Pécsi Napló, 1940. december (49. évfolyam, 273-306. szám)

1940-12-25 / 303. szám

8. oldal. szaajándékozzon valamit mindabból, amit tulajdonképpen a vidék adott annak a metropolisnak, mely néha túlzott mohó­sággal szippantott magához és sajátított magának mindent, ami szépség és érték sarjadt ebben az országban. A kultuszkormány gavalléros gesztu­sát vendéglátó szeretettel illik viszonozni,­­ annyival is inkább, mert hiszen nekünk , vidékieknek kevés ilyen alkalom adódik arra, hogy az ország kultúrjavait egyetlen hét keretében sűrítetten élvezhessük. Le­gyen a művészi hét a főváros és a szellemi színvonalát mindig féltékenyen őrző ősi város egymásra­ találásának boldog ün­nepe. Dr. G. E. HOGYAN KELETKEZETT „NAGY-ROMÁNIA“? — Románia Erdélyt és a keletmagyaror­szági országrészeket nem fegyveres erejével hó­dította meg, azokat nem saját erejének köszön-­­ hette, hanem kizárólag annak, hogy a világhá-­­ borúban a győztesekhez, csatlakozott és a­­ győztesek békediktátuma juttatta Romániát soha nem remélt területek birtokába. Ezt a „Nagy-Romániiát“ a román politika 1918 után a román népi egység és a történeti jog erejével kívánta igazolni, ezeket az elveket akarta az új és nagyon is törékeny államalakulat vezető gondolatává tenni. PÉCSI NAPLÓ 1940 december 25. Tóth László dr. egyetemi tanár nyilatkozik az erdélyi románokról, az őslakókról és a román kisebbségi politikáról Pécs, december 24. Négy hónappal ezelőtt írták alá Bécsben a törökverő Savoyai Jenő her­ceg által építtetett Belvedere tükörtermében a döntőbírósági szerződést a tengelyhatalmak és az érdekelt államok képviselői, amely Erdély északi részét és a Székelyföldet visszajuttatta az anyaországnak. Huszonkét éves, vérlázító igazságtalanság, a magyar nép legfájóbb sebe nyert ezzel részben orvoslást; a döntőbírák megszüntették ugyan a „tigrisbéké“-nek reánk magyarokra nézve egyik kétségkívül legfájóbb jogtiprását, i­gazságkeresésükben azonban egé­szen új és kihatásában egyelőre beláthatatlan helyzetet hívtak életre: a történelmi Erdélyt kettéosztották. Erdély volt már szerves része az anyaországnak, a magas porta is parancsolt már Erdélyben és önálló fejedelemség is volt. Mindenkor azonban teljes egészében. Annyira történelmi egység, hogy kettéosztását még csak meg sem kísérelték. A döntőbíróság határozata kétségkívül annak következménye, hogy a ten­gelyhatalmak kompromisszumos megoldást ke­restek, amellyel azután mindkét fél meg lehet elégedve. A bécsi döntés nagy magyar tömegeket, vi­rágzó, történelmi múltú magyar városokat ha­gyott meg román kézen és mi ennek ellenére ■— a béke megóvása érdekében tisztelettel meg­nyugodtunk a döntőbíróság ítéletében. Teljesen szokatlan azonban Románia magatartása, amelynek mai vezetői minden szerződés, adott szó és a jól felfogott érdekük ellenére most már nyíltan is izgatnak a bécsi szerződés ellen, még mindig Nagy-Romániáról ábrándoznak és Erdéllyel kapcsolatban történelmi jogokat em­legetnek. Nem ez az első és valószínűleg nem is az utolsó történelemhamisítása a román po­litikának. Beszéljen azonban erről a történelemtudós, Tóth László dr., a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára. Tóth László dr., aki az elmúlt tanévben még egyetemünknek volt tanára, az esedékes szigorlatok levezetése céljából jelenleg Pécsett tartózkodik és ami­kor az erdélyi kérdés, a román mesterkedések felől érdeklődtünk nála, kérdésünkre a követ­kező felvilágosítást adta: oroszai sok évszázados történelmi fejlődés ered­ményeképpen éltek a Romániának juttatott területeken, azokon sokkal mélyebb gyökeret vertek: műveltségi, gazdasági hatóerejük sok­kal messzebbre sugárzott, semhogy őket a ro­mán politika kiirthatta volna. Az igazság ere­jének nyomban érvényesülnie kellett tehát, mihelyt a páriskörnyéki békék politikai és ha­­­talmi előfeltételei meginogtak. Ezek az erőszak­kal Romániához csatolt, sajátos ősi műveltségű területek, egészben vagy részben, más politikai összefüggésektől feltételezve, visszatértek ősi népi és kultúrterü­letükhöz. A ROMÁN KISEBBSÉGI POLITIKA — Ami az immár a múlttá lett „Nagy- Rom­ánk” népi összetételét illeti, kétségtelen, hogy a nagy, összefüggő, saját kultúrájú, nem román népi tömegeket még a bukaresti politika jószerféle praktikája sem tudta eltüntetni, vagy sérelmeik szavát elnémítani. Erdély magyarjai és szászai, Dobrudzsa bolgárai, Besszarábia kis- . Vigyázat ! Ügyeljen, mert minden tablettán a „DARMOL" szónak és T alakú bevágásnak kell lenni. Kimondot­tan eredeti csomagolásban kérje. A ROMÁNOK NEM A RÓMAIAK LESZÁRMAZOTTJAI • A románok szerettek és szeretnek arra hivatkozni, hogy ők Erdély őslakói, ezen egy ú­­­kori római gyarmat ősi római lakosságának le-­­­származottjai. E kérdés körül sok vita folyt a tudósok és a tudomány mezébe öltözött poli-­­­tikai írók között. A tudomány mai állása szer­­­rint eldöntöttnek vehetjük a kérdést. Amikor­­ Erdély, az egykori Dácia a népvándorlási ger­­­­mán népek előtörése következtében megszűnt­­ római tartomány lenni, kivonultak onnan a ró­­­­mai gyarmatosok is. Erdély földje ezután kü­­­­lönböző népek, köztük a hunok birtokába is­­ jutott, de sem ők, sem más népek nem tud­­­­tak ott tartós uralmat teremteni. Csupán a honfoglaló magyaroknak sikerült Erdélyben is­mét egy új államélet alapjait megvetni. Er­dély földjén ekkor, a X. és XI. században, egészen a XII. század legvégéig sem hallunk románokról, nem maradtak fenn emlékek, ame­lyek a román nép ottartózkodásának bizonyí­tékát szolgálhatnák. Csak a XII. század legvé­gén, de méginkább a XIII. század legelején ta­lálkozunk először a Balkán felől, Fogaras, Hu­­nyad és Szeben megyék erdőségeibe beszivárgó állattenyésztő pásztorokkal, a vlahokkal. Ezek a mai oláh nép első nyomai Erdély földjén. Kétségtelen, hogy ezek a „vlahok“, vagyis olá­hok nyelvükben megőrizték annak a latin nyelvnek hagyományait, amelyet őseik, a Bal­kán félszigetre sodródott pásztor nép, még Dél-Itáliából hoztak magukkal. Nyelvük azon­ban erősen keveredett szláv elemekkel és ezt a magyar földre betelepült oláh pásztornépet nem lehet fajilag sem rómaiaknak mondani. A szlávon kívül erősen keveredett görög és bulgár népi elemekkel is. Egyházi tekintetben is a bizánci, a keleti egyház hívei voltak, ami döntően hatott művelődésük szellemi irányára is. Ezért állanak teljesen idegenül a Nyugattal és a nyugati kereszténységhez szorosan kapcso­lódó magyarsággal, annak műveltségével szem­ben. Ezek a dél- és délkelet felől beszivárgó oláh pásztorok lassan mindig beljebb és bel­jebb nyomultak Erdély földjén, amit megköny­­nyített primitív életmódjuk is. „ERZSÉBET“ fotó Király ucca 15 — Telefon: 18­73. Karácsony mindkét napján nyitva! jgggggy.......ge _ 1­1 ■ ■■■■-'..gggsgBgggji A ROMÁN „HONFOGLALÁS“ — A XVI. századtól kezdve indul meg erő­teljesebben áramlásuk Erdély nyugati része felé, azokra a területekre, amelyeknek lakos­ságát a török háborúk úgyszólván teljesen ki­pusztították. Bihar vármegye területén például csak a XVI. század második felétől kezdve ta­lálhatók románok. A magyarságnak a másfélszá­zados török háborúk okozta vérvesztesége nyi­totta meg tehát az utat az oláhok beszivárgása előtt. Erdély alkotmányos életében szerepet sem a középkori Magyarországon, sem az önálló er­délyi fejedelemség idejében nem játszottak. Po­litikai életük még ott, ahol nagyobb tömegek­ben éltek, sem terjedt túl kisebb helyi önkor­mányzatok szervezetén.­­ A román őslakosság gondolata a művel­tebb erdélyi románság körében a XVIII. század végén jelentkezik. Bécsben és Rómában tanult görögkatolikus román papok, akik népüknek úgy véltek szolgálatot tenni, ha ezeket az illú­ziókat általánossá teszik, hirdetik azt először és teszik a román politika alapvető tételévé. A­mikor az Óromániában török fenhatóság alatt élt két román fejedelemség: Moldva és Havas- Alföld egyesülnek, majd a török fenhatóságot lerázva, független királysággá alakulnak. Óro­­mánia külpolitikája irredentizmusának gerin­cévé ezt az őslakossági elméletet tette. Ma már a román őslakosság elmélete és az ebből levont politikai konzekvenciák a múlt emlékei közé tartoznak. A tudomány éppúgy nem teszi ma­gáévá, mint ahogy a világ sorsát intéző hatal­mak sem tekintik megdönthetetlennek Romá­nia túlzó politikai és hatalmi törekvéseit, ame­lyeket a páriskörnyéki békék reményen és ér­demen felül honoráltak.­­ Nem kétséges az, hogy ha a román­ nép valódi értékének, helyzetének, európai jelen­tőségének tudatára ébred és megszabadítja ma­gát azoktól a kártékony illúzióktól, aminők a román nép abszolút fölénye Nagy-Románia te­rületén és azután a román nép őslakos volta és reális helyzetének tudatára ébred, levonva ennek következményeit, akkor elérkezik az ide­je annak, hogy a román és magyar törekvések között egy békés állapot következnék be. Az utóbbi huszonkét év története egészen napja­inkig bizonyság arra, hogy ennek a békés meg­értő helyzetnek megteremtése eddig sem Ma­gyarországon, hanem Románián múlott. (—) A vidéki úriközönség kedvenc hotelje az ESPLANADE­­—Mimi nagyszálloda — Budapest, 129. Zsigmond u­. 38/40. Telefonok : 151-735, 151-738, 157-299. Szemben a világhírű LukeCSfü­rdőVal és a Császárfürdővel a Rózsadomb alján. Teljes komfort, folyó melegvíz, központi fűtés. A Nyugati pályaudvartól 1 kis szakasz távolságra. A szálloda teljesen újjáalakítva, új vezetés alatt áll. Elsőrangú cafe restaurant polgári árak. Olcsó szobák pensióval, vagy anélkül. Hosszabb tartózkodásnál külön engedffliliflk HIRDETÉSI ÜGYBEN TÁRCSÁZZA A 20­­­27-ET

Next