Pécsi Szemle, 2000 (3. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - Surján Miklós: Zenei mindenes a 20. század első harmadában. Schumann János postatisztviselő (1885-1941)

SURJÁN MIKLÓS ZENEI MINDENES A 20. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN Schumann János postatisztviselő (1885-1941) A Pécsi Zenekedvelők Egyesületének 1895-ben történt megalakulása ser­kentőleg hatott városunk zenei életére. Két évvel korábban, 1893-ban már létrejön a vonószenekar, s ettől kezdve zenekari hangversenyek, kamaraestek követik egy­mást, a katonazenekar fúvósaival és a Pécsi Dalárdával együttműködve pedig oratórikus művek is megszólalhatnak. A hangversenyélet szereplőinek többsége, így a zenekar tagsága is amatő­rökből állt. Közöttük tekintélyes számú kiváló muzsikus volt, akikről azonban az utó­kor már alig tud valamit is. Horváth Mihály és Nádor Tamás könyveiben sok név buk­kan fel ebből az időszakból, ám legtöbbjük életpályája kevéssé ismert. Schumann János e téren kivételt képez. Részben személyes feljegyzéseinek köszönhetően, el­sősorban azonban a korabeli sajtó cikkeiből elég jól nyomon követhető zenei mun­kássága. Ezek alapján próbálom meg felidézni életét, muzsikusi pályafutását. 1885. jún. 10-én született, elsőként a négy testvér közül. Apja a Griffaton hordógyártó cég könyvelője, egyben bírósági könyvszakértő. Gimnáziumi tanulmá­nyait a Ciszterci Rend Gimnáziumában végezte. Az első négy osztályban még jórendű, ám ötödikben már volt négy elégségese, s ugyancsak négy elégséges szerepel az érettségi bizonyítványában. Mindössze két tantárgyból volt végig jeles, énekből és vallástanból, 1903-ban érettségizett. Az iskolai évkönyv közli az érett­ségi vizsgát tett tanulók névjegyzékét, s a kapott osztályzaton kívül még azt is, hogy milyen irány­ban kívánnak továbbtanulni. Schumann a mű­vészeti pályát jelölte meg. Tehát művészi pályára készült. Romló ta­nulmányi eredményei okát is ebben kell keres­nünk. Ahogy előrehaladt zenei tanulmányaiban egyre kevésbé törődött a többivel, minden idejét elfoglalta a zene. Hogy kitől örökölte a zene iránti fogékonyságát, tehetségét, nem tudhatni. A családban rajta kívül más nem muzsikált. Apja a képzőművészethez vonzódott, tőle biztosan nem kapott indíttatást. A város zenei élete vi­szont ebben az időben fellendülőben volt. Talán véletlenül eljutott egy hangversenyre, s az fogta meg, vagy a vártemplom zenés miséi? Ki tudja. Előbb fuvolázni kezdett, majd 1897-től, amikor újraindul az 1892-ben megszűnt cselló szak, ezt

Next