Pécsi Napló, 1940. február (49. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-01 / 25. szám

2. oldal. PÉCSI NAPLÓ A földművelésügyi miniszter bejelentette a zsír és a sovány süldő árának felemelését 40.000 sovány marhát és heti 10 ezer darab hasított sertést szállítunk külföldre Budapest, január 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A képviselőház ülésén Nagy Fe­renc részletesen megokolta, hogy a Kisgazda­párt a legkisebb mezőgazdasági munkabérről szóló javaslatot miért fogadja el. Kérte,, hogy a munkabér megállapító bizottságból ne hagyják ki a kisgazdamunkaadókat sem. Pap József szerint a bizottságok összeté­tele nem kielégítő. Bizalmatlan a kormány iránt és a javaslatot nem fogadja el. Meixner Emil megállapította, hogy a ja­vaslat a mezőgazdasági munkásság életszínvo­­­nalát fogja emelni, amennyiben nemcsak ezt a népréteget erősíti, hanem a fogyasztók számát is növeli. Szabó Gyula a javaslatot elfogadta. Mivel a napirend tárgyalására kitűzött idő letelt, az elnök a vitát félbeszakította. Indít­ványára a Ház úgy határozott, hogy holnap, csütörtökön délelőtt foytalják a legkisebb gazdasági munkabérről szóló javaslat tárgya­lását. Utána pedig áttértek az­ interpellációk meghallgatására. 70 és olcsó is a Darmol hashajtó. Bevár­ja, ami Ígér. Nincs vela kényelmetlenség, bajtódát, teafözés, keserűizil anyagok nyelése. __ Kitűnő izü hashajtó a ti­t 14 fillérért is m­adan­ségpitrarist kaphstá. Teleki Mihály gróf földmívelésügyi minisz­ter válaszában hangoztatta, hogy a képviselő adatai hibásak és a helyzet nem olyan sötét mint ahogy lefestette. Kevésnek tartja a havi öt pengős járadékot, de a mai gazdasági hely­zetben nem lehet többet adni. A mezőgazda­ságot nem lehet deficitessé tenni, mert akkor a mezőgazdasági munkásság a másik oldalon érezné meg a súlyosabb szociális terhek hát­rányait. Az elmúlt évben 72.000 elaggott mun­kás kapott segélyt, ami nagy haladás a múlt­tal szemben. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Paczolay György a miniszterelnökhöz in­tézett kérdést a Magyar Élet Pártja székház­vásárlása tárgyában. Az interpellációt kiadták a miniszterelnök­nek. Közi-Horváth József az építő tartalékok körül történt visszaélések tárgyában intézett interpellációt az igazságügyminiszterhez. Radocsay László igazságügyminiszter ki­jelentette, hogy minisztériuma foglalkozik ez­zel a kérdéssel és törvénytervezet is készül. A miniszter válaszát a Ház tudomásul vette. Állatértékesítési nehézségek Váczy József az állatértékesítés nehézsé­geiről kérdezte a földmívelésügyi minisztert, rámutatott arra, hogy ma az állatértékesítés több vonatkozásban csak ráfizetéssel történhet. Teleki Mihály gróf földmívelésügyi minisz­ter válaszában rámutatott arra, hogy az idei állatár letörésének oka az, hogy igen rossz volt a takarmány és a tengeri­ termés. A helyzet orvoslását két úton kell kérni. Több takar­mányt kell termelni és ugyanakkor gondoskod­ni kell arról is, hogy a mostani átmeneti időre hozzunk be tengerit és fehérjében dús abrak­takarmányt. A másik oldalon pedig gondos­kodni kell megfelelő piacról. Külkereskedelmi szerződéseink lehetővé teszik, hogy most 40.000 darab sovány marhát szállít­sunk külföldre, így tehát nem lesz nehézség. Megindította a konzervgyártást is, ami honvédelmi és más szempontból nagyjelentőségű. Interpellációk Krano Rajmund az iskolán kívüli népművel­­­­és előadásain űzött politizálásról interpellált. ) Hóman Bálint válás- és közoktatásügyi mi­niszter azonnal válaszolt. Forster György az egyházi adózás és a pár­bérfizetési kötelezettségben előforduló igazság­talanságok megszüntetését kérte. Hóman Bálint miniszter hangoztatta, hogy komoly adatgyűjtést kell végezni és csak így lehet megállapítani, hogy hol és milyen for­mában van a párbérfizetés kötelezettsége. Az általános rendezést előkészíti. Válaszát a Ház tudomásul vette. Güttler Dénes a pénzügyminisztert kér­dezte a visszacsatolt területen épült adómen­tes házak éves megadóztatásáról. Kiadták a pénzügyminiszternek. Meskó Zoltán a nyilas orvtámadásokról Meskó Zoltán a szervezett és sorozatos politikai orvtámadások tárgyában inter­pellált.­­ Az utóbbi időben — mondotta — a vöröspat­­i­kány forradalomra emlékeztető orvtámadások­nak vagyunk tanúi. Tudomásunk van arról, hogy az ügyészség most foglalkozik a vádirat megszerkesztésével. Most csak annyit akar megjegyezni, hogy ilyen és hasonló orvtámadá­sok becsületes szándékú embereket nem fog­nak megfélemlíteni és arról az egyenes magyar útról, amelyen halad és haladni fog, nem fog­ják eltéríteni. (Nagy taps és helyeslés a kor­mánypárton.) Az interpellációt kiadták a belügyminisz­ternek és az igazságügyminiszternek. Matolcsy Mátyás a mezőgazdasági lakosság öregségi biztosításában tapasztalt sérelmeket tette szóvá. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE ■ - - n i i mmn iiii—im Uj élet felé '^Miiwwiii ii ii i niiHNP 1 Imimn, u—aaw—bb— IRTA: SÁSDI SÁNDOR (23) — Persze, persze, hiszen csak úgy eszembe jutott az egész. Mindenestre van egy bizonyos határ, amelyen belül így is megfigyelheti. Szeretem, ha egy férfi, he­lyesebben, ha egy orvos tisztán lát. Írta a receptet, amikor Marika kala­posan és az ajkán egy csöppnyi kávéfolt­tal, megjelent. — Készen vagyunk Géza, mehetünk. — Készen vagy és még hozzá kávét reggeliztél. Ezt az ajkadon lévő barna folt­ról is megállapíthatom. Gyere, hadd töröl­jem le. — Csak lecsókolni engedem. — De Marika! Itt a doktor úr előtt... — Ugyan ne afektálj. Egy-kettő, le­csókolni, ha nem akarsz így lépkedni ve­lem az utcán ... így, most mehetünk. Mert remélem, a jó doktor bácsi hosszú halló­csövezéséből azt a tanulságot vonta le, hogy elindulhatok utamra, amelynek célja, jövendő fészkünk berendezése. Tréfásan összeütötte a bokáját és várta a választ. Keller megsímogatta a soványka arcot. — Útra bocsátlak. Rakjátok a fészket, de megfontoltan, lassan, mert vigyáznod kell az egészségedre. — Vigyázok, vigyázok — kiabált visz­­sza Marika az előszobából és már futott is lefelé a lépcsőn. A kapunál belekarolt Gézába. — Majd bolond leszek ágyban feküd­ni, amikor ilyen szépen süt a nap. Igazam van, Géza? — Igazad van, Marika. De azért nem szabad így rohannunk. — Most belőled is a doktorság beszél. A régi Géza vigyázhat rám, de a doktor úr ne óvjon engem. — Nem akarom, hogy emelkedjen a lázad. — Undok vagy! Nekem ne beszélj láz­ról, engem ne láss betegnek. Tudd meg, hogy bútort megyünk most vásárolni, meg függönyt, meg szőnyeget, meg mindent, a mi lakásunk számára kell. Nem is örülsz ennek? — örülök, Marika. Látnod kell rajtam, hogy örülök. — Tudd meg, hogy nem látom! Azt látom, hogy olyan „jó doktor bácsis“ tekin­tettel vizsgálsz, karolás közben a pulzuso­mat szeretnéd kitapogatni és tudd meg, hogy haragszom is rád ... Ennek a végét már elnevette és oda­rántotta Gézát egy Kossuth Lajos utcai üzlet kirakatához. — Nézd ezt a krémszínű függönyt. Tetszik neked? — Nagyon ízléses ... — És nézd csak a hozzávaló ágyterí­­tőt. Mit gondolsz, filé a betétje vagy csak rece-csipke? — Ne haragudj, Marika, de ehhez iga­zán nem értek. — Igen, te csak ahhoz értsz, hogy re­­gulázz engem a betegségemmel, de egy krémszínű ágy terítő csipkéjét, amely való­színűleg a saját hálószobád ágyát fogja díszíteni, nem ismered meg. — De Marika ... — Semmi mentegetődzés. Gyerünk befelé. Az ajtóban ijedt ábrázattal súgta. — Te, a pénzt nem feledted otthon? Géza tréfás pózzal ütött a mellére. — Légy nyugodt, itt domborodik a szívem fölött. Az üzletben megvették a krémszínű függönyt, az ágyterítőt. Vettek függönyt a szalon, az ebédlő és a rendelő számára is. A kiválasztott szőnyegek nagy göngyö­­legben tornyosodtak és amikor az utolsó kis asztalterítőt is alaposan megmustrálta Marika, akkor mentek odébb, másik üz­letbe. Gézának már káprázott a szeme, a hajlongó kereskedők szavai alig értek el füléhez, de Marika még mindig fáradhatat­lanul válogatott, dicsért, ócsárolt, lelkese­dett és alkudozott. A Ferenciek terén kettőt ütött a tem­plomára, amikor hazaindultak. Taxiba ül­tek, mert Marika észrevehetőleg nagyon fáradt volt. Mint a vérbeli színész a szín­padon, odabent az üzletekben, a vásárló szerepében friss, eleven, jószemű, jóhangú volt, de, hogy becsukódott mögötte az utolsó ajtó is, kimerülten roskadt le az autó ülésére. (Folvl. köv.) . 1940. február 1.

Next