Pécsi Napló, 1940. augusztus (49. évfolyam, 173-197. szám)
1940-08-01 / 173. szám
XLIX. évfolyam. 173. szám. Ára 12 fill.1940 augusztus 1. CSÜTÖRTÖK |#«rkeszto»ég és kiadóhivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Stirk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20-27. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postás egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 16 oldalas 20 filr. Wi! Ár rombolás Az utóbbi esztendőkben a kormány rohamlépésben hozta be azt, ami szociális téren a magyar élet régi hiányossága volt. A gazdasági világ rengeteg ágazatában szabályozta a munkaviszonyokat, minimálta a munkabéreket, maximálta a munkaidőt, céltudatos kézzel irányítja az árpolitikát, egyszóval komoly lépéseket tett a szociális viszonyok javítása felé. Ezzel a magyar jövő országájának számos gidrét-gödrét tömte be, különös tekintettel mindig az alsóbb osztályok helyzetére és ez eléggé nem dicsérhető ténykedés volt, mert hiszen az egész magyar társadalom látja a hasznát annak, amit különben a a közgazdaság legjelesebb teoretikusai is hirdettek, ha az alsóbb néposztályok helyzetének javításával, kereseti viszonyainak és így vásárlóképességének emelésével a lakosság zömének emelkedik a vásárlóképessége. Ennek során természetesen a termelésre új, meg új terhek zúdultak az elmúlt esztendők során. Ebben nem is volna semmi hiba, mert hiszen nagy általánosságban a nagyipar haszonkulcsa meg is tud velük birkózni. Különösen ott, ahol a termelés csúcsszervezetei kialakították a maguk trösztjeit és kartelljeit, mert ezek aztán játszva ugorhatták át az új szociális terhek kisebb-nagyobb akadályait. Az ország gazdasági hadserege azonban nemcsak kartellekből áll, hanem szám szerint túlnyomó többségben önálló közép és kisegzisztenciákból és ezek számára az új szociális terhek a nehézségek terén fordított mértani haladványt jelentettek, anynyiban, hogy annál súlyosabbá vált számukra a termelés, minél kisebb gazdasági egyedet jelentettek ők maguk. Nevezetesen a termelés szabályozása során a terheket egyformán szabták ki mindenki számára. Megállapítást nyert a kulcs az OTI-nál, az adónál, az összes egyéb közterheknél, de még az anyagbeszerzésnél is minden tétel idővel szabályozást nyert. Már most különösen a kisegzisztenciák lassanként abba a helyzetbe kerültek és ez a nemzeti társadalomban olyan fontos szerepet játszó közép- és kisiparos társadalomra áll elsősorban, hogy az összes terheket illetően törvényes tarifára kényszerültek, viszont az értékesítés terén a piac teljességgel rendezetlen maradt. Már most mi történt? A súlyosbodó terhek folytán egyre csökkent, majd szinte semmivé zsugorodott a haszonkulcs az egyre élesebbé váló verseny folytán, mert hiszen aki továbbra is termelni akart, csak egyre mostohább árak mellett volt képes üzemének foglalkoztatást szerezni. A józan ész ugyan azt diktálta volna, hogy már csak önvédelemből is az eladási árak terén a kisipar is állapítson meg minimáltarifát, ez azonban vagy nem történt meg, vagy ha igen, nem tartják be. Ennek a sajátos jelenségnek csak az lehet a magyarázata, hogy aki élni akar, vagy legalább műhelyét munkával ellátni, annak most már azzal a tendenciával is számolnia kellett, hogy a nagyközönség ezt a helyzetet igen kihasználja, mert hiszen érthető, ha mindenki ott vásárol, ahol olcsóbbanjut hozzá. Igen ám, de ebben a körforgásban mindig gyorsabban volt esedékes a szociális teher, mint a bevétel és így, aki a porondon akart maradni, bele kellett sodródnia a kialakult eszeveszett versengésbe, amely ma már egészen elképesztő méreteket öltött. Erről bárki meggyőződhet, aki akármelyik kisiparosunkat megkérdezi. Előreláthatólag a közeljövőben a termelés terhei nem fognak csökkenni, inkább számíthatunk az ellenkezőre. Ebben a helyzetben tehát, mikor szigorúan meg van állapítva előre a munkabér, a nyersanyag ára, az adó stb. csak éppen a kisipar értékesítési lehetősége maradt szabad koncnak, nyilvánvaló, hogy ha segítséget nem kap, el kell sorvadnia. A kormányra hárul tehát megint a feladat, hogy ezen a téren rendet teremtsen és vagy minimáltarifák kidolgozására, de egyben betartására is szorítsa a grémiumokat, vagy a tisztességtelen versenyről szóló, már meglévő rendelkezéseket is sokkal energikusabban hajtassa végre. Különben teljességgel köddé oszlik a kisipar számára a vállalkozói nyereség, márpedig anélkül üzemet fenntartani, munkásokat fizetni és így az ország gazdasági erejét jelentő, javakat termelő tevékenységet folytatni nem lehet. Elsőrendű érdeke ez egész gazdasági életünknek és bízunk benne, hogy a kormányzat meg fogja találni azt a módot is, mely ezeket a kiáltó visszásságokat orvosolni fogja. Románia Német- és Olaszországgal szemben kötelezte magát a magyar és bolgár határok revíziójára Róma, július 31. (MTI) A Piccolo budapesti tudósítója szerint budapesti diplomáciai és politikai körökben befejezett ténynek tekintik, hogy Románia a németországi és olaszországi megbeszélések során kötelezettséget vállalt a Magyarországgal és Bulgáriával való határok revíziójára. A magyar közvélemény nyugalommal és bizakodással tekint a jövőbe és biztos abban, hogy békés úton sikerül a revíziót megvalósítani, amely nélkülözhetetlen feltétele a tartós és a biztos békének. A Telegrafo budapesti tudósítójának jelentése szerint Magyarországon szilárdan hiszik, hogy Romániát felszólították arra, hogy a magyar és a bolgár követelések irányában tanúsítson engedékenységet. A tengelyhatalmak a békeszerződések felülvizsgálásával meg akarják teremteni a tartós délkeleteurópai béke alapjait és meg akarják szabadítani Romániát a felesleges terhektől. Most majd meglátjuk, — mondják Budapesten, — váljon Románia politikailag elég érett-e ahhoz, hogy megszívlelje a kapott tanácsokat és hogy elfogadja-e a feléje nyújtott kezet. Magyarország meg van elégedve az események alakulásával Róma, július 31. (MTI) A Messaggero budapesti jelentése szerint mértékadó magyar körökben hangoztatják, hogy korai minden találgatás a magyar-román tárgyalások helyéről és időpontjáról. Ugyane körök hangoztatják, hogy Magyarország teljesen meg van elégedve az események alakulásával. A „Stampa“ és a „Popolo di Roma“ budapesti tudósítója a többi között ezeket írja: Gigurtu és Manoilescu Rómából való viszszatérésük után kijelentették, hogy bizakodással tekintenek a jövőbe. Ugyanakkor olyan nyilatkozatokat tettek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy hajlandók területi engedményeket tenni Magyarországnak és Bulgáriának. Ezekből a jelenségekből arra következtetnek, hogy a tengelyhatalmaknak sikerült megértetni Romániával a Magyarországgal és Bulgáriával való megegyezés szükségességét. Immár bizonyosra lehet venni, hogy Bulgária nemsokára visszafoglalja Dél-Dobrudzsát és lemond Észak-Dobrudzsáról, hogy ne vágja el Romániát a Fekete-tengertől. Az északdobrudzsai bolgárok délre költöznek, ahonnan viszont a románok északra költöznek át. A Szófia és Bukarest közötti tárgyalások közvetlenül küszöbön állnak. A Budapest és Bukarest közötti tárgyalások az anyag rendkívül bonyolult volta miatt alighanem nehezebbek lesznek. A magyar kormánykörökben egyelőre nem tudják, hol és mikor kezdődnek meg ezek a megbeszélések és azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy a megbeszélések az egyik erdélyi városban lesznek, amelyet jelképesen kiürítenének, nem erősítik meg. Egy hírügynökség értesülése szerint mindamellett úgy látszik, hogy a román és magyar kormány közötti megbeszélések a Salzburgéban és Rómában megállapított alapokon már a közeli napokban megkezdődhetnek. A magyaroknak legfontosabb ma az, hogy Románia elismerte, hogy területeket kell átengednie. A magyar sajtó ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozza, hogy el kell kerülni minden felesleges időveszteséget. A magyar lapok meggyőződése az, hogy ha nem sikerül közvetlen tárgyalásokkal eredményt elérni, a tengelyhatalmak megfellebbezhetetlen döntéssel lépnek közbe.