Pécsi Napló, 1943. május (52. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-06 / 101. szám

1943. május 6. PÉCSI NAPLÓ A HÁBORÚ SODRÁBAN Qamerati, evviva M­­ussolini! Várat Lám olasz kívánság hangverseny vegyes résztvevőkkel egy pécsi étteremben­ ­Tavaly még grill volt, most étterem. A tarka falak között tompa villanyfény borong. Apró asztalok, kényelmes székek és padkák- Intim sírok egy lépcsővel feljebb barátságos összejövetelekre valósággal hívogató szoba. Ez a Mátyás-pince, amely a háború sodrában éj­szakai szórakozóhelyből étteremmé avan­zsált. A bejárattal szemben őszhajú legény mu­zsikál­ Amikor ez a haj még eredeti, korom­fekete színét viselte, tulajdonosa a svéd király udvarában muzsikált. De onnét idáig hosszú utat tett meg Banka Pista, akinek társa egy tangóharmonikás. Ujjai tüneményes gyorsa­sággal szaladgálnak a vajsárga billentyűkön. A kéttagú zenekar tökéletes zenei élvezetet nyújt. A harmonikás nappal droglistasegéd, este klasszikusokat interpretál. Arca álmi tag, néha mintha csak saját magának muzsikálna Pedig vendég van. Salamon úr tulajdonosi elégült­­séggel legelteti szemeit s nyüzsgő képen. Há­ború van, könnyen megy a pénz, ha nehezen is jön. A fal mellett vidám társaság kacsint­gat a cigányprímás felé. A hangulat tíz óra tájban forrósodni kezd. És ekkor lép be a két oksz katona. Minden tekintet rájuk szegező­­dik. Csendesen ülnek le az egyik sarokban. Feketét kérnek és ekkor robban ki a vidám társaság egyik tagjából a szövetségi hűség. Töltött pohárral a kezében feláll, aztán már dörren is hangja a két olasz katona felé.) — Camerati! Evviva Mussolini! (A két olasz katona talpraszökik, mozdu­latlan arcukon széles mosoly ömlik el. Kezük fellendül és egyszerre kiáltják.) — Evviva Ungheria! (A nemes kadarral töltött poherát fenékig üríti mindenki. De a találkozásnak még nincs vége- Az asztaltársaság rokonszenvtüntetésbe kezd és már szárnyal is a bűbájos olasz dal.) — O sole mio ... (Háromszor is megismétlik a csodálatosan szép dalt, a közönség tapsol. Azután az olaszok asztalán csendül fel.) — O santa Lucia ... (Utána a Sorrentói emlék következik. Most már mindenki énekel. Ki halkan, ki ér­ces tenorral. Egy kipirult arcú hölgy finom szopránja csilingel a hangverseny szólójában. Egyik ismétlés a másik után. Az étterem hang­versennyé alakul át, kizárólag olasz műsorral. Amikor a műdalok elfogynak, az olasz zene­költészet klasszikusai következnek. A két olasz katona arcán zavart öröm tükröződik. Pécsett vannak-e, avagy már hazakerültek? A dal ve­rőfényét és minden azúrját varázsolja az ét­terem falai közé. Aztán az asztaltársaság előtt váratlanul megjelenik a két olasz katona. Vi­szont ők se értik a szülruplét, de a nehmen Sie platz-ra­m egyik olasz széles mosollyal válaszol: Bitte. A másik ragaszkodik anya­nyelvéhez és csak ennyit mond: prego. A kórus jelentős hanganyaggal bővülve most már a legteljesebb siker jegyében ismétli műsorszá­mait. Óriási taps, aztán halk beszélgetés indul meg kölcsönösen rossz németséggel.­ — Honnét jöttök. Kamerád? — Messziről. Lembergből. — És mit csináltok itt? — Hát azt még nem tudom megmondani. —Csak annyit tudok, hogy sokáig maradunk itt. — Nagy utat jártatok be eddig? — Nagyot. De a kollégám még nagyobbat. — Hogy-hogy? — Ő már az egész világot bejárta. Oroszországban nem jártatok? (Brúnó szeme­­dkomoru, de felhős lesz Luciano tekintete is. Ennyit ő is tud magyarul és az a szó, hogy Oroszország, nyilván kel­lemetlen emlékeket ébreszt benne. A hangja is sötétebb árnyalatú, mialatt válaszol:) — Jártunk. Bár ne jártunk volna. Gyalá­zatos egy föld. Rettenetes hideg, mocskos emberek, férgek. Brr... Az nem Európa. Az a hideg nem nekünk való. Tunisz annál inkább, bár ott néha túlságosan is meleg volt, főképpen az amerikaiak miatt. — Mikor jártál otthon? — Nemrégen. — Mióta vagy katona? — Huszonöt éves vagyok, öt éve. — Hogyan viseli Olaszország a háborút? — Győzni fogunk.­­A két szó olyan, mint egy pont a mondat végén. A háborúról ennél se többet, se keve­sebbet nem lehet mondani. Bruno nem poli­tikus, nem diplomata. Csak katona. Fegyelme­zett és egészséges ösztönnel érzi, mennyit le­het mondani. Csak ennyit: győzni fogunk. Künn a harctereken millió és millió olasz ka­tona áll fegyverben, várva a parancsra, amely megindítja a modern barbarizmus ellen a ro­hamot. És fegyvereik mellett az a tudat köl­csönöz nekik megtörhetetlen lelkierőt, hogy az otthon hisz bennük, hogy a hazai front rendít­hetetlenül hisz fegyvereik végső győzelmében. A beszélgetésnek vége. Banka Pista mosolygó arccal hajol a társaság felé és a húron és az al­kalmi kórusban egyszerre csendül fel a dal, amely az olasz eget, az olasz pálmákat, a sze­relmet, szépséget, vágyódást, amely Sorrentót és­­ messze Olaszországot idézi... Aztán két zord szó vet véget a szövetségi barátkozásnak:­­ Záróra! Fizetni! És mélabúsan szólal meg ! Brúnó: Si, sa Pagare!) (cs) ______________________________5.oldal.­l Adatok a város 1942. évi zárszámadásából KÖTÖTT GAZDÁLKODÁS A közületi gazdálkodás súlypontja*, a közig­azga­­­tás vonaláról, a közellátási vonalra tolódott el­. A város közellátási tevékenysége 3 irányú volt: 1. a jegy­rendszer adminisztrálása, 2. közszükségleti cikkek beszerzése. Mind a három irányú tevékeny­ség, az e célból létesített közellátási ügyosztály ke­retében bonyolódott le. A világháború elhúzódása­ következtében *a m. kir. kormány mind több és több ipari és terményt helyez zár alá és a lakosság egyenletes ellátása ér­dekében m­ind több és több közszükségleti cikk vá­sárlását köti jegyhez. De a város saját kezdeménye­zésére is több cikkre kiterjesztette az utalvány­­rendszert. A jegyrendszer adminisztrálása teljes egészében a város háztartását terhelte. Ennek költsége a köz­ellátási ügyosztályhoz beosztott tisztviselők illetmé­nyeit is beszámítva 117.638.96 P volt. A város min­den egyes lakosának jegyekkel való ellátása tehát 1.63 P-be került. A város lakosságának közszükségleti cikkekkel való ellátása céljaira 2 millió pengő hitelkeretet ál­lapított meg­­a t­. bizottság közgyűlése. Az év fo­lyamán lebonyolított beszerzési akciók forgalmának összege 2.246.686.72­0 volt. Ennek keretében be­szereztetett 2.841 drb. sertés, 877 drb. juh, 9 vagon tojás. A sertésekből nyert 3.663 q 77 kg hús, zsír és szalonna a húsiparosok útján került kiosztásra. 1943. évi­­esedékességre 5.864 drb. sertésre köttetett bérhizlalás és erre 491.683.64­3 hiztási előleg folyó­sít­tatott. A város a beszerzéseket a vonatkozó kormány­rendeletekben megállapított egységárakon eszközli és adja át fogyasztásra. Mivel a beszerzésekkel kap­csolatosan jelentős költségek merült­ek­ fel, mint­­a kölcsönkamat, szállítási költség, jutalék, állat, elhul­lás stb., itt tehát, számottevő veszteséggel kel szá­molni. A veszteség összege, mivel az 1942. évi bér­hizlalások aquidálása átnyúlik az 1943. évre, még nem volt megállapítható. A város intézményei szükségletének zavartalan biztosítása, valamint a­ város közellátási akcióinak támogatása céljából kibérelt 1000 holdas Rádfa-pusz­­tai gazdaság első számadása nem egy teljes gazdasági évnek eredményét mutatja. Ennek oka a gazdaság késedelmes átvétele, aminek következtében az üzemterv teljes egészében nem volt végrehajtható, az őszi munkálatok egy része elma­radt. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a terméseredmény gyenge-közepes volt. Az elavult gazdasági épületek részbeni átalakítása és bati árazási költsége, valamint a rendszeres gazdálkodás megfe­lelő előkészítése az első év számadását jelentősen megterhelte. Ezek következtében a gazdasági első évi gazdálkodásában jelentős veszteséggel kell szá­molni. A veszteség összege számszerűleg az­ év végéig nem volt megállapítható, mivel a sertés­hizlalás ered­ménye csak a folyó évben fog jelentkezni és a gazdaságinak több elszámolása a folyó évben történt meg. A Rádfa-pusztai gazdaság sertéshizlalási célokra a közellátási alapból 200.000.-- P kölcsönt vett fel. Ennek keretében 1600 drb. sertést vásárolt. A ser­tések egy részét bérhízlalási célokra átadta, míg a másik részét a gazdaság hizlalja. December 31.-én 764 drb. sertés áltett hizlalás­­alatt. A közélelmezés terén jelentkező nehézségek miatt, a város önellátásra való törekvése mind na­gyobb mértékben jelentkezett. A város az év folya­mán átvette a Városi Közjóléti Szövetkezet Wort­­mann telepi tehenészetét, mellyel a fejőstehenek szá­ma 61 darabra emelkedett. A két tehenészet együttesen 170.236 liter tejet juttatott a város és intézményei részére. A vágóhídon létesített vérfeldolgozó 224.67 g vér­­lisztet termelt 11.234.0 P értékben takarmányozási célokra. A g­yep­mester tele­pen létesített szappanfőző­­ is eredményesen működött és 1.792 kg. szappant biz­­t­­osított a városi intézmények számára. I. HÁZTARTÁSI ALAP A szab. kir. város törvényhatósági bizottsága, az 1941. évi október hó 13.-án tartott rendkívüli köz­gyűlésében 152 jkv. szám alatt hozott határozatával­­a város háztartási alapjának 1942. évi költségveté­sét 6,749.146.— P szükséglettel 6,055.858.— P fedezettel és így 693.338.— P hiánnyal állapította meg. A hiány fedezéséről, az 1.389.001.— P-vel számí­tásba vett állami adóalap után, 50%-os pótadóban, kivetendő 694.500.— P-re­l gondoskodott, így a költ­ségvetés 1.162.— P. felesleget mutatott. A­­m. kiír. belügyminiszter, az 54.306/1942.—­IV. számú rendeletével a költségvetés végösszegét: 7.201.658.— P szükséglettel 6.507.158.— P fedezettel és így 694.500.— P hiánnyal állapította meg. A hiány fedezésére 1,389.000.— P-vel számításba vett álllami adóalap után 50%-os pótadó kivetését engedélyezte, melynek összege teljes­­egészében fe­dezte, melynek összege teljes egészében fedezte a költségvetési hiányt. Az év folyamán a rendkívüli helyzetből adó­dóan jelentkező rendkívüli szükségletek kielégítése­­ miatt, pótköltségvetéseik készítése vált szükségessé. A 60.216/1942—IV. B. M. sz. alatt jóváhagyott 1-fő pótköltségvetésnek úgy a szükségleti, mint a fedezeti összegét 305.046­­-ben állapította meg a th.­­ bizottság, iaz­ 1942. június 17.-én tartott rend­kívüli­­ közgyűlésében, 100. jfcvi. szám alatt hozott ha­táro­­­­zatával. A 65.709/1942—IV. B. M. szám alatt jóvá­hagyott II. számú pótköltségvetésne­k úgy szükség­leti, mint a fedezeti összegét 186.600­­-ben állapította meg a th. bizottság 1942. október 30. napján­ tartott rendkívüli közgyűlésében,­­az 178. tkvi. szám alatt hozott határozatával. A th. bizottság közgyűlése az 1942. évi október­­ 30.-án tartott rendkívüli közgyű­­l­­ésében a 180. tkvr. sz. határozatával, a tisztviselők egyéb alkalmazottak és munkások részére karácso­nyi segélyt­ szavazott meg. A m. kir. Belügyminiszter Úr ezen­ határozatot pótköltségvetésnek tekintve a 65.891/1942—IV. sz. rendeletével jóváhagyta. Ezen pótköltségvetés úgy a szükségleti, mint a fedezeti főösszeget 189.355.— P-vel emelte. Az 1942­. évi költségvetés főösszege, tehát a 3 rendbeli pótköltségvetés összegével együtt — fede­zet összegébe m. 50%-os pótadó összegét is beszá­mítva a következő képet mutatja: Szükséglet — — — 7,882.659.— P Fedezet — — — — 7,882.659.— P A zárszámadás szerint az előírás a következő: Kiadási előírás — — — 7,620.003.75 P ^ Bevételi előírás — — 8,376.402.32 P­­

Next