Pécsi Napló, 1942. február (51. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-22 / 43. szám

1942 február 22. Ж&йШЯПВШШШШШЕШЯйгШй ^швшNoшюNoтп/^^шятш^явтгш^^&^швзе:^т PÉCSI NAPLÓ ä% ekeszarirától... Az utánpótlás kérdése szellemi és gazda-­­­sági életünk egész vonalán problémákat teremt és megoldásukat sürgeti. Sokszor ugyan nehéz kérdések vetődnek felszínre és hosszú az út a megnyugtató feleletig Hosszú az út, mert a kérdés lényege a nemzeti lélek időbeni meg­nyilatkozásaival van szoros összefüggésben. A színházi élet vonalán különleges figyel­met érdemel az idő által teremtett helyzet. Ezen a síkon nemcsak arról van szó, hogy van-e számbeli utánpótlás, de hogy milyen az utánpótlás. A színházi világban a minőségi kérdés elsőrangú követelmény. Értékítéletün­ket nem az befolyásolja, hogy van színész, ha­nem, hogy milyen a színész?! Ez természetes is, mert ezt az értékelési sorrendet az élő szí­nésznek a mindennapi életre gyakorolt föltét­len hatása magyarázza meg. Nem­régiben erről a fontos kérdésről a színházi világban súlyt jelentő vezető szemé­lyekkel volt alkalmam beszélgetni. A beszélge­tés során megvitattuk a kérdés minden lénye­ges vonatkozását és az a megállapítás szűrő­dött le, hogy nincs biztosítva a minőségi után­pótlás. Főleg kevesen vannak a vezetésre al­kalmas és hivatástudattal rendelkező színé­szek. Hiszen egy színház vezetésénél nem egyedül elsőrangú kérdés az anyagi bázis biz­tosítása, de az anyagiak mellett a hivatás és rátermettség is ugyanolyan elengedhetetlen kö­vetelmény. Pécs városának polgármestere a nyilvá­nosságra bocsátott kultúrprogramjában ezen a hiányon is próbál segíteni. A magyar lélekért, küldetését, hivatását átérző emberekért indít nehéz küzdelmet. A magyarságnak mindenek fölött való irányító erejét kívánja biztosítani. Ezért történt, hogy mint az elmúlt napokban is, a várost és falut ünnepi találkozóra hívta és a falu tehetségeinek kibontakozására, a ma­gyarság erejének megbizonyítására műkedvelő előadások keretében nyújt lehetőséget. Ezek a találkozások az örök magyarságnak igen fontos állomásai. Fontosak, mert nem csu­pán ünnepi alkalmakat nyújtanak, de reá mu­tatnak az utánpótlás egyedüli és lehetséges biz­tosítására. Magyar tehetségek nyilatkoznak még a találkozás keretén belül s kihangsúlyoz­zák, hogy az ősmagyar erő és istenadott szent tehetség fölfedezése és megtartása az utánpót­lás kérdésének megoldása. Így történt ez a nagycsányi műkedvelők előadása során is, ami­kor láttunk nem egy olyan szereplőt, akik is­tenadta tehetségükkel tökéletes, lélekben át­élt alakításokkal megrázó élményt nyújtottak. Ezeket a magyar erőket nem szabad vis­szaengedni a faluba, de minden tekintetre ki­terjedő rostálás után az utánpótlás szolgála­tába kell állítani. Legyen elég merészségünk egy olyan elindulás kezdeményezésére, hogy a kellőleg szelektált és kiválasztott magyar falu tehetségeit továbbképeztetjük és kellő szel­lemi és lelki kiképzés után a magyar törté­nelmi élet szellemi szolgálatára állítsuk. Az élet egész vonalán, főleg a színházi élet ber­keiben. Ilyen elindulások már voltak. Eredményt azonban az ellobbant lelkesedés hiányában nem mutathattak fel. Próbáljuk meg az elaludt lángokat újra föléleszteni s elindulni a minő­ségi utánpótlás kitermelésének nagyon nehéz útjára. A polgármester kultúrkerete nagyon alkalmas erre. Kérjük őt, vállalja ezt a külde­tést is. Teremtsük meg együtt azt az életvona­lat, amely az eke szarvánál indul el és a szel­lemi élet különböző vonalaiba torkollik bele. Lakatos L. István. Mi újság a budapesti élelmiszer nagyvásártelepen ? A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti jelentése szerint február 13-tól február 19-ig az élő- és vágott baromfi, valamint a tojáspia­con továbbra is változatlanul a hivatalosan megállapított legmagasabb árak voltak érvény­ben. A zöldség- és főzelékfélék piacán csupán a kelkáposzta ára emelkedett 9 fillérrel kilón­ként. A többi árucikknél az árváltozás a 3 fil­lért nem haladta meg. A gyümölcsfélék piacán a nemesfajtájú alma ára 10, a külföldi gesz­tenye ára pedig 20 fillérrel csökkent, viszont a narancs ára 10, a mandarin ára pedig 20 fillér­rel emelkedett kilónként. A megbízhatóság ism­ertetőjele­ ígéretével kecsegtető falragaszok állították meg most 136 éve Európa-szerte a járókelőket. Földrészünket 1806-tól fogva a szá­­razföldi blokád elzárta a tengerentúli terményektől. A külön­­böző tudományos társaságok tehát tekintélyes díjakat tűztek ki olyan feltalálók számára, akik magából az európai talajból tud­­nának éppoly jó és lehetőleg még jobb anyagokat kitermelni, mint aminőket eddig a tengerentúl szállított. Vén földrészünk ezekben az esztendőkben újra egyszer ráeszmélt a saját erőfor­­rásaira: bámulatos találmányok és felfedezések bukkantak fel akkoriban a blokád vaskényszere alatt, így pl. akkoriban talál­­ták fel a répacukrot, amellyel egyszeriben pótolni tudták a szinte már megfizethetetlenül magas árú tengerentúli nádcukrot. Így alakult ki Európa festékipara, amelynek termékei messze meghaladták jóságban az addig tengerentúlról szállított festék­­anyagokat. S akkoriban kapott lábra Európa selyemipara is. Azokban az években született meg az úgynevezett „konti­­nentális kávé“ is. Az a finomillatú, zamatos, barna ital, amelyet a CICHORIUM INTYBUS nevű növény illatos gyökeréből kezd­­tek készíteni. Nem kellett hozzá falragasz és nem kellett jutalom* díjakat sem kitűzni, mert maguktól támadtak ennek a nemes italnak rajongó hívei. Az úri renden lévők magából a kávé* pörkölésből tanulták meg, milyen is lehet a jó és gondosan kezelt porzsolt ital íze. Nagyműveltségű kereskedők és technikusok, felelősségük tudatától hajtva, nekiláttak, hogy a cikória gyökeré­­ből előállítható italt kifinomítsák és tökéletesítsék. Egy szép napon azután megszűnt Európa blokádja. De amikor 1828-ban megalakult az a vállalat, mely a­­Franck­e ci* kókiakávét gyártja, ez a vállalat már jól felhasználhatta mindazo­­kat a javításokat és tökéletesítéseket, amelyek a blokád évei alatt a kül- és belföldön megszülettek. S ez a vállalat azóta is megszakítás nélkül, jó és rossz időkben gondos szeretettel és nagy szakértelemmel munkálkodik azon, hogy ezt a jófajta belföldi kávépótszert minél ízesebbé tegye. A­­Franck k­ikóriakávé ma, az egész világ szakembereinek egybehangzó véleménye szerint, minden tárgyilagos és joggal támasztható igénynek tökéletesen megfelel. Örüljünk hát, hogy van ilyen kávépótszerünk. És örömünk még nagyobb lesz, ha arra gondolunk, hogy az itt termett hazánk földjén , hogy gyártását a magyar iparnak köszönhetjük. 5. oldal.

Next