomba vágni, ne tö­rődjön az én fájdalmammal, az én szégye­nemmel, azzal, hogy a két kezemmel sze­retném megfojtani magamat, itt, a meny­asszonyom előtt... Nem tudta tovább mondani, csak lihe­gett, hörgött és nyomta szét szemén pa­rázsló könnyeket. Marika melléje simult, szorította a két karjával és csöndes hangja a bársony simo­­gatásával érte — Nem szabad ilyeneket mondanod. Apa szeret téged. „Az én Géza fiam“ — csak így emleget és őszinte ragaszkodás­sal szeret. Most talán ő is szomorú kicsit, de csak miattad az, ugy-e, apa, csak Géza miatt, mert őt fájdalom érte. De mi itt állunk melletted, vigasztalni akarunk. Azt mondjuk, hogy: nem baj! Egy hónap ,múlva újra neki vágsz és nincs hatalom, amely visszavessen. Nincs hatalom, amely a mi boldogságunknak útjába álljon. Nézz rám, Géza és mondd te is, hogy így van... Mind a félig megfagyottat a fölélesztő melegség, úgy érték ezek a szavak. A szú­rós, tüskés gondolatok oszladoztak agyá­ban, nem akart mást, mint odatartani fülét ezeknek a dajkáló szavaknak és érez­ni a menyasszonya puha, enyhet adó kezét — Marika, beszélj nekem, gyógyítsd a fájásomat. Vigasztalj te, akitől igazán nem érdemlem . . . — Butus, miért nem érdemelnéd ... Szerette volna most kikiáltani a saját galádságát. Egy név, Lakatos Ágnes neve égett a száján, de nem tudta szavakba harsogni. Marika miatt nem tudta, akit boldogtalanná tenne a szörnyű vallomás. De, mert undort érzett most maga iránt, önkínzó verdeséssel tépázta a saját mellét. — Mit tudsz te énrólam, az én vétkem­­­­ről, arról, hogy mi vagyok idebent, itt Róma, január 2. (Stefani.) A France Mili­­taire című francia katonai lap legutóbbi egyik­­ cikkében azt hangoztatta, hogy Franciaország­­ és Anglia teljesen uralma alatt tartja a Föld­­­ közi-tengert. A Stefani Iroda diplomáciai szer­­­­kesztője visszautasítja a cikk állításait s a kö­­­­vetkezőket írja:"­­ Rómában csupán annak leszögezésére ' szorítkoznak, hogy Olaszország rendelkezik­­ bent a szívemben, az elrejtett gondola­taimban ... — Mindent tudok rólad. Azt, hogy a legjobb vagy, a legkülönb vagy, hogy­ sze­retsz engem és én mást nem is akarok tudni. A fiatalember markáns, szép arcán ideges rángás futott végig. Felnyögött, mint a beteg, amikor az orvos tapogató keze eléri fájdalmas sebét. Mintha nagy titkát akarná kipellengérezni; öncsúfoló keserűséggel, átitatott cinizmussal ismétel­te a leány szavait: — A legkülönb vagyok és szeretlek téged... Marika nem érezte meg a szavak kö­zül kizöldelő mérget. Vallomásnak hitte és ettől még odaadóbb lett a símulása. Apa nézte őket és megenyhült moz­dulattal nyúlt Géza keze után. — Felejtsük el fiam ezt a bolond fel­­horkantást. Nem akartalak bántani. Szer­vusz ... — Bocsásson meg, apa ... Majdnem lehajolt a csúf férfikézre, amely eddig csak adakozó volt az ő szá­mára. Mi lett volna belőle e nélkül az em­ber nélkül? Éhenveszett, meghalt volna. Neki köszönheti, hogy úr lesz, doktor úr lesz, ha hónapok múlva is, de az lesz. Szép úri lakást, modern rendelőt biztosít szá­mára, cselédje lesz és szobalánya. Előéte­­les ebédeket ehet és vitrinjében herendi porcellánok ékeskednek. Bálint Géza dr. úr a Lipótvárosban fog lakni, ötszobás la­kásban, Marikával, a szép, szőke Mariká­val, aki egyszer majd sírni fog mellette, mert megtudja, hogy ő sohasem szerette úgy, ahogy kellett volna, ahogy hazudta. (Folyt, köv.) PÉCSI NAPLÓ 1940 január 3. Több várost és községet bombáztak az orosz repülők Helsinki, január 2. (Finn Távirati Iroda) Az orosz légihaderő december 31-én, a kedvező lá­tási viszonyokat felhasználva, élénk tevékenységet folytatott. A szovjetorosz repülőgépek főleg az ország déli és középső területei fölött szállottak el nagyobb számban. Több városra és községre bombákat vetet­tek. A repülőtámadásnak Jyväskyla váro­sában 17 halálos áldozata és sok sebesültje volt.­­ A szovjetorosz repülők bombázták még Vasa városát is, ahol a támadásnak három ember­élet esett áldozatul. Az ország többi részén le­zajlott bombatámadásokról még nem érkeztek be pontos jelentések. A finn légi­erők részben a támadás elhárí­­­­tását végezték részben bombákat vetettek a szovjetorosz után­pótlási vonalakra. December 31-én a finn légierő és az elhárító­ütegek négy szovjetorosz bombavetőgépet le­lőttek. (MTI) Norvégia megvédi szabadságát London, január 2. (NTI) Olaf trónörökös január elsején este a külföldön élő norvégekhez rádióbeszédet intézett, amelyet norvég és ame­rikai rádióállomások közvetítettek. Kijelen­tette, hogy Norvégia valószínűleg komolyabb helyzetbe kerül, mint bármikor. A trónörökös emlékeztetett a kereskedelmi háború során Norvégia által emberéletben el­szenvedett veszteségekre s kifejezésre jut­tatta azt a reményét, hogy a norvég nép szükség esetén hajlandó lesz meghozni minden áldozatot, hogy meg­védje szabadságát és függetlenségét. A St. Louis gőzös Hamburgba érkezett Berlin, január 2. (NST) A Hamburg— Amerikai hajózási társaság „St. Louis“ nevű 16.700 tonnás személygőzöse hét hónapi távol­lét után befutott a hamburgi kikötőbe. A HA­­PAG öt nagy személygőzöse közül ezzel az utolsó is viszontagságos út után hazatért Schröder kapitány parancsnoksága alatt. Német gépek angol szigetek fölött Berlin, január 2. (NTI) A német légierő gépei újév napján ismét felderítő repüléseket végeztek Anglia felett. Megbízásuk szerint a Shetland- és Orkney-szigetek felett kellett vé­­gigportyáznio­k. Ennek során ismét értékes eredménnyel gyűjtöttek megfigye­léseket. A skót partok előtt a német repülőgépek egy­­része véletlenül érintkezésbe jutott az ellenség­gel. A kifejlődött légiharc során az egyik német repülőgépnek le kellett szállnia a tengerre. A gépnek már a harc előtt motorhibája volt, úgyhogy már nem volt teljesen harcképes. Re­mélik, hogy a legénységet sikerül megmenteni. Biztos megfigyelések szerint az egyik brit repüőgépet sok találat érte. Ezért valósznű, hogy már nem érte el a hazai kikötőjét. (MTI) A mai Földközi-tengeri­­ hajózás Olaszországnak köszönhető

Next