Pécsi Szemle, 2000 (3. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Nagy Erzsébet: A pécsi sisak

NAGY ERZSÉBET: A PÉCSI SISAK A Janus Pannonius Múzeum Régészeti osztálya egy pompás kivitelű, kitűnő állapotban levő kúpos vassisakot őriz gyűjteményében. A leletet 1927-ben építke­zés közben találták. Hitelesítő ásatás ugyan még nem bizonyította, de a leletkörülményekből kitűnik, hogy a díszes sisak egy feldúlt magányos sírból került elő. A lelőhely az egykori Ágos­ton, ma Ady Endre utcától északra, a Havi-hegy meredek oldalában levő víztároló terü­letén fekszik, a Losonc utcából nyíló kis Domb utcában. „A sisakot Schutták József városi tanácsnok kertjében találták, ahol a városi víztartályt építik. A munkálatok köz­ben akadtak rá ... A most kiásott sisak mellett néhány embercsont került napfényre, rendetlen összevisszaságban...” (Dunántúl, 1927. november 27.) A sisak kúpos harangja négy, közel háromszög alakú vaslemezből összetett, a homlokot védő elülső lemez lényegesen vastagabb a többinél. Az ívelt vaslemezeket úgy szegecselték össze, hogy a két egyenes oldalú lapra kívülről, egymással szemben két, minkét oldalán karéjos lapot helyeztek, s az összeillesztésnél a két vaslemez közé domborított pontsor díszű karéjos bronzlemez került. A vaslemez-szélek profilálltak, a bronzszalag mellett még ma is élénk fényhatást keltenek. A harang tetejét négy szeg­gel felerősített sziromszerű tömör vascsúcs koronázza, a harang peremére erősített kis fülek pedig a nyakat és a vállakat védő sodronyvért felszerelésére szolgálnak. Ma­gassága 23,3 cm, átmérője 21,2 cm -18,4 cm, a vaslemezek vastagsága 0,2 -0,5 cm. E sisak jelenleg egyedülálló lelet a Kárpát-medencében, hitelesen feltárt párhuzamai a 10-11. századi Kelet-Európa leggazdagabb fegyveres sírjaiból szár­maznak. A négy részből összeállított harangú kúpos vassisak keleti eredete vitat­hatatlan; az egyenesre vágott szélű lemezekből álló és a normann típusú, karéjo­­zott szélű sisakok kialakulásának helye Dél-Oroszország területe. A pécsi sisak azért is jelent különösen nagy értéket, mert az utolsó láncszeme a kú­pos vassisakok fejlődési sorának. Készítésének ideje a 10. század második, a 11. század első felére tehető, ez a nehéz, kétélű normann kardok elterjedésének időszaka is. Baranya megye 10-11. századi sírleleteit vizsgálva Kiss Attila arra a követ­keztetésre jutott, hogy a területen a magyarok csak a 10. század utolsó harmadá­ban telepedtek le, a korábban lakatlan vagy igen gyéren lakott vidéket a fejedelem mondotta magáénak, s csak késve indította meg a betelepítést. A pécsi sisak a me­gye területén előkerült legmagasabb társadalmi rétegre utaló régészeti lelet, talán egy, a fejedelmi szállás védelmére rendelt, a maga korában is kiemelkedő értékű, hatékony fegyverzettel ellátott katonai vezető hagyatéka. A Janus Pannonius Múzeum állandó régészeti kiállításán tekinthetik meg az érdeklődők a honfoglalás korának e felbecsülhetetlen emlékét. Gyűjtemény: Janus Pannonius Múzeum Pécs, Régészeti Osztály, Itsz. 2613 Irodalom: Kalmár János: Pécsi sisak a honfoglalás körüli időből. In: Pécs Szab. Kir. Város „Majorossy Imre Múzeumának” 1942. évi Értesítője. Pécs, 1942. 22-29.p. Kalmár János: Népvándorláskori sisakok. In: A JPM Évkönyve 1964. Pécs, 1965. 73-93.p. Kiss Attila: Bara­nya megye X-XI. századi sírleletei. Budapest, 1983. 252-255.p. (további irodalommal)

Next