Pécsi Napló, 1940. augusztus (49. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-01 / 173. szám

XLIX. évfolyam. 173. szám. Ára 12 fill.1940 augusztus 1. CSÜTÖRTÖK |#«rkeszto»ég és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Stirk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postás egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 fi­l­r. Wi­! Ár rombolás Az utóbbi esztendőkben a kormány rohamlépésben hozta be azt, ami szociális téren a magyar élet régi hiányossága volt. A gazdasági világ rengeteg ágazatában szabályozta a munkaviszonyokat, mini­málta a munkabéreket, maximálta a mun­kaidőt, céltudatos kézzel irányítja az ár­politikát, egyszóval komoly lépéseket tett a szociális viszonyok javítása felé. Ezzel a magyar jövő országájának számos gid­­rét-gödrét tömte be, különös tekintettel mindig az alsóbb osztályok helyzetére és ez eléggé nem dicsérhető ténykedés volt, mert hiszen az egész magyar társadalom látja a hasznát annak, amit különben a a közgazdaság legjelesebb teoretikusai is hirdettek, ha az alsóbb néposztályok hely­zetének javításával, kereseti viszonyainak és így vásárlóképességének emelésével a­­ lakosság zömének emelkedik a vásárló­képessége. Ennek során természetesen a terme­lésre új, meg új terhek zúdultak az elmúlt esztendők során. Ebben nem is volna sem­mi hiba, mert hiszen nagy általánosságban a nagyipar haszonkulcsa meg is tud ve­lük birkózni. Különösen ott, ahol a ter­melés csúcsszervezetei kialakították a ma­guk trösztjeit és kartelljeit, mert ezek az­tán játszva ugorhatták át az új szociális terhek kisebb-nagyobb akadályait. Az or­szág gazdasági hadserege azonban nem­csak kartellekből áll, hanem szám szerint túlnyomó többségben önálló közép és kis­­egzisztenciákból és ezek számára az új szociális terhek a nehézségek terén for­dított mértani haladványt jelentettek, any­­nyiban, hogy annál súlyosabbá vált szá­mukra a termelés, minél kisebb gazdasági egyedet jelentettek ők maguk. Nevezete­sen a termelés szabályozása során a ter­heket egyformán szabták ki mindenki szá­mára. Megállapítást nyert a kulcs az OTI-nál, az adónál, az összes egyéb köz­terheknél, de még az anyagbeszerzésnél is minden tétel idővel szabályozást nyert. Már most különösen a kisegzisztenciák lassanként abba a helyzetbe kerültek és ez a nemzeti társadalomban olyan fontos szerepet játszó közép- és kisiparos társa­dalomra áll elsősorban, hogy az összes ter­heket illetően törvényes tarifára kénysze­rültek, viszont az értékesítés terén a piac teljességgel rendezetlen maradt. Már most mi történt? A súlyosbodó terhek folytán egyre csökkent, majd szinte semmivé zsugorodott a haszonkulcs az egyre élesebbé váló verseny folytán, mert hiszen aki továbbra is termelni akart, csak egyre mostohább árak mellett volt képes üzemének foglalkoztatást szerezni. A jó­zan ész ugyan azt diktálta volna, hogy már csak önvédelemből is az eladási árak terén a kisipar is állapítson meg minimál­­tarifát, ez azonban vagy nem történt meg, vagy ha igen, nem tartják be. Ennek a sa­játos jelenségnek csak az lehet a magya­rázata, hogy aki élni akar, vagy legalább műhelyét munkával ellátni, annak most már azzal a tendenciával is számolnia kellett, hogy a nagyközönség ezt a helyzetet igen kihasználja, mert hiszen érthető, ha min­denki ott vásárol, ahol olcsóbban­­jut hozzá. Igen ám, de ebben a körforgásban mindig gyorsabban volt esedékes a szo­ciális teher, mint a bevétel és így, aki a porondon akart maradni, bele kellett sod­ródnia a kialakult eszeveszett versengésbe, amely ma már egészen elképesztő mére­teket öltött. Erről bárki meggyőződhet, aki akármelyik kisiparosunkat megkérdezi. Előreláthatólag a közeljövőben a ter­melés terhei nem fognak csökkenni, in­kább számíthatunk az ellenkezőre. Ebben a helyzetben tehát, mikor szigorúan meg van állapítva előre a munkabér, a nyers­anyag ára, az adó stb. csak éppen a kis­ipar értékesítési lehetősége maradt szabad koncnak, nyilvánvaló, hogy ha segítséget nem kap, el kell sorvadnia. A kormányra hárul tehát megint a feladat, hogy ezen a téren rendet teremtsen és vagy minimál­­tarifák kidolgozására, de egyben betartá­sára is szorítsa a grémiumokat, vagy a tisz­tességtelen versenyről szóló, már meglévő rendelkezéseket is sokkal energikusabban haj­­tassa végre. Különben teljességgel köddé oszlik a kisipar számára a vállal­kozói nyereség, márpedig anélkül üzemet fenntartani, munkásokat fizetni és így az ország gazdasági erejét jelentő, javakat termelő tevékenységet folytatni nem le­het. Elsőrendű érdeke ez egész gazdasági életünknek és bízunk benne, hogy a kor­mányzat meg fogja találni azt a módot is, mely ezeket a kiáltó visszásságokat or­vosolni fogja. Románia Német- és Olaszországgal szemben kötelezte magát a magyar és bolgár határok revíziójára Róma, július 31. (MTI) A Piccolo budapesti tudósítója szerint budapesti diplomáciai és po­litikai körökben befejezett ténynek tekintik, hogy Románia a németországi és olaszországi megbeszélések során kötelezettséget vállalt a Magyarországgal és Bulgáriával való határok revíziójára. A magyar közvélemény nyugalommal és­­ bizakodással tekint a jövőbe és biztos abban,­­ hogy békés úton sikerül a revíziót megvalósí­tani, amely nélkülözhetetlen feltétele a tartós és a biztos békének. A Telegrafo budapesti tudósítójának je­lentése szerint Magyarországon szilárdan hi­szik, hogy Romániát felszólították arra, hogy a magyar és a bolgár követelések irányában tanúsítson engedékenységet. A tengelyhatalmak a békeszerződések fe­lülvizsgálásával meg akarják teremteni a tartós délkeleteurópai béke alapjait és meg akarják szabadítani Romániát a felesleges terhektől. Most majd meglátjuk, — mondják Buda­pesten, — váljon Románia politikailag elég érett-e ahhoz, hogy megszívlelje a kapott ta­nácsokat és hogy elfogadja-e a feléje nyújtott kezet. Magyarország meg van elégedve az események alakulásával Róma, július 31. (MTI) A Messaggero bu­dapesti jelentése szerint mértékadó magyar körökben hangoztatják, hogy korai minden ta­lálgatás a magyar-román tárgyalások helyéről és időpontjáról. Ugyane körök hangoztatják, hogy Magyarország teljesen meg van elégedve az események alakulásával. A „Stampa“ és a „Popolo di Roma“ buda­pesti tudósítója a többi között ezeket írja: Gigurtu és Manoilescu Rómából való visz­­szatérésük után kijelentették, hogy bizakodás­sal tekintenek a jövőbe. Ugyanakkor olyan nyilatkozatokat tettek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy hajlandók területi enged­ményeket tenni Magyarországnak és Bulgáriá­nak. Ezekből a jelenségekből arra következtet­nek, hogy a tengelyhatalmaknak sikerült meg­értetni Romániával a Magyarországgal és Bul­gáriával való megegyezés szükségességét. Immár bizonyosra lehet venni, hogy Bul­gária nemsokára visszafoglalja Dél-Dobrudzsát és lemond Észak-Dobrudzsáról, hogy ne vágja el Romániát a Fekete-tengertől. Az északdob­­rudzsai bolgárok délre költöznek, ahonnan vi­szont a románok északra költöznek át. A Szó­fia és Bukarest közötti tárgyalások közvetlenül küszöbön állnak. A Budapest és Bukarest közötti tárgyalá­sok az anyag rendkívül bonyolult volta miatt alighanem nehezebbek lesznek. A magyar kor­mánykörökben egyelőre nem tudják, hol és mikor kezdődnek meg ezek a megbeszélések és azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy a megbeszélések az egyik erdélyi városban lesz­nek, amelyet jelképesen kiürítenének, nem erő­sítik meg. Egy hírügynökség értesülése szerint mind­amellett úgy látszik, hogy a román és magyar kormány közötti megbeszélések a Salzburgéban és Rómában megállapított alapokon már a kö­zeli napokban megkezdődhetnek. A magyarok­nak legfontosabb ma az, hogy Románia elis­merte, hogy területeket kell átengednie. A magyar sajtó ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozza, hogy el kell kerülni minden fe­­lesleges időveszteséget. A magyar lapok meg­győződése az, hogy ha nem sikerül közvetlen tárgyalásokkal eredményt elérni, a tengely­­hatalmak megfellebbezhetetlen döntéssel lépnek közbe.

Next