Pécsi Napló, 1940. január (49. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-03 / 1. szám
4. oldal. PÉCSI NAPLÓ Önöket is érdekli hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából akkora idegenforgalom volt Pécsett, amilyenre mostanában nem emlékszem. Annál örvendetesebb ez, miután vendégeink ezúttal nem csak a karácsonyi ünnepeket, hanem az újévig terjedő hetet is Pécsett töltötték el — annak ellenére, hogy közülük bizony számosan csalódtak reményeikben. — Csak nem volt panaszra okuk?szes jegyek. Még a miniszterelnökségi sajtóiroda szívesen kedves erőfeszítése sem tudott számomra jegyet biztosítani.“ — Ez igazán örvendetes és minden más szemponttól függetlenül, idegenforgalmi tekintetben Pécs városára nézve is nagy jelentőségű. Feltételezzük ugyanis, hogy a jugoszláv lapok megemlítik, hogy a filmet hol vették fel. — Ne ijedjenek meg a várossal, vendéglátóiparunk fejlettségével nem is volt semmi baj, mindössze télapóval. Számosan ugyanis szabályszerű sífelszereléssel érkeztek meg és azt gondolták, hogy hóborította Mecseket fognak találni... — Nem csodáljuk, hogy bosszankodva A sísport pécsi hívei azonban többször voltakasonló helyzetben, csakhogy annak oka nem télapó szeszé- ■ lyességében, hanem abban keresendő, hogy Pécsett a sportegyesületek az utóbbi években semmit sem törődtek a sísporttal, amelynek pedig kevés városban vannak olyan lehetőségei, mint éppen nálunk. — Kár pedig, hogy ennyire elhanyagolják ezt a szép, egészséges sportot. Szerencse még, hogy amivel az egyes egyesületek adósok maradnak, azt most a leventeintézmény fogja pótolni, amely a katonai előképzés során igen nagy gondot fordít arra, hogy a síelés a fiatalság körében nagyobb mértékben terjedjen el. Remélhető tehát, hogyha lesznek megfelelő számban síelők, úgy a sísport intézményes megszervezése sem fog magára Pécsett sokáig váratni. — Ennyiben maradunk. Árulja el azonban most már, hogy kik töltötték Pécsett a karácsonyi ünnepi pékét, illetőleg kik köszöntötték az újesztendőt a Mecsekalján? — A „Mecseki Üdülőszálló“ vendégei voltak többek között Reiter Béla rt. igazagtó és neje, Richweisz Ferenc a Textilgyárosok ügyvezető titkára, dr. Angyal Pál egyet. tanár és neje," Székely Gyula rt. igazgató és neje, Gábor Jenő rt. igazgató és neje, Halápy Oszkár m. kir. kincstári főtanácsos és neje Budapestről, Skolák Ernő bankigazgató Kaposvárról, Molnár Imre rt. igazgató és neje, Furkovits Béla korm. főtanácsos vezérigazgató és neje Budapestről, dr. Bakonyi József m. kir. főtörzsorvos és neje és Haidecker Pál gyárigazgató Kaposvárról, Prágai Ármin kormányfőtanácsos és neje Budapestről. — És ha már az Üdülőszállónál tartunk, nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsem azt a belgrádi riportot, amelyet nemrég olvastam az egyik fővárosi napilapban. „Néhány napja — írja a lap belgrádi munkatársa — kezdték pergetni Belgrádban az első „beengedett“ magyar hangosfilmet, a Hotel Kikelet-et. Ez a film nem is reprezentatív, sem magyar vonatkozásban, sem művészi minőségében. De beszéde magyar és ez elég ahhoz, hogy előadására egy hétre előre elkeljenek az ősz. Hát bizony ez így van, nem hiába bizonyítgattam két évvel ezelőtt, hogy a film költségeihez való városi hozzájárulás jó befektetésnek fog bizonyulni. — Mindezek után azt is mondja meg azonban, hogy kik ütötték fel sátorfájukat az ünnepek alatt a „Menedékház“-ban. — Nagyon szívesen. A „Menedékház“ is kitehette ugyanis a „Megtelt“ táblát. Valamennyi szobája foglalt volt. Menedékházban laktak többek között karácsonytól újévig Szautner Márton mérnök (Budapest), dr. Schaffer László okleveles közgazdász és neje (Budapest), Váczy Ferenc gyáros (Budapest), Nadler Margit miniszteri tisztviselő (Budapest), Bosnyák Imre bankigazgató (Budapest), dr. Laub Frigyes mérnök és neje (Budapest) és dr. Csonka Ferenc (PR. revizor) és neje (Budapest). A karácsony lekiemelkedőbb idegenforgalmi eseménye kétségkívül, miként tudják, a jugoszláviai vendégeink Pécsre érkezése volt. Soraikban Anton Konrád, dr. Niki Marinkovic, Sime Balén, Anto Barisic zágrábi újságírókkal képviselve volt a jugoszláviai sajtó. A zágrábi kollégák két napos pécsi tartózkodás után Milan Ristic pécsi jugoszláv főkonzullal és I. O. Pesiccsal, a Putnik Iroda eszéki fiókjának igazgatójával együtt Budapestre utaztak, ahol Rasic S. H. S. követnek és meghatalmazott miniszternek voltak vendégei. Budapest szépségei és életének nagyvárosiassága a legnagyobb elragadtatást váltotta ki a jugoszláv újságírókból, akik szerdán utaztak azután vissza Pécsre, majd innen, a kirándulócsoport többi tagjaival együtt Zágrábba. A jugoszláv újságírók pécsi időzése alatt egy érdekes elgondolás látott napvilágot. Az a terv merült ugyanis fel, hogy a Bákky színtársulat Eszéken és az eszéki színház társulata Pécsett vendégszerepeljen. A Magyarország és Jugoszlávia kulturáns közeledését nagyban előmozdító terv megvalósulása elé ille- tékes körök a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek. — Érdekelni fogja önöket a következő kis tör- ténet, amellyel idegenforgalmi beszámolómat feje-zem be. Ismeretes, hogy a karácsonyi jugoszláviai vendégeink milyen kitűnően érezték magukat nálunk. . Különösképpen minden oka meg van azonban arra, hogy hálával gondoljon az utazást rendező Putnik irodára, egy zágrábi úriembernek. Az illetők fog-lalkozására nézve egy zágrábi pénzintézet előkelő állásban lévő tisztviselője — karácsony másnapján pécsi ismerőseivel a Mecseken volt sétálni — amikor 1940 január 3. ARAIT DXUSfc, brünána tárgyak»stiá?agj®fF®t ”kb“ BELLík«sefé«í, »sei 26, ss. Telefon: 20 43. is a Kardosi úton idevalósi társasággal találkoztak. Fiatal, szőke úrileány volt a társaság egyik tagja. Amint zágrábi vendégünk meglátta, izgatottan fordult ismerőseihez: „Ki ez?“ Kérésére azután, miután a két társaságnak voltak ismerős tagjai, megtörtént a bemutatkozás — és másnap (de csakis azért nem aznap, mert ünnep lévén, az ékszerüzletek nem voltak nyitva és jegygyűrűt nem lehetett beszerezni) expressz-tempóban az eljegyzés. Ez azután gyakorlati előbbrevitele a magyarjugoszláv baráti közeledésnek. Tempóhoz mindkét félnek gratulálunk. — Egyéb híre? — Hetek óta idehaza van Martyn Ferenc, a kiváló pécsi származású festőművész, aki 14 éves párisi tartózkodás után, a háborús viszonyok következtében, egyelőre hátat fordított a szajnaparti metropolisuk és legalább is a nyugalmasabb idők bekövetkeztéig, szűkebb hazájában folytatja működését. Szorgalmasan fest és nincsen kizárva, hogy csakhamar a főváros képzőművészeti életébe is be fog kapcsolódni. — És ezek után, miután híreimből kifogytam, búcsúzom. A viszontlátásra! (—?—) Vidám művészest a Pannóniában Pécs, január 2. A nevetés és jókedv jegyében rendezik meg azt a művészestet, amelyet folyó hó 16-án, este fél 9 órakor tartanak meg a Pannónia szálló nagytermében. A legragyogóbb farsangi szórakozást fogja ez a vidám este jelenteni, amelynek műsorán hangulatos magánszámok, rendkívül ügyes táncduettek és nevettetőbbnél nevettetőbb egyfelvonásosok és villámtréfák követik egymást. Külön érdeklődésre tarthatnak számot az est szereplői , valamennyien színházunk volt tagjai, régi kedvencei a pécsi közönségnek. Hámory Lily, Erdődy Kálmán, Gellért Vilmos és Radnóty István fognak a közönség megnevettetéséről gondoskodni. Jegyelővétel Blancz könyvkereskedésben, Király ucca. (VÉGE.) Májusi lázadás Irta: GÖBEL EMIL. Illés úr hangja fátyolos lett. — Az volt a legszebb év az életemben. — Sajnos, mennünk kell öregem, — mondta az őrnagy és melegen megölelte. — Isten vele Laci — mondta halkan az asszony és erősen megszorította a kezét. Illés úr újra ajkán érezte a parfőm könnyű felhőjét és az ajtó becsukódott mögöttük. Amikor visszaült az asztalhoz, érezte, hogy szobatársai más szemmel néznek rá. A pár perces intermezzo, a gyönyörű asszony és az elegáns huszártiszt pár felületesen kedves szava egy magasabb társadalmi és emberi síkra lendítette nemcsak kollégái, de önmaga előtt is. Pár percig régi társasága hangján beszéltek hozzá, és amikor újra kezébe vette a tollat, már nem kopott kis írnok volt, hanem a X-ik huszárezred tartalékos hadnagya, hajdani délceg keringőtáncos, bravúros lovas és a világszép Ormay Olga egykori gavallérja. * — Feldolgozta a kiosztást, Illés úr? — kérdezte az ügyosztályvezető. — Sajnos, még nem tudtam, titkár úr. Különösen, ha hivatalos idő alatt látogatókat fogad. — Bocsánat titkár úr, de én igazán mindent elkövetek, hogy lelkiismeretesen ellássam a munkámat. Tegnap délután is bent voltam, kérem, este nyolcig. — Azt nem kívánom, sőt nem is engedem. Igazán nem tudom, mit csinál reggel nyolctól kettőig. — Bocsánat titkár úr, de ezek az örökös differenciák ... — A főnök hangja mérhetetlen magasból csengett. — Differenciáim nekem legfeljebb dr. Török fogalmazó úrral lehet. De nem magával. Már régen figyelem magát. Maga hanyag és pontatlan. Illés úr felállt az asztal mellől, nagyon sápadt volt és kezében reszketett a tollszár. — Kérem, titkár úr — kezdte izgalomtól vibráló hangon. — Ne feleseljen— csattant fel a főnök hangja. Illés úr felkapta a fejét, mintha orron ütötték volna. Ebben a pillanatban elfelejtette az iktatói állást, melyre három év óta hiába pályázik, a minősítést, a kétheti nyári szabadságot, mindent. Úgy érezte, hogy kötelezi a múltja és az az iménti öt perc, amely alatt újra újnak érezhette magát. Nem tűrheti, hogy itt a szobatársai előtt megalázzák Ormay Olga egykori lovagját. Tollát az asztalra vágta és felharsant a hangja, mint amikor azt a szemtelen szeplős dragonyost leprovokálta a Blubertus bálon. — Ezt a hangot egyszer s mindekorra kikérem magamnak! Nem vagyok a cselédje! Úgy látszik nem tudja, hogy szoktak úriemberrel beszélni. Riadt csend támadt a teremben, a főnök arca pulykavörös lett. —■ Jelenteni fogom a fölöttes hatóságának. Holnaptól kezdve a bíróban teljesít szolgálatot — mondta rekedten és bement a szobájába. Illés úr egész testében remegve ült viszsza a helyére. Tudta, hogy vége mindennek Holnaptól felkerül a bíróba a legfelső emeletre, a padlásszobába, a „notóriusok“ közé. Tíz év múlva sem fogja megkapni az iktatói állást. Ott fog megöregedni, az „ólomkamrákban“, a padlás alatt. Hogy elkerülje szobatársai tekintetét, amelyben a kollegiális részvét mellett ott égett a szenzáció izgalma is, kinézett az ablakon. A kapu előtt néhány lovász ragyogószerű hátasokat tartott kantáron. Távolabb a téren egy pár könnyű homogfutó állott. Most lehetett vége a Lóversenyegylet ülésének. A tisztek és környékbeli birtokos urak hangos búcsúzkodással tódultak ki a kapun. Most jöttek Bóthyék. Ormay Olga karcsú lakkcsizmás lába fellendült a kengyelbe. Amikor nyeregbe ült, egy pillanatra leemelte gyöngyszürke kalapját. A déli verőfényben felragyogott a mesés aranyzuhatag. Illés úr elővette a rappert és gondosan felitatott egy tintapettyet ,ami az odavágott tollból freccsent a zöld posztra ...