Pécsi Napló, 1943. december (52. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-07 / 277. szám

4. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1943. december 7. r Érdekes epizódok a pécsi színészet történelméből írja: PUSZTAI-POPOVITS JÓZSEF VII. Pécs, dec. 6. A magyar színészet kezdetei Pécsett 1818-r­a nyúlnak vissza. Az első ma­gyar színtársulat Balog István igazgatása alatt játszott a városban. Ettől kezdve majd­nem minden évben játszott magyar színtársulat Pécsett, ha csak igen rövid ideig is. Legtöbb­ször a „Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság“ játszott Pécsett. A társulat külön­ben városról-városra költözött és bejárta az egész országot. DÉRYNÉ A MAGYAR SZÍNJÁTSZÁSRÓL A „Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaságnak egyik kiváló tagja Déryné volt, aki a következőképpen nyilatkozott annak ide­jén Pécsről: „Pécs kedvelt hely volt a magyar színészek számára, mert műértő közönsége szí­vesen látogatta az előadásokat. Operákat is gyakrabban lehetett adni, mert a püspöki zene­kar tagjaiban képzett zenészeket találtak.“­­ A Székesfehérvári Nemzeti Színj­ászó Tár­saság az 1830-as évekig látogatta Pécs városát. Nagyon érdekes, hogy a pécsi magyar színésze­ket eleinte nem a közönség támogatta, hanem külön támogatásban résezsültek. Nagyon sok­szor fordult elő az, hogy a színigazgatók, illetve a színtársulatok alaposan ráfizettek pécsi tar­tózkodásukra. De mégis mindig visszatértek Pécsre, mert abban az időben a színészetet még nem tekintették kenyérkereseti forrásnak, még kevésbbé üzleti vállalkozásnak, mint nap­jainkban. Ők a magyar nemzet és a magyar nyelv apostolainak tekintették magukat. Nem riadtak vissza ezért semmiféle áldozattól, vagy kudarctól. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy műsoruk majdnem egészen meg­jegyezik a német színtársulatok műsorával, te­hát ugyanazokat a darabokat adták elő — csak magyar nyelven. És ezen volt a hangsúly, nem pedig a színdarabon, amelyet németből rend­szerint maguk a színigazgatók fordítottak le magyar nyelvre. VENDÉGSZEREPLŐK PÉCSETT A Pécsett játszó magyar színtársulatoknak sokszor kiváló vendégszereplői is voltak, így például játszott Pécsett Fáncsy Lajos és L­e­n­d­v­a­y Márton is. 1840-ig igen sokszor előfordult az, hogy a német színtársulat nem kapott a város hatósá­gától játszási engedélyt, mert már magyar szín­­társulat játszott Pécsett. De volt eset arra is,­­hogy magyar színtársulat nem játszhatott, mert már német színtársulat kapott működési enge­délyt. Ennek ellenére békésen megfért egymás mellett a magyar és a német színészet. Később azonban, különösen az­ abszolutizmus korában elkeseredett küzdelem váltotta fel ezt a békés­­séget és nyugalmat. A pesti színház vezetését 1833-ben vette át. Nagyon sokat áldozott a színházra és az volt az ambíciója, hogy előadásaival elérje az ud­vari színház színvonalát. Azonban nem volt szerencséje, mert csapás csapásra jött A kö­zönség nemigen látogatta színházát, inkább a magyar sz­íházba mentek az emberek. A nagy árvíz után Pesten kívül keresett megélhetést. Még a bérletidő letelte előtt bérbevette a pécsi és a temesvári színházat. Pécsett 1840—1843-ig volt társulatával. Azonban Pécsett éppen olyan kevés volt a sze­rencséje, mint Pesten. Még a színházi személy­zetét sem tudta kifizetni. Passzívái 1841-ben 63.527 forintra rúgtak, 1843-ban pedig végleg megbukott. A színészek, akiknek bérét nem tudta kifizetni, sorban támadták követeléseik­kel. PÉCS KAPCSOLATBA KERÜL BÉCCSEL Már az 1843-as év elején új társulat váltja fel Pécsett Schmidt Sándor színtársulatát. Ez­zel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy ha Schmidt, mint volt pécsi színigazgató képes volt a pécsi színház előadásait a pesti nívóhoz közelíteni, úgy a Friese Károly után követ­kező Roll Antal Ágoston igazgató alatt a pé­csi színészet, illetve színpad egyenesen Bécs­­issel kerül összeköttetésbe. Roll állandóan érte­sült a bécsi színpad minden eseményéről. A darabok színrehozásának technikája, a díszle­tek és ruhák nem okoztak neki különösebb gondot. A „PELESKEI NÓTÁRIUS“ PÉCSETT Roll távozása után, az 1846—1847-es évek­ben nem volt német színtársulat Pécsett. Ebben az évben kizárólag magyar színtársulat játszott. Ez volt az első év, amikor magyar színtársulat vette bérbe a színházat. Ez a szntársulat H­a­v­i és Szabó igazgatása alatt állott. Most már nem német színdarabok magyar fordítását adták, mert ha előfordul is az előadott darabok, között a „Norma“ vagy a „Notre Dames to­ronyőr“, — amit németből fordítottak le ma­gyarra — a műsor legnagyobb része eredeti magyar drabokból állott, így például előadták a következő magyar darabokat: „Szökött ka­tona“ „Peleskei nótárius“, „Nagyidai cigányok“ stb. stb. Hogy erre az esztendőre magyar színtár­sulatnak adták oda a színházat, az „a nemzeti­ség tekintetéből történt“ — mondották annak idején a színház tulajdonosai. A következő színi idényre azonban nem tért vissza ez a magyar színtársulat. Érdekes azonban, hogy a színház tulajdonosai ennek, ellenére, erre az évre is csak a magyar újságok­ban tették közzé a színház bérbeadását és bár magyar színtársulat nem jelentkezett, mégsem adták a színházit a tömegesen jelentkező né­met színtársulatokat Ennek azután az lett a következménye, hogy a pécsi közönség „a hosszú és unalmas télen át színházi élvezettől megfosztatott.“ PÉCSI SZERZŐK MŰVEI A SZÍNPADON A szabadságharc után Csernits Ignác (1848—1852) vette bérbe a színházat 2 évre W­á­g­n­e­r Mátyással, a Roll-féle színtársulat titkárával. Ez a színtársulat pécsi szerzők da­rabjait is színpadra vitte. Ezek „Virginia“ és „Der Opfer der Ehre“. Mindkettő :Grosse he­roische Opera 2 felvonásban. Szövegüket dr. Siegfrid Kapper írta, zenéjüket pedig W­i­m­­m­e­r József, a pécsi zeneiskola tanára szerezte, aki továbbra is karmester maradt a pécsi szín­­társulatoknál. (Folytatom.) , BÉCSI SELYEMGYÁROS FIA, MINT SZÍNIGAZGATÓ Az új pécsi színház, amely 456 negyven fo­rintos részvényen épült fel, 1841 októberében nyílott meg Schmidt Sándor (1840—1843) pesti színigazgatóval. Régi feljegyzések szerint­­Schmidt Sándorral a pécsi színház a legjobb kézbe került. Igazgatása a legszebb remények­kel biztatta a város színházlátogató közönségét, ami abban az időben érthető volt, hiszen a pesti színház az ő vezetése alatt érte el virág­korát. Schmidt Sándor egy gazdag bécsi selyem­­gyárosnak volt a fia. Már fiatal korában lelke­­e­­sedett a színészetért. Barátja volt Holbein, aki meghívta társulatához.. Szülei azonban megtil-­í­tották neki azt, hogy lábát színpadra, tegye és­­ Itália a­pja legyen. Amikor azonban szülei­­ meghalt­, a , ledőlt minden akadály, amely érvé-­­ nyesi:’élének útjában állott s tekintélyes va- ! . •••• • v '■ ' életét e perctől kezdve a szőlészetnek j Ú­jabb rendelkezések a tábori levél és csomagküldeményekről A tábori levél- és postacsomagforgalomban a postaigazgatóság a honvédvezérkar főnökével egyetértően újabb intézkedéseket tett. A ren­delkezések szerint az ország határain belül hu­zamosabb idő óta alkalmazott egyes katonai ala­kulatok tagjai részére tábori postai díjked­vezményt engedélyeztek. Ezekhez az alakula­tokhoz tartozó­­ honvédek hetenként 4 darab zöldszínű tábori postai levelezőlapot adhatnak díjmentesen, melyeket a parancsnokság gyűjt össze és ellenőrzés után azokat hivatalos bé­lyegzőjének lenyomatával ellátja, majd a fel­adókönyvvel a legközelebbi polgári postahiva­talnál feladja. Ilyen levelezőlapot levélszekrény útján feladni nem szabad. A szóbanforgó ala­kulatok felé irányuló forgalomban a hozzátar­tozók továbbra is csak polgári postai úton és a rendes díjszabás mellett levelezhetnek. A pol­gári postahivatalnál feladott zöldszínű tábori postai levelezőlapra válaszként feladott külde­mények tehát minden tekintetben az általános polgári szabályok alá esnek és ezeken a „Tá­bori postával" felírást sem szabad alkalmazni. A kerületi postaigazgatóságok közölni fogják az érdekelt postahivatalokkal azokat az alaku­latokat, melyek díjmentes postai tábori leve­lezőlapok feladására jogosultak. Közli a postaigazgatóság, hogy a honvé­delmi miniszter a tábori postai levelek tartal­mát akként korlátozta, hogy az ilyen levelek­ben az írásbeli közleményeken kívül csak ok­iratokat, vagy egyéb iratokat, továbbá családi vagy személyes vonatkozású fényképeket sza­bad elhelyezni. Egyéb tárgyaikat, használati cik­keket tilos levelekben küldeni. Felosztották a december—januári mezőgazdasági gépkeretet A földművelési kormány nagy súlyt helyez a mezőgazdaságnak a szükséges gépekkel való ellátására, azonban a háborús anyagnehézségek ezen a téren is bizonyos sorrend betartását te­szik indokolttá. A rendelkezésre álló nagyobb mezőgazdasági gépek szétosztásának intézésére a minisztérium megbízásából az­ Országos Me­zőgazdaság Kamara kebelében úgynevezett gépelosztó­ bizottságot szerveztek, amely a rendelkezésre álló gép mennyiséget min­den hónapban felosztja, illetve az igény­­jogosultakat megállapítja. Az igényjogosultság megállapításánál a Kamara a gazdasági felügyelőségek által elsőfokon véle­ményezett kérelmeket egyénileg bírálja felül, amelynek során tekintettel­ven a háborús köz­ellátás érdekeire, . ..xá 'kszán.! '­z­dasági indokoltságára. A bizottságra igen ne­héz feladat hárul, mert hiszen a mai viszonyok között a havonta igényelt gépeknek úgyszólván elenyésző hányada­ áll rendelkezésre. Az igény­­jogosultság elbírálása így nagy körültekintést igényel és messzemenően ügyelni kell arra, hogy a rendelkezésre álló gazdasági gépek valóban olyan helyre ke­rüljenek, ahol azokraa elengedhetetlenül szükség van. Hogy a nehézségekre rámutassunk, elég utalni arra, hogy a december—január hónapokban szétosztásra kerülő 90 mezőgazdasági traktorra több mint 1000 ezer jelentkező van. A gép­­elosztó bizottság most tárgyalta a gépkérelme­­­k­et, úgyhogy az igényjogosultak a bizottság ha­tározatát rövidesen megkapják.

Next