Pécsi Szemle, 2000 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Surján Miklós: Zenei mindenes a 20. század első harmadában. Schumann János postatisztviselő (1885-1941)
SURJÁN MIKLÓS ZENEI MINDENES A 20. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN Schumann János postatisztviselő (1885-1941) A Pécsi Zenekedvelők Egyesületének 1895-ben történt megalakulása serkentőleg hatott városunk zenei életére. Két évvel korábban, 1893-ban már létrejön a vonószenekar, s ettől kezdve zenekari hangversenyek, kamaraestek követik egymást, a katonazenekar fúvósaival és a Pécsi Dalárdával együttműködve pedig oratórikus művek is megszólalhatnak. A hangversenyélet szereplőinek többsége, így a zenekar tagsága is amatőrökből állt. Közöttük tekintélyes számú kiváló muzsikus volt, akikről azonban az utókor már alig tud valamit is. Horváth Mihály és Nádor Tamás könyveiben sok név bukkan fel ebből az időszakból, ám legtöbbjük életpályája kevéssé ismert. Schumann János e téren kivételt képez. Részben személyes feljegyzéseinek köszönhetően, elsősorban azonban a korabeli sajtó cikkeiből elég jól nyomon követhető zenei munkássága. Ezek alapján próbálom meg felidézni életét, muzsikusi pályafutását. 1885. jún. 10-én született, elsőként a négy testvér közül. Apja a Griffaton hordógyártó cég könyvelője, egyben bírósági könyvszakértő. Gimnáziumi tanulmányait a Ciszterci Rend Gimnáziumában végezte. Az első négy osztályban még jórendű, ám ötödikben már volt négy elégségese, s ugyancsak négy elégséges szerepel az érettségi bizonyítványában. Mindössze két tantárgyból volt végig jeles, énekből és vallástanból, 1903-ban érettségizett. Az iskolai évkönyv közli az érettségi vizsgát tett tanulók névjegyzékét, s a kapott osztályzaton kívül még azt is, hogy milyen irányban kívánnak továbbtanulni. Schumann a művészeti pályát jelölte meg. Tehát művészi pályára készült. Romló tanulmányi eredményei okát is ebben kell keresnünk. Ahogy előrehaladt zenei tanulmányaiban egyre kevésbé törődött a többivel, minden idejét elfoglalta a zene. Hogy kitől örökölte a zene iránti fogékonyságát, tehetségét, nem tudhatni. A családban rajta kívül más nem muzsikált. Apja a képzőművészethez vonzódott, tőle biztosan nem kapott indíttatást. A város zenei élete viszont ebben az időben fellendülőben volt. Talán véletlenül eljutott egy hangversenyre, s az fogta meg, vagy a vártemplom zenés miséi? Ki tudja. Előbb fuvolázni kezdett, majd 1897-től, amikor újraindul az 1892-ben megszűnt cselló szak, ezt