Pécsi Napló, 1943. december (52. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-01 / 272. szám
2. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1943. december 1. ——»ii»iii ni .....mi mii........... ■iii—ni ' „Magyarország nélkül a Duna-medencében bél© nincs" hangoztatta a parlament keddi ülésén Tildy Zoltánfüggetlen kisgazdapárti képviselő Budapest, november 30. (MTI) A képviselői ház keddi ülésén elsőnek felolvasták az állandó összeférhetetlenségi bizottság határozatát, amely szerint Pocsernik Ottó esetében összeférhetetlenség nem forog fenn. Ezután az 1944. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Az elnöki bejelentések után Ináncsi Pap Elemér emelkedett szólásra és a költségvetés megindokolását szakaszonként ismertette. Kérte a Házat, hogy a pártpolitikai szempontok félretételével a magyar hivatástudat átérzése mellett és a nemzet érdekeinek szem előtt tartásával teljesítse most is történelmi feladatát. A megajánlási törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlotta. Vitéz Imrédy Béla hangoztatta, hogy a törvényjavaslatot nem fogadhatja el és a kormányt nem ajándékozhatja meg bizalmával. Belpolitikai kérdések után a külpolitika síkjára áttérve fejtegette, hogy a magyar külpolitikának egy célja lehet, azt az utat követni, amely a nemzet boldogulásához vezet. A legélesebben szembefordult a Független Kisgazda és a Szociáldemokrata Párt tagjai által kívánt külpolitikai elgondolásokkal, amelyek a kormány külpolitikájával szemben 180 fokos eltérést mutatnak. A mezőgazdasági termelés, majd az ár- és bérszínvonal időszerű kérdéseivel foglalkozott. A legerélyesebben kikelt a feketepiac haszonélvezői ellen. Ismét a külpolitikáról szólva megállaptotta, hogy az angolszász—orosz szövetségen belül a hatalmi súlypont az oroszok javára tolódott fel. A középeurópai államok kérdésében alapvető az ellentét az angolszászokés a Szovjet Unió között. A nemzetek önrendelkezésének legnagyobb ellensége Moszkva, amelynek végső célja Európa bolsevizálása. Függetlenséget és szabadságot akar itt. Az angolszász győzelemtől mit sem várhatunk és abból, amit Benes akar, Magyarországra jó nem származhatik. Beszéde végén deklarációt olvasott fel a maga és pártja nevében, amelynek lényege, hogy Magyarország külpolitikáját a Gömbös Gyula által kijelölt irányban kell vezetni. A következő felszólaló Laky Dezső MÉP volt. Laky Dezső: „Vigyáznunk kell minden csepp magyar vérrel" — A kormány a háború évei alatt sem hanyagolta el a magyar mezőgazdaság továbbfejlesztését — mondotta. — A háború ellenére is olyan termelési fejlődést ért el, amely megfelel azoknak a feladatoknak, amelyeket a háború reánk kényszerített. Agrár jelentőségünk megtartása és fejlesztése során nem helyes a földosztás kérdését nyakló nélkül végrehajtani. Mindazok az intézkedések, amelyek ezen a téren eddig történtek, azt mutatják, hogy a földhöz juttatásban a háborúban érdemeket szerzett emberek részesültek. A munkafegyelem kérdésében az eddigiekazt mutatják, hogy a kormány mindent elkövet az ellentétek kiegyensúlyozására. A kormánynak továbbra is munkát fog adni, hogy kiküszöbölje az ipari és mezőgazdasági munkások helyzete közötti ellentéteket. Az ár- és munkabérek frontján nemcsak Magyarország küzd nehézségekkel, hanem nálunk sokkal hatalmasabb országoknak is vannak ilyen természetű problémái. A pénz kérdésével kapcsolatban megállapította, hogy jobb, az adott körülmények között nem is lehet. Helyesli azt az irányzatot, amely a földadó kérdésében az aranypengő alapról a búzaalapra kíván áttérni. A költségvetés számadataival kapcsolatban az az érzése, hogy a háború folyamán most egy békeesztendő költségvetését vitatják. Fejtegette ezután az ország szociális berendezkedéseit és ezzel kapcsolatban állapította meg hogy a kormány gondoskodása a munkásságról az előző világháborúval szemben alapvető fontosságú. Érintette ezután Laky Dezső, az ország határai ellen tornyosuló veszélyeket és hangsúlyozta, hogy minden csepp magyar vérre vigyáznunk kell abból aszempontból, hogy hogyan használjuk fel. A megajánlási törvényjavaslatot elfogadta. Szöllősi Jenő, a nyilaskeresztes párt vezérszónoka beszéde elején egy deklarációt olvasott fel, amely a nyilaskeresztes párt általános politikai felfogását tartalmazta. A pártnak álláspontja a teljes őszinteség. Szerinte szükséges, hogy az ország közellátásának kérdésében a dolgozó tisztviselőkről történő gondoskodás ne menjen a lakosság többi részének ellátása rovására. Belpolitikai kérdésekre áttérve hangoztatta, hogy az ellenzék lelkiismeretesen akar résztvenni a parlamentáris életben. A bizottságok munkájában eddig pártja a nemzeti kötelesség tudatával fejtette ki tevékenységét. Elismeri, hogy van nemzeti egység és tömören áll az ország érdekei mögött. A megajánlási törvényjavaslatot nem fogadja el. Ezután emelkedett szólásra gróf Teleki Béla, az erdélyi párt vezérszónoka. A többi között azt mondotta, hogy a háború olyan szakaszához érkezett, amikor Európa közvéleményét már nem csak a háború eseményei, hanem a háború utáni kibontakozás lehetőségei is érdeklik. E tekintetben nekünk magyaroknak nincs szükségünk új tervekre. Ezeket minden időre megszabta a honfoglalás. A Kárpát-medence egyetlen, oszthatatlan egész. A benne élő népeknek is egységben kell élniök, mert a természeti adottságok közös életfeltételeket és azonos sorsot jelöltek ki számukra. Fájlalja, hogy a körülöttünk lakó népek egy része a közös veszélyeztetettség ellenére sem tudja megérteni a történelem megmásíthatatlan törvényeit. Ezután foglalkozott a magyarság kárpátmedencei feladataival, amelyek szerinte még nem zárultak le. Csak egy magasabb rendű életforma, társadalmi és gazdasági berendezkedés vonzó ereje képes az egységet összefogni. „A Kárpit-medence egyetlen oszthatatlan egész" Ezután bizonyos politikai kérdésekről szólott Teleki Béla és büszkeséggel állapította meg, hogy az ország az ősi parlamentáris államformához a legnagyobb történelmi viharokban is hű maradt. Korszerűen ki kell küszöbölni a magyar parlamentarizmus "hibáit. A szociális kérdésekre utalva, elismeréssel hangoztatta, hogy a kormányzat behatóan foglalkozik velük. Hozzátette, hogy e kérdések megoldását csak egy új szociális és gazdasági rend biztosíhatja, amely a mai szociális feszültség okainak eltüntetésére és a társadalmi igazság, jólét és egyensúly megerősítéséretörekszik. Ebből következik, hogy a szociális és gazadisági reformok egymástól el nem választhatók. A Kárpát-medence olyan gazdasági egység amelyet ha kiaknáznának nemcsak az itt együttélő népek sorsa javulna meg, hanem európai hivatást is szolgálna. A gazdasági kérdések közül kitért a birtokreform ügyére is. Ezt a kérdést pártpolitikai agitáció és változó közhangulat fölé kell emelni. A hadseregről beszélve hangoztatta, hogy honvédségünk vezetője immár három háborús év tapasztalataival rendelkezik, hiszi, hogy ezeket a tapasztalatok, a vezérkar komolyan figyelembe vette és bízik abban, hogy a tót országban biztonságban dolgozó munkáspaetagok nemcsak kifogástalan ellátásban és élelmezésben, hanem családjuk is messzemenő állami támogatásban részesülnek. A nemzetiségi politikáról azt mondta, hogy a hagyományainkhoz hű, de a változásokat lemérő új magyar nemzetiségi politika alapjait kell lerakni. Befejezésül annak a meggyőződésének adott kifejezést hogy kormányelnököt még nem terhelt oly súlyos felelősség, mint Kállay Miklós miniszterelnököt. Ő igaz magyar érzéssel, a nemzet jövőjébe vetett hittel és erős akarattal áll azon a poszton, amelyre a magyar sors őt állította. Sok tényezőn fordul meg jövő sorsunk alakulása, amelyet nem tudunk befolyásolni, de egy tényező, a mi hatalmunkban áll és ez a belső egység. A megajánlási törvényjavaslatot elfogadta. Teleki Béla gróf beszédét többször szakította félbe a helyeslés és a taps, különösen a beszéd azon részénél, amelyben az erdélyi magyarság érdekében a helyzet javítását kérte. Tildy Zoltán a magyar sorskérdésekről A következő felszólaló Tildy Zoltán volt, a Független Kisgazda Párt tagja. Beszéde elején hangoztatta, hogy pártja teljes mértékben átérzi azt a felelősséget, amellyel mint ellenzéki párt a nemzet irányában tartozik. Ha egyetlen mondatban akarná meghatározni legfőbb feladatukat a mai időkben, úgy azt kellene mondania, az nem lehet más, mint a magyar erők fenntartása és lehető fokozása. Hozzánk is elérkező válság idejére ez a feltétele annak, hogy a nemzetet kivezessük ebből a mai válságból. Belső erőnk megtartásának és lehető kifejlesztésének első feltétele az ország rendjének minden körülmények között való megóvása. Úgy lehet nagyon nehéz küzdelmünk lesz az ország megtartásáért, de zűrzavar és felfordulás a küzdelem minden eredményét kicsavarhatja kezünkből. Ezt kell a széles néprétegek felé különösen hangoztatnunk, hogy meg ne hallgassák a felelőtlen bujtogatók suttogásait. Ezután arról beszélt, hogy katonai erőnket fokoznunk és ennek érdekében minden áldozatot vállalnunk kell. A katonai erők helyes irányban való sürgős továbbfejlesztését egzisztenciális kérdésnek tartja a nemzet szempontjából Mérhetetlen fontosságú gazdasági erőnk megóvása és ahol csak lehetséges, legalább a jövő fejlődésnek e téren való előkészítése. Szembeszáll minden defetizmussal, amely az ország küzdelmében bármely lehetőségnek a bekövetkezésére a nemzet elpusztulásával számol. A nemzeti erők megtartásának és felfokozásának hatalmas biztosítéka egy magasabb értelmű belső egység, legfőképpen a célokban. Ezeka célok az ország megtartása, a magyar nép megerősítése, jövőjének biztosítása. A továbbiakban Tildy hangoztatta, hogy gondoljunk kell a jövőre is. Az első, ami a jövendő szempontjából mértékadó kell, hogy legyen, hogy minden magyar ember mindhalálig ragaszkodjék Magyarország szabadságához és függetlenségéhez. Tiszteletben tartja más nemzetek szabadságához való jogát és senkinek függetlenségét még gondolatban sem sérti. Nem kívánunk többetmagunknak, mint aminek jussát másoknál is elismerjük. Nem ismerjük el senkivel szemben azt, hogy első, másod vagy harmadosztályú nemzet vagyunk és hogy ezeket a kategóriákat egyedül a lélekszám határozza meg. A számban kicsiny nemzetek szabad életének feltétlen biztosítása nélkül a mostani háború sem teremthet igazi békét. Magunk szabadságát és függetlenségét.— folytatta Tildy, — a szomszédos népekkel a Duna medencéjében őszinte békét és becsületes, együttműködést akarunk. Magyarország nélkül a Duna-medencében 4 béke nincs. Ezután a belpolitika vonalára tért át és hangoztatta, hogy beteg alatjpiuk tafcisbefiless.