Pécsi Napló, 1940. augusztus (49. évfolyam, 173-197. szám)
1940-08-18 / 187. szám
Motoros divízió Turinban. HETI NO írja: Sásdi Sándor Néhányszor megálltam már a lómészárszék előtt. Bekukucsgáltam, néztem a szegre akasztott húsokat és... és semmi különöset nem láttam rajta. Nem tudnám megkülönböztetni a másfajta hústól. A publikumra, amely benyitotta a szék ajtaját, arra se mondhatom azt, hogy: speciális. Láttam rongyos, nyütt ruhás embert is bemenni, de láttam jólöltözött úrihölgyet, sőt egy nyelvtanárt is. Érdekelt, nagyon érdekelt a lómészárszék és végül is, besomfordáltam magam is az ajtón. — Mi tetszik? — érdeklődött egy csinos, fiatal hölgy és ha tudtam volna, mit illik kérni a lómészárszékben, milyen elnevezésű húst, vettem volna azt, de az ember fél a blamától, inkább őszintén megmondtam: — Érdeklődni jöttem ... — Nyugodtan tessék venni, az íze egyáltalán nem különbözik a marhahúsétól, amellett könnyebben emészthető ... Ebből megtudtam, hogy úgynevezett első kundschaftok szoktak ezzel az „érdeklődni jöttem“-mel belépni, óvatosan körülnézni, mint egy idegen, exotikus világban, ahol gyanakodva lép partra az utas, azt tudakolva az első bennszülöttől, hogy a klíma megfelelő-e és a bozótban nem rejtőzik-e kígyó, vagy tigris. Amíg ezt így végiggondoltam, mosóruhás, idős nő jött be kosárral. — Phu, de meleg van, — mondta és közvetlenül utána ezt mondta: — Kérek egy kiló vesepecsenyét... Úgy látszik, ez már tudja, hogy a bozótban nem rejtőzik kígyó, vagy tigris, sőt azt is tudja, hogy itt ugyanazokkal a szakkifejezésekkel élhet az ember, mint a másik mészárszékben. Én, gyanakvó idegen, el se hittem volna, hogy a lónak is van vesepecsenyéje. A Kundschaft megkapta, amit kért és a csinos, fiatal, hölgy, miután újra négyszemközt maradtunk, megtudta jövetelem okát. Elmondta mindazt, ami érdekelt. A következőkben: — Előítélet az emberek egy részénél az, hogy különbséget tesznek a lóhús és marhahús között. Tessék elhinni, előítélet csak. Aki szabadulni tud alóla, aki egyszer megkóstolja ezt a húst, szívesen veszi máskor is. Tessék gondolkodni rajta: miért volna kevésbé gusztusos a lóhús, akár a sertésnél, akár a borjúnál? Amellett lényegesen olcsóbb. Kilogrammja 80 fillér, a vesepecsenye 1 pengő, a csikóhús 1.20, a sza lámi ugyancsak 1.20. Minden készíthető e húsokból. Fasírozott éppen úgy, mint pörkölt, vagy pecsenye. Az elkészítésétől függ minden. Aki érti a módját, az a leghozzáértőbbet is becsaphatja: elhiszi, hogy borjú, vagy marhahúst evett. — Az, hogy olcsó, meglehetős nagy publikumot biztosít a lóhúsnak. De nemcsak olyanok veszik, akik az olcsóságot keresik, hanem jómódúak is, akik már rájöttek az ízére, arra, hogy érdemes elkészíteni, feltálalni, megenni. Számításba jön talán az is, hogy a lóhúst hústalan napon is szabad kimérni. Olyankor kiváltkép megélénkül forgalmunk. Különben se panaszkodhatom. Hetenként négy-öt, néha hat ló húsát is kimérjük. A fej és a lábak hasznavehetetlenek. — Igen, az elöregedett, munkára képtelen lovak kerülnek levágásra, de ezeknek a húsa sem szívós. Persze ízesebb a csikóhús. Miért vágnak le csikót? Gyakran történik baleset, gödörbe esik a ló, vagy más módon töri ki a lábát. Segíteni nem lehet rajta. Elélhetne szegény pára, de ki tart munkaképtelen lovat? Takarmányt, ablakot azért kap a ló, hogy reggeltől estélig dolgozzon, húzza az igát. Ha erre képtelen, akkor el kell pusztulnia. A napokban történt éppen, hogy egy ezer pengős, kétéves csikó, amelyiknek a lába kitörött, hatvan pengőért került eladásra. Az ügynek ez a része szomorú, viszont, akik a húsából vettek, jól jártak, mert olcsó pénzen elsőrendű minőségűhöz jutottak. Körülbelül ezeket mondotta. Mindig sajnáltam a vágóhídra hajtott fiatal jószágot, a kocsira tett kisborjukat, a szép, szomorúszemű teheneket, ahogy kötélnél fogva, vonszolták őket a tragikus hely felé. A lóhúsnak már csak azért is fogok híveket toborozni, mert ezek az állatok kivénhedten, vagy megsebzett, nyomorékká lett állapotban kerülnek levágásra. Oh, az ember olyan könyörületes, a fiatal csikót, az erős lovat életben hagyja, éppen csak hatalmába igázza, kocsi elé fogja és ostorozza, hajtja, amíg megöregszik, megrokkan. Igaz, azt még elfeledtem mondani, hogy a lóhús-mészárszékbeli ifjú hölgy, aki olyan lelkesen dicsérte portékáját, töredelmes vallomást is tett. Miután csikóhúsról, vesepecsenyéről, miegymásról olyan elragadtatással nyilatkozott, megkockáztattam a kérdést: , — És kegyed melyik fajtát szereti legjobban? — Én? Én még egyiket se kóstoltam, én már csak megmaradok a sertés karajnál ... .1 VJiUJiXJ. L -I .L c. oldal, PÉCSI NAPLÓ , 1940. augusztus 18. Az olasz élniakarás mérföldjeiből il. A SZOCIÁLIS FÖLDREFORM A fasiszta kormánynak, miután lerakta alapjait és nagyrészben meg is valósította a talajjavítás és az ezzel járó párhuzamosan folyó telepítés munkáját, hozzálátott, hogy felszámolja az ország utolsó nagy mezőgazdasági és társadalmi kérdését, a szicíliai nagybirtokok visszás jelenségét. Szicília gazdagságánál és termékenységénél fogva hosszú ideig a római birodalom egyik legfontosabb éléskamrája volt, a középkorban és az újkorban úgyszólván teljesen elvesztette előbbi gazdasági jelentőségét, mert a föld lassanként néhány nagybirtokos kezében gyűlt össze, akik nem törődtek annak észszerű kiaknázásával. A kisbirtokosság szintén elvesztette azt a szoros kapcsolatot a földdel, amely szükséges annak teljes mértékű kihasználásához, mert a szükséges közművek (utak, öntözőművek, kutak stb.) hiányában csak igen szűk keretek között mozoghatott földművelő tevékenysége. A fasizmust megelőző kormányok szintén kísérleteztek ennek a súlyos kérdésnek a megoldásával, de minden siker nélkül. Mert kiosztottak ugyan földeket a parasztság között, de minden tervszerű eljárás és állami hozzájárulás nélkül. Mussolini a múlt év júliusában tartott beszédében kiadta a parancsot, hogy 500.000 hektárnyi területen 20.000 telepes háznak kell épülnie és az első kétezer telepes ház átadásának ez év október 28-án, a fasizmus uralomra jutásának 18. évfordulóján kell megtörténnie. A földreformot a fasizmus a nagybirtokosok közreműködésével akarja megvalósítani; amelyik birtokos azonban nem akar együttműködni az építés munkájában, attól azonnal elveszik a földet és az állam maga gondoskodik a szükséges munkálatokról, vagyis utak, vízvezetékek, kutak és egyéb közművek létesítéséről, nem szólva maguknak a telepesházknak az építéséről, amelyek minden mezőgazdasági kellékkel ellátva fognak átmenni az új földbirtokos használatába, mintegy 25 hektárnyi földterülettel együtt. Ennek a hatalmas arányú munkának elvégzésére körülbelül 2.5 milliárd lírát irányoztak elő, amelyből 1.5 milliárdot a magántőke, 1 milliárdot pedig az állam ad. (Ez utóbbi öszszegből 400 millió lírát közművekre és 600 milliót pedig az új gazdák támogatására szánnak.) Ez év júniusáig 519 ház épült fel és 1902 van épülőben. Néhány év múlva pedig Szicilia elhanyagolt közállapota helyét át fogja venni az egészséges termelő munka, mely ezer és ezer új dolgos olasz családnak fog biztos életlehetőséget nyújtani. FONTOS TELEFONHÍVÓSZÁMOK: Államrendőrség: 29-06, 29-07, 29-08. Mentők: 04. Tűzoltóság: 05, 21-69. Autótaxi: 1000. Gázmű: 25-95-től 25-07-ig. Villamosmű: 25-95-től 25-97-ig. Vízmű: 11-98.