Pécsi Napló, 1942. május (51. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-12 / 107. szám
LI. évfoglam, 107 szám. Arat2till 1942 május 12. К E D D ишаяшншшав Városa IVnemezetny‘tonyVi HITM^NAPLÓ Jtsszketztdség és kiadóhivatal: Munkácsy u. ill. Kéziratokat nem adunk vissza. 8*»rk tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20.27. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér. — 12 oldalas 20 fillér. m Pécs, május 11. A szív, amelyből évtizedeken át annyi meleg,és tiszta emberjóság áradt a szenvedők és elesettek felé, hétfőn hajnalban megszűnt dobogni. Visnya Ernő földi értelemben nincs többé. Váratlan elmúlása a hár döbbenetének komor árnyékát veti a kései tavasz akó fényében fürdő mecsekalji metropolisra s a fájdalom, amely ebben a pillanatban szívenüti a várost, annál igazabb és őszintébb, mert ebben a városban mindenki tudja: egy jó ember távozott el az élők sorából. Életének három utolsó évtizede szinte egy a város történetével. Személye, munkássága, képességei, felnézhetetlen befolyása, hasonlíthatatlan áldozatkészsége mindmegannyi motorikus erő hajtotta a város szebb jövőjét álmodó terveket a megvalósulás stádiuma felé. Soha senki pécsibben nem munkálta ennek a városnak kulturális, társadalmi és politikai életét, mint az elhunyt, aki a közéleti szereppel együtt vállalta mindig azokat a kockázatokat is, amelyek megkerülésére mások fölös energiamennyiséget szoktak pazarolni. Visnya Ernő az alkotás és kockázat vállalásában mindig ugyanaz volt. De segítő szándéka ernyedetlen volt a legkisebb emberrel szemben is. Nyitott ajtó várta a hozzáfordulókat és azok, akik életük sorának eligazításánál akár anyagi, akár erkölcsi támogatását vették igénybe, nagyon jól tudják, hogy ez a támogatás mindig önzetlen volt. Egységes tábort akart látni ebben a városban, de sohasem politikai, hanem társadalmi értelemben. Politikai ouvre-jében nem is lehetett felismerni azokat az elemeket, amelyek a rideg pártembert jellemzik. Szíve a legnemesebb emberi eszmények fókuszában állott és ezeket az ideálokat igyekezett szolgálni küzdelmekkel tele életének minden fázisában. Szelimedmen volt a szó legnemesebb értelmében. Csak egyéni képességei vitték előre példa nélkül álló társadalmi érvényesülésének útjain és mert egyszerű sorból küzdötte fel magát egy magas polcig, tán ezért fordult élete minden percében annyi megértéssel és szeretettel az elesettek és támogatásra szorulók felé. Kihűlő teste és elpihent szíve előtt ebben a komor percben meghatottan tiszteleg az emlékezet. Többé már senki sem adja azt a tanácsot a másiknak, hogy „menjen Visnyához“. Hozzá már nem mehet többé senki. Ő elpihent, éppen azokban az időkben, amelyekben a megértő emberjóságra, az önfeláldozó áldozatosságra, a nagy társadalmi eszmények iránti fanatikus lelkesedésre inkább van szükség, mint valaha. De Visnya Ernő csak földi értelemben nincs többé. Életének nagy tanításait soha el nem fogja feledni ez a város, amely benne egyik igazán nagy fiát és nagy eszmék igazi harcosát gyászolja. Visnya Ernő tiszta emlékét még soká fogja őrizni ez a város, amely a halál komor árnyékában megrendülten, fájdalmas szívvel, de az örök Isten akaratában való hívő megnyugvással áll a temető kapujában, ahol íme most Visnya Ernő lépi át az örökkévalóság küszöbét. Visnya Ernő életrajza Visnya Ernő kincstári főtanácsos, a Ferenc József-rend lovagja, a Magyar Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa, Pécs város felsőházi képviselője, a Pécsi Takarékpénztár elnök, vezérigazgatója 1979-ben Pécsett született, itt végezte az állami főreáliskola négy alsó osztályát, majd a kereskedelmi iskola növendéke sorába vétette magát fel, ahol érettségit is tett. Mint nagyon tehetséges, jóeszű fiatalember azonnal a Pécsi Takarékpénztár kötelékébe lépett, ahol rövid pár évi gyakornokoskodás és önkéntesi szolgálatának kitöltése után, gyorsan haladt előre azon a lépcsőzeten, mely márkét évtizeddel ezelőtt a fennállása századik évfordulójához közeledő Pécsi Takarékpénztár élére vezette, előbb vezérigazgatói, majd elnökvezérigazgatói minőségben. Visnya Ernő kiváló pénzügyi kapacitás volt. Ezt elsősorban intézete igazgatósága ismerte fel, mely elég fiatalon bízta reá a kiterjedt üzletkörrel rendelkező pénzintézet vezetését, melyet a tett erős, eredeti elgondolása és mindig hideg fejjel gondolkozó Visnya Ernő nemcsak pusztán átvezetett a nemzeti összeomlás nehéz időszakán, de rövidesen fel is virágoztatott, üzletkörét kiszélesítve s több fiókintézet létesítésével távolabbi vidékeken is a legeredményesebben szolgálva a magyar hiteléletet. A pénzügyi szakember kiváló képességeit, alapos hozzáértését és nagyvonalú koncepcióit azonban nem csak intézete értékelte, hanem a város, vármegye és az ország legtöbb hitelszervezete éspedig azzal, hogy értékes, tevékenységet siettek a maguk számára is biztosítani, legalább azzal, hogy igazgatóságuk kebelébe választották. Visnya Ernő tevékenysége azonban nem csupán a hitelélet keretében mozgott. Ez a keret tág lehetőségeivel is szűknek bizonyult az ő zsenialitása számára. Az összeomlás idején, amikor Magyarország teljesen magára maradt, azonnal felismerte az iparosítás jelentőségét s ezért nem csupán fokozott mértékben támogatta a hitelre szoruló ipari és kereskedelmi vállakozásokat, hanem maga is részt vett több ilyen megalapításában s ezzel különösen városunk iparának megerősödését szolgálta. A világháborúban hét hónapig katonai szolgálatot teljesített. Onnét mint tartalékos főhadnagy tért vissza polgári foglalkozásához. A világháború előtt is sokat utazott s ugyanezt tette, amint arra a háború után lehetőség kínálkozott. Járt Német-, Olasz-, Francia- és Angolországban és beutazta az összes Balkán''államokat. Nyilt tekintettel járta a világot s mindenhonnan gazdag tapasztalatokkal tért vissza, melyeket szívesen és hasznosan értékesített a hazai környezetben, a köz javára. Nagyon ismerte a Balkán gazdasági viszonyait és erősen felkészülten várta, hogy a magyar tőke bekapcsolódhasson a déleurópai termelésbe, ahol jelentős lehetőségeket látott a fejlett pécsi ipar és kereskedelem számára is. A pénzembernek ismert Visnya Ernő azonban magasan kiemelkedő kultúrember is volt, ami nem egészen csak az ő felsőbbrendűségében nyilatkozott meg, hanem abban és főként abban, hogy semmi áldozattól nem riadt vissza, ha a kultúra terjesztéséről, az általános kultúrnívó emeléséről volt szó. A város életében kifejtett gazdag és eredményes munkásságának — melyet közel harminc éven át mint a törvényhatósági bizottság s valamennyi albizottság tagja végzett — súlypontja csak részben esik politikai természetű teendőkre. Legalább is akkora mértékben szolgálta szülővárosa kulturális haladását, fejlődését, előbbrevitelét, s ebben a körben szinte lehetetlen részletezni, mit köszönhetünk Visnya Ernőnek, aki csodálatos munkabírással nagy elfoglaltsága mellett is mindenütt ott volt, ahol kezdeményezni, lelkesíteni, buzdítani, tenni kellett és mindenkor első volt, amikor bármi hasznos, jó célra adni kellett. Igazi européer volt, Széchenyi szellemében gondolkozott és dolgozott. Célkitűzésének a város érzelmi, értelmi és anyagi szintjének emelését tekintette s ezt a célkitűzést haláláig tervszerűen munkálta. Visnya Ernőről, az emberről kellene még megemlékeznünk, nehéz azonban ebben a szűkre kényszerített keretbe olyan portrét illeszteni róla, hogy aki nem ismerte, ebből lássa meg kivételesemberi nagyságát és jóságát. Pécs lakosságának óriási többsége tudja, ki volt Visnya Ernő és mennyi értéket veszítünk vele most, hogy az örök tevékenység színteréről, mindannyiunk őszinte szomorúságára, szinte váratlanul eltávozott. Egyéniségének értékelésében különben is réges-régen megelőzött bennünket a közvélemény, mely három évtizeddel ezelőtt a törvényhatósági bizottságba ültette, a felsőház mai formájában történt megalakulásakor pedig a város képviseletével őt bízta meg. De nagy emberi értékeinek megbecsüléseként vehetjük azt is, hogy három évtizednél hosszabb időn át nem lehetett Pécsett semmiféle megmozdulás, melynek szellemi vezetésére a közvélemény érdemesebb egyént ismert volna nálánál. Ezért annyi az elnöki, társelnöki, díszelnöki tiszte, hogy meg sem kíséreljük számbavenni. Mindezeken felül külön érdeme, hogy a szerb megszállás idején bizakodó magyar lélekkel ált azok élén is, akik a csüggedőkben a lelket tartották s a nehéz időkben anyagilag is támogatta az ellentállás szellemét. Visnya Ernő köznek tett szolgálatait a legfelsőbb helyről is ismételten elismerték. Az uralkodó a Ferenc József-renddel tüntette ki, Kormányzó Urunk pedig előbb a kincstári főtanácsosi rangra emelte, majd utóbb a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta neki. A kiváló pénzügyi kapacitás, modern gazdaságpolitikus, várospolitikai pártvezér, a lelkes művészetpártoló, az önzetlen sportbarát.