Pécsi Szabad Szó, 1945 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1945-05-19 / 1. szám

I. évfolyam, 1. szám, 4. oldal, 1945. május 19. Pécsi Szabad Szó- Vezetőink írják: Darvas József: „Hetek alatt megváltozott az egész ország külső képe. Az óriás birtokok végeláthatatlan tábláit már friss mezsgyék szabdalják, a majorok környékén nem ténferegnek elnyűtt cselédek, a határban nem nyüzsögnek százas csapatokban a napszámosok, a summások, nyomukban kerülővel, botosispánnal, munkáshajcsárral és a földek véginél lóhátról figyelő, zergetollas gazdatiszttel, uradalmi intézővel. Csendőrszurony se csillan adülőutakon, hogy a lányok száján megfagyjon a dal, a nevetés s hogy a férfiakban felsajogjanak a kapott pofonok, figyelmeztetőn: ne merj visszaszólni, önérzetesnek lenni és ne merj az uraságtól egy szalmaszálat se elvinni, nyomorúságos béred mellé ... Nem cselédek, summások, jelesbérlők, nem modern jobbágyok, hanem szabad parasztok dolgoznak kint a földeken, munkálják a magukét, ahogyan tudják, ahogyan lehet ebben az uraink jóvoltából kifosztott, csupaszon maradt országban. Ha más nincs, hát ásóval vagy kapával. Az egész család, a felcseperedő gyerek és a még mozdulni tudó öreg is. S később még nagyobb lesz a változás. A korhadt falu majorok, a földbe süppedt cselédházak és hodályok köré új tanyák épülnek, a járásnyi, sőt megyényi latifundiumokon új, egészséges falvak nőnek, a határban majd traktorok berzenkednek s a paraszt is ember lesz végre, nem a föld és a természet rabszolgája. Nem is olyan régen még utópia volt minderről írni, beszélni, — ma már, ha nem is a holnap, de a holnapután programmja. Persze, sok lesz még addig a munka, a harc, a szenvedés; lesz nélkülözés, néha hiábavalónak látszó küszködés is, — de végre rajta vagyunk az úton. S miért ne nézzük az ígérkező jövőt? Aki messzire igyekszik, időnkint fölveti a tekintetét, hogy lássa az eléje integető tornyot ...“ Illyés Gyula: „Hozzánk legközelebb a dolgozók legelszántabb, legbátrabb pártja áll: a Nemzeti Parasztpárt. Mert alakítottak pártot azok is akik a ti sorsotokat ismerik legjobban. Ez a ti pártotok. A nagy újjáalakulásban, amikor mindenki a helyét keresi, a ti helyetek itt van a Nemzeti Parasztpártban. Büszkén írtuk le azt, is, hogy Nemzeti, azt is, hogy Paraszt. Büszkén vállaljuk a jövőt, hogy mi leszünk ezután a nemzet. És büszkén vállaljuk a múlt megvetésül használt szavát, hogy paraszt. Ragyogóvá fogjuk tenni. 1939-ben alakult ez a párt, de rögtön régi nagy örökséget vett át. A tiszamenti kubikosok, a dunántúli és felvidéki napszámosok hajdani agrárszocialista mozgalmát folytatta. Azoknak a régi zselléreknek és béreseknek a fiai és unokái alapították. Az egyik (Veres Péter) — noha híres író, a maga néhány holdján él a Hajdúságban, a másik (Kovács Imre) egy főhercegi nagybirtokon kezdte az ismerkedést az élettel, a harmadik (Erdei Ferenc) diplomával a zsebében az apja mellett a kertészkedést folytatta, mert nem akart eltávolodni tőletek. A negyediknek (Darvas József) szülei, testvérei ma is ott élnek egy békési falu zsellérsorán s neki minden gondja, hogy legyen minél hívebb hozzájuk. Magam is (az ötödik) az ezerholdak, a cselédszenvedések földjéről indultam el. Azért mondom, mert a magyar ember szereti tudni, ki ifjú-fia, akiről szót hall. Megbízhattok bennük, kiállták a próbát.“ Boldizsár Iván a Pesti Szabad Szó szerkesztője: „Pusztaszer népe évszázadokon keresztül zsellér volt, a maga művelte határban, szolgaként szántott az első nemzetgyűlés szabad földjén. Pusztaszer jelentette a gőgös nagyurak hatalmát, a dölyfös úri Magyarországot, amely tömlöccel, deressel előbb, pörökkel és hazaárulással később, lecsapott arra, aki a nép Magyarországért harcolt és a szabadság fia volt. Nem hiába irta Ady már első beköszöntő versében: „S ha elátkozza százszor Pusztaszer, mégis győztes, mégis új és magyar.“ „Pusztaszer“: az úri rend, a felső tábla, a főrendiház, a felsőház, a Nemzeti Kaszinó százszor elátkozta azt, aki vissza akarta Pusztaszert a népnek. Százegyedszer a nép győzött, ha nem is egészen a maga erejéből, hanem a Vörös Hadsereg és a szovjet politika segítségével. Pusztaszert felosztották és felosztják most a többi száz meg száz Pusztaszert országszerte. A nagybirtok eltűnik de Pusztaszer még mindig átkozódik. Most halkabbra fogta szavát, nem Werbőczyvel hat törvényt, nem „fontolva haladó“ nemes urakkal csináltat jobbágyfelszabadítást, nem Tisza Istvánokkal ,vagy Keresztes-Fischerekkel küldet csendőrt a falura. Hangját most suttogóra fogja az úri Magyarország, a sokat emlegetett reakció gazdái és talpnyalói ijesztegetik a népet. Azonban minden hiába!“ Sipos Gyula a Debreceni Szabad Szó szerkesztője: „A Földreform megvalósítása az első próba, az első állomás. Sok próbát kell még kiállanunk, sok állomást megjárnunk addig, amíg a mai kifosztott, tönkretett faluk és városok helyén felépül a dolgozó nép Magyarországa. Még csak az út kezdetén vagyunk, nagy küzdelmek vannak előttünk. Ne higyyük, hogy most már csak dolgoznunk kell és a többi jön magától. Tudjuk és hirdetjük, hogy most a kemény, szinte emberfeletti munka ideje következik, hiszen bent vagyunk az időben, elmaradt munkákat kell pótolnunk a mezőn, kenyeret kell termelnünk és meg kell akadályoznunk, hogy őszre, vagy télre éhség pusztítson sorainkban.“ Tizenkétezer fontszáz új parasztgazdaságot eredményezett eddig Baranyában a földreform A rendelkezésre álló földből az eddigi arányok szerinti még ugyanannyit lehet létesíteni Mennyi minden, helyrehozhatatlan, „történelemmé“ merevedett szomorú eseményt lehetett volna kiküszöbölni a magyar életből, ha idejében végrehajtják a földreformot! Ha a jelszavak, délibábpolitika helyett a földre és annak megtartójára, a magyar parasztra építünk! Mindegy! De legalább egyszer jóval nehezebb körülmények között, jóvátettük a múlt egyik legnagyobb bűnét! A történelmi változás következtében nyilvánvaló, hogy családi művelés, termelőeszközöknek kézierővel való pótlása nélkül a magyarság ellátásának biztosítása úgyszólván lehetetlennek bizonyulna. Míg így a családi művelés, kisgazdaságok szaporodása legalább reményt ad. Fussunk végig az alábbiakban, mit is jelent Baranyában a földreform, abban a Baranyában, amelyben 27,0 százaléka a művelhető területnek, tehát 188.067 hold volt 35 nagybirtokos kezén, csak az 1000 holdon felüli birtokokat véve figyelembe, mert nincs statisztikánk, ami összegezné az ezer holdon, aluli, de nem paraszti kézben , lévő területeket! Még csak megközelíttőleg sem lehet pontos képet kapni — s ezt előrebocsájtjuk — a tényleges helyzetről, mert Baranya köztudomásúlag egyik része a magyarországi sváb szigetnek, a Volksbund is erősen begyökerezett s mivel a Volksbundtagság megállapítása időhöz kötött, állandó ingadozás észlelhető a számok körül. Mindenesetre tény, hogy a statisztika ezideig 125.693 katasztrális holdnyi, mezőgazdaságilag művelhető és a földreform céljaira igénybevehető területet tart nyilván, az 52.746 katasztrális holdnyi erdőn kívül. De tény az is, hogy a nép „földéhsége“, becsületesebb és igazabb kifejezéssel: földszeretete, a mostani nehézségek, megművelési problémák, eszközök hiánya, stb. stb., mellett is történelmi ösztön. A birtokbahelyezés a rendelkezésre álló idő alatt az igényelt föld felénél — lehetséges, hogy a felhasznált adatok közlése óta még ez az arány is javult — megtörtént, úgyhogy 72.575 katasztrális holdon már sajátjukban ülnek az új gazdák, mintegy 12.600-an, ami azt jelenti, hogy átlagban hat hold jutott a jónak mondható baranyai földből egyegy új kisgazdaságot képviselő gazda kezére. Ha ezt az arányt vesszük szárísításaink alapjául, akkor arra következtetésre jutunk, hogy mivel még legalább annyi hold áll rendelkezésre, amennyit már megültek az új tulajdonosok, még egyszer annyi kis paraszti gazdaságot lehet létesíteni Baranyában, mint amennyit már létesítettek. Ha a szokásos ötös átlaggal számítjuk, a családtagokat és eltartottakat, akkor már eddig hatvanezer ember megélhetését biztosítja Baranyában a födreform. Ha a ki nem elégítettek számát 9000-re becsüljük, további 45.000 ember boldogulása előtt nyílik meg az itt, együttvéve tehát több mint 20.000 nincstelen vagy törpebirtokos emelkedik nincstelenségből, béres, napszámos sorból termelő birtokossá, és fektetheti biztosabb alapokra önmaga és családja létét! Sem az igénybevehető nagybirtokok, sem a politikai magatartásért elvesztett Volksbund-kisgazdaságok elosztása természetesen nem olyan arányos, hogy Baranya vármegye 302 (Mohácséval együtt 303) községében szétszórt igénylői mindenütt „a helyszínen“, vagyis községük határában elégíttessenek ki. Ez a magyarázata, hogy sok helyütt nem is áll annyi föld rendelkezésre, amennyire számot tartanak az igénylők. Vannak járások, ahol „fölösleg“ mutatkozik, míg másutt elég nagy a hiány. Elég ha példával mutatunk erre rá, mindjárt hangsúlyozva, hogy a telepítés, akár falubővítés, akár ,,rászállás“ formájában történjék is, módot ad az egészséges kiegyenlítésre, amire valószínűleg sor is kerül. A pécsváradi járásban például 19.387 katasztrális hold föld áll rendelkezésre, míg ugyanakkor mindössze 11.011 holdnak lenne gazdája. Ezzel szemben — s ez a szokottabb — a kért földekre a legtöbb járásban „nincs fedezet“. A siklósi járásban pld. 10.738 hold vehető igénybe, az igénylés ezzel szemben máris 12.712, a szentlőrincben 26.815 hold igényvehető földdel 32.002 igényelt hold áll szemben amiből néhány népesedéspolitikai következtetést is vonhatnánk le, ha nem esne kívül írásunk tárgyán. Kétszázhetvenkét baranyai község tágíthatja ki határát és összesen több mint százezer ember érzi úgy, hogy értelme van küzdelmének: ez röviden Baranyában a födreform! Mi újság a navilé?!in ? A GYŐZELEM. Az elmúlt hét meghozta az európai háború várva-várt győzelmes befejezését, öt évig és nyolc hónapig ártó ádáz küzdelem után térdre kényzerítették a hitleri Németországot — amint azt Sztálin marsall a Szovjeunió népeihez intézett szózatában bejelentette. A szárazföldön, a tengeren és a levegőben a németek döntő vereséget szenvedtek a szövetségesektől. Az első világháború után Hitler meghamisítva a történelmet elhitette népével, hogy Németországot nem az ellenséges túlerő győzte le, hanem a belső front árulása. A jelenlegi háború után azonban nem támadhatnak ilyen történelemhamisítók. Németország ezúttal a saját bőrén ismerte meg a „totális vereség“ szörnyűségét. És bár a német hatalomvágy kipusztíthatatlannak látszik, nem valószínű, hogy egy emberöltőn belül a német háborús uszítók újabb támadó háborúba hajszolhatják népüket. A fegyverek zaja tehát elnémult Európában. Elérkeztünk a békés fejlődés és a felépítés korszakához. A három nagyhatalom, Nagybritannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezető államférfiait legfőképpen az égető politikai és gazdasági kérdések foglalkoztatják. A nagyhatalmak a békés, demokratikus fejlődés előfeltételeit akarják biztosítani. Churchill angol miniszterelnök vasárnapi rádióbeszédében rámutatott arra, hogy nem elég megbüntetni a hitleristákat, ha a helyükbe nem állítunk demokratikus kormányzati rendszert. Az angol népnek nincsenek területi igényei, de bizosítani akarja a szabadság és demokrácia eszméinek az érvényesítését, amelyért 1939-ben belépett a háborúba. ÚJ VILÁGRENDEZÉS. Bár nem sok hír érkezik a san franciscoi világértekezletről, amelynek feladata a világbiztonság kiépítése, a vezető orosz és angol kiküldött nyilatkozata kimondottan biztató jellegű. Molotov szovjetorosz kiküldött azt mondta, hogy a lengyel kérdést a jugoszláv kérdéshez hasonlóan sikerül majd megoldani a szövetségeseknek. Lord Halifax angol kiküldött kijelentette, hogy a san franciscoi értekezleten felmerült ellentéteket el fogják simítani. Lord Halifax célzott egy közeli Churchill-Truman-Sztálin találkozó lehetőségére. A találkozó — mint, ahogy az a múltban is történt — bizonyára közelebb fogja vinni a három nagyhatalmat békés célkitűzéseik megvalósításához. A gazdasági élet láthatárán is biztató jelek mutatkoznak. Európa a békés termelés és a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének korszakába lépett. Az angol termelésügyi miniszter kijelentette, hogy Anglia máris megkezdte a békés termelés munkáját. Ugyanakkor az angolszász nagyhatalmak közös szervezetet létesítenek Európában a nemzetközi közlekedés eredményes kiépítésére. A romokban heverő országok felépítésének első és elengedhetetlen feltétele az elpusztított közlekedési vonalak helyreállítása. A történelmi fordulóponthoz érkezett Európa mindaddig nem kezdheti el új életét, amíg le nem számolt a német rendszer minden képviselőjével. Egymás uán érkeznek hírek arról, hogy Hitler főkolomposait vagy elfogták, vagy félelmükben önkezükkel vetettek véget életüknek.