Pécsi Napló, 1940. július (49. évfolyam, 147-172. szám)
1940-07-02 / 147. szám
2. oldal. Nyugalomba vonult Soós Nándor rendőrfőtanácsos Pécs, július 1. Az államrendőrség pécsi kapitánysága tisztikarának egyik legrokonszenvesebb és egyúttal legképzettebb tagja, Soós Nándor rendőrfőtanácsos vonult a mai nappal teljes szolgálati idejénekkitöltése után nyugalomba, Soós Nándor Pécsett született. Középiskoláit és a joglíceumot Pécsett végezte el, majd a város szolgálatába lépett és 1906-ban került a városi rendőrséghez. A rendőrség kötelékében gyorsan lépett elő és 1918-ban, a megszállás alatt a testület vezetője lett. Meg nem alkuvó természete miatt állandó kellemetlenségei voltak a megszálló hatóságokkal, míg 1919-ben több pécsi polgárral együtt börtönbe vetették. A Pécsett és Eszéken kitöltött börtönbüntetés után három hétig Vinkovcén őrizték túszként. Innen visszatérve ismét elfogalalta hivatalát, munkássága azonban ezután sem volt zavartalan. A rengeteg zaklatás betetőzéseképpen 1920 szeptember havában karhatalommal távolították el hivatalából. A város felszabadulása után a Pécsre helyezett kerületi főkapitányságnál teljesített szolgálatot és ennek megszűnése óta az államrendőrség pécsi kapitányságán a vezető helyettese. Soós Nándor Magyarország utolsó városi rendőrfőkapitánya, mert Pécs a megszállás következtében elmaradt az államosítástól, ennélfogva a városi rendőrség csakis 1921 ben szilltt meg. Soós Nándor általánosan becsült és szeretett tagja volt a rendőrtisztikarnak; kitűnő rendőr volt és melegszívű ember, aki mindenkor össze tudta hivatalos kötelességét az élet diktálta gyakorlati elvekkel egyeztetni. A hozzáforduló közönségnek ügyes-bajos dolgában megértő támogatója, volt — tisztviselő társainak pedig mindenkor melegszívű felettese. Nyugdíjbavonulása alkalmából a rendőrtisztikar élén Török Lajos főkapitányhelyettes búcsúztatta Soós Nándor rendőrfőtanácsost, kinek az akív szolgálatból való kiválása az államrendőrség pécsi kapitányságának igen súlyos veszteségét jelenti. Sajnálkozással veszi természetesen tudomásul Soós Nándor nyugdíjbavonulását a város társadalma is, amelynek a közvetlen modorú rendőrtiszt mindenkor egyik legnépszerűbb tagja volt. Biztosra vehető azonban, hogy Soós Nándor ezután, amikor a hivatalos munka nem köti már le, még fokozottabb mértékben fogja részét a város társadalmi életének munkájából kivenni. A magunk részéről is további sok jót kívánunk Soós Nándornak nyugdíjbavonulása alkalmából, abban a reményben, hogy tudását és agilitását a város élete ezután sem fogja nélkülözni. I Budapest, július 1. (Bud. Ért.) A MÁV igazgatósága értesíti az utazóközönséget, hogy előre nem látott technikai nehézségek miatt e hó 1-ről 2-ára hajló éjjelen a további intézkedésig az összes hálózatokon, beleértve a MÁVAUT autóbuszvonalait is, személyforgalom korlátozást kénytelen életbe léptetni. Felkéri az utazóközönséget, hogy csak a legszükségesebb esetben utazzék, hogy a közlekedő vonatok túlzsúfoltsága elkerülhető legyen. Mielőtt nyaralni megy, biztosítsa lakását, üzletét, betöréses lopás károk ellen! Az utazóközönség figyelmébe A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Aratástól - hétállásig ÍRTA: SÁSDI SÁNDOR Copyright by Cserépfalvi Könyvkiadó. (39) Pista a nagy pedrett bajuszát igazgatja és folytatja a kesergést, amit tavaly ugyanezen a helyen, ugyanígy mondott el. — Drága a vásárcsarnok, afeleségem hajnalban kimegy már a Duna-partra, de egy kiló újkrumpli negyven fillér, a tojás kilenc fillér, egy fej saláta hat fillér, hát még a gyümölcs! Kétszer ettünk cseresznyét az idén, körtét meg először a múlt csütörtökön. Igaz Rózsika? A felesége úgy helyesel, mint tavaly, csak most nem tudja a kontyot igazítani, kihúzni belőle a hajtűt és a fülét piszkálgatni. Tizennyolc éve pesti asszony, de most is csak az Egyetem ucca környékén ismeri ki magát. Hetenkint kétszer kimegy Mátyásföldre a Mariska nénihez, mert azt reméli, hogy ők fogják örökölni tőle a kertes házat. Az uccán keveset jár. Fél egyik oldalról átment a másikra, öt évig visel egy kalapot és a foga közé dugja a nyelve hegyét, ma is úgy mondja, mint amikor papucsban parádézott a tuskósdi főuccán: — Vesszek meg Nanica, ha én akár máma is ott nem hagynám Pestet. Sohase szököm meg. Nincs párja a falunak, kell egy kis petrezselyem zöldje, egy-két paprika, paradicsom, csak megyek a kertbe. Nem kell alkudozni érte. Aztán a jó levegő! Pista végighúzza két ujját a bajuszán.— A jó levegő! Mindig eszembe jut, amit egyszer a Török doktor úr mondott: „Azért jó a levegő, mert a parasztok becsukják nyáron is az ablakot, nem engedik ki a szobából a büdösséget." Pista a Váczi uccában tanulta ki a cipészséget, huszonöt évvel ezelőtt lóversenyre járt, már zálogcédula „ketyegett“ a zsebében, az órája helyén, a Jardin d'hiverben ivott butéliás-bort, szépmellű nevelőnőknek udvarolt a szigeti lóvasúton, aztán megnősült és megelégedett a futball meccsekkel, néha Alagra is kiszökik vasárnaponként, ha nem kell a Rózsit Mátyásföldre kisérni. — Soha sem jönnék vissza. Nehezen élek, mert készenvett cipők divatja járja, a nagyáruházak tönkretesznek bennünket, aki cipőt szabat, az nem fizet, de inkább koplalok odafent, mint itt jómódban élni. Az anyja restelkedve vág közbe. — Úgy beszélsz Pistám, mintha betévő falatotok se volna. — Takarékkönyvünk is van! A Micikét három hónapra kiküldtem Bécsbe. Laxenburgban tanul táncolni, a Hellerauiskolában, november elsején jön haza .. . Rózsi a nagymintás bemberget igazítja a mellén. — Tavaly fellépett a Micike a Vigadóban. Az újságok is írtak róla. Táncosnő, lesz. — Elég baj! Inkább irattatott volna a képzőbe, nyugdíjas állása lettvlona, mert csak a nyugdíj az a valami... Kitűnt hogy a Rózsi kiadja két szobája közül az egyiket, egyetemista lakott benne, de mindig jártak hozzá a barátai, kiégették az abroszt, a szőnyeget összehúzták, hamutartót eltörték, felmondott neki, de vesszen meg, ha fáj a feje, ki tudja adni minden percben. Az emeletről a Berta kisasszony a zongoratanárnő, örömest kivenné, csakhát a nők mindig kesztyűt mosnak, harisnyát mosnak, teát főznek; baj, van azokkal is, majd keres egy rendes, tiszta öregurat. Márton megmozdul a széken. — Mondok én valamit tesasszony, ne keresse azt a rendes tiszta öregurat, elmegyek én magukhoz kvártélyosnak. Úgy is eluntam a Rákóczi-úti szállodát, éjszaka is folyik a csap, búg a lift, aludni se lehet miatta. — Lehet énnálam. Igaz, udvari lakás, de annál csendesebb. Minden hónapban áthúzom az ágyat, ha lábvizet akar, azt is melegítek, törülközőt én adok, de kikötöm, hogy a borotvát nem szabad beletörölni, meghát a villanyért külön öt pengő jár havonta. Mégis csak pesti asszony ez a tarkaruhás Rózsi, annyifélét kiköt, ha saját zsebéről van szó, hogy Márton alig győz bólogatni. — Beleegyezek mindenbe, csak egy a kérdés. — Tudom, Poloska? Vesszek meg, ha énnálam aranyért is talál egyet. Nanica örült, hogy ismerőséhez kerül az ura. Úgy is mindig féltette fehérneműjét, ruháját, pénzét. Pesten mindenki lop, kiváltkép azok a rövidszoknyás szobalányok, isteni csoda, hogy még ki nem rabolták Mártont, csak két zsebkendője hibázik, de legyenek boldogok vele. (Folyt. kov.) PÉCSI NAPLÓ ,t 1940. július 2. pakay József és "Weber József hősi tette 1915. július 2. A hősi önfeláldozásnak és a kötelességtudásnak ragyogó példáját adta Pakay József, volt 20. tábori tüzérezredbeli tüzér. Ütege gyilkos párharcot vívott a Krakkókörnyéki Wola-Batorska közelében orosz ellenfelével. Az orosz tüzérség zárótüze a lőszerutánpótlást teljesen megakadályozta. A lőszerkocsik nem mozoghattak a pergőtűzzel elárasztott utakon. Az ütegnek pedig sürgősen lőszerre volt szüksége. Pakay látta ezt s annélkül, hogy parancsra vagy buzdításra várt volna, addig hordta előre a lőszert, míg súlyosan megsebesülvén, el nem esett, önfeládozásának jutalma nagy ezüst vitézségi érem lett. 1917. július 2. A hősies áldozatkészség fényes példáját adta Weber József volt 32. közös tarackezredbeli szakaszvezető. Ezen a napon Zborow melletti 399 méter magas Mogilan a legelső vonalunkban volt tüzérfigyelő és itt önfeláldozó kötelességteljesítésével a gyalogság osztatlan elismerését vívta ki. Amikor az oroszok állásainkba betörtek, Weber maga is puskát és kézigránátot ragadott és alaposan kivette részét a roham visszaverésében. A közelharcban fülén és kezén megsebesült, de nem engedte magát a kötözőhelyre vinni, hanem példaadó kitartással folytatta a harcot. Az oroszok ismételt rohama alkalmából a derék szakaszvezető mindig az elsők között volt, akik a fedezékek tetejéről kézigránátokkal fogadták az ellenséget. Egy orosz tisztet le is szúrt és jelentőtömbjét elvette. Weber ezzel a gyalogság és tüzérség között oly fontos összműködésének adta legszebb példáját. Az arany vitézségi érmet kapta.