Pécsi Napló, 1940. augusztus (49. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-18 / 187. szám

Motoros divízió Turinban. HETI NO írja: Sásdi Sándor Néhányszor megálltam már a lómé­szárszék előtt. Bekukucsgáltam, néztem a szegre akasztott húsokat és... és semmi különöset nem láttam rajta. Nem tudnám megkülönböztetni a másfajta hústól. A publikumra, amely benyitotta a szék ajta­ját, arra se mondhatom azt, hogy: speciális. Láttam rongyos, nyütt­ ruhás embert is be­menni, de láttam jólöltözött úrihölgyet, sőt egy nyelvtanárt is. Érdekelt, nagyon érdekelt a lómészár­szék és végül is, besomfordáltam magam is az ajtón. — Mi tetszik? — érdeklődött egy csi­nos, fiatal hölgy és ha tudtam volna, mit illik kérni a lómészárszékben, milyen elne­vezésű húst, vettem volna azt, de az ember fél a blamától, inkább őszintén megmond­tam: — Érdeklődni jöttem ... — Nyugodtan tessék venni, az íze egy­általán nem különbözik a marha­húsétól, amellett könnyebben emészthető ... Ebből megtudtam, hogy úgynevezett első­ kundschaftok szoktak ezzel az „ér­deklődni jöttem“-mel belépni, óvatosan kö­rülnézni, mint egy idegen, exotikus világ­ban, ahol gyanakodva lép partra az utas, azt tudakolva az első bennszülöttől, hogy a klíma megfelelő-e és a bozótban nem rej­­tőzik-e kígyó, vagy tigris. Amíg ezt így végiggondoltam, mosó­ruhás, idős nő jött be kosárral. — Phu, de meleg van, — mondta és közvetlenül utána ezt mondta: — Kérek egy kiló vesepecsenyét... Úgy látszik, ez már tudja, hogy a bo­zótban nem rejtőzik kígyó, vagy tigris, sőt azt is tudja, hogy itt ugyanazokkal a szak­­kifejezésekkel élhet az ember, mint a má­sik mészárszékben. Én, gyanakvó idegen, el se hittem volna, hogy a lónak is van vesepecsenyéje. A Kundschaft megkapta, amit kért és a csinos, fiatal, hölgy, miután újra négy­­szemközt maradtunk, megtudta jövetelem okát. Elmondta mindazt, ami érdekelt. A következőkben: — Előítélet az emberek egy részénél az, hogy különbséget tesznek a lóhús és marhahús között. Tessék elhinni, előítélet csak. Aki szabadulni tud alóla, aki egyszer megkóstolja ezt a húst, szívesen veszi más­kor is. Tessék gondolkodni rajta: miért volna kevésbé gusztusos a lóhús, akár a sertésnél, akár a borjúnál? Amellett lénye­gesen olcsóbb. Kilogrammja 80 fillér, a ve­sepecsenye 1 pengő, a csikóhús 1.20, a sza­­ ­­ lámi ugyancsak 1.20. Minden készíthető e húsokból. Fasírozott éppen úgy, mint pör­költ, vagy pecsenye. Az elkészítésétől függ minden. Aki érti a módját, az a leghozzá­értőbbet is becsaphatja: elhiszi, hogy borjú, vagy marhahúst evett. —­ Az, hogy olcsó, meglehetős nagy publikumot biztosít a lóhúsnak. De nem­csak olyanok veszik, akik az olcsóságot keresik, hanem jómódúak is, akik már rá­jöttek az ízére, arra, hogy érdemes elkészí­teni, feltálalni, megenni. Számításba jön talán az is, hogy a lóhúst hústalan napon is szabad kimérni. Olyankor kiváltkép megélénkül forgalmunk. Különben se pa­­naszkodhatom. Hetenként négy-öt, néha hat ló húsát is kimérjük. A fej és a lábak hasznavehetetlenek. — Igen, az elöregedett, munkára kép­telen lovak kerülnek levágásra, de ezek­nek a húsa sem szívós. Persze ízesebb a csikóhús. Miért vágnak le csikót? Gyak­ran történik baleset, gödörbe esik a ló, vagy más módon töri ki a lábát. Segíteni nem lehet rajta. Elélhetne szegény pára, de ki tart munkaképtelen lovat? Takar­mányt, ablakot azért kap a ló, hogy reg­­geltől­ estélig dolgozzon, húzza az igát. Ha erre képtelen, akkor el kell pusztulnia. A napokban történt éppen, hogy egy ezer pengős, kétéves csikó, amelyiknek a lába kitörött, hatvan pengőért került eladásra. Az ügynek ez a része szomorú, viszont, akik a húsából vettek, jól jártak, mert olcsó pénzen elsőrendű minőségűhöz jutottak. Körülbelül ezeket mondotta. Mindig sajnáltam a vágóhídra hajtott fiatal jószágot, a kocsira tett kisborjukat, a szép, szomorúszemű teheneket, ahogy kötélnél fogva, vonszolták őket a tragikus hely felé. A lóhúsnak már csak azért is fo­gok híveket toborozni, mert ezek az álla­tok kivénhedten, vagy megsebzett, nyo­morékká lett állapotban kerülnek levá­gásra. Oh, az ember olyan könyörületes, a fiatal csikót, az erős lovat életben hagyja, éppen csak hatalmába igázza, kocsi elé fogja és ostorozza, hajtja, amíg megöreg­szik, megrokkan. Igaz, azt még elfeledtem mondani, hogy a lóhús-mészárszékbeli ifjú hölgy, aki olyan lelkesen dicsérte portékáját, tö­redelmes vallomást is tett. Miután csikó­húsról, vesepecsenyéről, miegymásról olyan elragadtatással nyilatkozott, megkockáz­tattam a kérdést: , — És kegyed melyik fajtát szereti leg­jobban? — Én? Én még egyiket se kóstoltam, én már csak megmaradok a sertés­ karaj­nál ... .1 VJiUJiXJ. L -I .L c. oldal, PÉCSI NAPLÓ , 1940. augusztus 18. Az olasz élniakarás mérföldjeiből il. A SZOCIÁLIS FÖLDREFORM A fasiszta kormánynak, miután lerakta alapjait és nagyrészben meg is valósította a talajjavítás és az ezzel járó párhuzamosan folyó telepítés munkáját, hozzálátott, hogy fel­számolja az ország utolsó nagy mezőgazdasági és társadalmi kérdését, a szicíliai nagybirto­kok visszás jelenségét. Szicília gazdagságánál és termékenységénél fogva hosszú ideig a római birodalom egyik legfontosabb éléskamrája volt, a középkorban és az újkorban úgyszólván teljesen elvesztette előbbi gazdasági jelentőségét, mert a föld las­sanként néhány nagybirtokos kezében gyűlt össze, akik nem törődtek annak észszerű kiak­názásával. A kisbirtokosság szintén elvesztette azt a szoros kapcsolatot a földdel, amely szük­séges annak teljes mértékű kihasználásához, mert a szükséges közművek (utak, öntözőmű­vek, kutak stb.) hiányában csak igen szűk keretek között mozoghatott földművelő tevé­kenysége. A fasizmust megelőző kormányok szintén kísérleteztek ennek a súlyos kérdésnek a meg­oldásával, de minden siker nélkül. Mert kiosz­tottak ugyan földeket a parasztság között, de minden tervszerű eljárás és állami hozzájárulás nélkül. Mussolini a múlt év júliusában tartott be­szédében kiadta a parancsot, hogy 500.000 hek­tárnyi területen 20.000 telepes háznak kell épül­nie és az első kétezer telepes ház átadásának ez év október 28-án, a fasizmus uralomra jutá­­sának 18. évfordulóján kell megtörténnie. A földreformot a fasizmus a nagybirtoko­sok közreműködésével akarja megvalósítani; amelyik birtokos azonban nem akar együttmű­ködni az építés munkájában, attól azonnal el­veszik a földet és az állam maga gondoskodik a szükséges munkálatokról, vagyis utak, víz­vezetékek, kutak és egyéb közművek létesíté­séről, nem szólva maguknak a telepesházknak az építéséről, amelyek minden mezőgazdasági kellékkel ellátva fognak átmenni az új földbir­tokos használatába, mintegy 25 hektárnyi föld­területtel együtt. Ennek a hatalmas arányú munkának elvég­zésére körülbelül 2.5 milliárd lírát irányoztak elő, amelyből 1.5 milliárdot a magántőke, 1 milliárdot pedig az állam ad. (Ez utóbbi ösz­­szegből 400 millió lírát közművekre és 600 mil­liót pedig az új gazdák támogatására szán­nak.) Ez év júniusáig 519 ház épült fel és 1902 van épülőben. Néhány év múlva pedig Szicilia elhanyagolt közállapota helyét át fogja venni az egészséges termelő munka, mely ezer és ezer új dolgos olasz családnak fog biztos élet­­lehetőséget nyújtani. FONTOS TELEFON­HÍVÓSZÁMOK: Államrendőrség: 29-06, 29-07, 29-08. Mentők: 04. Tűzoltóság: 05, 21-69. Autótaxi: 1000. Gázmű: 25-95-től 25-07-ig. Villamosmű: 25-95-től 25-97-ig. Vízmű: 11-98.

Next