Pécsi Napló, 1943. április (52. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

4. oldal. PÉCS J­GN­A­P­L 3 JT pécsi színház művészei Vasason kirobbanó siker mellett mutatták be a három gráciát” és a „Csárdáskirálynét’’ ** 91 Pécs, március 31. — Este Vs6 óra tájban­­kékszínű városi autóbusz gördül a színházi kiskapu elé. Az együttes autogramkérők gyű­rűjében vár a beszállásra. Vidám zsivaj száll a levegőben. Elsőnek Sándor Anna száll be, aztán Turcsi Gitta, Csonka Bandi, Dal­m­­a­d­y Géza, N­a­g­y Ferenc, Borszék­y Fe­renc. Izsó Miklós főrendező szigorú arccal vizsgálja végig a kocsit. — Mind megvagytok? Nincsenek mind meg. Mosolygó arccal ér­kezik meg a titkár úr, aki már alig kap helyet, bár e kiránduáson roppant fontos szerepet tölt be: ő lesz a pénztáros. Néhány asztalkát tuszkolnak még be, felpréselnek egy hatalmas bőröndöt, felgurítanak egy kalapskatulyát és megérkezik a zenekar is: egy elsőhegedűs és egy csel­ló­s. A többit a vasasi zongora fogja pótolni. Az ablakba akasztott egyik frakk le­hull a földre. Csonka Bandi bosszús mormogá­­sa közepette a kocsi meglendül és máris a for­galmas Rákóczi-úton gördül célja, a vasasi bá­nyászotthon felé.* A hatalmas épület előtt a várakozás izgal­mának minden külső jelét magán viselő tömeg várja az autóbusz érkezését. * Vasas község szenzációja a pécsi művészek vendégjátéka. Vasárnap a Három grácia ment zsúfolt ház mellett, kedden este a Csárdáskirálynő van műsoron. Erre az elő­adásra is minden jegy elkelt. Az előadás V*8. órakor kezdődik, de már 7 órakor mozogni se lehet a teremben. Ott van a község intelligenciája, rengeteg bánya­munkás. Egyszerű földművesek és nagy tömeg­ben az ifjúság. Közel ötszázan lehetnek a tá­gas, modern felépítésű teremben. A fánk men­tén ácsorgók nyüzsögnek. A leghátsó sorban két mankóra támasz­kodó munkás várja csillogó szemmel ,mi­kor gördül fel a függöny. Fél nyolckor ez is megtörténik. Percekig zúgó taps köszönti a népszerű együttest. Az előadás perdülő, a színészeket láthatóan ani­málja a feléjük áramló szeretet és lelkesülés. Minden szó és mozdulat viharos tetszést vált ki. Sándor Anna és Csonka Bandi az előadás ütemét a maximálisra fokozzák. Egyik újrázás a másikat követi. Ritkán látott siker ez. A közönség tom­bolva ünnepli az előadókat. A folyosón is érdeklődők nyüzsögnek, ők már nem fértek be a terembe. Nyolc óra se­l néhány fiatal munkás tolakodik ki a teremből Löhr Károly igazgató tanító, aki tűzoltófőpa­rancsnokuk, rájuk szól: — Hova mentek? Tiszteletteljesen hangzik a válasz. • — Műszakra, kérem. Mire az előadásnak vége, ők már néhány száz méterrel a föld színe alatt bányásszák nagy kincsünket, a fekete gyémántot. * Előadás után ujjongó ,lelkes tömeg állja körül az autót, amely lassan, tapogatózva igyekszik ki a vidáman integető tömegből, hogy éjjel fél óra tájban a csillaghímes éjszaka alatt Pécsnek vegye útját. * A pécsi színtársulat, élén Hlatky Endre igazgatóval azt a kulturmissziót teljesíti, ame­lyet számára itt Pécsett egy­ vitathatatlanul nagyszabású népművelési program körvonala­zott. A vidék éhes és szomjas arra, amit neki egy nívós színielőadás nyújthat, nagy baj azonban, hogy ezeket az annyira várt előadásokat nem lehet mindig megfelelő kere­tek között megtartani. A vasasi bányászotthon modern épület, nagyterme dísze lehetne Pécs­nek is. Ez a helyzet Komlón is. De tartott a társulat téli időkben Hitetlen hodályban előadást öltözők nélkül, össze­tákolt színpadon, amely egyik jelenetben a szereplők fejére dőlt. Sokhelyütt a hi­giéné elemi követelményeit se tudták a társulat számára biztosítani s más esetek­ben, amikor még nem állott rendelkezésre városi autóbusz, órákat voltak kénytele­nek ácsorogni fűtetlen várótermekben. Hősi munka az, amelyet ez a társulat vé­gez, de vájjon bírják-e az iramot sokáig. Ezek a kirándulások szabadidejük utolsó perceitől fosztják meg a színészeket s ha kárpótolja is őket a vidéki közönség rajongó szeretete, váj­jon idegrendszerük nem mondja-e fel a szol­gálatot ebben a hajsza tempóban? Hlatky Endre igazgatót minden elismerés meg­illeti vállalt kötelezettségeinek nobilis betartá­sáért és ugyanez az elismerés illeti meg a ki­tűnő társulatot is. Mégis meg kell állapítanunk, hogy a legnemesebb szándékú elhatározás é­s a valóság helyenkint leküzdhetetlen akadályo­kat gördít Nem lehet kétméteres, összeeszkáb­ált „színpadról“ a nemzeti kultúrának komoly szolgálatot tenni. A megoldás módozatainak keresésében az eddiginél sokkal tovább kellene mennünk. Olasz mintára a­ kultusztárca keretén belül autókaravánnal ellátott vándortársulatot kellene szervezni, esetleg Pécs központtal egy olyan társulatot, amely kizárólag ,a vidék igényeit elégíti ki. A mostani megoldás csak fél megoldás,­­ tehát csak provizórikus lehet. A kezdeti ered­­■­gények mégis annyira biztatóak, a vidéki kö­zönség kultúrszomja annyira őszinte és inten­­­ zív, hogy abban teljes anyagi biztosítékot lát­­­­junk egy minden igényt kielégítő, nagyvonalú kultúrvállalkozásnak is. (cs) 1943. április 1. Pécsre érkezett I. SILIRPA az abesszin négrus volt háziorvosa, aki most tenyérjóslással foglalkozik Pécs, március 31. — Szerdán éjjel, néhány perccel 12 óra után egy négymotoros utasszá 1­­­í­tó repülőgéppel Pécsre érkezett I. Silirpa, Hané Szelasszié abesszin négus volt háziorvo­sa, aki a legjobb forrásból szerzett értesülé­sünk szerint a mecsekaljai metropolisban szándékozik letelepedni egyrészt azért, hogy szaporítsa az itt élő nagy emberek számát, másrészt azért, hogy beve­zesse Pécs járatlan közönségét a tenyérjóslás tudományába, amelynek az addiszabebai nyári egyetem téli előadója volt. Silirpa professzor kijelentette munkatársunk előtt, hogy már nagy magasságból gyönyörködött Pécs ragyogó köz­­ellátásában, valamint az elsötétített utcákban. Pregnáns megállapítása szerint ilyen vastag, mondhatná kézzelfogható sötétséget még Af­rikában sem látott. Elmondta még az afrikai hírű tudós, hogy útközben találkozott egy an­gol jelzésű repülőgéppel, amelynek motorjait viszkivel fűtötték. Meggyőződése szerint a re­pülőgépen Winston Churchill, az angol premier ült, útban a dünkircheni futás után a teljes összeomlás felé. A nem mindennapi érdekessé­­gű nyilatkozat végén a kiváló tudós kijelen­tette, hogy sátorfáját a misinai kilátótorony­ban üti fel, de csak akkor fogad, ha az oda­tervezett drótkötélpálya elkészül. Végezetül szíves üdvözletét tolmácsolta Pécs közönségének és örömének adott kifeje­zést afelett, hogy itt üdvözölheti közeli roko­nát, Április Egyet. Ön is vásárolhat 8 havi részletre a legnevesebb magyar ■ ■ • a * a a KÖRZŐ ÉTTEREM festőktől, válogatott O í €S J ¥ 0 § felÜl © k­gX| félemeletén megnyilt KÉPKIÁLLÍTÁSON BELÉPŐ DÍJ NINCS ! TEKINTSE MEG! ! Miklós József mint a kiállítás rendezője a tiszta jövedelem 10%-át a Bajtársi Szolgálat javára fordítja. Egész cigány karavánt kisért a csendőr­ség a kir. ügyészség fogházába­ n A­ cigányok fél év óta lopásból éltek Pécs, március 31. Ma délelőtt a kir ügyész­ség udvarában egész cigánytelep ütött tanyát. Huszonhat tagból álló cigánykaravánt hozott be a peltérdi csendőrség két tagúi a pécsi kir. ügyészség fogházába. Ott mezsgött a ci­gánynépség apraja és nagyja minden holmijá­val dum­ával és teknőjével a karónülő csecse­mőtől a szakállas cigányvajdáig. A lármás cigánybanda között akkor hágott tetőfokára a jajveszékelés, amikor megtudták, hogy hajkoronájuktól meg kell válni, ruhájuk pedig fertőtlenítőbe kerül. Mikor pedig arra került a sor, hogy az el­hanyagolt, éhes és piszkos rongyokba csavart csecsemőket és kisgyermekeket a menhelybe szállítsák, az asszonynépség valóságos sival­kodásba kezdett. Ezután megfürdették a cigá­nyokat, akik közül egy aggastyán bevallotta, hogy vizet ilyen közelről még sohasem látott 1943 január, február és március havában a­­ pécsi és szigetvári járás területén sorozatos , betöréses lopások fordultak elő. A lopások fel­derítésében az érdekelt őrsök támogatásával a pécsi csendőrkerület nyomozó alosztálya­­ folytatta a sikeres nyomozást. A mágocsi őrs­zökényes község határá­ban őrizetbe vette a tolvaj cigányokat, akik beismerték, hogy Pellérd, Malom, Botyka, Peter­d, Mozsgó, Szentlászló,­­Magyarlukafa, Patosfa, Darány, Kátújfalu és Bürüs községek­ben sorozatos lopásokat követtek el. Kihallgatásuk során a kóbor cigányok el­mondták, hogy 1942. szeptem­ber második felé­ben indultak vándorútra. Nem messze Pesttől hajóra ültek és Mohácsra utaztak. Azon a cí­men, hogy drótos­ ipart űznek, végig kószálták Baranya és Somogy vármegyét. Mivel munká­juk csak itt-ott akadt, betöréses lopásból él­tek, amelyeket saját bevallásuk szerint az el­sötétítés ideje alatt követtek el. A csendőri nyomozás tovább folyik.

Next