Pécsi Napló, 1940. augusztus (49. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-01 / 173. szám

2. oldal. poroz-, tropikál-, vászon-, férfi-, fiú-, gyermekruhák legújabb, legolcsóbb, legnagyobb választékban. Takarékossági hitelre is Schwarcz Zsigmond és Pia, Pécs­i T­ihi Manoilescu román külügyminiszter nyilatkozata a délkeleteurópai kérdésekről Bukarest, július 31. (Bud. Tud.) Manoilescu román külügyminiszter a sajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett a salzburgi és a római tárgya­lásokkal kapcsolatban. Kijelentette a külügyminiszter, hogy a jö­vőben egy olyan Románia alakul ki, amelynek a békés élete és jóléte biztosítva van. — Békét akarunk, — mondotta ezután, — de egy román igazságon alapuló békét. Azt akarjuk, hogy mindenki tudja meg úgy idebent, mint külföldön, hogy azok az esemé­nyek és helyzetek, amelyeket Románia az utóbbi időben átélt és amelyeket bizonyos, tel­jesen egyedülálló körülményeknek köszönhet, nem fognak megismétlődni soha. A románok tudnak áldozatot hozni a békéért, de csak ak­kor, ha ezek bizonyos határokig mennek. Amint ezeket a határokat átlépték, tudnak el­­­indulni más utakon is.­­ A román kormány azt hiszi, hogy saját­­ kezdeményezéséből, amelyet a tengelyhatalmak­nak is tudomására hozott, leszögezheti, hogy elérkezett a pillanat, amikor jószándékairól még egyszer bizonyosságot adhat abban a te­kintetben, hogy a békés együttélést szomszé­daival kihangsúlyozza. Utalt a külügyminiszter arra is, hogy a román kormány a kisebbségi probléma legra­­­­dikálisabb megoldására törekszik. Ennél a ra­­­­dikális megoldásnál alkalmazni fogják az új­­ idők módszerét, különösen a lakosságcserét, amely különböző helyeken igen hatásosnak bi­zonyult. Elhatározta a kormány a határokon túl élő románok visszatelepítését is, hogy így a töb­­ségi lakosság között az összefüggés minél na­gyobb legyen. Tömegesen menekül a lakosság Romániából Besszarábiába Bukarest, július 31. (NST) Tömegesen me­nekül a lakosság Romániából Besszarábiába. Most adták ki az első jelentést azoknak a szá­­máról, akik elhagyták Romániát, hogy az oro­­­­szok által megszállt területre költözzenek. A jelentés szerint a határt Besszarábia felé ös­­­szesen 38.442 személy lépte át. A kivándorló­kat, a formalitások elintézése után, vontatógő­zösön szállítják Beniba, ahol az orosz hatósá­gok átveszik őket. Az utóbbi napokban állító­lag valamivel csökkent a kivándorlások száma. (MTI) BRISTOL SZÁLLODA BUDAPEST, DUNAPARTON Előkelő családi szálloda, olcsó árakkal. Egy ágyas szoba 6 P-től, két ágyas szoba már 12 P-től. Kitűnő étterem és kávéház. Előzékeny kiszolgálás. A „PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE Aratástól - K­aímliásig ÍRTA: SÁSDI SÁNDOR Skapyright by Cserépfalvi Könyvkiadó. (65) Talán nem is az állomás felé mennek. Pedig a vonatról le nem késhet. — Hány órakor még a vonat? •— Öt óra után. Ráérsz még az állo­másra menni.­­— Ha rá is érek. ■— Mit csinálsz ott hat óráig? — Ülök a padon. Meleg a váróterem. Jó ott ülni.. . magam is odatalálok, ha dolgod van Márton, csak eredj utadra. Azt se mondja, hogy dolga van, azt se, hogy nincs. Lépdel mellette, bemennek a váróterembe. Ülnek egymás mellett. Ég a villany a szép nagy teremben. Márton jegyet hoz, stanecliban pedig narancsot. •— Minek költségeskedsz? •— Vidd haza. Bandzsít a bal szeme, háborog benne az indulat, sarkával veri a padlót és szá­jának keskeny résén lappal csúszik ki a szó. — A Jenő otthon van?­­— Egy hét óta. — Hát Péter? — Érzi a nyomorék lábában az idő­változást. — A Márika? — Most már nem hány. Mindent megeszik... Beszálláshoz csengetnek. Márton viszi a barna koffert a vonat felé. Megcsókolják egymást. Úgy, mint máskor is. Nem, a Márton szája szárazán, tapadás nélkül érinti az arcát. A bajuszának olyan a szaga, amilyet a szobájában érzett. — Karácsonykor hazamegyek. — Jól van Márton. Beszáll a vonatba, a Márton megy kifelé, látja még a prémgalléros kabátját, az új kalapját... Ott megy a Márton . .. Ha visszanézne, az arcát is láthatná . . . Még egyszer láthatná az arcát. . . De a Márton nem néz vissza ... Az égen csillagok ragyognak, szép téli este kéklik a mezőkön, a vonat robog, Márton nem nézett vissza, többet sohase láthatja már az arcát, a széles száját, a fekete szemét... Őszül a halántékánál... Annak a megláncolt embernek kék szeme is volt... A Mártont nem kísérték csendő­­­­rök, de a tekintete ijedten kapkodott ide-­­ oda, bűne van a Mártonnak is, nem akarta­­ megenni a diós­tésztát... Aludt a deszkapadon. A legkisebbik­­ árvaházi kislányról álmodott, szorította­­ melléhez a kócoshajú, zsebkendőbe takart , babáját és sírós hangon mondta: „Nem akar szopni Kiszállt a tuskósdi állomáson. Lépdelt hazafelé, kezében a barna­­ koffer. A temető kopasz ecetfái ágaskodtak a holdvilág felé, a vörös Renner présházá­nak kéménye elérte az eget, egy gyorsan szálló felhő fátyolt dobott rá, a kémény­­ szögletes feje feketén vigyorgott aztán­­ csak a csillagok sziporkáztak, mert mi­­ mást is csinálhatnának ilyen hosszú éj­szakán. Nanica befordult a keskeny mise­úton, a Rezgő-hegy mellett eszébe jutott a Má­rika öreganyja, szegény Pandur Zsófi, itt szakadt rá a part, amikor sárga földet akart vinni a szoba sikálásához. Csöndes a falu, a kutyák ugatják csak a holdat. A Kopaszok szilvájából kilátszik a gémeskút. Nanica megáll és most már tudja, hogy meg fog halni. PÉCSI NAPLÓ 1940 augusztus 1.­1 Jidy János és Kovács József vitézi hite 1915 augusztus 1. Kiválóan bátor és vitéz, volt Ady Já­nos a kolozsvári 51. közös gyalogezredbeli tartalékos zászlós az Ivangorod irányába történt előnyomulás alatt a Sloviki Nove­­nál vívott harcokban. Ady zászlós az ellenséges állások el­len ügyesen és bátran vezette rohamra a szakaszát. Az ellenség jól megerősített ál­lásai egy mocsár túlsó oldalán voltak. Ady zászlós a veszéllyel nem törődött, bát­ran átvitte szakaszát a mocsáron, szét­szórta az oroszokat, közülük sokat elfo­gott és egy géppuskát zsákmányolt. Ady zászlós a háború kezdetétől a harctéren volt. Kiváló fegyvertényéért az arany vitézségi éremmel tüntették ki. A végső erőfeszítésig menő önfeláldo­zás és törhetetlen harci vágy ragyogó pél­dáját mutatta e napon a Krasznik kör­nyéki Marysinnél vívott harcok alatt Ko­vács József volt veszprémi 31. honvéd gyalogezredbeli tartalékos szakaszvezető. Támadás közben súlyos sebet kapott, de ezzel semmit sem törődve, az oroszok leg­élénkebb tüzében lelkesedéssel tovább ve­zette szakaszát és példás elszántsággal addig maradt annak élén, míg a nagy vér­veszteségtől elgyengülve, összeesett, mikor szakaszával rohamtávolságra jutott. De még ekkor is minden áron ő maga akarta rohamra vezetni embereit. Ereje azonban cserbenhagyta, s hogy el ne vérezzék, a segélyhelyre kellett szállítani. Kovács sza­kaszvezető érdemei elismeréseképpen a nagy ezüst vitézségi érmet kapta. NEM INDÍTANAK KÜLÖNVONATOKAT AZ ARATÁSI SZABADSÁGRÓL BE­VONULÓ KATONÁK RÉSZÉRE Budapest, július 31. (MTI) Az aratási sza­badságról augusztus 1., 2. és 3.-án bevonuló honvédek részére a hazai vasutak külön vona­tot nem indítanak, e bevonulók a menetrend , szerint közlekedő megerősített személyvonato­­­­kat használják. Gyorsvonatok igénybevétele­­ tilos.

Next