Pécsi Napló, 1941. július (50. évfolyam, 147-172. szám)

1941-07-06 / 152. szám

HÁZIASSZONYOK NAPLÓJA Bocsánat, de nincs igaza Nagyságos Asszonyom, mert sok ezren és ezren vannak, akiknek a békeidőben is a bárány- és birkahús képezte táplák­o­zásukban a csemegét. Ma, amikor a gazda­sági körülmények elnehezü­lése jelentős mértékű takarékosságot parancsol, ebből a csemegéből kell, hogy mindannyiunk számára napi táplálék legyen. Ezt követeli tőlünk az a nemzetgazdasági célkitűzés, amely gyapjútermelésünk növelését tűzte egyik feladatául. Több gyapjút csak úgy termelhetünk, ha több birkát nevelünk, viszont a birkákat nem hagyhatjuk életbe természetes koruk legvégső határáig, ha­nem el kell fogyasztanunk. Ezért lesz lassan, lassan a bárány- és birkahúsfogyasz­tás nemzeti kötelességgé. De miért is idegenkednénk a bárány- és birkahús fogyasz­tásától, amikor a nyugati államok állítólag kényesebb ízlésű közönsége is él vele. Angliában például ünnepi pecsenye az ürücomb. Franciaországban nemzeti eledel a bárány és birka, sőt a hizlalt bárányfarka különlegesség számba megy. Egész nagy tenyészetek foglalkoznak azzal, hogy speciális eljárással úgy hizlalják a bá­rányt, hogy farka megnagyobbodjon, erősen kövér legyen. A délszláv népek is nagy fogyasztói a birkának. A szerbeknél a nyárson sült bárány, amit prcsovinának ne­veznek, ugyancsak nemzeti eledel. De nem hiányzott a bárány- és birkahús a ma­gyar népi táplálkozásból sem. A Felvidéken, Erdélyben, sőt az Alföldön is sokféle módon elkészítve fogyasztják s az úgynevezett bürgepaprikás nagyon népszerű eledel. Higgye el Nagyságos Asszonyom, minden az elkészítés módjától függ. Ha a bárányhúst minden faggyúrészétől gondosan megtisztítják, ecetes vízzel kétszer­­háromszor leforrázzák, nem lesz bunda­szagú, ahogy ön állítja. Magam is idegen­kedtem a bárány- és birkahústól. Mióta azonban egy igen előkelő társaságnak adott díszvacsorán rántott bárányt ettem, szokott sörözőtársaságom pedig borjú­pörkölt gyanánt etette meg velem a birkapörköltet, meggyőződtem róla, hogy e hús­­neműtől való idegenkedés csak olyan előítélet, amelynek semmi alapja nincs. POLGÁRI HETI ÉTLAP JÚLIUS 7-TŐL 14-IG. Hétfő. Ebéd: Zöldbab-leves, mákostészta. — Vacsora: Gomba tojással. Kedd. Ebéd: Rántottleves darával, galuska fe­jessalátával. — Vacsora: Aludttej rozs­kenyérrel. Szerda. Ebéd: Paradicsomleves rizzsel, ká­­posztafőzelék oldalassal. — Vacsora: Tej­feles túró. Csütörtök. Ebéd: Rakott burgonya kolbász­karikákkal. — Vacsora: Rántott leves új­burgonyával. Péntek. Ebéd: Tejfeles árpakása, túrós pala­csinta. — Vacsora: Halászlé vastag metélt­tel. Szombat. Ebéd: Birkapörkölt tarhonyával. — Vacsora: Pirított máj burgonyával. Vasárnap. Ebéd: Húsleves va­ra­nga­lusk­áva­l, főtt hús sóskamártással és rizzsel, cseresz­nyéslepény. — Vacsora: Körözött liptói, zöldpaprika. Itt az elegáns karton Talán éppen a rossz gazdasági viszonyokra lehet visszavezetni az új divat eredetét: az ol­csó és ezelőtt csak a háziruháknak viselt kar­tont. Tempora mutantur et nos mutamur in illis... mondják a régiek, de akkor, még mi­kor az iskolában tanultuk ezt, nem is gondoltuk volna, hogy ilyen találó lesz, mint mostaná­ban. Mert ki is hitte volna arról a divatdámáról, aki csakis francia selymekben és angol szöve­tekben járt még délelőtt is, hogy ma karton kompiét fog csináltatni. Itt az elegáns karton kompié. Szükségesnek tartottam kihangsúlyozni az elegáns jelzőt, nehogy egy percig azt higyjék, hogy csak olyan strandkompiéról van szó. Nem kérem! Komoly ruha kabát összeállításról, amit késő délután és gyakran még este is viselni fog az elegáns asszony. Ollyan szép anyagok kerülnek ki most a „karton gyárakból“, hogy csak egészen közel­ről lehet megállapítani, hogy az nem tiszta se­lyem anyag. A színezés is gyönyörű, akár az impriméken. Tarka, ízlésesen összeállított. Mi kell még nyáron? Hogy az az anyag karton és nem selyem? Istenem! Most ez a divat! Láttam például egy piros-rózsaszín-kék virágos tarka kartonkompjét. A ruha szok­nyája erősen húzott, a húzás elől levasalva rakásszerűen, rá egy egész apróujjú jumper, reverrel végig gombolva nagy fehér, rózsaszín kombinációjú gombokkal, ugyanilyen kom­binált öv és rózsaszín nagy muszlinkedő az egyik zsebből (természetesen ebben az anyag­ban a rózsaszín dominált). Hozzá egy kuli­­kabát ugyanabból az anyagból, melynek bélése ugyanolyan rózsaszín, mint a ruha díszei és ez kihajlik a kabátra és végigfut hosszában. Rózsaszín turbán egészítette ki ezt a toalettet, amelynek összefogó csattja a homlok közepén egy, a karton anyagából­ összeállított rózsa volt. Az egész így együtt remekül nézett ki. És számtalan megoldás lehetséges. Szépek a fehér alapú kisvirágos, vagy min­tás anyagok. Ezeket is az anyag legélénkebb színével kombinálják hozzávaló turbánnal. Mert turbán nélkül egy lépést sem! Ezeknek az elegáns karton ruháknak meg­van az az előnyü­k a fran­cia selymekkel szemben, hogy nem kell tisztítóba adni a ruhát, magunk, házilag kimoshatjuk és vasalhatjuk, legfeljebb csak a válltömőt vesszük ki és varrjuk újra be, mikor tiszta. És még egy nagyfontosságú dolog: A karton a francia selyem árának egy­­nyolcada! Szépség hibáit eltünteti RÓNAI kozmetika kw.­­. s. 5г. Hogyan tegyünk el zöldborsót Minden jó gazdaasszony igyekszik friss , következtében a hús és tészta fogyasztás kor­főzeléket elrakni arra az időre, amikor friss látozva van és ezt nagyszerűen lehet pótolni főzeléket kapni már nem lehet. Különös jelen-­­ és változatossá tenni az étrendet a jól eltett tősége van most annak, hogy minél több fe­­j zöldfőzelékkel. Egy kipróbált és jól bevált s­zeléket tegyünk el télire, mert hiszen a háború­­ receptet közlünk a zöldborsó eltevéséhez. Fontos, hogy lehetőleg egyenletes nagy­ságú és egyenletes érésű zöldborsót tegyünk el. A borsót félig meg kell főzni és a vízből ki­szedve forró üvegbe rakni. Kiszedés után azt a levet, amelyben a borsó főtt, újból tűzre kell tenni, mindenkinek ízlése szerint sót és cuk­rot beletenni, továbbá mintegy három liter borsóhoz egy kávéskanálnyi szalicilt is. Ezt a levet újból fel kell forralni és forrón a bor­sóra önteni. Az ürgeket parafával dugaszoljuk el. A borsót félig meg kell főzni és a vízből ki­erősen ledugaszolni. Ez a dugaszolás azonban még nem elég, hanem kétszeres pergamenttel jól lekötjük, vagy lehet celofánnal is. A for­rástól számított két óráig (ez az idő pontosan betartandó) kell dunsztolni és az üvegeket dunsztoló lábasban kell hagyni addig, amíg teljesen kihűltek­. Ezután hűvös éléskamrába el lehet rakni és igyekezni kell, hogy lehetőleg ne mozgassuk meg az üvegeket addig, amíg­ felhasználásra nem kerülnek. Akik már évek óta így rakják el a zöld­borsót, azok nagyon dicsérik. A zöldborsónak télire való eltevése kényes, gyakorlatot és szakértelmet igényel, éppen azért arra kérjük olvasóinkat, hogy tartsák be az előírásokat. A korlátozó rendeletek és a nők Legyen akármilyen egyszerű is a nő, mégis ter­mészeténél fogva ki akar tűnni és sokkal több ru­házat kell neki, mint a férfinek. Ezt nemcsak a férfiak fogják elhinni, hanem maguk a nők is be fogják látni, nem azt azonban, hogy a mai korlátozó rendeletek között nekik is meg kell elégedniök sokkal egyszerűbb ruházkodás­sal. Alkalmunk volt több hölggyel beszélgetést foly­tatnunk abból az alkalomból, hogy újabb szigorító rendelkezések léptek életbe és most már nemcsak a cukrot, cipőt és egyebet adják jegyre, hanem minden közszükségleti cikket is úgynevezett bevá­sárlási könyvre lehet csak kapni. CSAK SZAPPANT KAPHATNÉK KORLÁTLAN MENNYISÉGBEN Amikor beszélgetésünket megkezdtük, azt hit­tük, hogy legtöbben azon fognak panaszkodni, hogy a női ruhaneműeket is korlátozott számban lehet kapni. Nem úgy történt. Legtöbb asszony azon pa­naszkodott, hogy most már nem tud korlátlan mennyiségű szappanhoz jutni. Ennél meg kell egy pillanatra állnunk, mert megdől az az első mondat, amit leszögeztünk, hogy a mai nők is csak azon törekszenek, hogy ruháza­tukban kitűnjenek a többi nő között. Ennek a következtében sürgősen revízió alá kell vennünk első mondatbeli megállapításunkat és azt leszögeznünk, hogy a mai idők a ma asszonyait is megváltoztatták. Rájöttek arra, hogy díszes ruha nélkül még meg lehet az ember, de nem tiszta ruha nélkül és így válik érthetővé az az általános kíván­ság, hogy bár a szappant ne korlátozták volna. Megnyugtatjuk ezeket az asszonyokat, hogyha vásárlási könyvecskére kapják is ezentúl a szap­pant, ez nem azt jelenti, hogy nem fognak kapni annyit, amennyi kell, sőt ezentúl az elosztás ará­nyosabb lesz. A női divat alakítói már eddig is nagy pa­nasszal voltak, hogy nem csináltatnak az asszonyok elég selyem­ruhát. És valóban így is van. A kor­látozásokkal mindenki százszor is meggondolja, hogy milyen ruhát vesz magának és a luxusöltözék­nek számító selyemholmit nem igen vették. Most,, hogy a ruhaneműt is csak vásárlási könyvecskére lehet kapni, még kevesebb selyemruha fog elkelni, mert most még inkább azon lesznek, hogy csak a legszükségesebbeket vegyék meg. Mert megtörtén­hetik az, hogy valaki vett magának selyemruhát és utána nem tud majd venni szövetet, mert egy­szerre két ruhát nem lehet kiszolgáltatni. A KORLÁTOZÓ RENDELKEZÉS NEM OK A RENDETLENSÉGRE Szinte halljuk egyes asszonyok ajkairól, hogy­­„nem kapok elegendő ezt, vagy amazt, nem tudom rendben tartani magamat, a házamat“. Ez nem áll. Mert egyszerű eszközökkel lehet csinosa­n és tisztán élni, akár az öltözködésről le­gyen szó, akár pedig a lakás tisztántartásáról. Mert itt érvényesül igazán az a nagyszerű ma­gyar közmondás, amelyet már az elemiben a szí­vünkbe véstek, hogy a foltos és tiszta ruha nem szégyen, de szégyen a piszkos ruha. Azért senki sem fog megróni, amiért egyszerűen, sőt szegénye­sen vagyunk öltözve és lakásunk sem egy luxus­lakás, de igenis azért meg fognak róni, hogyha nem vagyunk rendesen felöltözve, vagy pedig lakásunk rendetlen. Tehát a korlátozó rendelkezés nem lehet ok a rendetlenségre, sőt ösztökélő kell, hogy legyen arra, hogy egyszerű eszközökkel is megtartsuk azt a mél­tóságot, amit az asszonyi hatalommal az Úristen nekünk adott.

Next