Pécsi Napló, 1940. február (49. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
2. oldal. PÉCSI NAPLÓ A földművelésügyi miniszter bejelentette a zsír és a sovány süldő árának felemelését 40.000 sovány marhát és heti 10 ezer darab hasított sertést szállítunk külföldre Budapest, január 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A képviselőház ülésén Nagy Ferenc részletesen megokolta, hogy a Kisgazdapárt a legkisebb mezőgazdasági munkabérről szóló javaslatot miért fogadja el. Kérte,, hogy a munkabér megállapító bizottságból ne hagyják ki a kisgazdamunkaadókat sem. Pap József szerint a bizottságok összetétele nem kielégítő. Bizalmatlan a kormány iránt és a javaslatot nem fogadja el. Meixner Emil megállapította, hogy a javaslat a mezőgazdasági munkásság életszínvonalát fogja emelni, amennyiben nemcsak ezt a népréteget erősíti, hanem a fogyasztók számát is növeli. Szabó Gyula a javaslatot elfogadta. Mivel a napirend tárgyalására kitűzött idő letelt, az elnök a vitát félbeszakította. Indítványára a Ház úgy határozott, hogy holnap, csütörtökön délelőtt foytalják a legkisebb gazdasági munkabérről szóló javaslat tárgyalását. Utána pedig áttértek az interpellációk meghallgatására. 70 és olcsó is a Darmol hashajtó. Bevárja, ami Ígér. Nincs vela kényelmetlenség, bajtódát, teafözés, keserűizil anyagok nyelése. __ Kitűnő izü hashajtó a tit 14 fillérért is madanségpitrarist kaphstá. Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter válaszában hangoztatta, hogy a képviselő adatai hibásak és a helyzet nem olyan sötét mint ahogy lefestette. Kevésnek tartja a havi öt pengős járadékot, de a mai gazdasági helyzetben nem lehet többet adni. A mezőgazdaságot nem lehet deficitessé tenni, mert akkor a mezőgazdasági munkásság a másik oldalon érezné meg a súlyosabb szociális terhek hátrányait. Az elmúlt évben 72.000 elaggott munkás kapott segélyt, ami nagy haladás a múlttal szemben. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Paczolay György a miniszterelnökhöz intézett kérdést a Magyar Élet Pártja székházvásárlása tárgyában. Az interpellációt kiadták a miniszterelnöknek. Közi-Horváth József az építő tartalékok körül történt visszaélések tárgyában intézett interpellációt az igazságügyminiszterhez. Radocsay László igazságügyminiszter kijelentette, hogy minisztériuma foglalkozik ezzel a kérdéssel és törvénytervezet is készül. A miniszter válaszát a Ház tudomásul vette. Állatértékesítési nehézségek Váczy József az állatértékesítés nehézségeiről kérdezte a földmívelésügyi minisztert, rámutatott arra, hogy ma az állatértékesítés több vonatkozásban csak ráfizetéssel történhet. Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter válaszában rámutatott arra, hogy az idei állatár letörésének oka az, hogy igen rossz volt a takarmány és a tengeri termés. A helyzet orvoslását két úton kell kérni. Több takarmányt kell termelni és ugyanakkor gondoskodni kell arról is, hogy a mostani átmeneti időre hozzunk be tengerit és fehérjében dús abraktakarmányt. A másik oldalon pedig gondoskodni kell megfelelő piacról. Külkereskedelmi szerződéseink lehetővé teszik, hogy most 40.000 darab sovány marhát szállítsunk külföldre, így tehát nem lesz nehézség. Megindította a konzervgyártást is, ami honvédelmi és más szempontból nagyjelentőségű. Interpellációk Krano Rajmund az iskolán kívüli népművelés előadásain űzött politizálásról interpellált. ) Hóman Bálint válás- és közoktatásügyi miniszter azonnal válaszolt. Forster György az egyházi adózás és a párbérfizetési kötelezettségben előforduló igazságtalanságok megszüntetését kérte. Hóman Bálint miniszter hangoztatta, hogy komoly adatgyűjtést kell végezni és csak így lehet megállapítani, hogy hol és milyen formában van a párbérfizetés kötelezettsége. Az általános rendezést előkészíti. Válaszát a Ház tudomásul vette. Güttler Dénes a pénzügyminisztert kérdezte a visszacsatolt területen épült adómentes házak éves megadóztatásáról. Kiadták a pénzügyminiszternek. Meskó Zoltán a nyilas orvtámadásokról Meskó Zoltán a szervezett és sorozatos politikai orvtámadások tárgyában interpellált. Az utóbbi időben — mondotta — a vöröspatikány forradalomra emlékeztető orvtámadásoknak vagyunk tanúi. Tudomásunk van arról, hogy az ügyészség most foglalkozik a vádirat megszerkesztésével. Most csak annyit akar megjegyezni, hogy ilyen és hasonló orvtámadások becsületes szándékú embereket nem fognak megfélemlíteni és arról az egyenes magyar útról, amelyen halad és haladni fog, nem fogják eltéríteni. (Nagy taps és helyeslés a kormánypárton.) Az interpellációt kiadták a belügyminiszternek és az igazságügyminiszternek. Matolcsy Mátyás a mezőgazdasági lakosság öregségi biztosításában tapasztalt sérelmeket tette szóvá. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE ■ - - n i i mmn iiii—im Uj élet felé '^Miiwwiii ii ii i niiHNP 1 Imimn, u—aaw—bb— IRTA: SÁSDI SÁNDOR (23) — Persze, persze, hiszen csak úgy eszembe jutott az egész. Mindenestre van egy bizonyos határ, amelyen belül így is megfigyelheti. Szeretem, ha egy férfi, helyesebben, ha egy orvos tisztán lát. Írta a receptet, amikor Marika kalaposan és az ajkán egy csöppnyi kávéfolttal, megjelent. — Készen vagyunk Géza, mehetünk. — Készen vagy és még hozzá kávét reggeliztél. Ezt az ajkadon lévő barna foltról is megállapíthatom. Gyere, hadd töröljem le. — Csak lecsókolni engedem. — De Marika! Itt a doktor úr előtt... — Ugyan ne afektálj. Egy-kettő, lecsókolni, ha nem akarsz így lépkedni velem az utcán ... így, most mehetünk. Mert remélem, a jó doktor bácsi hosszú hallócsövezéséből azt a tanulságot vonta le, hogy elindulhatok utamra, amelynek célja, jövendő fészkünk berendezése. Tréfásan összeütötte a bokáját és várta a választ. Keller megsímogatta a soványka arcot. — Útra bocsátlak. Rakjátok a fészket, de megfontoltan, lassan, mert vigyáznod kell az egészségedre. — Vigyázok, vigyázok — kiabált viszsza Marika az előszobából és már futott is lefelé a lépcsőn. A kapunál belekarolt Gézába. — Majd bolond leszek ágyban feküdni, amikor ilyen szépen süt a nap. Igazam van, Géza? — Igazad van, Marika. De azért nem szabad így rohannunk. — Most belőled is a doktorság beszél. A régi Géza vigyázhat rám, de a doktor úr ne óvjon engem. — Nem akarom, hogy emelkedjen a lázad. — Undok vagy! Nekem ne beszélj lázról, engem ne láss betegnek. Tudd meg, hogy bútort megyünk most vásárolni, meg függönyt, meg szőnyeget, meg mindent, a mi lakásunk számára kell. Nem is örülsz ennek? — örülök, Marika. Látnod kell rajtam, hogy örülök. — Tudd meg, hogy nem látom! Azt látom, hogy olyan „jó doktor bácsis“ tekintettel vizsgálsz, karolás közben a pulzusomat szeretnéd kitapogatni és tudd meg, hogy haragszom is rád ... Ennek a végét már elnevette és odarántotta Gézát egy Kossuth Lajos utcai üzlet kirakatához. — Nézd ezt a krémszínű függönyt. Tetszik neked? — Nagyon ízléses ... — És nézd csak a hozzávaló ágyterítőt. Mit gondolsz, filé a betétje vagy csak rece-csipke? — Ne haragudj, Marika, de ehhez igazán nem értek. — Igen, te csak ahhoz értsz, hogy regulázz engem a betegségemmel, de egy krémszínű ágy terítő csipkéjét, amely valószínűleg a saját hálószobád ágyát fogja díszíteni, nem ismered meg. — De Marika ... — Semmi mentegetődzés. Gyerünk befelé. Az ajtóban ijedt ábrázattal súgta. — Te, a pénzt nem feledted otthon? Géza tréfás pózzal ütött a mellére. — Légy nyugodt, itt domborodik a szívem fölött. Az üzletben megvették a krémszínű függönyt, az ágyterítőt. Vettek függönyt a szalon, az ebédlő és a rendelő számára is. A kiválasztott szőnyegek nagy göngyölegben tornyosodtak és amikor az utolsó kis asztalterítőt is alaposan megmustrálta Marika, akkor mentek odébb, másik üzletbe. Gézának már káprázott a szeme, a hajlongó kereskedők szavai alig értek el füléhez, de Marika még mindig fáradhatatlanul válogatott, dicsért, ócsárolt, lelkesedett és alkudozott. A Ferenciek terén kettőt ütött a templomára, amikor hazaindultak. Taxiba ültek, mert Marika észrevehetőleg nagyon fáradt volt. Mint a vérbeli színész a színpadon, odabent az üzletekben, a vásárló szerepében friss, eleven, jószemű, jóhangú volt, de, hogy becsukódott mögötte az utolsó ajtó is, kimerülten roskadt le az autó ülésére. (Folvl. köv.) . 1940. február 1.