Pécsi Szemle, 1998 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / tavasz-nyár - Szirtes Gábor: Aidinger János Pécs modern közigazgatásának megalapozója
SZIRTES GÁBOR RIDINGER JÁNOS Pécs modern közigazgatásának megalapozója A múlt század utolsó harmada Pécsett, az 1870 óta törvényhatósági jogú városban, a társadalmi modernizációt elősegítő önkormányzati közigazgatás kialakulásának időszaka. A település élén a fele részben választott, fele részben a legtöbb adót fizetők, a virilisták által alkotott közgyűlés állt, amely döntéseivel meghatározta az alapvető várospolitikai, valamint a legfontosabb személyi és gazdasági kérdéseket. A korábban kinevezéssel funkcióba került polgármestereket a törvényhatósági bizottság választotta hatéves időtartamra, akik jelentős szerepet játszottak a modern városi önkormányzat szimbólumai között és akiknek megbecsülését a személyük mellé kirendelt városi szolga, a tiszti fogat és a magas fizetés jelezte. Pályájukat, magatartásukat, megnyilatkozásaikat folyamatos közfigyelem kísérte. A közgyűlési termekben az ellenzék harcos interpellációinak tűzében edződtek vérbeli politikusokká. Arcképüket pedig - a megbecsülés jeleként, régi szokás szerint - a város festményen is megörökítette. A modern városi önkormányzat(ok) létrejötte időszakának meghatározó és markáns egyénisége volt Pécsett Aidinger János (1846-1906), akinek neve elválaszthatatlanul összefonódott a dunántúli metropolis szellemi és anyagi gyarapodásával, jelentős beruházásaival, távlatos elhatározások és döntések megszületésével a múlt század utolsó évtizedeiben. Annyira puritán ember volt, hogy soha nem ült még fotográfus gépe elé, s így őt csak írásban mutahatjuk be - írta róla az 1896-os Milleniumi Újság pécsi különszámában Haksch Lajos, a neves publicista. Az említett kiadványban valóban nem találkozhatunk Aidinger fotójával, ám az utókor azért a pécsi Janus Pannonius Múzeumban található festmény (első kép), valamint a Várady Ferenc szerkesztette Baranya múltja és jelenje című monográfiában közzétett fényképe (második kép) alapján vizuálisan is felidézheti alakját: a festményen a polgármesteri ünneplőben megörökített, középen elválasztott hajú, negyven év körüli szakállas, középkorú férfiét, a fotón pedig a polgármesteri teendőkben már megedződött, talán éppen a választási küzdelmekhez erőt gyűjtő, tapasztalt politikusét, aki polgármester elődei kérészéletű tisztségviselésével szemben évtizedeket töltött el a város élén. A festmény nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, a fénykép erőt és magabiztosságot sugároz. Kereskedő családból származó, kései házasságból született gyermek volt, aki nagyon fiatalon, mindössze öt évesen - szinte csak adósságokat örökölve apjától - maradt árvaságra. Innen, szinte a semmiből emelkedett fel az évek során és jutott el a város legmagasabb közjogi méltóságáig. Ebben családi tradíciókat is “követett”, hiszen unokaöccse volt annak az Aidinger Pálnak, aki előbb 1848/49-ben volt a város polgármestere, majd a forradalomban játszott szerepéért hadbíróság elé került, később kegyelmet kapott, 1850- től kényszertartózkodási helyet jelöltek ki számára és megfigyelés alatt tartották, ám népszerűsége - 1861 -ben, közvetlenül a halála előtt - rövid időre ismét a polgármesteri székbe emelte. Aidinger János előtt tehát ott állt a népképviseleti országgyűlés képviselőségéig is eljutott nagybácsi példája. Hogy Pécsett végzett elemi, középiskolai és jogakadémiai tanulmányai során eszébe jutott-e a meglehetősen eredeti sorsú nagybácsi, nem tudjuk. Az azonban tény, hogy a jogakadémia végeztével 1868-ban azonnal a város szolgálatába állt, mint aljegyző. 1869-ben főjegyzővé választották, majd 1875-ben, mindössze huszonkilenc évesen, szó