Pécsi Napló, 1943. december (52. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

2. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1943. december 1. ——»ii»iii ni .....mi mii........... ■iii—ni ' „Magyarország nélkül a Duna-meden­cében bél© nincs" hangoztatta a parlament keddi ülésén Tildy Zoltán­­független kisgazdapárti képviselő Budapest, november 30. (MTI) A képvi­selői h­áz keddi ülésén elsőnek felolvasták az állandó összeférhetetlenségi bizottság határo­zatát, amely szerint Pocsernik Ottó esetében összeférhetetlenség nem forog fenn. Ezután az 1944. évi állami költségvetésről szóló törvény­javaslat tárgyalása következett. Az elnöki be­jelentések után Ináncsi Pap Elemér emelke­dett szólásra és a költségvetés megindokolá­sát szakaszonként ismertette. Kérte a Házat, hogy a pártpolitikai szempontok félretételével a magyar hivatástudat átérzése mellett és a nemzet érdekeinek szem előtt tartásával tel­jesítse most is történelmi feladatát. A meg­­ajánlási törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra­ ajánlotta. Vitéz Imrédy Béla hangoztatta, hogy a törvényjavaslatot nem fogadhatja el és a kor­mányt nem ajándékozhatja meg bizalmával. Belpolitikai kérdések után a külpolitika sík­jára áttérve fejtegette, hogy a magyar külpoli­tikának egy célja le­het, azt az utat követni, amely a nemzet boldogulásához vezet. A leg­élesebben szembefordult a Független Kisgazda és a Szociáldemokrata Párt tagjai által kívánt külpolitikai elgondolásokkal, amelyek a kor­mány külpolitikájával szemben 180 fokos el­térést mutatnak. A mezőgazdasági termelés, majd az ár- és bérszínvonal időszerű kérdései­vel foglalkozott. A legerélyesebben kikelt a feketepiac haszonélvezői ellen. Ismét a kül­politikáról szólva megállap­totta, hogy az an­golszász—orosz szövetségen belül a hatalmi súlypont az oroszok javára tolódott f­el. A kö­zépeurópai államok kérdésében alapvető az ellentét az angolszászok­­és a Szovjet Unió kö­zött. A nemzetek önrendelkezésének legna­gyobb ellensége Moszkva, amelynek végső célja Európa bolsevizálása. Függetlenséget és szabadságot akar itt. Az angolszász győzelem­től mit sem várhatunk és abból, amit Benes akar, Magyarországra jó nem származhatik. Beszéde végén deklarációt olvasott fel a maga és pártja nevében, amelynek lényege, hogy Magyar­­ország külpolitikáját a Gömbös Gyula által ki­jelölt irányban kell vezetni. A következő felszólaló Laky Dezső MÉP volt. Laky Dezső: „Vigyáznunk kell minden csepp magyar vérrel" — A kormány a háború évei alatt sem hanyagolta el a magyar mezőgazdaság tovább­fejlesztését — mondotta. — A háború ellenére is olyan termelési fejlődést ért el, amely meg­felel azoknak a feladatoknak, amelyeket a há­ború reánk kényszerített. Agrár jelentőségünk megtartása és fejlesztése során nem helyes a földosztás kérdését nyakló nélkül végrehajtani. Mindazok az intézkedések, amelyek ezen a té­ren eddig történtek, azt mutatják, hogy a föld­höz juttatásban a háborúban érdemeket szer­zett emberek részesültek. A munkafegyelem kérdésében az eddigiek­­azt mutatják, hogy a kormány mindent elkövet az ellentétek ki­egyensúlyozására. A kormánynak továbbra is munkát fog adni, hogy kiküszöbölje az ipari és mezőgazdasági munkások helyzete közötti ellentéteket. Az ár- és munkabérek frontján nemcsak Magyarország küzd nehézségekkel, hanem nálunk sokkal hatalmasabb országok­nak is vannak ilyen természetű problémái. A pénz kérdésével kapcsolatban megálla­pította­, hogy jobb, az adott körülmények kö­zött nem is lehet. Helyesli azt az irányzatot, amely a földadó kérdésében az aranypengő alapról a búzaalapra kíván áttérni. A költség­­vetés számadataival kapcsolatban az az érzése, hogy a háború folyamán most egy békeeszten­dő költségvetését vitatják. Fejtegette ezután az ország szociális berendezkedéseit és ezzel kapcsolatban állapította meg hogy a kormány gondoskodása a munkásságról az előző világ­háborúval szemben alapvető fontosságú. Érin­tette ezután Laky Dezső,­ az ország határai ellen tornyosuló veszélyeket és hangsúlyozta, hogy minden csepp magyar vérre vigyáznunk kell abból a­­szempontból, hogy hogyan hasz­náljuk fel. A megajánlási törvényjavaslatot el­fogadta. Szöllősi Jenő, a nyilaskeresztes párt vezér­szónoka beszéde elején egy deklarációt olva­sott fel, amely a nyilaskeresztes párt általános politikai felfogását tartalmazta. A pártnak ál­láspontja a teljes őszinteség. Szerinte szüksé­ges, hogy az ország közellátásának kérdésében a dolgozó tisztviselőkről történő gondoskodás ne menjen a lakosság többi részének ellátása rovására. Belpolitikai kérdésekre áttérve hangoz­tatta, hogy az ellenzék lelkiismeretesen akar résztvenni a parlamentáris életben. A bizott­ságok munkájában eddig pártja a nemzeti köte­lesség tudatával fejtette ki tevékenységét. El­ismeri, hogy van nemzeti egység és tömören áll az ország érdekei mögött. A megajánlási törvényjavaslatot nem fogadja el. Ezután emelkedett szólásra gróf Teleki Béla, az erdélyi párt vezérszónoka. A többi között azt mondotta, hogy a há­ború olyan szakaszához érkezett, amikor Európa közvéleményét már nem csak a háború eseményei, hanem a háború utáni kibontakozás lehetőségei is érdeklik. E tekintetben nekünk magyaroknak nincs szükségünk új tervekre. Ezeket minden időre megszabta a honfoglalás. A Kárpát-medence egyetlen, osztha­tat­lan egész. A benne élő népeknek is egységben kell élniök, mert a természeti adottságok közös életfeltételeket és azonos sorsot jelöltek ki számukra. Fájlalja, hogy a körülöttünk lakó népek egy része a közös veszélyeztetettség elle­nére sem tudja megérteni a történelem meg­másíthatatlan törvényeit. Ezután foglalkozott a magyarság kárpátmedencei feladataival, ame­lyek szerinte még nem zárultak le. Csak egy magasabb­ rendű életforma, társadalmi és gaz­dasági berendezkedés vonzó ereje képes az egységet összefogni. „A Kárpit-medence egyetlen oszthatatlan egész" Ezután bizonyos politikai kérdésekről szó­lott Teleki Béla és büszkeséggel állapította meg, hogy az ország az ősi parlamentáris állam­formához a legnagyobb történelmi viharokban is hű maradt. Korszerűen ki kell küszöbölni a m­agyar parlamentarizmus "hibáit. A szociális kérdésekre utalva, elismeréssel hangoztatta, hogy a kormányzat behatóan foglalkozik velük. Hozzátette, hogy e kérdések megoldását csak egy új szociális és gazdasági rend biztosíhatja, amely a mai szociális feszültség okainak eltün­tetésére és a társadalmi igazság, jólét és egyen­súly megerősítésére­­törekszik. Ebből követke­zik, hogy a szociális és gazadisági reformok egymástól el nem választhatók. A Kárpát-me­dence olyan gazdasági egység amelyet ha ki­aknáznának nemcsak az itt együttélő népek sorsa javulna meg, hanem európai hivatást is szolgálna. A gazdasági kérdések közül kitért a birtok­­reform ügyére is. Ezt a kérdést pártpolitikai agitáció és változó közhangulat fölé kell emelni. A hadseregről beszélve hangoztatta, hogy honvédségünk vezetője immár három háborús év tapasztalataival rendelkezik, hiszi, hogy ezeket a tapasztalatok, a vezérkar komolyan figyelembe vette és­ bízik abban, hogy a tót­ országban biztonságban dolgozó munkáspae­­tagok nemcsak kifogástalan ellátásban és élel­mezésben, hanem családjuk is messzemenő állami támogatásban részesülnek. A nemzetiségi politikáról azt mondta, hogy a hagyományainkhoz hű, de a változásokat le­mérő új magyar nemzetiségi politika alapjait­ kell lerakni. Befejezésül annak a meggyőződésének adott kifejezést hogy kormányelnököt még nem terhelt oly súlyos felelősség, mint Kállay Miklós miniszterelnököt. Ő igaz magyar érzés­sel, a nemzet jövőjébe vetett hittel és erős­ akarattal áll azon a poszton, amelyre a magyar sors őt állította. Sok tényezőn fordul meg jövő sorsunk alakulása, amelyet nem tudunk befo­lyásolni, de egy tényező, a mi hatalmunkban áll és ez a belső egység. A megajánlási tör­vényjavaslatot elfogadta. Teleki Béla gróf beszédét többször szakí­totta félbe a helyeslés és a taps, különösen a beszéd azon részénél, amelyben az erdélyi ma­gyarság érdekében a helyzet javítását kérte. Tildy Zoltán a magyar sorskérdésekről A következő felszólaló Tildy Zoltán volt, a Független Kisgazda Párt tagja. Beszéde ele­jén hangoztatta, hogy pártja teljes mértékben átérzi azt a felelősséget, amellyel mint ellen­zéki párt a nemzet irányában tartozik. Ha egyetlen mondatban akarná meghatározni leg­főbb feladatukat a mai időkben, úgy azt kel­lene mondania, az nem lehet más, mint a ma­gyar erők fenntartása és lehető fokozása. Hoz­zánk is elérkező válság idejére ez a feltétele annak, hogy a nemzetet kivezessük ebből a mai válságból. Belső erőnk megtartásának és lehető kifej­lesztésének első feltétele az ország rend­jének minden körülmények között való megóvása. Úgy lehet nagyon nehéz küzdelmünk lesz az ország megtartásáért, de zűrzavar és felfordu­lás a küzdelem minden eredményét kicsavar­hatja kezünkből. Ezt kell a széles néprétegek felé különösen hangoztatnunk, hogy meg ne hallgassák a felelőtlen bujtogatók suttogásait. Ezután arról beszélt, hogy katonai erőnket fo­koznunk és ennek érdekében minden áldozatot vállalnunk kell. A katonai erők helyes irány­ban való sürgős továbbfejlesztését egziszten­ciális kérdésnek tartja a nemzet szempontjá­ból Mérhetetlen fontosságú gazdasági erőnk megóvása és ahol csak lehetséges, legalább a jövő fejlődésnek e téren való előkészítése. Szembeszáll minden defetizmussal, amely az ország küzdelmében bármely lehetőségnek a bekövetkezésére a nemzet elpusztulásával szá­mol. A nemzeti erők megtartásának és felfoko­zásának hatalmas biztosítéka egy magasabb értelmű belső egység, legfőképpen a célok­ban. Ezek­­a célok az ország megtartása, a magyar nép megerősítése, jövőjének biztosítása. A továbbiakban Tildy hangoztatta, hogy gondoljunk kell a jövőre i­s. Az első, ami a jövendő szempontjából mértékadó kell, hogy legyen, hogy minden magyar ember mindhalálig ragasz­kodjék Magyarország szabadságához és függetlenségéhez. Tiszteletben tartja más nemzetek szabadságá­hoz való jogát és senkinek függetlenségét még gondolatban sem sérti. Nem kívánunk többet­­magunknak, min­t aminek jussát másoknál is elismerjük. Nem ismerjük el senkivel szemben azt, hogy első, másod vagy harmadosztályú nemzet vagyunk és hogy ezeket a kategóriákat egyedül a lélekszám határozza meg. A számban kicsiny nemzetek szabad életé­nek feltétlen biztosítása nélkül a mostani háború sem teremthet igazi békét. Magunk szabadságát és függetlenségét.­— foly­tatta Tildy, — a szomszédos népekkel a Duna medencéjében őszinte békét és becsületes, együttműködést akarunk. Magyarország nélkül a Duna-medencében 4 béke nincs. Ezután a belpolitika vonalára tért át és hangoztatta, hogy beteg alatjpiuk tafcisbefiless.

Next