Pécsi Napló, 1940. május (49. évfolyam, 99-121. szám)

1940-05-02 / 99. szám

XLIX. évfolyam, 99. szám. Ara 12 u ill. 1940 május 2. CSÜTÖRTÖK |»31 S­erken­tőség is kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Késiratokat nem adunk vissza. «wi­k, tel.: 21-09 — Kiadóhiv.t.U ♦«! • 20-27 I FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP• Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postás egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 r .W ! Elves szám­ára 12 fillér — IA oldalas 20 0114 k m Bet- A gyermek a szülőké A gyermek a szülőké elvet kívánja megvalósítani a kormányzat, amely eddig is messzemenően gondoskodott az elha­gyatottnak nyilvánított gyermekek jövőjé­ről. Ez a gondoskodás az állami gyermek­­menhelyekbe történő beutalással nyert megoldást és pedig kétféleképpen. Vagy a menhelyen tartották az elhagyott gyer­meket, ahol testi és szellemi neveléséről gondoskodtak, vagy arra vállalkozó ne­velőszülőhöz adták, bizonyos havi térítés ellenében. Ez utóbbi gondoskodási mód folyamán legtöbb esetben a gondozásba adott gyermek vad idegen környezetbe került, ahol nemritkán 2—3—4 sorstársával együtt mintegy jövedelmi forrás szerepelt a nevelőszülők szemében, akiknek csak az eltartási járulék volt fontos és magukkal a gyermekekkel nem sokat törődtek. El­ismerjük, voltak tiszteletreméltó kivételek is a nevelőszülők között, akik a kölcsönbe vett apróságot a magukéként nevelték, ápolták és gondozták, messzemenően túl költve rá azon az összegen, amit tartásdíj­­ként kaptak és számos esetben a kötelező koron túl is maguknál tartották neveltjü­ket, akiről aztán olyanformán gondoskod­tak, hogy az jövőt is jelentett az illető számára. A többség azonban mégis csak könnyű kereseti forrásnak tekintette a nevelésbe vállalást, s ezek környezetében a testi gondozás elhanyagolásán felül a nevelő ráhatás hiányában a gyermekek leg­többje bizonyos erkölcsi defektusokat is szenvedtek. Ezeken az állapotokon kíván változtatni a belügyminiszter azon elgon­dolása, amely a nehéz viszonyok között lévő szülők gyermekeit a menhelyek révén állami felügyelet alá veszi ugyan, de nevelő gondozásra bizonyos havi járulék fejé­ben az apróságokat visszaadja a szülők­nek, mint olyanoknak, akiknél már a ter­mészetes kapcsolatoknál fogva is legjob­ban vannak elhelyezve. Mi a magunk részéről messzemenően helyeselni tudjuk a menhelyi gondozásra kényszerült gyer­mekek elhelyezésének ezt az új formáját, mert nemcsak a gyermekeket tudjuk ilyen formán abban a természetes környezetben, amelybe valók, vagyis a szülők közelében, hanem a többgyermekes szülőket megse­gítve is látjuk azzal a járulékkal, amit a tartásért az állam juttat nekik. Csak ez­vre szeretnék felhívni az ezekben a kér­désekben intézkedő hatóságok figyelmét, s ez az, hogy sajnos a szülők között is akad nem egy, ahol még a saját gyerme­keik erkölcsi érzületét is veszélyeztetve tudjuk. Feltétlenül kívánatos tehát, hogy a gyermekeknek, már­mint a menhelybe utalt gyermekeknek szüleikhez történő visszahelyezését a leggondosabb környe­­zettanulmány előzze meg arra nézve, hogy a szülők erkölcsi tekintetben olyan kifogás­talanok-e, mint az szükséges ahhoz, hogy a gyermekek erkölcsi és lelki életüket ki­fogástalan miliőben élhessék le, s magából , szülői házból ne különböző defektusok­kal kerüljenek az életbe. Oda, ahol arra nézve, ami a gyermek nevelését illetőleg a legteljesebb megnyugvást keltheti, száz­­százalékos biztosíték nem mutatkozik, még akkor se kerüljenek vissza az apró­ságok, ha ezerszeresen igaz, hogy a gyer­mek legelsősorban a szülőké. Nagy vihar közepette interpellált Hubay Kálmán a Házban a Gruber-ügyről Nyilastünetetés viharcsengővel és mentelmi bizottság elé utasítással Budapest, május 1. A képviselőház mai ülésén az elnök bejelentette, hogy a felsőház átiratot küldött a képviselőházba a föld­tör­­vényjavaslat elfogadása tárgyában. Ezután áttértek az egyenesadóra vonat­kozó törvényes rendelkezések kiegészítéséről szóló javaslat folytatólagos tárgyalására. Pápay István részletesen bírálta a javas­lat rendelkezéseit. Elismeréssel nyilatkozott a pénzügyminisz­ter szociális felfogásáról. A javaslatot elfogadta. Pándy Antal kifogásolta az agglegény­adóra vonatkozó rendelkezést és emiatt nem fogadta el a javaslatot. Korponay Ede a pénzügyminiszter sze­mélye iránt bizalommal van és mert a javaslat céljaival egyetért, el is fogadta. Kérte, hogy az iparukat csak mellékesen űző falusi kis­iparosok, a kishaszonbérletek szempontjából, ne iparosnak, hanem elsősorban földművelőnek és haszonbér­lőnek legyenek minősítve. Börcs János azt javasolta, hogy az agg­legények számára állapítsanak meg bizonyos jövedelmi határt s amikor ennél több van, nemcsak adópótlékkal terheljék, hanem jövedelmének bizonyos százalékát is ve­gyék el tőlük. Ha a mezőgazdasági munkásságnak csak a ládvédelem útján biztosítják mindennapi be- s tevő falatját, akkor az az osztály nem kíván­­ földet. Ezután hangoztatta, hogy ahhoz­­, hogy valaki önálló kisgazda legyen, nem elég a föld, előbb rá is kell nevelni az önállóságra. A ja­vaslatot elfogadta. AZ AGGLEGÉNYADÓ ÉS A NŐK Zsidó Sándor a javaslatot nem családvé­delmi, hanem tisztán adójavaslatnak tekinti és elfogadja. A mai vita utolsó szónoka Bodor Márton volt, aki vitába szállt a kormánypárt felszó­lalásaival és hangoztatta, hogy a családvédelem érdekében szigorúbb intézkedések kellenek. Helyesli az agglegényadót, ezt azonban nem kellene kiterjeszteni a nőkre is, akik nem tehetnek arról, hogy nem mehetnek férjhez. A javaslatot nem fogadta el. Tasnádi Nagy András elnök a vitát félbe­szakította és javasolta, hogy a legközelebbi ülés pénteken délelőtt 10 órakor legyen és folytassák a mai napirenden szereplő javaslat általános vitáját. Ezt el is fogadták. Interpellációk Ezután miniszteri válaszokat olvastak fel régebben előterjesztett interpellációkra, majd áttértek a bejegyzett interpellációk elmondá­sára. Csoór Lajos a miniszterelnökhöz intézte interpellációját a Felvidéken végrehajtott köz­­igazgatás újrakezdése ügyében. Matolcsy Mátyás halasztást kapott inter­pellációjára. Ezután ifjabb Tatár Imre a kultuszminisz­tert interpellálta a felekezeti tanítóság és pap­ság, valamint az iskolák és egyházak állami támogatása ügyében. Fáy István államtitkár Hóman Bálint mi­niszter nevében válaszolt. Minden együttérzé­sünk a tanítóságé, tekintet nélkül arra, hogy állami vagy nem állami-e a tanító. Törvények biztosítják a tanítók egyenlő elbánását, ha mégis vannak különbségek, ennek nem az állam az oka, hanem a helyi javadalmazásban kell keresni a hibát. E célra körülbelül 8 millió pengőre lenne szük­ség. A minisztérium mindenesetre keresi a módot és az alkalmat arra, hogyan lehetne rendezni ezt az állapotot. A Ház tudomásul vette a választ. Közi-Horváth József az iparügyi minisz­tert kérdezte a szociális kérdések végrehajtá­sának hatásosabb ellenőrzése, a munkabér-­­ nek a közszükségleti cikkek áremelkedéséhez­­ viszonyított javítása, valamint a munkásságnak a hadiüzemmé nyilvánított gyárak egy részé­ben tapasztalható nyugtalansága tárgyában. Varga József iparügyi miniszter válaszolt:­­ Tökéletesen át van hatva attól és érzi, hogy a­­ munkásság fegyelmezett magatartása kötelezi­­ az iparügyi minisztert a sorsukon való leg­­­­bensőségesebb törődésre. A munkabérrendszer­­ ellenőrzése gyenge alapokon áll, arra törek­szik, hogy azon intézményesen segítsen. A legkisebb munkabér általános felülvizs­gálását éppen a munkásság érdekében nem rendelheti el, azonban a munkásság bérviszonyaival az eddiginél is behatób­ban óhajt foglalkozni. Palló Imre a belügyminisztert kérdezte a budapesti politikai pártok és társaskörök cégére alatt működő játékbankok megrendszabályo­­zása ügyében. ELLENŐRZIK A JÁTÉKBANKOK MŰKÖDÉSÉT Az interpellációra adott válaszában Ke­­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter kije­lentette, hogy e tekintetben szigorú rendelke­zések állanak fenn. A rendőrség a legszigorúbban kapta az utasítást, hogy ellenőrizze a játékbankok működését. Gesztelyi Nagy László interpellációjára halasztást kapott.

Next