Pécsi Napló, 1942. október (51. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-01 / 222. szám
LI. évfolyam, 222. szám. Ár« IS m. Ш2. október 1. CSÜTÖRTÖK Serktsértőség és kiadói hiivatal: Munkácsy u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerk. tel.: 21-09. — Kiadóhivatali tel.: 20.27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hónapra 2 P 30 f. egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára 12 fillér, — 12 oldalas 20 fillér. Visszatérő történelem írta: Árvay Árpád. Van-e annál izgatóbb kérdés, mikor lesz vége a háborúnak és ha vége lesz, mi következik aztán? Ez a kérdés nemcsak a küzdő és életét minden pillanatban kockáztató katonát, nemcsak a háborús szenvedésekben méltán osztozó polgártársat, de a felelős államférfiakat is behatóan foglalkoztatja. Rövidesen két igen nagyszerű, európai közéleti vezető is szükségesnek tartotta, hogy a nagy nyilvánosság számára hangosan gondolkozzék a mikéntek és lehetőségek felől. Mindkét vélemény egészen közelről érint bennünket, magyarokat. Funk elgondolásai egyenesen nekünk szóltak, Göbbels pedig a mi kutató, kiutat kereső óhajainknak is kifejezést adott, amikor — kézenfekvő, biztos adatok híjján, amineket természetesen ebben a tekintetben senki se szolgáltathat, — legalább elméletileg igyekezett megtalálni a háború befejezésének módozatait. Kétségtelen azonban, hogy mindkét nyilatkozat nyomán bizonyos derűlátás fakadt a lelkekben. A színes álmok szivárványa épp annyi joggal kivirulhatott a háború fergetegétől sötét égbolton, mint ahogy a tudós vagy a hívatott közgazdász is elővehette a jobb jövendő körvonalainak papírra vetítésére a ceruzát Erre pedig ma valóban nagy szükség van. A szórongattatás, a megpróbáltatás csüggesztő perceiben a legkiválóbb gyógyszer a derűlátás. A ma után holnap következik, az éjszakára reggel s a háborúra — béke. Ez az élet következetes törvényszerűsége, amit soha egyetlen pillanatra se szabad elfelejteni. Nagy szegénységi bizonyítvány lenne a magyar közvéleményre, ha jövőbe vetett bizalma, annyiszor szavalt és ünnepelt férfiassága egyszerre elpárologna, mihelyst idehaza, a saját tűzhelyénél érzi a háborús átok sújtó kezét. Az orosz bombák hazai földön való robbanása és rombolása pillanatra sem ingathatja meg a nemzet hitét hanem arra kell hogy indítson mindenkit, hogy a kétségkívül létező gyönge idegzetű, kicsinyhitű rétegbe a maga saját erős hitét, a maga törhetetlen bizodalmát átárassza. Ha az ember meredélyeken jár, nem jó se hátra nézni, se se a mélybe pillantani. Mindig csak előre kell nézni! A magyar nemzet ma szövetséges társai oldalán világválságok meredélyein lépked, mégpedig a létéért folyó súlyos küzdelem terheivel a vállán. A nemzetnek tehát előre és csakis mindig csak előre kell néznie. Inkább a fantázia griffmadarának szárnyaiba kapaszkodva röppenjünk ki a ma csúfságaiból és a jövő hímes, szép mezeire kalandozzunk lomvirágokat gyűjteni, mint hogy magunkba riadjunk és roskatag tévelygéssel csámcsogjuk céltalanul a kilátástalanság hiábhíreit. Nem áltatás az, hogy a magyar nemzetnek a mai viszonyok között is nemcsak szüksége, hanem egyenesen joga is van a derűlátásra. Lehet, hogy a ványadt, városi filiszter irodalevegőtől és kávéházfüsttől áporodott idegei nem így éreznek, de az egészséges nemzetösztön, amely él, létezik, és minden történelmi fordulón jelentkezik azok előtt, akik a nép lelkében olvasni tudnak, a magyar jövő derűs megítélésének jogosságáról beszél. Ez a nemzetösztön az 1918-as összeomlás előtt már évekkel megérezte a nemzetre rászakadni készülő óriási szerencsétlenséget. Az első világháborút megelőző években a magyar közhangulat forradalmi idegesség, vagy a saját vesztébe való rohanás lelket tépő, de nyomasztó érzése ülte meg, ami a háborús évek előrehaladásával csak mindinkább elfekélyesedett addig, míg csúcspontját a nagy nemzeti összeomlásban és Trianonban érte el. A mai magyar egészségesebben és derűsebben néz a jövőbe. Sőt komoly, kitartó munka és erre a jövőre való, eltökélt felkészülés jellemzi. Ez a nemzet ma nem meghalni készül, mint az első világháborúban, hanem élni és főkép azon a helyen, abban a hivatottságban élni, amelyre magát illetékesnek és tehetséges, erői folytán elhivatottnak is érzi. Funk, az érzelgősségektől mentes közgazdasági képletekben és statisztikai tükörképekben gondolkozó német gazdasági miniszter a háború utáni, magyar, közgazdasági életnek nagy jövőt jósolt. Ez a jóslás nem neuraszténiás sugallatok vagy hisztérikus képzelgések forrásából, hanem azokból a gazdasági világképet éles ridegséggel átfogó ismeretekből és számításokból táplálkozik, aminőkkel ma csak a német birodalom legfőbb közgazdásza rendelkezhetik. A szövetséges államférfi felfogása azonban meglepően azonos síkon mozog a nemzetösztönnel, amelyet nem lehet ugyanolyan világosan olvasható formulákban kifejezésre juttatni, mert nem szavakban, hanem a nemzet ösztönös tájékozódásában jut kifejezésre. Nos, a boldogemlékű mátyás királyi idők óta soha se fordult ez a magyar nép oly mértékben az élet reáliái felé, mint éppen napjainkban. Nemcsak az időszerű világáramlat nyomásának, hanem a nemzeti élet egészsége javulásának kell tulajdonítanunk azokat a jelenségeket, melyek a magyarságnak a gazdasági életben való erőteljesebb térfoglalását és ennek a térfoglalásnak az előhaladását jelzik. A színeslelkű, pazar álomvirágok illatába révült magyar kezd kibontakozni az ázsiai álomkórból. A tehetetlen lenyűgözöttség, kényelmeskedő patópáloskodás helyett iparban, kereskedelemben, gazdálkodásban s általában az élet minden terén szívós, magyar előrehaladás, bámulatos leleményesség és eddig talán nem is sejtett rengeteg rátermettség tapasztalható, örvendetes állapot ez és a jobb magyar jövendő biztos megérzését sejteti. Valamikor régen a nagylajosi vagy mátyási időkben a magyar ember nemű kalmárkodása az Északi-tengertől a Fekete-tengerig eljuttatta az európai népeknek szánt portékákat. Rengeteg, magyar lobogós hajónk feszült büszkén a szélben a messzi vizek hátán is. A magyar ügyesség, a magyar erő, a magyar népi hatalom kétségbevonhatatlan létezését és terjeszkedési képességét hirdették ezek a hajók akkoriban. Azt mondják, a történelem ismételni szokott. A hullámvonalak mélyének ismétlődését elég gyakran megfigyelhettük történelmünkben. Nem szabad-e feltételeznünk és várnunk, hogy most már az örömtelibb nemzeti élet hullámhegyei ismétlődjenek? A Mohács után következett négyszáz éves, nemzeti zuhanás megállapodott és a magyar sors ismét fölfelé ívelőben van. Miért kellett éppen idegen nemzet fiának meglátnia azt, hogy a magyar régi történelmi dicsőségek kiegyensúlyozottabb, napfényesebb vizei felé evez? !Miért nem olvasunk mi magunk is a visszatérő történelem mindenki számára látható jeleivel? Pedig szemlátomást hiába merülünk beljebb és beljebb a háború gyilkos kavargásának örvényeibe, a megpróbáltatások, nélkülözések, véráldozatok és rémületek mögött nemzeti történelmünk szebb korszakainak ragyogása van ismét felkelőben. A szebb jövőért azonban fizetni kell és senki, ma élő a sors nekikézbesített számláját vissza nem utasíthatja. Magyar csapatok stardsikerei a Donnál Budapest, szeptember 30. A MTI katonai helyről nyert értesülése szerint a honvéd hadsereg arcvonalának nagyobb részén továbbra is nyugalom van. Harci tevékenység csak helyenként volt. Az ellenség szórványos átkelő és felderítő kísérletei sorra meghiúsultak. Egyik kötelékünk merész és eredményes vállalkozást hajtott végre a Don folyó egyik sziigetére. Az ott álló ellenséges erőket leküzdve a szigetet a bolsevista katonáktól megtisztiította és eközben foglyokat ejtett és nehéz fegyvereket zsákmányolt. A tegnapi német hadi kijelentés egyébiránt erre a fegyvertényre utalt , amikor a honvédhadsereg arcvonaláról megemlékezett. Sztálingrád északi része a német csapatok birtokába jutott Berlin, szeptember 30. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnokság közli: A Kaukázus északnyugati részében és a Terek folyótól délre a német és szövetséges csapattok kemény támadóharcokban tovább nyomultak előre. Sztálingrádban a város északi részének újabb szakaszait rohammal elfoglal-ták. Az ellenség eredménytelen tehermente- I sitő támadásai során 34 páncélost vesztett. A doni arcvonalon német és olasz csapatok visszaverték a szovjet csapatok több átkelési kísérletét. Magyar csapatok ellenállással visszavertek egy ellenséges erőcsoportot. Az északi szakaszon erős német és horvát harci repülőkötelékek súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak. Az elmúlt éjjel Archamgleszket ismét bombáztak és a támadás jó eredményét kiterjedt tüzek igazolják. Szeptember 15-től 28-ig a Szovjet összes vesztesége 990 repülőgép. Ugyanezen idő alatt a keleti arcvonalon 77 repülőgépet vesztettünk. Az elmúlt éjjel néhány brit bombázó repülőgép a Keleti tenger vidéke fölé szállt. Két repülőgépet lelőttünk.