Pécsi Napló, 1940. december (49. évfolyam, 273-306. szám)
1940-12-25 / 303. szám
8. oldal. szaajándékozzon valamit mindabból, amit tulajdonképpen a vidék adott annak a metropolisnak, mely néha túlzott mohósággal szippantott magához és sajátított magának mindent, ami szépség és érték sarjadt ebben az országban. A kultuszkormány gavalléros gesztusát vendéglátó szeretettel illik viszonozni, annyival is inkább, mert hiszen nekünk , vidékieknek kevés ilyen alkalom adódik arra, hogy az ország kultúrjavait egyetlen hét keretében sűrítetten élvezhessük. Legyen a művészi hét a főváros és a szellemi színvonalát mindig féltékenyen őrző ősi város egymásra találásának boldog ünnepe. Dr. G. E. HOGYAN KELETKEZETT „NAGY-ROMÁNIA“? — Románia Erdélyt és a keletmagyarországi országrészeket nem fegyveres erejével hódította meg, azokat nem saját erejének köszön- hette, hanem kizárólag annak, hogy a világhá- borúban a győztesekhez, csatlakozott és a győztesek békediktátuma juttatta Romániát soha nem remélt területek birtokába. Ezt a „Nagy-Romániiát“ a román politika 1918 után a román népi egység és a történeti jog erejével kívánta igazolni, ezeket az elveket akarta az új és nagyon is törékeny államalakulat vezető gondolatává tenni. PÉCSI NAPLÓ 1940 december 25. Tóth László dr. egyetemi tanár nyilatkozik az erdélyi románokról, az őslakókról és a román kisebbségi politikáról Pécs, december 24. Négy hónappal ezelőtt írták alá Bécsben a törökverő Savoyai Jenő herceg által építtetett Belvedere tükörtermében a döntőbírósági szerződést a tengelyhatalmak és az érdekelt államok képviselői, amely Erdély északi részét és a Székelyföldet visszajuttatta az anyaországnak. Huszonkét éves, vérlázító igazságtalanság, a magyar nép legfájóbb sebe nyert ezzel részben orvoslást; a döntőbírák megszüntették ugyan a „tigrisbéké“-nek reánk magyarokra nézve egyik kétségkívül legfájóbb jogtiprását, igazságkeresésükben azonban egészen új és kihatásában egyelőre beláthatatlan helyzetet hívtak életre: a történelmi Erdélyt kettéosztották. Erdély volt már szerves része az anyaországnak, a magas porta is parancsolt már Erdélyben és önálló fejedelemség is volt. Mindenkor azonban teljes egészében. Annyira történelmi egység, hogy kettéosztását még csak meg sem kísérelték. A döntőbíróság határozata kétségkívül annak következménye, hogy a tengelyhatalmak kompromisszumos megoldást kerestek, amellyel azután mindkét fél meg lehet elégedve. A bécsi döntés nagy magyar tömegeket, virágzó, történelmi múltú magyar városokat hagyott meg román kézen és mi ennek ellenére ■— a béke megóvása érdekében tisztelettel megnyugodtunk a döntőbíróság ítéletében. Teljesen szokatlan azonban Románia magatartása, amelynek mai vezetői minden szerződés, adott szó és a jól felfogott érdekük ellenére most már nyíltan is izgatnak a bécsi szerződés ellen, még mindig Nagy-Romániáról ábrándoznak és Erdéllyel kapcsolatban történelmi jogokat emlegetnek. Nem ez az első és valószínűleg nem is az utolsó történelemhamisítása a román politikának. Beszéljen azonban erről a történelemtudós, Tóth László dr., a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára. Tóth László dr., aki az elmúlt tanévben még egyetemünknek volt tanára, az esedékes szigorlatok levezetése céljából jelenleg Pécsett tartózkodik és amikor az erdélyi kérdés, a román mesterkedések felől érdeklődtünk nála, kérdésünkre a következő felvilágosítást adta: oroszai sok évszázados történelmi fejlődés eredményeképpen éltek a Romániának juttatott területeken, azokon sokkal mélyebb gyökeret vertek: műveltségi, gazdasági hatóerejük sokkal messzebbre sugárzott, semhogy őket a román politika kiirthatta volna. Az igazság erejének nyomban érvényesülnie kellett tehát, mihelyt a páriskörnyéki békék politikai és hatalmi előfeltételei meginogtak. Ezek az erőszakkal Romániához csatolt, sajátos ősi műveltségű területek, egészben vagy részben, más politikai összefüggésektől feltételezve, visszatértek ősi népi és kultúrterületükhöz. A ROMÁN KISEBBSÉGI POLITIKA — Ami az immár a múlttá lett „Nagy- Románk” népi összetételét illeti, kétségtelen, hogy a nagy, összefüggő, saját kultúrájú, nem román népi tömegeket még a bukaresti politika jószerféle praktikája sem tudta eltüntetni, vagy sérelmeik szavát elnémítani. Erdély magyarjai és szászai, Dobrudzsa bolgárai, Besszarábia kis- . Vigyázat ! Ügyeljen, mert minden tablettán a „DARMOL" szónak és T alakú bevágásnak kell lenni. Kimondottan eredeti csomagolásban kérje. A ROMÁNOK NEM A RÓMAIAK LESZÁRMAZOTTJAI • A románok szerettek és szeretnek arra hivatkozni, hogy ők Erdély őslakói, ezen egy úkori római gyarmat ősi római lakosságának le-származottjai. E kérdés körül sok vita folyt a tudósok és a tudomány mezébe öltözött poli-tikai írók között. A tudomány mai állása szerrint eldöntöttnek vehetjük a kérdést. Amikor Erdély, az egykori Dácia a népvándorlási germán népek előtörése következtében megszűnt római tartomány lenni, kivonultak onnan a római gyarmatosok is. Erdély földje ezután különböző népek, köztük a hunok birtokába is jutott, de sem ők, sem más népek nem tudtak ott tartós uralmat teremteni. Csupán a honfoglaló magyaroknak sikerült Erdélyben ismét egy új államélet alapjait megvetni. Erdély földjén ekkor, a X. és XI. században, egészen a XII. század legvégéig sem hallunk románokról, nem maradtak fenn emlékek, amelyek a román nép ottartózkodásának bizonyítékát szolgálhatnák. Csak a XII. század legvégén, de méginkább a XIII. század legelején találkozunk először a Balkán felől, Fogaras, Hunyad és Szeben megyék erdőségeibe beszivárgó állattenyésztő pásztorokkal, a vlahokkal. Ezek a mai oláh nép első nyomai Erdély földjén. Kétségtelen, hogy ezek a „vlahok“, vagyis oláhok nyelvükben megőrizték annak a latin nyelvnek hagyományait, amelyet őseik, a Balkán félszigetre sodródott pásztor nép, még Dél-Itáliából hoztak magukkal. Nyelvük azonban erősen keveredett szláv elemekkel és ezt a magyar földre betelepült oláh pásztornépet nem lehet fajilag sem rómaiaknak mondani. A szlávon kívül erősen keveredett görög és bulgár népi elemekkel is. Egyházi tekintetben is a bizánci, a keleti egyház hívei voltak, ami döntően hatott művelődésük szellemi irányára is. Ezért állanak teljesen idegenül a Nyugattal és a nyugati kereszténységhez szorosan kapcsolódó magyarsággal, annak műveltségével szemben. Ezek a dél- és délkelet felől beszivárgó oláh pásztorok lassan mindig beljebb és beljebb nyomultak Erdély földjén, amit megkönynyített primitív életmódjuk is. „ERZSÉBET“ fotó Király ucca 15 — Telefon: 1873. Karácsony mindkét napján nyitva! jgggggy.......ge _ 11 ■ ■■■■-'..gggsgBgggji A ROMÁN „HONFOGLALÁS“ — A XVI. századtól kezdve indul meg erőteljesebben áramlásuk Erdély nyugati része felé, azokra a területekre, amelyeknek lakosságát a török háborúk úgyszólván teljesen kipusztították. Bihar vármegye területén például csak a XVI. század második felétől kezdve találhatók románok. A magyarságnak a másfélszázados török háborúk okozta vérvesztesége nyitotta meg tehát az utat az oláhok beszivárgása előtt. Erdély alkotmányos életében szerepet sem a középkori Magyarországon, sem az önálló erdélyi fejedelemség idejében nem játszottak. Politikai életük még ott, ahol nagyobb tömegekben éltek, sem terjedt túl kisebb helyi önkormányzatok szervezetén. A román őslakosság gondolata a műveltebb erdélyi románság körében a XVIII. század végén jelentkezik. Bécsben és Rómában tanult görögkatolikus román papok, akik népüknek úgy véltek szolgálatot tenni, ha ezeket az illúziókat általánossá teszik, hirdetik azt először és teszik a román politika alapvető tételévé. Amikor az Óromániában török fenhatóság alatt élt két román fejedelemség: Moldva és Havas- Alföld egyesülnek, majd a török fenhatóságot lerázva, független királysággá alakulnak. Órománia külpolitikája irredentizmusának gerincévé ezt az őslakossági elméletet tette. Ma már a román őslakosság elmélete és az ebből levont politikai konzekvenciák a múlt emlékei közé tartoznak. A tudomány éppúgy nem teszi magáévá, mint ahogy a világ sorsát intéző hatalmak sem tekintik megdönthetetlennek Románia túlzó politikai és hatalmi törekvéseit, amelyeket a páriskörnyéki békék reményen és érdemen felül honoráltak. Nem kétséges az, hogy ha a román nép valódi értékének, helyzetének, európai jelentőségének tudatára ébred és megszabadítja magát azoktól a kártékony illúzióktól, aminők a román nép abszolút fölénye Nagy-Románia területén és azután a román nép őslakos volta és reális helyzetének tudatára ébred, levonva ennek következményeit, akkor elérkezik az ideje annak, hogy a román és magyar törekvések között egy békés állapot következnék be. Az utóbbi huszonkét év története egészen napjainkig bizonyság arra, hogy ennek a békés megértő helyzetnek megteremtése eddig sem Magyarországon, hanem Románián múlott. (—) A vidéki úriközönség kedvenc hotelje az ESPLANADE—Mimi nagyszálloda — Budapest, 129. Zsigmond u. 38/40. Telefonok : 151-735, 151-738, 157-299. Szemben a világhírű LukeCSfürdőVal és a Császárfürdővel a Rózsadomb alján. Teljes komfort, folyó melegvíz, központi fűtés. A Nyugati pályaudvartól 1 kis szakasz távolságra. A szálloda teljesen újjáalakítva, új vezetés alatt áll. Elsőrangú cafe restaurant polgári árak. Olcsó szobák pensióval, vagy anélkül. Hosszabb tartózkodásnál külön engedffliliflk HIRDETÉSI ÜGYBEN TÁRCSÁZZA A 2027-ET