Pécsi Napló, 1941. augusztus (50. évfolyam, 173-197. szám)

1941-08-06 / 177. szám

2. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1941 augusztus 6. M­­eghalt Babits M Mihály kei a magyar irodalomnak. Babits Mihály 1940 óta tagja volt a Magyar Tudományos Akadé­miának és a Kisfaludy Társaságnak, gondnoka a Baumgarten Ferenc írói alapítványnak. Babits Mihályt szoros szálak fűzték Pécs­hez. Itt végezte a gimnáziumot és, amikor te­hette, ellátogatott a mecsekalji városba, amely­hez annyi emlék kötötte. Legutóbb a Janus Pannonius Társaság alakuló ülésére érkezett ide. Harmincéves iskolatársi találkozóján nem jelenhetett meg, maga helyett elküldte szép versét, amely így kezdődött: Nem merek közétek jönni, régi társak! Kit vártok? Nem vagyok már az, akit vártok Az már régen meghalt. Megfojtotta lassan a napok özönje, s aki helyette ma, ha jöhetne, jönne, tán úgy néznétek rá, mint egy idegenre ki­jöttével megcsalt. A harmincéves találkozóra nem mert el­jönni, helye üresen maradt és üres lesz Babits Mihály helye a következő találkozón is. Pécshez való tartozását dokumentálta híressé lett verse, az „Emlékezés egy pécsi uszodára“ is. A Szekszárdon tartózkodó Babits Mihály szombaton rosszul érezte magát, szívroham lépett fel és ezért a fővárosi Siesta-szanató­­riumba szállították. Vasárnap este műtétet akartak végrehajtani rajta, de nem lehetett már, mert a műtétet nem bírta volna el. Teme­tése csütörtök délután lesz. амииаааавааавав^шзаащйаидиа^жг-яя -...........-щшгщятятят Pécs, aug. 5. Babits Mihály, kiváló író, költő és esztétikus éjjel 12 órakor a Siesta­­szanatóriumban meghalt. Babits Mihály 1883-ban született Szek- Szárdon. Budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett és 1917-ig a középiskolai tanári pá­lyán működött. Azóta tisztán irodalmi műkö­dést fejtett ki. Szerkesztője volt a „Nyugat“ című folyóiratnak. Már első önálló verses kö­tete is kivételes sikert aratott. Egymás után jelentek meg költeményei, regényei, tanulmá­nyai, fordításai, amelyek mind kiváló terme- Emlékezés egy nagynevű magyar püspökre Pécs, augusztus 4. Ilyenkor nyáron, ami­kor vakációzó, hozzánk ellátogató idegenek ott állnak a fényképezőgéppel a kezükben, a híres Dóm előtt, jut hely a lemezen a Szepesy-szo­­bornak is, a szobornak, amely Pécs egykori híres püspökének emlékét hirdeti. Az idegenek nemcsak a Székesegyházat csodálják, de ámu­latukból kijut a szobornak is, amely hibátlan, szép művészi munka, mentes minden páthosz­­tól, életet sugárzó, hatásában pedig tökéletes. Ott álltunk ma délelőtt Szepesy Ignác szobra előtt és, amikor a négy tagból álló pesti társaság kérdésekkel ostromolt, bizony-bizony,­­dadogva adtam meg a választ. A restelkedés késztetett a mulasztás pótlására, régi, sárguló füzeteket kutattam fel és most, pótlólag, egy­úttal pedig mások okulására is, felelevenítem a szobor történetét, még inkább azt, amit egy­kori, nagynevű püspökünkről tudni illik. Közel 70 évvel ezelőtt, 1872 július 29-én egy G­r­ü­n­d­­­e­r nevű egyszerű pécsi iparos 300 forintot hagyományozott Szepesy emléké­nek állítandó ércszoborra. A pénzt elhelyezték, kamatozott és 1885-ben M­e­n­d­­­i­k Ágoston apátplébános a város közgyűlésén szóbahozta a szobor felállításának ügyét. Egyhangú lelke­sedés fogadta az indítványt és csakhamar meg­indult a gyűjtés. A gyűjtést szervező választmány tagjai lettek: Aidinger János polgármester, Majorossy Imre főjegyző, Jilly Alajos gazdasági tanácsos, Nendtvich Sándor és Rauch János mérnökök, Bánffay Simon, Bolgár Kálmán, Böhm Félix, Dischka Győző, Egry József, Erreth Antal, Förster Béla, Gadó Nagy József, Hoffmann Károly, Hölbling Miksa dr. Kindl József, Mo­háríts Károly dr. Krasznay Mihály, Littke Jó­zsef, Mendl Lajos dr. Mendlik Ágoston, Papp József, Ráth Mátyás, Schapringer Joachim, Szeredy József dr., Tamássy Ferenc, Troll Fe­renc, Weidenger Ferenc és Zserm­ay Vilmos biz. tagok. A gyűjtés megindult és kitűnő eredményt hozott. A megyebeli születésű Kiss Györgyöt bízták meg a szobor elkészítésével, aki azt 10 ezer forintért vállalta is. A szobor és a reliefek ércbeöntése 1893 júniusában elkészült Buda­pesten, ahonnan csakhamar Pécsre szállították és november 5-én leplezték le. Szepesy Ignác báró 1828-ban foglalta el Pécsett a püspöki széket. Tíz évi nagyjelen­tőségű tevékenykedés után halt meg. 1780-ban született Egerben, Pesten filozófiát, Bécsben theologiát hallgatott és 1803-ben szentelték pappá. 1808-ban kanonok lett s mint ilyen, bor- sódi főesperes, majd kisprépost. Amikor Rud­­n­a­y Sándor erdélyi püspök esztergomi ér­sekké lett, Ferenc király Szepesyt nevezte ki helyébe. A népnevelés ügyében már itt is so­kat tett, évenként 10 ezer forintot adott saját­jából papnevelésre és számos községnek épí­tett templomot. 1828 február 24-én érkezett Pécsre és el­foglalván új megyéje székét, sorra járta a köz­ségeket, fáradhatatlan buzgóságot fejtve ki a vallási és erkölcsi élet fejlesztésében. Megve­tette alapját a püspöki tanítóképző intézetnek, legkiválóbb műve pedig a jogakadémia, amely­re jelentős összegeket költött. 1828-ban nyitott a megyei papnövendékek számára bölcseleti tanfolyamot és annak nyilvánossági jogot szer­zett. 1831-ben, két évvel később pedig megnyi­totta a jogi tanfolyamot is. Először 100 ezer váltó forinton impozáns épületet emelt, később Baranya vármegyétől megvette a Paulinusok zárdaépületét és azt újabb 100 ezer forint költ­séggel restauráltatta. A líceum számára 50 ezer forint befektetéssel, könyvnyomó intézetet is létesített. A jogi főiskola számára nyilvános könyvtárat létesített, olymódon, hogy Klimó püspök hagyatékát 4000 kötettel szaporította. Ezreket költött természettani, mechanikai sze­rekre, a nyilvános vizsgákon mindig megjelent, examinált, vitákat rendezett és a győztesnek 5 aranyat szokott ajándékozni. A város kultúr­­életében vezető szerepet játszott. Szepesy püs­pök 1834-ben kezdte meg a szentírásnak bő jegyzetekkel és magyaráza­tokkal kísért magyar kiadását. Magyar és latin­nyelvű egyházi szónoklatait P­e­­­tf­e­r Antal püspöki titkár gyűjtötte össze Nemzeties ér­zületének bizonyítéka, hogy elrendelte az anya­­könyvnek magyarul való vezetését. Különben is élénk részt vett a nemzeties irányú országos mogzalmakban is. Az országgyűlés elé véle­ményt terjesztett, hogyan lehetne a magyar nyelvet leghatásosabban, erőszak nélkül terjesz­teni. E célból 100 ezer forint tőke elhelyezését kívánta, amelynek 6000 forintnyi évi kamatából Szombathelyen, Komáromban, Szegeden és Miskolcon iskolákat kellene felállítani. Nyelv­ügyi téren kifejtett buzgó tevékenysége elis­meréséül, 1830-ban az Akadémia beválasztotta igazgató-tanácsába, 1831-ben pedig tiszteleti tagjául. 1831 július 16-án halt meg. Korai halá­lát pótolhatatlan veszteségnek érezte mindenki. Letartóztattak kilenc kommunistát Pécs, aug. 5. A „8 Órai Újság“ í­rja: Az utóbbi hetek folyamán Budapesten és főként Budapest külvárosaiban, továbbá néhány vidéki városban különféle alakú és tartalmú röpiratok jelentek meg. Ezek a röpiratok részint sok­szorosításban, részint szabályos nyomdai elő­állításban láttak napvilágot. Az aláírások szö­vege egyöntetűen „Magyar Autonóm Szovjet­köztársasági Front“ volt. Azonkívül valameny­­nyin hamis impressziumként egy debreceni nemlétező nyomda volt feltüntetve. A budapesti főkapitányság e röpcédulák szerzői és előállítói, valamint terjesztői után a nyomozást azonnal a legszélesebb körben megkezdte. A nyomozást az a körülmény, hogy a sajtótermékeket éjjel terjesztették, nagyon megnehezítette. A nyomozás azonban tegnapra eredménnyel járt. Megállapítást nyert, hogy egy kommunista társaság, melynek feje Petruska Andrásné, született Kovács Zsuzsanna karcagi szüle­tésű, 51 éves gyári munkásnő, Csongor ucca 24 szám alatti lakos terjesztette az izgató tar­talmú röpiratokat. Petruska Andrásné annyira meggyőződéses kommunista, hogy az őt kihall­­­­gató detektívet is meg akarta, győzni eszméi igazságáról. A kommunista társaság többféle röpcédulát gyártott. Az első önálló Szovjetmagyarországot hir­detett, a második tengelyállamok ellen izga­tott. Petruskáné ezeket a röpiratokat Almer István nyomdai küldönccel együttesen állította elő, sokszorosításban. A sokszorosítást Tamási Géza grafikus végezte. Miután a társaság látta, hogy az ügy így kissé nehézkes és megfelelő példányszámot nem sikerült előállítani, a nyomdatechnikára tértek át. A nyomdai költségek fedezésére ta­láltak is egy férfit, Fekecs Sándor kézimun­kakereskedő személyében. Ekkor adták ki a hármas számú nyomtatványt, melyet Bruck Andor nyomdász Csengery ucca 27 szám alatt lévő nyomdájában állítottak elő . A negyedik számú röpiratot Fekecs Sándor gumibélyegző­vel nyomta. Ez a röpirat a szovjet csillag jele mellett a sarló és a kalapács jelvényt is tartal­mazza. Az ötödik röpirat ismét nyomdai úton készült. A vidéki röpiratok terjesztése leginkább Debrecen és Losonc környékére korlátozódott. A terjesztésben a nevezett személyeken kívül részt vett még F­i­n­i­s­c­h Béla plakátragasztó, Petruska András segédmunkás, Almer Istvánna gyári munkásnő, Tamás Gézáné gyári munkásnő. A megindult bűnvádi eljárás során a főkapitányság bűnügyi osztálya vala­mennyit előzetes letartóztatásba helyezte és a budapesti királyi ügyészséghez kísértette át.

Next