Pécsi Napló, 1943. augusztus (52. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-03 / 173. szám
4. oldal. 1943 augusztus 3. PÉCSI NAPLÓ mmmmmmmmmmmmmmmmm Debrecenben vasárnap nyitották meg a nyári egyetemet, amelyen az idén is nagy számban vettek részt külföldi hallgatók és a magyar társadalom legjobbjai. A debreceni nyári egyetem keretében az idén megtervezték a nemzetvédelmi kollégiumot is, amely igen, fontos része is nagy műs fűrítéstménynek. Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között folyt le a megnyitás, amiyen Antal István nemzetvédelmi miniszter mondott nagy beszédet. Antal István dr. nagy érdeklődéssel várt beszédét azzal kezdte, hogy üdvözölte Magyarország sok fiatal külföldi barátját, akik Debrecenben kristálytiszta magyar szellemiségben összegyűltek a nyara egyetem előadóainak meghallgatására. Rámutatott arra, hogy a magyarság mind földrajzi elhelyezkedésben, mind népi, sajátosságában, szellemi és politikai, habitusában összekötő és kiegyenlítő szerepet tölt be Kelet és Nyugat között. A magyar kultúra ennélfogva nem jelenti sem a Keletet, sem a Nyugatot, hanem a kettőt együtt s amint a múltban az volt, a jövőben is az lesz a rendeltetése, hogy kiegyenlítő, öszszekötő és egyensúlyozó szerepe legyen a nyugatra hömpölygő eszmeáradatok között. A megpróbáltatások felett úrrá kell lennünk — hirdette Debrecenben Antal István nemzetvédelmi miniszter A megpróbáltatások felett úrrá kell lennünk mindenáron Soha nagyobb szükség nem volt a mélyebb tisztultabb, öntudatosabb és igazibb magyarságra, mint ezekben a válságos napokban, amikor nemzeti történelmünknek talán a legsúlyosabb megpróbáltatása érik. E megpróbáltatás fölött úrrákell lennünk mindenáron, mert ettől függ jelenünk, jövőnk és mindenünk. És úrrá is lehetünk — mondotta a miniszter a hallgatóság zajos helyeslése közben — ha felemelkedve a magyar önismeret, az önbírálat, de egyben a magyar önbizalom legmagasabb szféráiban, minden körülményeik között megmaradunk magyarnak, csakis és semmi másnak. — (Általános éljenzés és taps.) — Értsük meg világosan: Európa és a világ számára csak addig jelentünk értéket, míg az európai népek lelki kincseikben sokértékű, és változatos birtokálományt speciális magyar értékekkel, speciális magyar formával gazdagítjuk — mégpedig úgy egyéni, mint közösségi vonatkozásban. Igaza volt Magyarország miniszterelnökének, amikor a tavalyi nyári egytem megnyitásakor amikor a tavalyi nyári egyetem megnyitásakor vatók figyelmébe, hogy európainak kell maradni, mert annál inkább vagyunk magyarok, miinél inkább vagyunk európaiak. De legyen szabad tovább vinni ezeket a mélyértelmű államférfi szavakat, azzal, hogy számunkra Európa csak színvonalat, mértéket, összehasonlító alapot jelenthet, de sohasem a lényeget és atartalmat, mert ezt saját maguk külön énjéből és csakis abból szabad merítenünk. Magyar öncélúság — Ne igyekezzünk fajtánk lelki és érzésvilágának sajátos eredetiségét feloldani semmiféle langyos európaiság kozmopolita levében. Elismerjük, bármely más nép és nemzet egyéni vagy közösségi életberendezésnek értékét és magasrendűségét, de mi csak a magunk módja és külön élete szerint élünk. A minisztert hosszan félbeszakította a felsúgó taps. — Nézzük a világ és Európa más problémáit — folytatta Antal István dr.— csakis egyedül és kizárólag magyar szempontból és a szemléletből leszűrődő gyakorlati állásfoglalást, semmiféle más motívum, mint a magyar öncélúság és a magyar élniakarás ne befolyásolja. Ezek a vérbe és pusztulásba borított idők ugyanis könyörtelenül összetörik és elsodorják azokat a népeket,amelyeknek nincs mi eretük követni saját énjük belső értelmét és bizonytalan időre nem egyedül saját öncélúság delejtűje, de egyben a becsület, a hűség és a meg- , bízhatóság útmutatása szerint igazodnak. — (Úgy van! Úgy van!) Szilárdan és épségben kell állnia a belső magyar frontnak nemzetvédelmi problémának — mondotta a miniszter — különös jelentősége van napjainkban." Nem szeretném, ha félreértenék szavaimat: számunkra életkérdés, hogy az európai frontok ellenálljanak és töretlenek maradjanak. Még nagyobb életkérdés, hogy a belső magyar front minden körülmények között szilárdan és épségben álljon és soha egy pillanatra se meg ne inogjon. (Úgy van! Úgy van!) Erős és törhetetlen a meggyőződésem, hogy a külső fronton is le fogják küzdeni az átmeneti nehézségeket, amelyek minden háború természetes velejáróit, de a belső fronton még csak fel sem szabad merülni nehézségeknek. A nemzetvédelmi munka legfontosabb feladata a nehézségek megelőzése és leküzdése útján a belső lelki front szilárdságát és ellenálló erejét megringathatatlanná tenni. Fel kell tehát venni a kishitűség, a bizalomhiány, a delfetizmus, a csüggedés, és a csüggesztés bármely megnyilatkozása ellen épp úgy, és élet-halálharcot kell folytatni „a minden mindegy“ fojtógató álláspontja ellen is. A magyar ügy rendíthetetlenségébe vetett hittel kell megtölteni embereket. A magyar ügyet semmi veszedelem nem érheti, sőt ha nem veszítjük el önbizalmunkat, a véksőkig fokozzuk erőinket, főként pedig ha keményen marokra szorítjuk és onnan ki nem engedjük a magyar fegyvert. (Hosszas és lelkes taps.) Ki kell vernünk a fejünkből azt az újabban erősen lábra kapott beállítást, hogy a magyar sors mechanikus és élettelen fügvénye az ilyen, vagy olyan európai megoldásoknak. A magyar ügy egy dolognak a függvénye: a magyar lelkierők kitartásának és önbizalmának. Ha megőrizzük nyugalmunkat , fenntartjuk a nemzet belső rendjét, a termelés folytonosságát, a szociális békét, az államhatalom erejét és tekintélyét, reánk szabadulhat a világtörténelem legnagyobb orkánja, nincs olyan pusztító vihar, a mai felfordult világban sem, amellyel a siker jegyében ne tudnánk szembeszállni. (Nagy éljenzés és taps.) !osem fog megismétlődni 1918 Súlyos példa áll előttünk: 1918! Akkor valóban egy világ omlott össze, de ha megtartottuk volna lélekjelenlétünket is és erőnkben csupán egy morzsáját szegeztük volna szembe az egyébként apró, jelentéktelen és alacsonyrendű erőkkel, nem lett volná Trianon és elmaradt volna mindaz, ami Trianon után következett. Trianont nem ellenségeink szabadították reánk, de saját belső erőtlenségünk, helyesebb az, hogy gyengeséget tanúsítottunk, amikor a legnagyobb erőt kellett volna tanúsítanunk. Ez többé nem lesz így. Ez másodszor meg nem ismétlődhetik, s hogy valóban ne legyen így, azért dolgozik ma minden számottevő tényezője ennek az országnak. És higgyünk ebben a magyar erőben, sok. erőnk van és ezek az erők napról-napra gyarapodnak. Arra talán nem elegendők, hogy világpolitikát csináljunk vele, de arra minden körülmények között elégségesek, hogy közvetlen ellenségeivel szemben megvédelmezzék és a magyar sorsot minden lehetőséggel szemben biztosítsák. A hit és bizalom azokban, akik az országot mar ezen vagy azon a poszton vezetik, a legteljesebb mértékben megvan. Mindnyájunk szívét egy cél nagyszerűsége hevíti és egy feladat roppant komolysága mozgatja, hogy átvezessük népünket ezeken a vészterhes időkön. Átvezessük épségben, baj nélkül, jogos erkölcsi és hatalmi birtokállományának teljességében. És át is fogjuk vezetni, ha ez a magyarság úgy akarja, s nem összecsukló gerinccel és tétova, révedező csodavárással, de egyenesek magas fejtartással, szilárd, biztos lépésekkel követi vezetőjét. Takarékoskodnunk kell a vízzel A Városi Vízmű igazgatósága figyelmezteti a vízfogyasztó közönséget, hogy bánjék takarékosan a vízzel. A lakásokban levő vízvezetéki csapok és elsősorban a WC öblítő csapok sok helyen folynak, rajtuk keresztül száz és száz köbméter víz megy veszendőbe. A Városi Vízmű felhívja a figyelmet ezeknek a csapoknak rendbehozására. — A kertek öntözését csökkentsük a lehető legkisebbre. Minden téren takarékoskodjunk a vízzel, mert a téli csapadékhiány, valamint a most bekövetkezett kánikulai meleg miatt a vízmű már nem tud annyi vizet termelni, mint amenynyit a város fogyaszt. A mai kánikulai időkben nem engedhető, hogy a város víztartányai leürüljenek és ezáltal az esetlegesen keletkező tüzek oltása váljék lehetetlenné. Fia a közönség a figyelmeztetés ellenére sem takarékoskodik, a Városi Vízmű kénytelen lesz a legrövidebb időnbelül a lezárással járó fogyasztás korlátozását elrendelni. A Városi Tisztviselők Országos Segélyalapja véleményező bizottságának ülése Lukács Ödön ügyvezető elnök elnöklete mellett, július 27-én tárgyalta a kiküldött véleményező bizottság a Városi Tisztviselők Országos Segélyalapjához beérkezett pályázati kérvényeket. Lukács Ödön ügyvezető elnök beszámolt a Segélyalap vagyoni helyzetéről, majd a biizottság tagjai a beérkezett pályázatokat alaposan felülvizsgálták és úgy határoztak, hogy mintegy 180 városi tisztviselőt részesítenek segélyben. Segélyben, csak olyan városi tisztviselők részesülhetnek, akiknek gyermekei szülőjük alkalmazási helyén kívül kénytelenek tanulmányaikat folytatni, vagy nagyobb családok tagjai. A segély összege évi 800 pengő, de a bizottság javasolta a belügyminiszternek, hogy különösen kiváló eredményeket felmutató gyermekek esetében 1200 pengő utaltassák ki. A Segélyalap jótékony működése most már számottevő mértékben kifejezésre fog jutni és biztosítani fogja a városi tisztviselőknek, hogy gyermekeik tovább taníttatását könynyebb keretek között végezhessék. A Segélyalapból már most az első félévre kb. 80 ezer pengő kerül a városi tisztviselők között kiosztásra. A véleményező bizottság egyébként javaslatokat tett a Városok Szövetsége választmányának az alap jövedelmének további fokozása érdekében.