Pécsi Napló, 1944. március (53. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-01 / 49. szám
4. oldal, PÉCSI NAPLÓ 1944. március 1. ' мпигши. ■ hhwmmw—"гни ■».xrrmi**,*» - ..ъ-хяъъ-млктA népies mezőgazdasági szakobosszus fokozása és reformja Irta: HILGIT FERENC országgyűlési képviselő Természetellenes ellentéteket látunk, a magyar gazdasági életben. A magyarságnak ezeresztendős éltető foglalkozása a földmívelés. Ez a foglalkozás volt az alapja közgazdasági életünknek, nemzeti politikánknak, gazdasági függetlenségünknek, az elnyomatás idején való kitartásuknak, szóval életünknek, fejlődésünknek. Pedig a haladó, a mechanizáló századok során mindig ránk szakad valami olyan esemény, ami világossá teszi előttünk, hogy erőlködhetünk ahogy akarunk, hogy agrármivoltunkból kibújjunk, hangoztathatjuk egyszer azt, hogy „tengerre magyar!“, máskor, hogy „iparra magyar!“, mégis a földmívelés marad nemzetünk gazdasági erőforrása, amelyhez viszen azenni nem is romantikából, hanem egészen reális kényszerből kell. Valójon hol tartanánk mi most, ha vérbeli mesterségünknek a fejlesztéséért alanyit tettünk volna, mint a manchesteriek a posztógyártás, a lipcseiek a prémnemesítés, vagy akár a dánok az állattenyésztés fejlesztése érdekében? Micsodás hatalmas nemzeti rangot jelentene nekünk, ha a délikeleteurópai népek között Magyarország tölthette volna be a mintagazdaság szerepét! Minő megbecsülést jelentene, ha a műveltségben, főleg szakműveltségben a magyar földmíves nép ott tartana, ahol a dán, holland vagy finn nép! Mi azonban cifráztukel tornyot és elhanyagoltuk a fumdamentumot. Képeztünk, tanítottuk mindenkit, csak éppen a legnagyobb és legbiztosabb megtartó rétegünket a parasztságot nem. A fentiek elismerésével egyszerre felötlik az a meggondolás, hogy vájjon, ha megkívánja a szakmabeli tanulást az ügyvédtől, a kovácstól, a talicskakészítőtől, a szatócstól és tejgyűjtőtől; hagyhatjuk-e Isten nevében, a maga emberségére és szakmabeli fogékonyságára a földművelet továbbra is? Vájjon hová fejlődik a már ma is igen nagy szakkiképzésbeli aránytalanság, ha minden más réteg mesterségbeli haladása érdekében igénybe veszünk, minden korszerű eszközt, a mezőgazdasági lakosságnak pedig tetszésére bízzuk, hogy saját akaratából minő kis százaléka teszi meg a mesterségbeli haladás első lépéseit is a téli gazdasági iskolák vagy tanfolyamok látogatása által. Nem fog-e helyrehozhatatlan károkat okozni egyszer az a végzetes könnyelműség, -amellyel sorsára hagytuk a mezőgazdasági kultúrát s aminek érdekében még ma is csak a kezdő lépéseknél tartunk. Senkinek sincs kétsége aziránt, hogy ennek a háborúnak a befejezése után mezőgazdasági termelésünket hozzá kell alkalmazni az újonnan keletkező piaci viszonyokhoz. Ehhez képest nagymértékben meg kell változtatni termelési politikánkat. Mennyivel könnyebben menne ez, ha kis- és törpebirtokosaink százezrei megtanulták volna már mindazon gazdasági újítást, amelyek a gazdálkodás átállításánál igen fontos szerepet játszanak. Elképzelhető, hogy nem lesz könnyű a változtatást keresztülvinni akkor, ha a változtatással járó tudnivalóiké is ugyanazon időben kell gyorstalpalásszerűen tanítani. Mennyivel több eredményt biztosított volna a háború alatti ipari növény kényszertermelés, ha a kisgazdáink már a háború előtt megtanulták volna azok termelését vagy legalábbis természetrajzát. De minden radikális változástól eltekintve is, egészen bizonyos, hogy a mezőgazdasági országok között a háború befejezése után néhány évre gyilkos verseny indul meg a piacokért. A versenyben azok a mezőgazdasági országok viszik el nemcsak a pálmát, hanem a valutát is, amelyek minőségi termelésben, a termelés olcsóságában, valamint a gyors alkalmazkodásban iskolázottságot tudnak felmutatni. A többiek élete keserves lesz s éldegélni fognak azokon a morzsákon, amik a világpiacot körülülők asztaláról lehullanak. Ha ezek a szempontok sem lennének elegendők a mezőgazdasági szakképzés meggyorsítása és emelésének szükségessége mellett, hát álljon itt meg egy, semmiképpen le nem kicsinyelhető szempont. A délkeleteurópai kis népek gazdasági összefogása mindegyik nemzet életérdeke lesz a háború után. A legkiegyenlítettebb összefogás mellett is érvényesülni fog azonban a minőségi felkészültség. A legfel- fészültebb nép kezében lesz a karmesteri pálca. Minden adottságunk megvan hozzá, hogy mi készül- 1 --évik fel legjobban. De, mivel mi vagyunk legír, nekünk a kötelességünk is ez. A környező kisnépek vezetésének terhét vállalná, majd pedig előnyeit élvezni azonban csak akkor leszünk igazán jogosultak, ha erre nem felületesen, csupán intéző köreink által, hanem alaposan, népünk mezőgazdasági szakoktatásának új alapokra helyezése és fokozása által készülünk el. Mit kell hát tennünk, hogy egyrészt a múlt mulasztásait helyrehozzuk, másrészt a jövőben is legigyekvőbb néppel szemben is helyt állhassunk. Semmiesetre sem szabad a már bevált kezdeményezéseket és gyakorlati alapokat elvetni, hanem ezeknek okos felhasználása és kiszélesítése révén kell a reformokhoz is hozzákezdeni. Az alsófokú mezőgazdasági szakoktatás három tagozatát fenn kell tartani, sőt mindegyiket rendeltetése szerint erősíteni kell. Ez is három tagozat a téli gazdasági tanfolyam, a téli gazdasági iskola és a közép- fokú gazdasági iskola. Kezdő program legyen: minden faluban gazdasági tanfolyam, minden járásban téli gazdasági iskola és minden megyében középfokú gazdasági iskola. Később a három közül főleg a téli gazdasági iskolát kell szaporítani, miután egy kifejlődött gazdasági szakoktatásban már falusi tanfolyam nem lesz képes eleget nyújtani. Természetesen sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a nyolc osztályú falusi elemi iskolák felső két osztálya gazdasági jellegű oktató tevékenységére is. Evégből minden olyan tanítóval, akinek a feladata a népiskola két felső osztályának a tanítása, tanfolyamot kell végeztetni,amelyen képesítést nyer a gazdasági irányú oktatásra. Ezért persze éppen úgy külön kell javadalmazni a tanítót, mint a kántori teendő végzéséért. A téli tanfolyam hallgatását kötelezővé kell tenni minden 18 40 évközötti mezőgazdasági foglalkozású férfi számára. Természetesen ugyanakkor módot is kell nyújtania amra, hogy három éven belül minden olyan faluban , megrendeződjék a tanfolyam, ahol még nem volt, öt éven belül pedig ott is, ahol már volt tanfolyam. A tanfolyam hallgatásának kötelezővé tételével szemben semmiféle ellenérvet nem lehet felhozni. Nincs olyan szabadság ,amelynek, nevébenűz ellen tiltakozni lehetne. Miért kötelező mindenkire nézve a népiskola elvégzése? Hogy ne legyen országunkban analfabéta, hogy nemzetünk kút túrszintjét tartani tudjuk. Éppen ilyen nemzeti érdek a gazdasági szaktudás elsajátításának ügye is. Kihalásra kell ítélni a kontárságot a mezőgazdaságban is. A mezőgazdasági foglalkozás képesítésihez kötésének gondolatát már mások is felvetették, de a gondolat megvalósítását sohasem indokoltja annyiféle szempont, mint ma. Ma már csak arról lehet szó, hogy miféle módon szerezze meg a képesítést a földmívesember. Adott viszonyaink között erre a célra alig lehet alkalmasabb mód, mint a helyben megrendezett tanfolyam. Az ilyen három hónapos esti tanfolyam egyrészt biztosítja az elméleti tudnivalók legelemibb feltételeit, másrészt nem ró elviselhetetlen terheket a hallgatóra. A tanfolyam ingyenes, munkát nem kell mulasztani miatta ,mert esténként lehet hallgatni, azután meg helyben van, nem jelent különösebb fáradságot a látogatása. Ezek a téli tanfolyamok az elmaradt, de még fiatal földmívesinemzedéket egységesen beállítanák a haladás sodrába, míg az utánuk következő nemzedék magasabb és korszerűbb képzéséről "külön "kellene gondoskodni. A téli gazdasági tanfolyamok , az egyes vidékek különleges gazdasági viszonyai szerint nem nyújtanak tökéletes képzést s ezért külön kellene a helyi viszonyok követelményei szerint szaktanfolyamokat is tartani. Ugyancsak kötelezővé téve látogatásukat, így szőlőművelési tanfolyamokat a borvidékeken, állattenyésztési tanfolyamokat ott, ahol ezekre külön szükség van, kertészeti tanfolyamokat, baromffitenyésztési tanfolyamokat, hol mire van szükség. Így korszerűsíteni lehetne egyes jól bevált, de kezdetleges módon folytatott különleges gazdálkodási módot. Ki lehetne egészíteni a tanfolyamokat értékesítési és szövetkezeti kérdések tanításával is. Rendszeresíteni kellene a gazdasági tanfolyamokata katonaságnál is és módot adni a fiatal parasztembernek arra, hogy a tanfolyam kötelező hallgatását katona ideje alatt elvégezze. Igen fontos dolog lenne még a szakképzés gondokatának meggyökereztetése érdekében, a parasztságnak jól megírt szakkönyvekkel való ellátása. Egyetlen faluból sem lenne szabad hiányozni annak a szakkönyvtárnak, amely a gazdálkodás tudományában elmélyedni kívánó kisembernek minden elméleti tájékoztatást megadni. Nagy szükség tenik még a Parasztszövetség keretében megindult közművelődési tanfolyamsoroztnak minden, falura való kiterjesztésére s a tanfolyamoknak időszerű mezőgazdasági előadásokká való ellátására. A nagy magyar mezőgazdasági kultúrprogram megvalósításának több akadálya lehet. Ezek közül első a falu népének közönnye. Nem könnyű a magyar parasztságot elindítani valami új úton.. Emlékszünk még, hogy az első téli gazdasági iskolákat milyen nehéz volt benépesíteni. Ezért a legfontosabb, hogy a nagyarányú szakképzést legelsősorben népünk lelkében gyökereztessük meg. Ne tekintse népünk se rákérnyszerített kötelességnek, se valami polyai ajándéknak a tanulást. Úgy kell közeledni hozzá, hogy bizalmával fordulhatsson a szakképzésmunkája felé s abban segítséget nyújthasson. A második akadály a tanerők hiánya. Ma valóban nem lehetne benépesíteni tanárokkal a kívánt mértékrefelszaporodott iskolákat. De szaporítani kell a tanerőket is. A legfelsőbb mezőgazdasági oktatásnak a mezőgazdasági egyetemnek és akadémiáknak úgy kell nevelni hallgatóikat, hogy azok az alsófokú oktatás kész tanáraiként hagyják el a főiskolákat kivétel nélkül. Vagyis nemcsak tudást, de a tudás tanításának készségét is meg kell kívánni tőlük. Azután a középfokú iskolát végzettek közül is ki kell válogatni azokat, akik tanfolyamok vezetésére alkalmasak s gyakorlott tanár felügyelete alatt meg kell bízni őket tanfolyamok vezetésével. A harmadik akadály az lehet, hogy ma az állami költségvetésben nincs elég fedezet a mezőgazdasági szakoktatás széleskörű és kötelező jellegű megindítására. Fedezetnek lenni kell. Ha a magyar állam csak felét áldozza erre a célra annak az összegnek, amit az elmúlt háború után a magyar gyáripar adó- és vámkedvezményben élvezett, akkor fényesen meg lesz oldva a mezőgazdasági szakoktatás. Nagy magyar mezőgazdasági kultúrprogram megvalósításáért elsősorban magának a parasztságnak kell harcolni. Nem tiltakozni kell a szakkultúra terjesztése ellen, hanem küzdeni ŕеl érte. Meg kell érteni, hogy, felkészületlenül sohasem, jutunk el a dánok és finnek színvonalára. Ha a parasztság nem érti úgy a mesterségét, mint más népek parasztsága, akkor a mezőgazdaság is, meg az ország is szegény marad, szegény országnak pedig a legszegényebb népe a parasztság. Úgy kell a kultúra, mint a betevő falat, mint a legszükségesebb ruhadarab. Enélkül nem vagyunk egész európai emberek. De a magyar földműves társadalom szakkultúrájának emeléséért más rétegeknek is tenni kell valamit. Senkinek sem lehet közömbös, hogy a magyar fiam népének mezőgazdasági kultúrája, hogy viszonyuk a többi európai népekéhez. Senkinek sen lehet közömbös, hogy a magyar parasztság szegény-e vagy jómódú. Mindenkinek csak megnyugvására szolgálhat, ha a legnagyobb magyar népréteg kultúrában, és jólétben megközelíti a tanult társadalmat. Ezért érdemes szót említeni minden fórum előtt s érdemes ezért szolgálatot is tenni. Őszönte lélekkel kell vállalni mindenkinek valamit ennek a nagy magyar tétnak az eléréséért. вятвштшавеятятивявяшвввввшшятт F. Majsai Mór előadása P. Majsai Mór, szentföldi biztos, aki már kétszer járt Jézus szülőföldjén, március 1-én, szerdán délután fél 6 órai kezdettel tartja meg nagy érdeklődéssel várt előadását, a Pécsi Kát. Kör nagytermében. Az előadás címe: „A szentföldi szent Helyek és a róm. kat. egyház“. Az előadás keretében, melyet P. Majsai Mór mozgóképekkel fog kísérni, különös részletességgel lesz szó a Golgotháról és a Szentekről, de mozgóképeken bemutatásra kerül a Magyar Szentföld is, melyet számos sikerült felvétel örökít meg. Az előadáson valórészvétel díjtalan. Ruhatár használatáért 50 fillér fizetendő. Új kereseti adó kapható a ЗДапАпупуотМЬм» ■W»"! . mmmmm